Esztergom és Vidéke, 1991
1991-06-14 / 23. szám
7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nvoinolvasás 6. Hitvallás a profizmusról " • Maradt-e akkora terület a felperes öt írtunk, s a legtöbb ember szemében tulajdonában, melyen még egy, a istenkísértésnek, de legalábbis kilátásszabványnak megfelelő családi házat talannaktűnt bírósághoz fordulni aheföl tudna építeni?-kérdezte jogi kép- lyi hatalommal szemben.Pedig ők is viselőm a kisajátító alperes szakértő- tudták, amit én, hogy a hivatal a közt5j művesítést követően új telekké alakiNem - válaszolta az illetékes. tott földjüket a nekik juttatott összeg Köszönöm, nincs több kérdésem - sokszorosáért fogja értékesíteni, nyugtázta az ügyvéd, s ezzel, mint a Próba szerencse ~ gondoltam. A bíróság határozatából kiderült, meg- tegnapi kivétel mára többnyire szanyertem a pert. bály. Az ügyvéd is értette a dolgát. A A példa egyedi, noha általános is hatalom presztízse pedig ezúttal nem lehetne, hiszen falumban - Leányvá- érdekelte. ron - rajtam kívül több tucat telektulaj- Talán ne m tévedek nagyot, amikor donos károsult, és polgári per útján ügyvédi és szerkesztői munka kikövetelhették volna a tanács által zött párhuzamot vonok, megállapított, röhejesen alacsony kár- Lapszerkesztőként hagytam, hogy a talanítási összegek felülvizsgálatát. szerzők okosabbnak higyjek magukat Valamennyien nyerők lehettek vol- " ala m- Kíváncsiságom egyensúlyozta na, ha van bennük elég mersz s civil bennem az alazatot, s mennyi kulonakurázsi "vádlottak padjá"-ra ültetni az j^f gyeplőszárat tartottam egyiranyállampárt tanácsi képviselőjét, az ak- a n" kori elnököt, mostani polgármestert. ^ ) , Mi bátorította volna őket, s mi báto- \1 $ ^őL-Ud^l /I rított engem, ugyan mi? \ ^ ' vr A négy évtizedes idomítás? — 1985- \ Anománia (7-) Nem állítom, hogy imádtam az meggazdagodását. elmúlt(?) rendszert, dehát mégis ab- Megállok egy tündéri kis városban nőttem fel. Nem tartozom a hir- ban akárhol itt, Kelet-Európában, a telen megvilágosultak közé, akik templom, a torony, stb. mellett és végre! megtalálták az igaz utat - leg- már rögtön jönnek: pénzt! Baksist alábbis a következő választásokig, gondolom, mint Indiában. Volt jó is, rossz is, voltak egyedi Persze, azért semmit sem kapok, jellegzetességek (ún. specifiku- a kocsimat ugyanúgy nem őrzik, mok); ezek egyike a portás. Kapuőr, mintha máshol, pl. a Városházától telepőr, ajtónálló (ezt sosem értet- s záz méterre állítanám le. Van ahol tem: ő áll rajta, hogy ne más vigye mé g ki is írják: nem őrzött parkoló! haza?) - ez a szép sor mára gyönyö- N ái u n k egy p ad a posta előtt, rajta rűen kiegészült az útonállóval. (O tódió; kocsi me gáll, kinyújtott tenem az utat viszi haza.) nyér > j egy a z ablaktörlő alá. TávoEz a jellegzetes, utált foglalkozás záskor: hopp! A jegyet begyújtjuk, jut eszembe mindig, ha végigme- n e szemeteljünk! (Mi másra?) gyek a Széchenyi téren. Ismét félig Kérem szép en: merre van Eurómegoldva valami, jó magyar, sőt: p a? kelet-európai módra. Kérem, miért fizessek én a semEz a parkolási rendszer ugyanis miért? Azért, mert éppen ott lakom? nem azt a célt szolgaija, mint itt a Szabad ország, szabad rablás?! S szomszédban, Bécsben is akár. Nem mi nd e z kinek az egyetértésével? a belvárosok tehermentesítését, hanem egyrészt a túristák megpumpo- Rafa e, Ba|ázs lását, másrészt a parkoltatok n | r ' ^ Épeszű ember enged az erőszakgCdd^ nak, főleg, ha nincs pénze valaho"L^ •v, gyan Ámon doktorra most, és lldliVll főleg, ha azt is látja, ezt komolyan T T .... ír t- u kell vennie. Ez egy komoly felszóHorvath Albi elíog a Fogasban. , , . , ..,. J , . „ T T , . ,, . f c,. r b , - litas volt, es Albi bizony mar ivott Hetek ota keres, mondja; evek ota ' , M , J ,. ., ... ' , J a reggelben, dclelottben, a delvincm larok ide, ezt meg en mon- ,®® ,, .,„ , , MII j j dekben, s a délutánt koveto három dom, néha beesek, mondom, de itt ^^^ azért nem könnyü megtalálni en- _ " , Rendben, mondom, jojjon az az • adós fröccs Az isten áldjon meg, segíts raj- ' , , , tam, mondja, mit iszol, kérdezi, és Kihozza. Mind a harmat, ennyit megint