Esztergom és Vidéke, 1991

1991-01-25 / 3. szám

8 ESZTERGOM ES VIDEKE Hogyan állt föl az esztergomi önkormányzat? (III.) Az SZDSZ-nek és a Fidesznek több kerületben sikerült közös jelölt­ben megegyeznie, közös listát azon­ban nem állítottak. Többen megkísérelték, hogy pár­toktól független, köztiszteletben álló személyekből állítsák össze az ön­kormányzati testületet. De ezek a kí­sérletek - jórészt az érintettek pártosodása miatt - már szüle­tésükkor hamvába holtnak bizonyul­tak. S ezek után nem kell csodálkoz­nunk, ha többen megfogalmazták: „Szerintem a pártok legnagyobb gyengesége, hogy a helyi ügyekkel nem foglalkoznak eléggé." Vagy: „... A lényegi kérdésekben teljes az egyetértés a pártok között, talán csak vérmérsékleti különbségek vannak: ki szolidabb, ki hangosabb..." Arra a kérdésre, hogy melyek a város legé­getőbb gondjai, eléggé megfoghatat­lan általánosságokban fogalmazott, rögtönzött válaszok születtek, vagy nem helyben megoldható gondokat említettek föl a kérdezettek. A szer­ző ez esetben is arra a következtetés­re jutott, hogy a városban működő politikai erők még nem a helyi ér­dekstruktúrák mentén szerveződ­nek. Vagy országos programokat ismételnek, vagy még hiányzik az elmélyülő belebocsátkozás a város mindennapi ügyeit érintő dolgokba. „Átlagpolgárok" esetében ez nem is lenne baj, de itt a „politizáló elit" tagjai nyilatkoztak, közvetlenül az önkormányzati választások előtt... A várospolgár viszonya a pártok­hoz meglehetősen jól illusztrálja az eddig leírtakat: „Ezek a pártok... a várost magát sem ismerik" - nyilat­kozta egy jelentős gazdasági egység vezetője, aki nyakig benne volt és van a helyi politikában. Más vélemények: „... Az állam­polgár egyáltalán nem látja tisztán, hogy végül is ki mit akar." „Itt egye­lőre az ismeretlenség (a pártoké) az, ami nagyon rányomja a bélyegét..." S itt rögtön fölvetődik a kérdés: voltaképp hány tagja van az egyes pártoknak? A pártvezetők becslései szerint az SZDSZ-nek, az MDF-nek és a KDNP-nek egyaránt 40-70 tag­ja lehet, az MSZMP-nek 70-100, az MSZP-nek 30-50, a Kisgazdáknak, a Fidesznek, a Vállalkozók Pártjá­nak egyaránt 5-15. Az összes párt­tag- a harmincezres lakosú és 21570 választásra jogosult városában - leg­feljebb 300 körül lehet. Erre azt szokták válaszolni: nyugaton sem jobbak az arányok. Igen ám: csak­hogy ott a polgári érdekérvényesí­tésnek a pártokon kívül számos más működő formája létezik. A hibák persze nemcsak a kisvá­rosi struktúrában keresendők, ha­nem a választási mechanizmus (helyi) társadalom-ellenes módjá­ban is. Magyarán: a listás választás „eredményeként" nem a szakér­telem, a városért való politizálás a fontos... a listák összeállítása megint egyfajta bizalmi elven (a megbízha­tó párttagság elvén alapul)." A város civil társadalma így továbbra is, vál­tozatlanul, lappangó, látens, nempo­litizált marad - napi érdekű pártalkuk eredményeként. A kérdések között szerepelt, hogy milyennek látják a városlakók a pár­tok esélyeit. A vélemények - a poli­tizáló elité - MDF, SZDSZ fölényt sejtettek, némi KDNP előretöréssel. Röviddel a választás előtt, amely el­söprő kereszténydemokrata győzel­met hozott! Ez pontos jelzés a kisváros „politikai térképének" rendkívüli labilitásáról, teljes kiala­kulatlanságáról. A következő kérdés a lehetséges polgármester személyére vonatko­zott. Az „esélyesként" említett ne­vek száma 28. Az összes említés felét öt fő kapta. (Közülük 4-ről ek­kor már többé-kevésbé köztudott volt, hogy nem lesz polgármester.) A végül megválasztott polgármester, dr. Könözsy László neve nem szere­pelt az említett 28 név között. Az eredményekről: A KDNP 9 egyéni körzetben induló jelöltje kö­zül hetet megválasztottak. Az MDF­Vállalkozók bizony súlyosan tévedtek erejük felbecsülésekor, hi­szen öt egyéni jelöltjük közül egy sem jött be. Az SZDSZ is - profi módon - a győzelemre játszott (lásd a tavaszi választás profi menedzse­lését...) csak éppen a politikai számí­tás volt téves: sem a „ha", sem az „és" nem valósult meg. Sajnálatos a független jelöltek szinte teljes háttérbe szorulása. E tény „drámaian" igazolja, hogy párt­háttér nélkül lehetetlen politizálni... S még egy adalék: Az egyház (a katolikus) tudatosan és nyíltan távol kívánt maradni a na­pi politizálástól. Ám a bíboros nyílt üzenetben szólította fel a híveket, hogy éljenek választójogukkal, menjenek el szavazni - lelkiismere­tük szerint. „Úgy mondták nekem — írja a szer­ző -, hogy ezt az üzenetet Eszter­gomban a választás napján is felol­vasták a miséken, ennek hatására több helyen a templomból kitóduló nép egyenesen a szavazófülkébe ment. Sejthető, hogy nem az MSZP­re szavaztak... Mennyi ember lehet, aki így ment szavazni? Nem tudom. De olyan alacsony részvételi arány esetében, amit láttunk, néhány száz ember voksa döntő lehet." ... és most mi lesz? - Az önkormányzatok működésé­nek feltételrendszere olyannyira bi­zonytalannak látszik, hogy kevés az esély egy koncepciózus várospoliti­ka megindulására. - Az önkormányzat pártelvű szer­veződése nem lesz igazán képes a helyi érdektagoltság politizálására. És végül egy, akár programnyilat­kozatnak is fölfogható megnyilvá­nulás: „... Kissé megrémültem a választás eredményétől. Én a Ke­reszténydemokrata Néppárt egyik vezetője vagyok, éppen ezért ijed­tem meg egy kicsit. Nagy súllyal nehezedik itt ránk a felelősség... Jobb lett volna egy kicsit kiegyenlí­tettebb eredmény... A testületen be­lül, az a véleményünk, hogy igaz, hogy pártok nevében indultunk, de Esztergomért. Én azt szeretném, ha feláll a testület, akkor a pártok vo­nuljanak háttérbe és Esztergomot képviseljék - egységesen. Olyan ta­nácsadó testületeket kell felállítani, melyekben minden arra alkalmas szakember jelen van, párttól és egyéb hozzáállástól teljesen függet­lenül. A város érdekei dominálja­nak." így legyen. (vége) Ollózott: Sebő József Balogh Péter alpolgármesternél érdeklődtünk: Mi várható út-híd ügyben? - E témában január 10-én tartot­tunk munkaértekezletet, melyen jelen volt Káinoki Kiss Sándor, a közlekedési minisztérium államtit­kár-helyettese és Szalai Béla fő­osztályvezető. Elkísérte őket Ug­rin Emese országgyűlési képviselő is. A minisztériumi szakemberek véleménye szerint térségünkben elsőként - a legnagyobb valószínű­séggel - a 10-es főút dorogi elke­rülő szakasza fog elkészülni. Erre a szűk keresztmetszet miatt van szükség. E terv szerint Budapest felől Dorog és Kertváros elkerülé­sével érhetnénk el Esztergomot. Erre 92-93-ban kerülhet sor. To­vábbá a 10-es út az óbudai tégla­gyártól a solymári angol temetőig négysávosra bővülne; Pilisvörös­vár és Piliscsaba mellé pedig egy elkerülő utat építenének, amely Leányvár térségében csatlakozna az eredeti nyomvonalhoz. Erre kö­rülbelül 2000-ig kell várnunk. A 1 l-es út felülvizsgálatát pedig még ez évben elvégzik, majd a fej­lesztési program kidolgozására ke­rül sor. A várost elkerülő út - úgy tetszik - egyre inkább elfelejtődik. Nyil­vánvalóvá vált, hogy Esztergom célállomás, tehát az átmenő forga­lom minimális, másrészt a szovjet laktanyák miatti kötöttségek felol­dódtak. A megoldást a városköz­pont párhuzamosan, több irányból való megközelítése jelenthet. így a városon belüli forgalom eloszlik. A Mária Valéria hidat illetően elvi akadály már nincs, sem ma­gyar, sem szlovák részről. A szak­értők szerint a pillérek jó állapotú­ak. A lényeg: a hídcsonk így nem maradhat, hiszen az elválasztás szimbóluma. A minisztérium 60 millió forinttal járulna hozzá az építéshez, ami a teljes költség mintegy 20 százalékát jelentené. Azonban: a szlovák és a magyar fél között más jellegű elvi különbség­gel kell számolnunk; odaát a bős­nagymarosi erőmű megépítése még napirenden van, míg nálunk lekerült onnét. Ezért a hidat illető­en a szorosabb értelemben vett ter­vezési munkálatok be sem indul­hattak. Egy azonban tisztázódott: a csonkahíd csak vállalkozói alapon épülhet föl. Arra is várnunk kell, hogy Csehszlovákiában megszü­lessék egy koncessziós törvény. S még egy nem lényegtelen momen­tum: a szlovák fél ragaszkodik ah­hoz, hogy a vámkezelés magyar oldalon történjék. (sj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom