Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-24 / 20. szám

7: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az első iskolai regulák Különleges világba engednek bepillantást a régi iskolai törvények, szabályok. Az egyik legrégebbi szabálygyűjtemény Esztergomból származik, 139/-bol. De az azévi egyházlátogatásból megtudhatjuk, hogy ezek a regulák már akkor is szabályozták az esztergomi tanuló ifjak életét, amikor az iskola szomszédságában Szent István ült a királyi trónon. Már akkor, és a következő évszázadokban is azt tartották a Várhegyen, hogy a jó iskola az ifjúság szellemi es testi épségét minden erre alkalmas eszközzel meg kell, hogy védje. Csak így lehet nyugodt a sokszor nagy távolságra lévő szülő, és így lesz a növendékből becsületes, rendes felnőtt! Zsenge ifjúkorban kell a gyereket a jó útra „terelgetni", hiszen „az ifjú a megszokott útról, ha megöregszik sem tér le." - tartották. Ehhez az úthoz voltak jelzőtáblák többek között az iskolai szabályok! Az Esztergomi Székesegyházi Iskola mellett 1397-körül egy kollégium is működött, ahol kemény, de szeretetteljes szigor élt. A bentlakó ifjúnak tilos volt engedély nélkül elhagynia a házat, besötétedes után kimaradni nem lehetett. Fegyver, bot viselésére pedig még gondolni sem szabadott! Ki vétett, vagy nem tartotta be ezeket a regulákat, azt Bizony megbüntették. Előfordult, hogy carcerba zárták, de a stutica a bőrszíjjal való elfenekelés - sem volt ismeretlen a tanulók között. A közelmúltban látott napvilágot a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi Szervezet által szerkesztett Tudományos Füzetek 6. kötete, amely a Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmával, Tatán megtartott ünnepi, tudományos konferencia előadásait köti egy csokorba. Címe - Mátyás király és a vidéki Magyarország - mintegy előrevetíti, jelzi az olvasónak: izgalmas, nem mindennapi olvasmánnyal lesz dolga. Amíg ugyanis Mátyás „országos" tevékenységét taglaló munkák könyvtárnyi irodalmából válogathat az érdeklődő, addig e korszak vidéki - s ezen belül megyénket is érintő helyi, történeti vonatkozású irodalma már jóval szerényebb. Ezért is tarthatjuk ezt a kötetet példaértékűnek: az előadások tematikai és módszertani sokszínűsége végeredményben Magyarország e szép történeti korszakának plasztikus képét alkotja meg. Az előadások közül szemelgetve most csupán Esztergom néhány jeles tudományos kutatójának dolgozatát lapozzuk fel. Sorukat Ortutay András, a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár igazgatója nyitja, aki megyénk festői szépségű településének, Neszmély község középkori történetének néhány nevezetes momentumát villantja fel írásában. A helység első okleveles említése az 1240-es évekből datálható, majd ezt követően a község neve gyakran felbukkan az írásos emlékekben, - elsősorban mint a komáromi vár tartozékát emEzek az iskolai törvények évszázadokon át érvényben voltak. A Ratio Educationis CCXXIII. §-a kimondta: ha az esti harangszó után a diák nincs otthon, vagyis megszegte a tilalmat, a szülőknek, vagy a szállásadóknak jelenteniük kellett az esetet az iskolaigazgatójának. Szintén jelenteni kellett, ha az iskola valamelyik növendékét meglátták, hogy parittyázott, köveket dobált, verekedésbe elegyedett, vagy gyanús házakat látogatott. Kocsmákba ugyanúgy tilos volt bemenni, mint - mai fülnek talán furcsán hangzik - a színházba! Nyáron a Dunán fürödni, télen csúszkálni abefagyott folyón szintén tilos volt. Komoly büntetés várt arra, aki a várfalakon mászkált, köveket dobált a vár alatt lévő házakra, vagy ha addig vetemedett, hogy szivarozni merészelt. Sok és szigorú szabály egyengette a tanulók életét attól a pillanattól kezdve, hogy átlépték az iskola küszöbét. Azt tartották tanaraik: a fegyelem a nevelésben és az oktatásban mindenkor és mindenütt ott kell, hogy legyen! Egy réges-régi „szülői értekezleten" mondták, hogy a nevelést már a gyerek születésének pillanatában el kell kezdeni, kicsit is később... már késő, mert „a föld mélyében meggyökeresedett gyomot nyesheted, vagdalhatod, újra kihajt az, ha gyökerét ki nem ásod!" Ez a hajdani bölcsesség ma sem vesztette érvényét. Bánomyné Kovács Ildikó lítik. Neszmély már régebb óta viselt mezővárosi rangját és kiváltságait Mátyás király híres 1471-es diplomája is megerősítette. Ebben a mezővárosi polgárok adómérséklést, illetőleg annak megfizetésére részletkedvezményt nyertek a királytól. A neszmélyiek kiváltságolt helyzete a török háborúk következtében szűnt meg; 1552-ben egy összeírás a pusztult helyek között sorolja fel, 1570ben pedig a töröknek adózott 12 ház után, végül a 18. században az átlagosjobbágyfalvak szintjére süllyedt településként látjuk viszont Neszmélyt. „Mátyás király és az esztergomi érsekek" címmel dr. Beke Margit, a Prímási Levéltár igazgatónője tekinti át Mátyás és az uralkodása alatt Esztergomi érseki címet viselő öt főpap (Széchy Dénes, Vitéz János, Beckensloer, Aragoniai János és Estei Hipolit) kapcsolatát. E hol gyümölcsöző együttműködést eredményező, hol pedig ádáz ellenségeskedésbe torkolló kapcsolatok elemzése szemléletesen tükrözi azt a történeti tendenciát, melynek során az egyházi javadalmak adományozása fokozatosan elveszítette egyházi jellegét és mindinkább a főkegyúri jogával élő - s azzal néha visszaélő - király érdekeit kiszolgáló politikai eszközzé vált. KRÓNIKA 1741. május 4.: Esztergom szabad királyi város tanácsa úgy döntött: új kompot csináltat, hogy a szigetről a széna könnyebben legyen szállítható. 