Esztergom és Vidéke, 1990

1990. november / 21. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 MEGTORTENT! (Folytatás az 1. oldalról) képes az adott bizalomnak megfelel­ni, az ígéretekkel elszámolni, konkrét programot és konkrét eredményeket felmutatni. Ma már nem az a lényegi kérdés, hogy ki milyen pártból indult, ki lett a polgármester és vezetőtestülete, ha­nem az, hogy a cselekvésekben és eredményekben milyen lesz, mennyi­ben tud elszakadni a parciális pártér­dekektől, és teljes erejével, tudásával tudja-e a várost szolgálni, dinamikus fejlődését biztosítani. Az utcán és a közéletben ma ezek a kérdések, mér­legelések és értékelések merülnek fel. A lakosság érzékenyen figyeli az eseményeket és reméli, hogy nem kö­vetkezik be a más városok önbénító állapota. Rendkívül rossz hatásúak azok a hírek, amelyek szerint orszá­gosan fontos városokban nem állt le a politikai küzdelem, a hatalombirtok­lási szándék a szakbizottságok össze­állításánál is érvényesül és a pártorientációkkal rendelkező testü­let, valamint szakbizottságok békjó­jában a város valós érdekeit képviselni akaró új polgármester le­hetetlenülése egyben a városi érdekek lehetetlenülését is jelenti. Furcsa ez a kép, különösen akkor, amikor az ok­tóber végi 72 órás válság világos ta­nulságokat adott a jelenre és a jövőre, okra és okozatra. Kétségtelen: a demokrácia nagy ál­dozata a tanulópénz, de végülis a de­mokráciában minden olyan válságba kerül, és előbb-utóbb megbukik, amely nem az értékteremtést és fejlő­dést helyezi a középpontba. Az Esztergom és Vidéke ez évi 12­13,16, 19. számaiban nem a véletlen szülte a felvető kérdéseket és a 20. számban igazán jó volt olvasni, hogy az új polgármesterünk jó elképzelé­sekkel, nagy akaraterővel lát a fele­lősségteljes munkához. Látja a súlyos terheket, az elfásult embereket, a megelőlegezett bizalom problémáit, de látja azt is, hogy ezek mellett a város gazdag olyan erőforrásokban, amelyek jobb feltárásával és kihasz­nálásával igen jelentős bevételi forrá­sok teremthetők meg. Ma ez a lehetőség igen fontos, amikor a terhe­ket növelni veszélyes, de a bevétele­ket növelni szükséges. Jó tudni azt is, hogy a már lefutott testületi üléseken a határozott vezetés meghatározó eredményeket mutatott fel az együttműködési készségek fej­lesztése terén és ez ígéretes. „Nagy összefogásra lenne szükség a különböző csoportok, pártok vetél­kedése helyett", olvashattuk a polgár­mesteri székfoglalóban. Valóban tisztázni kell a város érdekeit ma és a jövőben: mi a pártok igazi szerepe és funkciója az önkormányzatban, fon­tos-e az, hogy az új polgármester nem itt élt, dolgozott a városban? A rész­felületektől igen fontos eltávolodni, ha a város átfogó érdekéről van szó, fontos a demokrácia valós politikai kultúrájával közös akarattá kovácsol­ni az erőket, megvalósítani a város európaiságát, hogy az ország kiraka­tában a magyarság kultúrájának méltó reprezentánsa is tudjon lenni. A gye­rekbetegségek elhagyásával legyen a testület szakmai orientációval lényeg­re és jó eredményekre törekvő, a város dinamikus fejlődését biztosító, fele­lősséggel gazdálkodó, ebben a 32000 fős kiemelt jelentőségű, bonyolult „nagyüzemben". Városunk első embere - mint ahogy József nádor „anno" a főváro­sunkkal tette - a fejlődés eredménye­ivel tudja igazolni, hogy a többszörös „lefejezések" ellenére pótolhatók a le­maradások és nincs rossz város, csak rosszul vezetett! Az is váljék tudatos­sá, hogy vezetés csak akkor kerül kényszerhelyzetbe, ha előtte nem volt megoldáshelyzetben. Helyzetünkben elengedhetetlen az erőket mozgósítani és eredményessé tenni tudó jó vezetés, de elengedhetet­len az ehhez szükséges bizalom, tá­mogatás, aktív közreműködés minden szervezet, párt és várost sze­rető ember részéről. Mostmár a bizonyításokon a sor! N.J. pc \nnvvF JZD V 1UJÜ1\EÍ Targallyak birodalmában Hetek óta csak hull, szüntelenül