Esztergom és Vidéke, 1991
1991-06-14 / 23. szám
7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE FORUM STRIGONIENSE Bánlaky Pál szociológus, a helyi társadalmak jeles kutatója, évek óta vizsgálja Esztergomot. Korábbi, bajai diagnózisának eredményét tavaly az Akadémiai Kiadó könyvalakban is megjelentette. Nemrég a mi városunkról is megszületett egy könyvrevaló írás. Ebből ismertetünk most néhány gondolatot. Egy 537 fős minta alapján végzett felmerés szerint az esztergomi lakosoknak közel fele (43%) egyérelműen bevándorolt, további 28% a szüleivel költözött ide, 29%-nak pedig régebben él itt a családja. —A bevándorlók többsége, minden valószínűség szerint, felnőtt fejjel érkezett a városba. Ha még a szüleivel ideköltözöttek egy-egy részéről is feltételezzük joggal -, hogy már ők is éltek talán nem is kisgyerekként - a beköltözéskor, akkor azt kell mondanunk, hogy a mai városlakók többsége nem e sztergomi A helyhez kötődéshez, a lokális öntudat kialakulásához, a helyi értékek átélt átvételéhez idő kell, mégpedig nem években, hanem generációkban mért idő. Az öszszecsiszolódás, a helyi értekek, normák, magatartásrendek, viszonyformák kialakulása még optimális feltételek között sem megy máról holnapra. Ebben a vonatkozásban pedig az elmúlt évtizedek feltételrendszere oly messze volt az optimálistól, mint Makó Jeruzsálemtől! Az a „hagyományrendszer", amelyre oly szívesen hivatkoznak ma is sokan Esztergomban, még az önkormányzati választások eredményét is ezzel magyarázván, valójában a városlakók egy kisebbségéé. A múlt századról írván, megkockáztattam azt a feltevést, hogy az „ezeréves királyi város" mítosza egy szűk szellemi elit „csinálmánya". Az adatok azt sejtetik, nincs ez másképpen manapság sem. És - szeretett és tisztelt barátaim, esztergomi lokálpatrióták! - ez nem vád és nem sértés! Tény, adottság, amivel épp azoknak, akik szívükön viselik a város sorsát mindenféle tekintetben, számolni kell. Az illúzió a hatékony tett talán legynagyobb ellensége. Ha abból indulunk ki, hogy a városban harmincezer esztergomi él, tévútra jutunk. Mielőtt a város-egész társadalmának előbbrevitele érdekében bármit tenni akarnánk, arról kell töprengenünk: mit kell és lehet tennünk annak érdekében, hogy a város nagyobbik fele, a bevándoroltak, esztergomivá legyen. Lehetséges ez? Ha "jő egy jobb kor", talán. De nem szabad ölbetett kézzel várnunk, míg a dolgokat "kiforogja az idő". Mert megváltoztatni a társadalomfejlődés természetes menetét nem lehet, ezt tudjuk. De elősegíteni s meggyorsítani ama dolgok eljövetelét, amelyek lehetősége a jelenben adva van, lehet. A várostársadalom kialakulása nem lehetetlenség. Érdemes érte tenni. Ha most még visszatérünk iménti adatsorunkhoz, néhány nem túl erős, de mégis érzékelhető városrész-tendencia felfedezhető. Az "első generációsok", akik maguk költöztek Esztergomba, az átlagosnál nagyobb számban az "Uj családi házas" (6.) körzetben laknak. Ez valószínűleg nem független attól, hogy itt találtuk aránylag a legtöbb vezetőt-értelmiségit is: más kisvárosvizsgálatokból(85) tudjuk, hogy ebben a társadalmi csoportban álművészeti csoportnak, szakkörnek tagja. Ha most az aktivitás érdekel, akkor elegendő lesz azt megnéznünk, hogy megkérdezettejeink egyáltalán hány (darabszám szerint) efféle szervezetet „vallottak be". Az elmondottak alapján azt hiszem, egyáltalán nem meglepő, hogy a mért társadalmi aktivitás szempontjából is élénjárnak a Víziváros és az Új családi házas övezet lakói. Amint láttuk, ezeken a területeken laknak nagyobb arányban a vezetők-értelmiségiek; eléggé természetesnek kell tartanunk, hogy a szervezeti tagságban is megnyilvánuló társadalmi aktivitás is itt mutatkozik egy kevéssel az átlag felettinek. Adataink alapján azt kell mondani, hogy a szervezeti tagsággal mért társadalmi aktivitásban igazán nagy különbséget a városrészek talában a városi átlagnál nagyobb a bevándoroltak aránya. Ugyancsak feltehető, hogy összefüggésben van a városrészek társadalmi összetételével az is, hogy a "második generációsok", akinek szülei költöztek a városba, inkább Szenttamáson, Bánomdűlőn és Kertvárosban találhatók. Ezek a beköltözések a nagy ipari fejlesztési