megragad dzsekin, karon tekint - evekre visszamenőleg keresztül. Szorít, mintha menekül- tartozasanak. Leül Poharai - mani látna. Nem menekülök, Horváth 1 8 ^^ hozot t " m ö8 eAlbi öreganyámra emlékeztet, Onnan melyen a szemembe nez. nemcsak most, már tíz éve is, ak- A mester csak néz. Felméri, a kor is ennek köszönhetően üldö- kiszakadt idő alatt nem váltam-e géltem el mellette. Horváth Albi, megbízhatatlanná. Egy költő jut bár jelentősen fiatalabb nálam, ilyenkor eszembe minden szándék szakmája mestere. Annak idején ellenére, aki ült az árnyékban, mi be-bekopogtak asztalunkhoz min- a n aP o n> onna n meresztett. Közdenféle szakmaismeret nélküli ben száz fok volt, és a hegymenet, szakemberek, akik Albitól egy sörért, egyébért - futtában - kikönyö- Zolikám, mondja Albi, szakmárögték szóban, amit nem tudtak, ja mestere, a profi, a korral minden mert tehetséggel kevéssé voltak esetben haladó adózó, te úgyis ellátva. mindenhová jársz, neked nem ügy Nem iszom semmit, rohanásban e z5 kérlek, Zoltikám, szerezz nevolnék, túl az előadott időn. Ahol kem ezekből az italokból egy-egy elígértem magam, ott már vának üveggel! és szidnak, de köllött, hogy bekuk- Előkapar egy papírt papírjai kökantsak és megnézzem, a restaurá- zül, csak mellékesen megjegyzi, tor űr (és meneager) megtartotta-é megyek Japánba, tudod, és az nem korábbi lényegét: a nyugtatót. ugyanaz, mintha átugranék tizenNo aztán most már, förmed rám két sörre a Dunán... Horváth Albi, azt a tizenöt percet Lerakja. Három nyomtatott benem pofátlankodhatod el, évek óta tűvel írott szó olvasható a számonem találkoztunk, és még a régi lócédula hátlapján: szaké, gésa, időkből tartozom neked három haiku. nagyfröccsel. Úgyhogy, emeli fel mutatóujját, úgyhogy csak egy- (Onagy szer figyelmeztetlek.! Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom a köszönetnyilvánításokat a Mindszenty hercegprímás temetéséről. Mint esztergomi polgárnak, aki régen foglalkozott a zenével, feltűnt, hogy az énekeseknek senki sem mondott köszönetet. Az ajándékozottak között nem olvastam Baróti István orgonaművész, a Bazilika-kórus karnagyának, Reményi Károly karnagynak, P. Hován László tanár kórusvezetőnek, a budapesti leánykar vezetőjének nevét sem. Elképzelhető, hogy a Polgármester úr, és a többi városi vezető az ő közreműködésüket egyáltalán nem értékeli? Lehetett volna a zene besőséges, tiszta, mélyből áradó hangjai nélkül is ilyen szép a temetés? Hiányolom a köszönetet. Mintahogy hiányolom Sinkovics Imre nevét is a listáról. Akik ott voltunk, tudjuk milyen érzésseket váltottak ki az ő szavai a Szózat elmondásával. Lehet, hogy hiányosak az ismereteim, hiszen én csak az újságból értesülök az esztergomi hírekről. De az újságból ez a köszönet hiányzik. így én köszönöm csendben, ajándék nélkül, a hangok, a zene képviselőinek és Sinkovics Imrének a közreműködést! Azt, hogy a zene és a líra hangjaival is méltóképp ünnepelhettük a Mártírprímás hazatérését. ^^ Esztergomi polgár Tisztelt "Esztergomipol- munkájára, a köz érdekében végzett ' t, f tevékenységére odafigyelni. Ez a hoz* záállás az, amit mind gyakrabban szeA levélben foglaltakkal messzeme- ret nénk tapasztalni! Élvén az noen egyetértek, sőt az On által kiegé- alkalommal, szeretném újra elmondaszitett névsort még tovább is ni: köszönet mindenkinek, aki áldofolytathatnám. Nem titkolom, már az zato s munkájával hozzájárult ünnepség előkészítésekor éreztem, Mindszenty hercegprím ás esztergohogy az operatív munka és a rendelke- mi újratemetésének méltóságteljes zésünkre álló rendkívül rövid idő mi- lebonyolításához! Remélem, az Ön att sokan kimaradnak a különben észrevétele is hozzájárul ahhoz, hogy méltán elvárt nyilvános köszönet-ki- munkatársaim a jövőben még jobban fejezésből. Az ünnepi találkozón ezt el odafigyeljenek azokra, akik tevőleges is mondtam, elnézést kértem mind- résztvevői városunk egy-egy jelentős azoktól, akiket akkor személyesen rendezvényének, nem köszönthettünk. Tisztelettel Mindazonáltal önnek is megköszö- dr. Könözsy László nöm figyelmességét, hisz levele arról polgármester tanúskodik, hogy kezdünk egymás
