Esztergom és Vidéke, 1991

1991-05-10 / 18. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ES VIDEKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET * IDEGENFORGALOM 1991. MÁJUS 10. 18. SZAM ARA: 19,50 Ft VÉGSŐ NYUGHELYÉN A HERCEGPRÍMÁS éé!®^ Mi*4É !. ** II. János Pál pápa levele Tisztelendő Testvérünknek, Opilio Rossinak, a Római Szent Egyház Kardinálisának Örvendetesen közeledik már annak a napnak a 16-ik évfordulója, amikor a jelenleg az ausztriai Máriazell Mária-kegyhelyén kegyeletesen eltemetett Isten kiváló embere, az Egyház szolgája, Jézus Krisztus evangéliumának rendíthetetlen tanúja elérkezett a jól megérdemelt jutalomhoz, a mennyek országának örömébe. Magyarországi püspöktestvéreink szorgos gondoskodással készítik elő most az ünnepélyes és nyilvános szertartást, hogy miután ez végre lehetővé vált, a nagy egyházfejedelmet újra temessék hazájában, az esztergomi érseki széhelyen. Ennek az érsekségnek viselte 0 igen nehéz körülmények között gondját és bánatát, címét és védelmét mintegy harminc éven át. Magunk is emlékezünk, mily nagy dicsőséget szerzett az Egyháznak ez a rettenthetetlen Főpásztor és hogy mennyi megtiszteltetésben részesült elődeinktől. Gondolunk arra a tanúságtételre, amelyet megingathatatlan hitéről adott, valamint a megbecsülés és tisztelet jeleire, amelyeket az egész Egyház iránta tanúsított, amikor bíborossá nevezték ki és amikor a száműzetés után oly szíves vendéglátásban részesült. Mindszenty József személye és tanúságtétele mellett tehát mindig ott volt Róma püspökének jóakaró tekintélye. És ahogy ő az Egyház kősziklája felé fordította tekintetét és onnan merített erőt a bilincsekben, fájdalmakban és az őt körülvevő sötétségben, úgy néztek rá Péter utódai tisztelettel és szeretettel, mint a legyőzhetetlen evangéliumi erősség élő és jeles tanújára. Mindezért tehát május 3-át, földi maradványai átszállításának örvendetes napját nem hagyhatjuk elmúlni anélkül, hogy ne érződjék és ne legyen látható, e kiváló ember iránt tanúsított végő tiszteletadás kifejezéseként, a legfőbb Pásztor jelenléte azok között, akik ezen az emlékezetes napon részt vesznek és Mindszenty József egész élete előtt tisztelettel adóznak. Ezért tehát, Tisztelendő Testvérünk, akiről tudjuk, hogy hűségesen tolmácsolod érzeletünket és jóakaratunkat, e Levelünkkel szívesen kinevezünk Különleges Küldöttünknek Mindszenty József hamvainak esztergomi újratemetési szertartásaira. Személyünket képviseled majd Püspök- és paptestvéreink, a szerzetesek és mindazon hívek között, akik most is tiszteletben tartják e kiváló férfi boldog emlékét. Közvetítsd feléjük ezeket az ő személye és élettanúsága iránti érzelmeinket azért, hogy Mindszenty József példája által mindnyájuknak könnyebb legyen naponta tanúságot tenniök a hitről és a keresztény életről, Apostoli Áldásunk segítségével, amelyet Általad, Különleges Küldöttünkön keresztül, szeretettel adunk a szertartáson résztvevőkre. Vatikán, 1991, Pápaságunk tizenharmadik évében, március 3-án, amikor 47 évvel ezelőtt Mindszenty József a veszprémi püspöki székre kapott kinevezést. Johannes Paulus PPII. Paskai László bíboros beszédéből - Homilia a vecsernyén (...) A magyar történelem egyik legnehezebb korszakában állt a magyar egyház élén. Kénytelen volt a közéleti küzdelmekben, a politikai harcokban is résztvenni, de mindvégig megmaradt igazi főpapnak, aki híveiről akart gondoskodni, híveit akarta védeni. Egyéniségének mélységeit, tetteinek jelentőségét most nem lehet felsorolni. Ezt még sokáig fogják tanulmányozni. De az biztos, hogy kitörölhetetlenül beírta nevét a nagy esztergomi érsekek, a szentéletű főpapok közé. Az esztergomi bazilika, az esztergomi főegyházmegye, sőt az egész ország most kiemelkedő tisztelettel és kegyelettel fogadja nagy főapátjának a hamvait. Amikor az egyház halotti vecsernyéjének az imájával vesszük körül koporsóját, a főpap arcvonásai elevenednek meg előttünk. Először 1945. október 7-én vonult be ebbe a székesegyházába. Beiktató beszédében megrázóan rajzolta meg a magyar egyház és nép szomorú helyzetét, megláttatva azt a nehéz feladatot is, amelyet teljes elszántsággal vállalni akart. Beiktatásakor mondott beszédében a Veszprémből érkezett esztergomi érsekekre emlékezve ezeket mondta: „Nem 1

'övök Széchenyi és Kopácsi dúsgazdagságával, pedig de jó volna ez a török időknél :oldúsabb, levégzettebb magyar nemzetnek! Mondom ezt anélkül, hogy sírnék a földiek miatt, de nélkül is, hogyami jogalap nélkül történt, jogosnak elismerném." Szegényen érkezett Esztergomba. És ez a szegénysége még fokozódott. Az amerikai nagykövetségen írt végrendeletében ez olvasható: „Vagyonom, miről végrendelkezzem, nincs. Nem fáj; kifosztottak, amint elszegényítették népemet." Halála után tizenhat évvel most ismét bevonul székesegyházába. Anyagiakban most is szegényen, de lelkiekben mint az esztergomi érsekség egyik leggazdagabb főpapja. Ebből a lelki gazdagságból különösen is kiemelkedik a melyen imádságos, áldozatos, engesztelő lelkülete, amely többet várt Isten áldásának a kieszközlésétől, mint minden mas emberi erőfeszítéstől. (...) Amikor most koporsója Esztergomba megérkezett, kötelességünk köszönetünket kifejezni a mariazelli kegyhelynek és a templom superiorjának, nogy őrizték a boldogemlékű bíboros emléket, ottnont adtak a Mindszenty Muzeumnak és szellemi hagyatékának, segítették azok feldolgozását. Marizell mindig közel állott a magyarokhoz. Ez a nemes gesztus még közelebb hozta hozzánk a kegyhelyet. Köszönettel tartozunk a külföldön élő magyar testvéreinknek is, akik a mártír főpap emlékét őrizték, személyéből erőt merítettek, és ezzel segítették, hogy lelki öröksége elevenen fennmaradjon. Amikor most a szétválasztó szellemi és Fizikai határok leomlottak, a körükben megőrzött emlékezés hazai talajban is gyökeret ver. Esztergomi sírja legyen a világon szétszóródott magyarság lelki találkozóhelye, azoknak a vallási és nemzeti értékeknek az őrzője, amelyekért annyit fáradozott egész életében. (...) Sírját vegye körül minél több imádkozó és engesztelő lélek. Forrásozzék sírjától minél mélyebb keresztény élet. A sírtábláján látható címerében Szent Margit alakja a tőle sürgetett imádságra és engesztelésre emlékeztet. Jelmondata pedig legyen számunkra is mindig figyelmeztetés: keresztény életünkkel és áldozatainkkal azért fáradozzunk, hogy a mi nemzedékünkben is valóság legyen a Pannónia Sacra, Szent Magyarország. Amen.