korszakra esnek, az akkor ide költözöttek gyermekei kerülhettek ma már felnőttként megkérdezettjeink közé. Az "ős-esztergomi" családok pedig, mint várható is volt, inkább a szentgyörgymezeiek és a régi királyi város lakói. Szó esett az imént a városhoz való kötődés esélyeiről. A várostársadalomhoz való tartozás természetesen nemcsak érzelmi-tudati kérdés, hanem valamilyen aktivitás is. Az, hogy valaki mennyire vesz részt a város életében, nyilván mércéje és mutatója annak, hogy mennyire él benne abban. Sokféleképpen lehet ezt "mérni". Én, kiindulva abból, hogy a történeti anyagok tanúsága szerint Esztergom társadalmi életében mindig kulcsszerepe volt a különböző társaságoknak, egyleteknek, egyesületeknek, a társadalomban való aktivitást az ezt legjobban megközelítő szervezeti tagság adataival jelzem. A kérdőívben azt kértük, sorolja fel, hogy milyen politikai és egyéb szervezetnek, egyesületnek, klubnak, között nem találunk; inkább az a feltűnő, hogy általában viszonylag milyen sok (34%) a szervezethez egyáltalán nem kötődő lakópolgár. Kérdés azonban, hogy ha elég gyenge a szervezeti kötődés, akkor milyen más kapcsolatrendszerük van az embereknek? Négy síkon próbáltuk a kapcsolatrendszereket "bemérni", a szomszédsági, rokoni, baráti és munkatársi kapcsolatok területein. A szomszédsági kapcsolatokat általában vizsgálatunkban elég erősnek találtuk; Esztergomban talán egy hajszállal - bár matematikailag nem szignifikánsan - erősebbnek, mint a többi vizsgált városban (Pápa, Győr, Orosháza). Ami a rokoni kapcsolatok ápolását illeti, hasonlóan erős kapcsolati szükséglettel találkozunk. Arra a kérdésre, hogy a városban lakó rokonai közül hánnyal tart fenn szorosabb kapcsolatot, a szintén kétharmad körüli többség úgy válaszolt, hogy szinte mindegyikkel, vagy nagyobb részükkel. így válaszolt a pápaiak 72%-a, a győriek szintén 72%-a, az orosháziak 74% -a és az esztergomiak 64%-a. Az esztergomi viszonylag kisebb arányt főleg az magyarázza, hogy ebben a városban a legtöbb (21%) - a másik három város 14-14%-ával szemben akinek nem élnek a városban rokonai. Az utóbbi adat viszont megint a városlakók, más Szerkeszti:: SEBŐ JÓZSEF városokkal való összehasonlításban valamivel nagyobb mértékű gyökértelenségére utal. Hasonlóképpen a más városokhoz képest kicsivel nagyobb mérvű magára hagyottságra utal azoknak a munkatársaknak az alacsonyabb aránya, akikkel a magánéletben is kapcsolatot tart. A másik három városban 19-22% azok aránya, akiknek nincs ilyen kapcsolatuk, Esztergomban 25 %. De talán fontosabb a másik pólus: az ilyen munkatársi-magánéleti kapcsolattal városon belül rendelkezők aránya, ami még Esztergomban is fölözi a 38%-ot (a másik háromban 48-57%), és ehhez még hozzájön az a 28% (a másik városokban 20-26%), akiknek van ilyen kapcsolatuk, de nem csak városon belül lakó munkatársakkal. Az utóbbi arányok azt jelzik, hogy az esztergomiak munkatársi kapcsolatai mintha egy kissé erősebben kifelé (városon kívülre) irányulnának, mint a többi városban lakóké. Ez könynyen érthető, ha meggondoljuk, hogy viszonylag sok Esztergomban lakó dolgozik Dorogon; a tény mindenesetre a város-integráció ellen ható tényező. Bár az arány-eltérések csekély volta arra figyelmeztet, hogy ennek a dezintegratív tényezőnek túlságosan nagy jelentőséget ne tulajdonítsunk. A negyedik társas kapcsolati forma, amire rákérdeztünk, a barátok-ismerősök. Itt mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy alig vannak olyanok, akiknek ne lenne ilyen kapcsolatuk. Nincs említhető barátja, ismerőse az esztergomiak alig 6%ának, ez az arány a többi városban is hasonló. Érdekesebb viszont, s itt már az esztergomi jellegzetességre is bukkanunk, ha azt nézzük, hogy hol élnek barátai, ismerősei? A megkérdezettek 33 százalékának vannak helyben barátai, közelebbi ismerősei, 9 százalékának más településeken, 51 százalékának itt is, másutt is. Győrött ugyanez: 46-5-44; Orosházán: 45-7-43. - Megint, s itt már erősebben, a kapcsolatok kifelé irányultsága mutatkozik. Úgy látszik, Esztergomban a nagymérvű bevándorlás következtében a társadalmi kapcsolatoknak, személyi kötődéseknek az átlagnál nagyobb része városon kívüli. Ollózta Sebő József