Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-17 / 19. szám

150 ESZTERGOM ES VIDEKE Himmler György tudósítása Párkányból Szlovák oldalon döntöttek:Valéria újjáépül! Mint Esztergom közönsége is értesül- vatalos volt a megbeszélésen. A döntés hetett róla, április 27-én hagyomány te- értelmében m^jus 20-án tárgyalásra remtő szándékkal került megrendezésre kerül sor a magyar féllel az ügy gya­a Valéria Nap a csonkahíd mindkét olda- korlati megvalósítása érdekében, ahol Ián. A párkányi szervezők - a városi a kivitelezés műszaki és egyéb részle­művelődési ház, a Balassi Bálint Köz- teirő l> i,Ietve a hivatalos döntéselőké­művelődési Klub és a városi sport- szítésről fognak tárgyalni. Reméljük a egyesület - úgy döntöttek, hogy a tárgyalás elhárít majd minden akadályt a mostoha időjárás elől a művelődési ház- híd építés útjából, ba vonulnak és ott tartják meg a rendez- Másnap, vasárnap Szálkán volt a foly­vényt. A mintegy 300 főnyi közönség tatása a „HÍDÜGYNEK", ahová egy ma­végülis nem bánta a kényszerű változást roknyi ügybuzgó párkányi, illetve a és azt, hogy nem az ünnepelt, azaz leg- Rákóczi Szövetség kerékpárosai tettek kedvesebb Valériánk volt a helyszíne a kirándulást, a Szalka-Letkési Ipoly-híd­rendezvénynek, mert az Esztergomban is hoz. jól ismert GHYMES zenekar virtuóz já­tékával kápráztatta el őket és megérde- A híd a háború után újjáépült, de a mai melten aratta le a vastapsot. (Párkányban n aP^ ninc s megnyitva a nagyközönség nem először és reméljük nem is utoljá- el o5 am i teljesen érthetetlen. „... ujjá­ra!). A rendezvény műsorát, a Ghymes epitettek, velhetően abból a célból, mellett, magyar és szlovák versek tarkí- ^ lezárjak! ' - amint ezt a Rákóczi tották. A Valéria-nap koronája kétségte- Szövetség ebből az alkalomból kiadott lenül az a kellemes hír volt, miszerint dokumentuma megállapítja. A delegáció csehszlovák oldalon döntés született a ^.f 0 2^ 1" a szalkaiak képviselőivel, híd Ráépítését illetően, mégpedig egy f * a hidépitesro es a híd megnyitása nappal korábban a Szlovák Köztársaság é rf ^, t e" kezdeményezéseikről Belügyminisztériumában! Enaprahívotl sz a™ lta k be Bízunk benne, hogy az o r» 1- • • .x • ix i i j< ' erőfeszítéseiket is siker koronazza, es a osszeaBelugyminisztériumkózlekedési l e^ özelebbi jövőben megind ui hat a h a. osztálya egy tanácskozást, amelyen t áf forg ai om a J ké t község között, ahogy résztvett a Dunai vízügyi igazgatóság, a ^ E uf ó ában normáli s * bős-nagymarosi erőmű építési ügyosztá­lyának képviselője, illetve más érdekelt A párkányi Valéria Nap résztvevői ez felek. A bejelentést Párkány polgármes- alkalommal a következő KIÁLT­tere Ján ORAVEC tette, aki szintén hi- VÁNYT-t fogalmazták meg: 3C idítvá ny a párkány - esztergomi Mária Valéria híd ügyében Mi, Párkány város és vidéke lakói évtizedek óta dédelgetett vágyunknak és közkívánatunknak adunk kifejezést, amikor hitet teszünk a Mária Valéria híd mihamarábbi újjáépítése mellett. Valtuk, hogy a majd ötven éve csonkán álló híd szé­gyenfoltja a két ország: a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság és a Magyar Köztársaság s a bennük élő népek, nemzetek és nemzeti kisebbségek legújabbkori kapcsolatainak és törté­netének. Nem békélhetünk meg azzal a gondolattal, hogy ez az idők végezetéig így maradhat. Meggyőződésünk, hogy népeink ezer­éves együtt- és egymásmellett-élésének pozitív hagyományai erősebbek mindannál, ami elválaszthat bennünket. Ez a meg­győződés feljogosít bennünket arra, hogy e hagyomány jelenko­ri letéteményesei és továbbéltetői lehessünk. Hisszük, hogy nincs más lehetőségünk, mint egymás tisztelete, megbecsülése és jobb megismerése és az egymáshoz való közeledés. Ez pedig lehetetlen valóságos és szellemi hídjaink megépítése nélkül, or­szágon belül és országaink között. A híd újjáépítése nem bete­tőzése, hanem kezdete lehet egy modellértékű közép-európai gondolat, a regionális együttműködés kibontakozásának. Váro­sainknak a híd által szinte minden lehetősége megteremtődne e gondolat gyakorlati megvalósításához. Ezáltal otthont adhat­nánk olyan demokratikus kezdeményezéseknek, amelyek kisu­gározhatnának mindkét országra, mindkét nemzetre. Kérünk mindenkit, hogy támogassa ezt a gondolatot, ezt a polgári kez­deményezést. A Valéria-nap résztvevői Ma már biztosra vehető, hogy a szerve­zetben lejátszódó elektromágneses folya­matoknak fontos szerepük van a zavartalan működést biztosító milliónyi kémiai, bio­lógiai változás szabályozásában, összehan­golásában. A vizsgálatok folyamán kiraj­zolódott egy kép, amely azt tükrözi, hogy a szervezettség különböző fokát a rezgések hierarchikus rendje kíséri. A fermentu­mok, a fehérjék, a nukleinsavak óriásmo­lekulái olyan összehangolt rezgéseket vé­geznek, amelyek során változtatják alakju­kat és térfogatukat. A szomszédos mole­kulák „befogják" egymást, átveszik a kissé eltérő frekvenciát, és így létrejön az óriás­molekulákból álló halmaz összehangolt rezgése. A sejtmagban, a mitochondriu­mokban, riboszómákban összekapcsoló­dott óriásmolekulák szinkronizált rezgése a sejtet is rezgő rendszerré teszi. A sejtfe­lületen így kialakult rezgés más sejtekkelt kölcsönhatásba lépve,, a sejtek egész hal­mazára kiterjed. Az elektromágneses jelzésátvitel egy­részt a szervezeten belül képes megfelelő tájékoztatást, hírláncot biztosítani, más­részt az élőszervezet ezeket a jelzéseket a környezetébe szétsugározza. Más egyedek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ezeket a rezgéseket felfogják, értékeljék és magatartásukat ennek figyelembevételével alakítsák ki. Például erre a belső információáramlás­ra épül a sejtosztódás folyamatának az az önszervező képessége, amely az embrio­nális fejlődésben, vagy a sejtek regenerá­lódása során érzékeli a sejtek számának optimális értékhez történő közeledését, és képes a sejtek túlszaporodását megállítani. Többen egyetértenek abban, hogy a da­ganatképződés ennek a jelzésátviteli mec­hanizmusnak a zavarával függ össze. Több érdekes példa bizonyítja, hogy az egyes él­őlények ezzel az elektromágneses jeladás­sal képesek tájékoztatni a környezetükben lévő társaikat. Egy hangyaboly közelében néhány po­harat ástak el, mindegyikben 20-40 han­gyával. Hamarosan megérkezett a segít­ség: a szabadon maradt hangyák ásni kezd­tek, hogy kiszabadíthassák a bajbajutott társaikat. Az ellenőrzés céljából elhelye­zett üres poharakra azonban ügyet sem ve­tettek. Hasonló módon nem figyeltek az ólompoharakba zárt hangyákra, ugyanis az pes ilyenbe behatolni. Hatósugara szinte végtelen. A vétel minősége független a tá­volságtól. Tapasztalat szerint, erős izgalmi állapotban, életveszedelemben erőteljes. A vétel leginkább a szülők-gyermekek, há­zastársak, nagyon „egymásra hangolt" ba­rátok között sikeres. A vétel időszakában a vevő szervezete is fokozott igénybevé­telnek van kitéve, ezt rosszullét, rossz köz­érzet, olykor eszméletvesztés kísérheti. A vételre előnyösen hat az éberállapot csök­Az élet különös jelenségei (6.) Az élet Hullámhosszán ólomfalon az elektromágneses üzenetek kenése, legtöbbször az elalvás utáni vagy nem tudtak áthatolni. az ébredés előtti fázis. , A ragadozók elől menekülő lepényhal olyan mozdulatlanná dermed, hogy nem lehet megkülönböztetni a talajtól. A tüs­késcápa mégis tévedhetetlenül lecsap rá. Hogy a jelenség okát kiderítsék, a halakat külön medencébe telepítették. Ingerelni kezdték a lepényhalat, s ekkor a cápa hir­telen agresszívvé vált. Lehet, hogy az iz­galmi állapotban lévő lepényhal által kibo­csájtott elektromágneses hullámok tájé­koztatják a cápát! Mint láttuk az élővilágban az üzenetvál­tás, a híradás többféle módon történhet. A mitogenetikus sugarak az egymás közelé­ben lévő sejtek, szövetek közötti kölcsön­hatást biztosítják, az előzőekben említett elektromágneses hullámok már nagyobb ­deciméteres, méteres nagyságrendű - tá­volságra képesek jeladást, információt to­vábbítani. De van a biokommunikációnak egy - további - eddig nem tisztázott típusa: a telepátia, amely sok mindenben külön­bözik az előzőektől. Az elektromágneses hullámoktól eltérően képes kijutni a villa­mos vezetővel körülzárt térrészből, ül. ké­Nézzünk meg néhányat azokból az iro­dalomban előforduló példákból, amelyek­ben végveszélyben lévő szervezetek, az élet és a halál küszöbén állók, utolsó tar­talékaikat mozgósítva küldenek telepati­kus üzeneteket rokonaiknak, barátaiknak. Az adó és a vevő szervezete csatolt részei azoknak az egymásba szövődő bioerőte­reknek, amelyek szinte csak a végtelenben szűnnek meg, és ezeknek az erőtereknek a változásán keresztül lehetséges, csaknem abban a pillanatban tudomást szereznünk arról, hogy valahol tőlünk akár nagyon tá­vol, de hozzánk nagyon közelálló személy­nél (élőlénynél) a vészcsengő megszólalt. „Az én anyámmal történt meg például, hogy 1916. augusztus 31-én, amikor nagy vendégség volt nálunk ebéden, délután fél háromkor, minden előzmény nélkül halál­sápadt lett és csak annyit suttogott: a fi­am!... azután ájultan fordult le a székről. Pár percig igen magas láza volt, majd ha­marosan magához tért. Semmire nem em­lékezett. Viszont később megállapítottuk, hogy én, az egyetlen fia ugyanezen a na­pon, ugyenezen az órában és percben es­tem fogságba az oroszfronton." - írja dr. Alpári Imre. „1884. március 16-án egyedül üldögél­tem a szalonban, érdekes könyvet olvas­gattam, s kitűnően éreztem magam, ami­kor egyszercsak valamilyen megmagya­rázhatatlan félelem és rettegés fogott el. Órámra néztem: 7 óra volt. Ez a kellemet­len érzés kb. fél óra múlva megszűnt." Ké­sőbb kiderült, hogy ennek a személynek meghalt egy hozzá igen közelálló unoka­húga, akinek a betegségéről semmit sem tudott! Indiában történt a következő eset: „A titkárom kora délután valamilyen okmá­nyokat olvasott fel, ami teljesen lekötötte a figyelmemet. Hirtelen - a legnagyobb ámulatomra - megpillantottam a húgomat, aki hálóruhában jött be az egyik ajtón, el­ment előttem, és a másik ajtón kiment. ­Később megtudtam, hogy ugyanakkor Angliában a húgom váratlanul meghalt." „Egy éjszaka álmomban azt láttam, hogy ismerősömmel a Westminsteri apát­ság folyosóján járkáltam. Hirtelen elbú­csúzott tőlem, mondván, hogy be kell mennie valamilyen sírba. Könyörögtem neki álmomban, hogy ne menjen oda, ha­nem velem együtt jöjjön ki a folyosóról. „Nem, nem! - válaszolta - Mennem kell, a sors rendelte így." Ezzel ott is hagyott, odament a sírhoz, és elnyelte a föld. Reg­gel a posta levelet hozott a bátyjától, amelyből megtudtam, hogy a barátom az éjszaka folyamán, szívbajban meghalt." - Bányai ­Következik: Az antennák nem alszanak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom