Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-07 / 22. szám

2 ESZTERGOM ES VIDEKE FORUM STRIGONIENSE : Szerkeszti: SEBŐ JÓZSEF Gergely Jenő egyetemi docens, számos egyháztörténeti mü szerzője: - A rendezvény legfőbb nóvuma az ökumenikus szellem. Néhány évvel ezelőtt éppen itt, Esztergomban, a ferenceseknél rendeztek egyháztörténeti konferenciát, de az jóval szűkebb körű volt. A kutatásokat sokszor élőről kellett kezdeni, s előrelépni csak összefogva lehet. Ez a világiakra éppúgy áll, mint az egyháziakra. Például léteznek laikusok számára nem értelmezhető területek is. Az egyik a másik nélkül csak féloldalas lehet. Az emigrációból jöttek, idehozzák a korszerűbb kutatási módszereket. - Az előadók névsora is imponáló; a magyar tudományosság élvonala jött el ide. A tanácskozás révén a fiatalok is egyre inkább bekapcsolódhatnak a kutatásokba, s ez újabb impulzusokat ad. A tematikából talán csak azt hiányolom, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a mai egyháznak a modern világ kihívására adott válaDr. Bárdos István társelnök: - A konferencia gondolatiságával rendkívül belesimult a korba. A résztvevők érezték, hogy szellemi teljestíményüket olyan dologhoz adják, ami fontos a ma társadalmának. A negyven évi kihagyás miatt az idősíkok egymásba csúsztak. Ahhoz, hogy egy polgári társadalom felálljon, fel kell tárni, pontosan mi is történt itt 1950-ig. A rendezőbizottság összetétele nagyon érdekesen alakult: az egyes speciális feladatokra a különböző egyházak adták a szakembereket - a világi oldalt pedig én képviseltem. Talán e sokszínűség miatt tudott e rendezvény harmonikus egésszé formálódni. Nemcsak Baróti úr, a Bazilika orgonámvűvésze és Reményi Károly, a Balassa Kórus karnagya állt első szóra mellénk, hanem a városi önkormányzat művelődési bizottsága is erejéhez mérten áldozott ránk. Takács Péter, az MDF Szabolcs megyei országgyűlési képviselője kezdeményezésére a művelődési minisztériről is szép számmal jöttek: Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Kanadából, Cseh-Szlovákiából, sőt Erdélyből is ketten.Ezidáig számos publikáció nem jelenhetett meg, s most sokan éltek a konferencia kínálta lehetőséggel. Maga a rendezv ény II. János Pál pápa látogatásának előkészítését is szolgálja. Ennek bizonysága, hogy Angelo Acerbi pápai nuncius is megtisztelte jelenlétével a konferenciát, és a különböző felekezetekhez tartozó püspökökkel és a többi résztvevővel egy közös ima-áhítaton vett részt. Feltétlenül meg kell említeni, hogy itt nemcsak a tudományosságot akartuk művelni, hanem a léleknek, a szellemnek is megadtuk azt, ami a mai embernek hiányzik. A kiállításon ezt kézzelfoghatóan, materiálisán próbáltuk bemutatni. A szervezés során bárkihez fordultunk, mindenki első szóra segített: a művelődési minisztérium, a megye, a város. Az emberekben meglévő szabad energiák kisugárzását mindannyian érezsza. Galambos Ireneusz atya a burgenlandi Alsóőrből/Unterwart/: Abból a községből jött el egy fél napra megtartani előadását, ahol a lakosságnak még ma is 88%-a magyar, s ahol a körmeneteket magyarul tartják. A plébános úr harmincezer kötetes könyvtára a burgenlandi magyarság „zarándokhelye". - A tanulmányok sokáig csak az asztalfiókok számára íródhattak. S tudnunk kell, hogy az élőszó is fontos! Csupán egyházi dokumentumok alapján egészen biztosan nem lehet megírni a magyar egyházak történetét.. Ezért fontosak az ilyen konferenciák, hiszen a hiteles élőszó részben pótolja a dokumentumokat. Tudom, hogy a magyar Sión városát, Esztergomot is szinte el akarták törölni a föld színéről, mintha nem is létezett volna. Ezt mi odakint nagyon jól láttuk. Egyet azonban el kell mondanom: ne essünk át a ló túloldalára! - Magam is látom: az a bizonyos feketére-fehérre festés történelmietlen. Az