Esztergom és Vidéke, 1991

1991-04-12 / 14. szám

4: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nyomolvasás 1. * Álmodozók és bajnokok Öreganyám ma is élne, ha meg nem hótt volna. Az ironikus felhangú állítás tartalmaz némi valószínűséget, ám az ilyesféle fölfogással legföljebb találgatni lehet két dátum közé szorult sorsunk lutriszelvényein, telitalálatot elérni azonban aligha sikeredhet. A büntetlen előéletű, de tisztázatlan kilétű IDŐ harapófogójában élünk, s az Ő vasfoga nem ismer könyörületet, csupán részleges figyelem-kihagyásaiban, a másodpercek rései között támadt űrből kipattanó, vakuvillanásnyi fölismerésben bízhatunk. Ez a fölismerés döbbenthet rá bennünket arra a szikár tényre, hogy a kozmosz szövetébe ágyazódva sem működik hibátlanul bolygónk, a máshonnan nézvést égitestnek titulálható földi kóceráj. Az „ Öreganyám, de jó asszony "féle félnótás hitvallóktól kell leginkább óvakodnunk, mert ha nem leszünk eléggé elővigyázatosak, küldetéstudatnak álcázott kényszerképzeteikkel juttatnak minket a pokol mélységes fenekére. Más tészta a bajnokok megítélése. A bajnok még azt sem átallja beismerni, legyen akár egy profi pékmester, hogy miközben napról-napra jobb kenyeret süt, a tudomány mai állása szerint nincs magyarázat arra a kérdésre, miért szárad ki terméke, noha nem veszít annyi nedvességet, mely keményedését indokolhatná. Csupán föltételezhető, hogy a sütés után megváltozott funkciójú élesztőben rejtezik az ördög. Azt sem érti becsületben őszbe csavarodott, derék sütőmesterünk, hogy midőn veknijét egy hónapra vagy kettőre elővesszük a hűtőládából, és fölmelegítjük a gázsütőben, kenyere frissebb, mint mikor péklapáton kicsusszantotta a kemencéből. A kovász és az élesztő titkát kellene kipuhatolnotok, gyerekek, azután mehettek Isten hírével az égi kórusba énekelni! Sárándi József Anomániák-4. Az ikszedik bűvszó, a vállalkozás elérte a mi házunk tíyát, az iskolát is. Vállalkozzunk, mondja az új ige itt is, és akkor megoldódnak gon^j aink. Ez a hihetetlen, váteszi, s a (persze rossz!) régi pedagógiai tankönyveink által egyáltalán nem ismert felszólítás már megint valami olyasmit akar csináltatni velünk, amihez nem értünk - azért maradtunk tanárok, hogy azt csinálhassuk, amihez értünk-, tehát olyasmit, mint régen: kolorádóbogár-, vas-, papír-, veterángyűjtés, őszi krumpli-, tavaszi faültetés-hadművelet, kifliárulás, tejakció, ebédhordás és a többi hál isten, mára végre elfeledett iskolai baromság. De most, ha meg akarunk élni, vállalkozzunk! Mert ahol vállalkoznak, oda majd dől a gyerek. (Tanulni? Vállalkozni?...) De mit csinálhatnánk? Beosszuk egymás között? A Petőfi pincéiben gombát termelünk, Bányai tanár úr részmunkaidőben Múzeumát mutogatja borsos belépők mellett, a Dobó éjjel-nappalra átadja tornatermét a kispályásoknak, a régiúj Kossuth kegyszerboltot nyit, a Balassában főtt csülköt árulnak, a Főiskola kollégiumát kiadjuk egész évre - mit, az isten szerelmére?! Nekünk tanítani kell! Ehhez tisztességes normatívák kellenek, tisztességes fizetések tanítótól takarítóig, s egy ^jtó, amit becsukhatunk, hogy dolgozhassunk, hogy nevelhessünk, mert már nem bírjuk tovább mindazt a dilettantizmust, ami magyar oktatásügyben megnyilvánul, itt és országosan lásd a legutóbbi hisztérikus ÉS-vitát, amivel máról holnapra saját tekintélyét rombolta le egy Hisztéria-szakértő. A mienket nem tudja. Nincs - nem is kell, csak hagyjanak minket békén a szerény, szenvedő megváltók. Szól a nagy, büszke szlogen: Esztergom iskolaváros. Volt? Lesz? A technokraták a Minisztériumot már szétverték. Mi következünk? Rafael Balázs Ha ugyan még emlékezik rá a nyájas olvasó, krónikánkat a nagy járvánnyal - nevezzük egyszerűen, a nép nyelvén amnezitisznek - fejeztük be. Itt maradt e kies honban emlékezet nélkül közel tízmillió országlakó. Néha ugyan felrémlettek a tudat mélyéről nevek és tények: Forradalmi Munkás Paraszt..., pufajkások..., Salgótarján, a varsói szerződés értelmében ideiglenesen..., kongresszusi munkaverseny, kommunista műszak, a fejlett szocializmus felépítése, testvéri segítségnyújtás, szocpol, szochaza, tudszoc, miegymás, de már nem igazán tudtak mit kezdeni ezekkel a fogalmakkal. Meg nem is érdekeltek ezek már senkit! Ültek a TV és a rádió előtt, esetleg átfutottak egy-egy cikket a szavahihetőségéről hírhedt hírharsonában és süllyedtek egyre mélyebbre, a kétségbeesés és apátia sötétségébe. Kocsisunk és kisded csapata menet közben némi átalakítást végzett a szekéren. Kerékcserék, a korhadt, repedt dongák javítása, egy kis festés, rozsdátlanítás után egész helyrekis-kocsi folytathatta az útját a Nagy Rónán. Még a kis lovacska is mintha kikerekedett volna! Szőre kifényesedett, nyakát délcegebben tartotta, lábait kényeskedve kezdte emelni. Minden arra haladó külországi járókelő nem csak megsüvegelte, hanem széles szentesküvést tett, hogy kosztvasz-koszt, kerüljön az akár a mit-sem-értő demokráciába, vagy hogy hívják most ezt a micsodát, - a jussból nem engednek egy tapodtat sem! Túszul ejtették tehát legott az egész nemzetet, hogy térdre, és az eredeti zab-árak visszaálLegújabbkori mesék 3. Rázós úton mosollyal bíztató szavakat is kiáltott kocsisunk felé: Sehr gut, Herr Kutscher! Congratulations, Mister Coachman! Tres bien, Monsieur! Molto bene, Signor! hangzott útonútfélen a szívből jövő sok üdvözlet. Csak magyar szó nem igen keveredett az elismerések, dicséretek, buzdítások közé. Féltékenyen kezdték figyelni a saroglyások a kemény gerincű kocsis növekvő külhoni népszerűségét és egyre erősebb elszánás támadt kebelükben, hogy elveszejtsék őt. Kiváló alkalomnak ígérkezett a széna és a zab árának emelkedése. Ahány úri lócsiszár, fiákeres és fuvaros csak akadt a Rónán, az mind lítására kényszerítsék Herr Kutschert. Némi huzavona, kölcsönös engedmények után a kedélyek lecsendesedtek. A túszejtőkből hősök lettek (más éghajlatok alatt is előfordul ez), mindenki amnesztiát kapott, a bakon néhány utas helyetcserélt, és íme, - sokak nagy bánatára - magunk mögött hagyhattuk az első válságot. Sebaj, mondták a csalódottak, majd lesz még alkalom! Még a zab-válság előtt történt, hogy a Róna minden kisebb-nagyobb közössége elölülnököt és képviselőket választott magának. Talán azért, hogy legyen valaki, hozzájuk közelebb álló, akit szintén szidhatnak, minden cselekedetéért kínpadra vonhatnak. Ismét ringbe szálltak a nemrég létrejött, oroszlánkörmeiket mutogató pártok, hogy egy-egy mandátumot megszerezzenek maguknak. Igen jó taktikával azok kerültek előnyös pozícióba, akik a legékesszólóbban tudták ócsárolni a kocsist és csapatát. Hasonlóan fényes eredménnyel szerepeltek - főleg a Róna távolabbi végein - a magukra nagyhirtelen FÜGGETLEN feliratot pingáló igaz népbarátok. Ez utóbbiak a pórnép látását elhomályosítandó, néminemű hegylevével és árpa-főzettel is megtraktálták falujuk szavazóképes pógárságát, hogy a szavak mákonya és az alkohol bódulata együttesen feledtesse a múlt búját, bánatát és győzze meg őket arról: az a hiteles, bizalomra érdemes vezető, aki ebbéli tevékenységét már oly régóta és oly kevés sikerrel gyakorolta! Tudósításunkat itt félbeszakítjuk. Olvasóinknak további kellemes feledést és valamivel kevesebb gyűlölködést kíván az Önök hűséges krónikása: Horváth Zsolt