csak hull a színeváltoztatott falevél. Kavarja a szél az alázúduló, tengersok cifra lombot. A lakott területen a rendet, tisztaságot szerető gazda méltatlankodik, sepregetési buzgalma legtöbbször hiábavalónak bizonyul: a legkisebb szélrebbenésre ismét szórja-hinti őszi „ajándékát" a fa... Az erdőben senkit nem ingerel a hulló falevél. A kiránduló, a lombhullató fákkal borított dombot-hegyet járó élvezettel gázol az avarban. Rozsdabarna, vörös, szürke, sárga levél alkotja az erdők novemberi puha szőnyegét. Kesernyés-fanyar avarillat, itt-ott még most is pilinkélő levél vastagítja a gyüleményt. Egyik szemem nevet, a másik meg sír. Jókedvem van, mert zizeg-röpköd lábam alatt a tarka, „beérett" lomb, s ezen olyan kellemes járni, mindennapi gondot feledni. Búsulok, mert tudomásul kell vennem: ismét elszaladt egy év... A tegnapi szép lombos erdő helyett targallyak birodalmát mutatják a Pilisek, a visegrádi vonulatok... Itt az ősz, az elmúlást szimbolizáló „ember", a november. Csak az vigasztal: lesz még öröm, eljő a kikelet. A Kárpátok bércein, a gyantaillatú rengetegben nem ismerik az őszi levél­szőnyeget. Teljes lombozatával állja a tomboló őszi-téli cudar viharokat a hargitai fenyves... 1990. december 18-án ünnepi szerzői esten mutatjuk be Csoóri Sándor: ESZTERGOMI TÖREDÉK című kötetet, amely Nagyfalusi Tibor szerkesztésében és előszavával, a megyei művelődési osztály kiadásában jelenik meg. A könyv fejezetei: ELŐZMÉNYEK, PÁRHUZAMOK (1924-1990) ELŐZMÉNYEK, KAPCSOLATOK (1971-1990) MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990) Válogatás Csoóri Sándor írásaiból öt tételben: KUTYASZÍNHÁZ - A VÉGTELENSÉG ÉRZETE - A VILÁG ÉRZÉKI METAFORÁJA - TERMÉSZET ÉS LÍRA - NAPPALI HOLD A gyűjtemény Csoóri Sándornak városunkhoz fűződő személyes - emberi és alkotói • kapcsolatait dokumentálja kiállításmegnyitokkal, eddig publikálatlan levelekkel, dedikációkkal, fényképekkel, meghívók, kéziratok facsimiléivel. Főképpen pedig esztergomi ihletésű esszéinek, verseinek - az évszakok és gondolatok, érzelmek körmenetét követő ­válogatásával, amelyet Orosz János nyolc grafikai műve gazdagít. A színes borítólap ugyancsak az ő alkotása. A kötet műszaki szerkesztését Bencze Cs. Attila végezte, az igényes tipográ­fia az esztergomi nyomda mestermunkája. A könyvből összesen 2000 példány készül, ebből 150 példány egészvászon kötésben számozva, Csoóri Sándor eredeti aláírásával jelenik meg. E bibliofil változat ára 250 Ft, amelynek fel ül fizetését • hozzájárulásként további esztergomi könyvek kiadásához • köszönettel elfogadjuk. A könyvet először DECEMBER 18-ÁN, az ünnepi est alkalmával - árusít­juk. Addig is előjegyzést veszünk fel a könyvesboltokban, a városi könyv­tárban, a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán és a Gran Tours utazási irodában. Kopjafa '56 hőseinek Csontos-izmos, körszakállas, harminc év körüli, férfi farag immár jó ideje Dömös egyik udvarában. Szerszámainak, kemény munkához szokott kezének megadóan enge­delmeskedik két hatalmas kemény szálfa... Érdeklődéssel nézem a for­gács söndörödését, a szálfák alaku­lását. Majd a mester egy kis szünetet tart, parolázunk. - Sütő Levente - markolja meg kezem, hogy csak úgy ropognak bütykeim. - Csak nem a Sütő?... - De igen - vágja rá mielőtt még befejezhetném a megkezdett mon­datot - rokonom, nagybátyám Sütő András, sokat aggódtam, s aggó­dom érte innen a távolból, mert én már esztendők óta átjöttem. Csak ritkán találkozunk Marosvásárhe­lyen... Látom, beszélgetés helyett job­ban szeretne most dolgozni, a két hatalmas szálfával „birkózni", meg­egyezünk hát: egy hosszabb beszél­getésre még találkozunk. Ugyanis néhány rövidke mondatból, félmon­datból is könnyen megállapítható: nem mindennapi emberrel találkoz­tam Dömösön Sütő Levente szemé­lyében. Most csak arra kérek nyúlfarknyi választ, mit farag, ki­nek farag? -Többes számot