élet ennél sokkal gazdagabb, s ezért kellenek ezek a vizsgálódások. EGYHÁZAK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Vélemények a konferenciáról um is jelentős összeggel támogatott minket. A megyei múzeumi igazgatóság a szervezeti háttérről gondoskodott. Az Új Forrás című megyei kulturális folyóirat különszámot adott ki, amely pillanatok alatt „lábon" elkelt. A konferencia a tudományosság szempontjából is jelentős: a történettudományoknak ez az ága eddig nem jelent meg; évtizedekig elhanyagolt terület volt. De korábban, a húszas-harmincas években sem ilyen ökumenikus szemlélettel vizsgálódtak, hanem ki-ki a maga felekezetének történetét kutatta. A különböző egyházak története most egymás mellé került. Ha valamire predesztinált Esztergom, akkor ez az. „ A pápalátogatásra felújított tükörtermet is mi avathattuk fel a prímási palotában. Dr. Beke Margit társelnök -Meglepett, hogy milyen sokan jelentkeztek, hiszen még külföldhettük. Ha mindenhol ezt tapasztalnánk, akkor a magyar társadalom felemelkedése meggyorsulhatna. Fügedi Erik történész, az Árpád-korral foglalkozó szekció vezetője, aki politikai okokból kilenc évig volt konzervgyári munkás: - A legfontosabb, hogy a találkozó ökumenikus alapon jött létre, tehát a különböző felekezetek képviselői és a világiak egy széles spektrumot képviselhettek. Szűkebb szakmámban, a középkor kutatásában sokáig úgy tűnt, hogy kihal a kutatók nemzedéke. Az itt látottak-hallottak viszont enyhítik pesszimizmusomat. Én fordulópontról beszélnék, hiszen sok fiatal érdekes témákkal jött el ide. - Maga a konferencia nagyon nehéz pillanatban jött létre, hiszen beláthatatlan társadalmi átalakulás közepette élünk, ráadásul a társadalomtudományok - a szociológiát kivévem - egy nemzet luxusát alkotják. Csoda, hogy e nehéz gazdasági helyzetben ilyen jó eredmények születhettek. Tehát e téren optimistán tekintek a jövőbe. -Van egy vállalkozásunk: sorra jelennek meg a magyar tájegységek régészeti topográfiái. S meg kell mondanom, hogy az eddig elkészültek közül a legjobb az Esztergommal és környékével foglalkozó, s ez Horváth Istvánnak és munkatársainak köszönhető. Módszere fejlettebb, mint az előzőeké. Nemcsak a lelőhelyeket írták le, az ott találtakat a levéltári forrásokkal is összevetették. Számomra a legkedvesebb a prímási palotában tartott fogadás volt, amely nélkülözött mindenfajta protokollt és igazán meleg hangulatú volt. Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a „Hegyet hágék, lőtőt lépék" című vallásos népi énekeket tartalmazó könyv szerzője. (A kötetnek, amely többszöri kiadása ellenére antikváriumi ritkaság, most jelent meg hanglemez-„változata"): - Esztergomban már ismernek. 1953 óta foglalkozom a vallásos néphagyomány kutatásával. Lékai bíboros úr még veszprémi püspök korában keresett meg, s már akkor megígérte, hogy mindenben segít. Az ő támogatásával jöhetett létre a Bazilikában a népi vallásos gyűjtemény. Annak ellenére, hogy az egyház teológice tiltotta ezeket a népi imádságokat, s az énekesek csak titokban mondták el. E kincsre én is csak véletlenül bukkantam rá, egy kilencvennyolc éves nénike énekeltetése végeztével, amikor megsúgta, hogy egyebet is tud: s ebből a „ráadásból" lett számos írás és konferencia. Magyarországon a szóbeli kultúra- a közösségi emlékezet - nagyon sok irodalmi emléket őrzött meg. S ezek az archaikus imádságok a középkori nemzeti nyelvű költészet szóbeliségben, azaz a népi kultúrában fönnmaradt emlékei. Ezek azért fontosak, mert segítik eltüntetni azokat afehér foltokat, amelyek a mi nagyon viszontagságos irodalomtörténetünk során megmaradtak. Mivel nagyon sok konferencián veszek részt, ezért állíthatom, hogy az itteni kiemelkedően jól szervezett. Nincs zihálás, s az egészet az ökumenizmus szellem hatja át.