1951. míyus 5.: A dömösiek versenyfelhívással fordulnak „Pilismarót község dolgozó parasztságához". A verseny „tárgya": a tojás, a baromfi, a gabona, a zsiradék és a burgonya beszolgáltatása! 1921. május 7.: este 7 órakor pártgyűlést tartott az esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja. Előadó Mátéffy Viktor plébános, nemzetgyűlési képviselő volt. 1911. május 7.: A táti képviselő-testület határozata szerint a mindenkori kántor-tanító köteles egy szobát és egy konyhát a káplán rendelkezésére bocsájtani, amikor az a községben tartózkodik. 1921. május 8.: XV. Benedek pápa ajándékából 100 gyermekruha jutott Esztergomba, Csernoch János érsekhez, aki a kiosztással a Szociális Misszió Társulatot bízta meg. Dr. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatójának előadása az esztergomi vár grandiózus, reneszánsz-kori építkezéseit feltáró régészeti ásatások kulisszatitkaiba kalauzolja az olvasót. A feltárásokat megelőző, hallatlanul izgalmas „nyomozati" munkából az is kiderül, hogy a palota építését - melyet hagyományosan Vitéz János nevéhez kötöttek - már Széchy érsek megkezdte, sőt a munkálatok nagyobb részét ő végeztette el, míg Vitéz nevéhez a befejezése kapcsolható. Az épület elméleti rekonstrukciójához sokféle forrás bevonására és aprólékos feldolgozására volt szükség: művészettörténeti, írásos források, térképek, stb. elemzése nyomán bontakozott ki az az Árpádkori előzményekre épült, igazi főúri pompával emelt reneszánsz palota-kép, melynek remekbe szabott mívességéről a korabeli források is felsőfokban emlékeznek meg. A Balassa Múzeum régésze, dr. Szatmári Sarolta, a tatai várásatások legfontosabb eredményeit foglalja össze „Mátyás király és Tata" című előadásában. A tatai vár - Mátyás birtoklását megelőzően - a Rozgonyi család zálogbirtoka volt, melyet 1459 és 1467. között váltott vissza Mátyás. Ezután került sor a vár átépítésére, bővítésére (az udvar emeletes kerengővel történt beépíté1921.m^jus 11.: Apponyi Albert grófot pilismaróti díszpolgárrá választja a helyi képviselő-testület. 1941. mjyus 14.: Dömös község jegyzőjévé Magor Bélát, addigi helyettes jegyzőt választják. 1921. május 14.: Az esztergomi bencés gimnázium Holló cserkész csapata Sík Sándor költőt fogadta, aki mint az Országos Cserkész Szövetség elnöke tartott előadást. 1901. május 18.: Berényi József, volt pilismaróti jegyzőt 20 K. kártérítés fizetésére kötelezik, mivel állásáról „elfogadható ok nélkül" mondott le. 1921. mjyus 22.: A Szent Imre Kör IX. vándorgyűlését Esztergomban tartotta meg, amelyen részt vett dr. Csernoch János hercegprímás, József királyi herceg, gróf Apponyi Albert is. Beszédet mondott dr. Lepold Antal prelátus-kanonok és gróf Apponyi Albert. 1731. május 23.: Esztergom szabad királyi város pénztárosa egy tanácsi vendéglátás költségeire 11 forint 10 dénárt fizetett ki. 1791. május 30-31.: Esztergom Nemesi Vármegye Közgyűlése a szentgyörgymezői malmok elhelyezését és működését szabályozta. Megyei Levéltár se, terasz és vizesárok kialakítása, stb.), minek következtében Tata egyes kortárs szemlélők számára észak-itáliai vízivárakhoz válhatott hasonlatossá. Az ásatások révén felszínre került tárgyak közül kiemelkednek a Mátyás-kori kályhatöredékek. Ezeknek négy különböző típusát sikerült elkülöníteni, illetve az egyik, un. lovagalakos típust teljes mértékben rekonstruálni. A magyar reneszánsz virágkorának egyik érdekes aspektusát tárja fel dr. Szilágyi István, a Vitéz János főiskola matematika tanárának előadása. Közismert, hogy Mátyás humanista világszemléletének megalapozása, művészet - és tudományszeretete, nevelője, Vitéz János érdemei közé sorolható. Kevésbé ismeretes viszont azoknak az európai hírű humanista tudósoknak sokoldalú tudományos tevékenysége, akik előbb Vitéz János váradi, illetve esztergomi udvarában, majd Mátyás budai udvarában művelték az asztronómia, matematika tudományát. Róluk, műveikről kapunk kultúrtörténeti áttekintést. A Tudományos Füzetek e kötete nyolc előadást tartalmaz, s közülük öt Esztergom tudományos műhelyeiben készült. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az egyszerű számadat híven tükrözi Esztergom súlyát a megye tudományos, szellemi életében! Kántor Klára T N CS T A T> N Y ÍI JI LJ U L /IX U JL \J FÍILI / ^ szerkesztésében Klio műhelyéből Mátyás és a vidéki Magyarország