használok-javít ki - mert kopjafákat készítek ötven­hat hőseinek. Pontosabban kettőt, két hősnek. Budapestre, a IX. kerü­letbe, a Rádai utcába; a református teológia udvarában állítják fel rövi­desen ezt a két kopjafát. Az egyik elesett hős Magócs István volt, ne­gyedéves teológus, született 1934­DOMOS ben, tehát huszonkét esztendőt élt. A másik Herczegh Lajos másod­éves teológus, született 1935-ben, vagyis huszonegy esztendősen érte a halál. Annyit tudok róluk, hogy egy fővárosi kórházból jövet, ahol vért adtak sebesült barátaiknak, érte őket a golyó... Mire e sorok nyomdafestéket lát­nak, már bizonyosan állni fognak '56 hőseinek Sütő Levente által fa­ragott kopjafái. A mezőségi szár­mazású fafaragó keze munkáján kívül az erdélyi embernek az '56-os hősök iránti tiszteletét, együtt­érzését is belevéste a két gyönyörű, dömösi szálfába. Nyugodjon e két ifjú hős is a boldog feltámadás re­ményében! Hagyományőrzés Dömösön sok-sok szép hagyo­mányt őriznek az emberek. Jó né­hányról lapunk hasábjain is beszámoltunk már. Bár kissé meg­késve, de az idén is megtartották a szüreti mulatságot. Kezdődött a dé­lelőtti parádés felvonulással: lova­sok, csőszök, szüretelők, táncosok, a bíró és bíróné, no és a zenészek lármája, vigadalma csalogatta a né­pet a főutcára... Este, a hagyománynak megfele­lően a szüreti bál szervezői látták vendégül a helyi és környékbeli mu­latni vágyókat. Jöttek is szép szám­mal. Becslések szerint vagy másfélszázán ropták a táncot, ameddig bírták... Még be sem fejez­ték, amikor a szervezők „közhírré tették": a hagyományos Katalin­bálra is szeretettel hívják a jelenle­vőket... A művelődési ház és az általános iskola a karácsony méltó megtartá­sára készül. Kiváltképp a betlehe­mes játék számíthat érdeklődésre, de karácsony előtt neves fővárosi színészek közreműködésével is szerveznek két ünnepi műsort... „Jólesik, hogy falum visszavárt // Pilismarót, 1990. november, sze­merkélő eső. A polgármesteri irodá­ból kellemes meleg árad. Az íróasztal mögött egy inkább fiatal, mint középkorú, telt arcú, szőke fér­fi a felgyülemlett ügyiratokat ren­dezgeti ő Benkovics László, az új polgármester. Ismerősként üdvö­zöljük egymást, gratulálok újravá­lasztásához, hiszen csak a tanácselnöki széket kellett felcse­rélnie a polgármesterivel. - Jólesik, hogy falum visszavárt ­ismeri be - s örülök, hogy továbbra is velem akarnak dolgozni, jövőt építeni, bár korábban nem minden úgy sikerült, mint ahogyan azt sze­rettük volna... Életemről? Pilismaróton szület­tem 1953-ban. Itt kezdtem iskolai tanulmányaimat is, majd az eszter­gomi Bottyán János szakközépisko­la műszeripari tagozatán szereztem oklevelet. 1971-ben sikertelen főis­kolai felvételi, majd katonaság kö­vetkezett, de Maróttói sohasem szakadtam el. Ingáztam, közel két évtizeden át. A leszerelés, majd a műszaki végzettség után Virág Jenő tanár úr ösztönzésére a humán sza­kokkal is megbarátkoztam. Különö­sen az irodalom kerített hatalmába. Tanultam, olvastam, s a zenei klub­életet serkentettem. Mint iskolai be­járó a környék fiatalságával kötöttem életre szóló barátságot... Ezután a Granvisus gyárban techni­kusként, energetikusként, majd a beruházási osztályon dolgoztam. 1977-ben nősültem, a feleségem is tősgyökeres maróti... Balázs és Gá­bor gyarapította családunk létszá­mát, ma már serdülő korúak, jól tanulnak... 1979-től 1981-ig házat építettünk... 1985-ben a Hazafias Népfront megbízottai megkerestek: vállalnék-e testületi tagságot szülő­falumban. Igenlően bólintottam... Innen már csak egy lépés volt a 7 tagú tanácstestületbe való bekerü­lés... 1987. novemberében az elnöki széket ajánlották fel. Ezen hosszab­Falugyűlés Rendkívüli kongresszusra készült a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége. Ezért a szlovákok lakta Pilisszentléleken is falugyűlésre került sor, ahol küldöt­teket választottak az országos fó­rumra. Először Minczér János tartott beszámolót, aki szerint az utóbbi időben halmozódnak a meg­oldatlan problémák, melyek gyors intézkedéseket sürgetnek. így pél­dául az ivóvíz, a szemétszállítás, a szennyvízlevezetés és a telekosztás ügye vált égetően sürgőssé. De... egyre többen kérnék a szlovák nyel­vű oktatás bevezetését is. A falugyűlésen dr. Alt Gyula or­szágos titkár képviselte a magyaror­szági szlovákok szövetségét. Dicsérte a pilisszentlélekiek bátor szókimondását, s ígéretet tett: az or­szágos szövetségben képviselni fogja a pilisszentlélekiek kéréseit. A gyűlésen Újvárosi Józsefnét küldöttként, Minczér Jánost orszá­gos választmányi tagként választot­ták meg. ban töprengtem; hiszen akkor már "belülről" tudtam, hogy nem könnyű. Mások is - családtagjaim is - próbáltak lebeszélni. Végül csak igent mondtam. A testület nagy többséggel szavazott mellettem. Támogatást ígértek. Ez a támogatás azonban már nem volt olyan egysé­ges. A mély vízbe való bedobás el­mélete uralkodott - magamtól kellett partra evickélnem. Sokszor már-már meghátráltam, de ilyenkor ott lebegett előttem: szülőfalumért kell cselekedni. S ez a jó értelemben vett lokálpatriotizmus sokszor kise­gített a kátyúból... Az akkori meg­bízatás három évre szólt. Tudtam, hogy ennyi idő kevés a bizo­nyításra. Igaz, ha szerényen is, de csak haladtunk előre: a Malompa­tak medrének rendezése, az utak, gyalogjárók, hidak építése, az óvo­da központi fűtésének szerelése, az idősek klubjának rendbetétele, a művelődési ház felújítása, a Hecke­nast-pince állandó kiállítótermének megnyitása... Tudom, jól érzem, ke­vés ez, de... úgy látszik: a falu lakos­sága valamit megsejtett ez alatt a három esztendő alatt, mert ennyi eredmény felmutatása után is visszavárt. Nem tagadom, nagyon boldog voltam, mikor a szavazás első menetében a leadott voksok 83 százalékát kaptam. Rovatvezető: KISS JÓZSEF ÉVKÖNYV Megszoktam már, hogy Pilismaróton min­dig tudnak valami szokatlan újat mondani­mutatni az „...és vidéke" rovat számára. Leg­utóbb sem kellett csalatkoznom: Márkosi La­jos, a helység „mindenttudója", a Pilismaróti Körzeti Általános Iskola 1989/1990-es év­könyvét tette elém. Tartalmas, érdekes a húsz oldalnyi, fénymásolással sokszorosított ki­advány. Mint az első ilyen, történelmi visz­szatekintést is ad a községről. A római biro­dalom korával kezdi és a tavalyi választások­kal fejezi be. Iskolatörténeti szempontból szintén több évszázados a leírás. Tehát nem csak a padot koptató nebulók, de a felnőttek is értékes adatok birtokába juthatnak a maróti iskola történetéből, de megismerhetik a ba­saharci iskola históriáját is... Teljes áttekintést kaphatunk az iskolai könyvtárról, majd az 1989/1990-es esztendő tanárainak és tanítványainak bemutatása kö­vetkezik. Bemutatja a szülői munkaközösség tagjait, s mindazok nevét, akik segítették a tanév munkáját. Akár a hajdani iskolai év­könyvek, a mostani is tartalmazza a tanulók év végi osztályzatait. A Bellovai Barnabás iskolaigazgató irá­nyításával készült munkaközösségi termék, mint ahogy csapatmunka volt az 1989/1990­es tanév is. Ezért az Évkönyv bevezető feje­zetében köszönetet mond a szerkesztőbizott­ság Benkovics László polgármesternek, Né­met Béla helyhatósági titkárnak, Zsoldos Gábor és dr. Beer Miklós egyházi vezetők­nek, Sárosi Andrásné óvodai vezetőnek, Né­meth Juditnak, a művelődési ház igazgatójá­nak, az egészségügyi dolgozóktól dr. Hunya­di Mátyásnak és Konyorcsik Jánosnak, a dömösi és a pilismaróti iskola 350, illetve 300 éves fennállása alkalmából kimunkált emlékplakett készítőjének. Kijutott az elis­merésből Ördög Istvánnénak és Jánosi Gá­bornénak a szülői munkaközösségben 14 éven át megszakítás nélkül végzett munká­jáért... Az iskola vezetősége a befejező rész láb­jegyzetében íija: a jövőben minden évben kiadják az iskolai évkönyvet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom