Esztergom és Vidéke, 1990

1990. november / 20. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Bottyánosok, figyelem! "... hasznos ismereteket minden gyűjthet, s napjait célirányos tettek­ben minden eltöltheti." Kölcsey szavai mottóul szolgálhatnak isko­lánk - a Bottyán János Finomme­chanikai és Műszeripari Szakközépiskola, korábban Gép- és Műszeripari Technikum-oktató-ne­velő munkájához. A műszaki szak­embernevelés országosan jelentkező problémái és útkeresései a mi iskolánk történetében is végig­kísérhetek - nehézséget okozva ta­nárnak és diáknak egyaránt. A végzősök kezdetben (1972-ig) tech­nikusi oklevelet szereztek, majd érettségi bizonyítványt és szakmun­kás képesítést egyszerre. 1985-től öt tanév alatt ismét tech­nikusi oklevelet szerezhetnek tanu­lóink. Jelenleg finommechanikai és automatizálási technikusi szakon, illetve az elektronikai technikusi szak ipari elektronikai ágazatán fo­lyik az oktatás. Az elmúlt években nappali tagozaton majdnem 4000 diákunk végzett (ebben a tanévben 516 tanulónk van). A "botty ánosok" létszámát növeli, hogy esti és leve­lező tagozaton számosan szereztek itt oklevelet. Ezzel - főleg a korai időszakban - az ipar és a társadalom jelentős igényeit elégítettük ki. A váltakozó oktatási formák ellenére változatlan volt az iskola feladata: a színvonalas szakember képzés és a hagyományos "Bottyán-lelkületre", a küzdeni akarásra és szívós munká­ra, emberi összetartásra való neve­lés. Iskolánk az idén ünnepli fennállá­sának 40. évfordulóját. Erre készü­lődve évkönyvet állítottunk össze iskolánk történetéről, életéről, sike­reiről és gondjairól. A kiadvány az iskolában megvásárolható. 1990. november 15-én és 16-án a hagyományos Bottyán-napokkal kezdik a diákok az ünneplést, vi­dámsággal, versenyekkel, generális választással. Az évfordulós ünnepséget no­vember 17-én tartjuk. Délelőtt 9 órakor videofilmet vetítünk az isko­la életéről, 9 óra 30 perctől köszönt­jük az 1954-ben végzett első évfolyamunkat, 10 órakor tartunk ünnepi megemlékezést. Az ünnep­napra minden volt és jelenlegi taná­runkat, munkatársunkat és diákunkat szeretettel meghívjuk. Kívánjuk legyen e jubileumi év valamennyiiünknek alkalom a számvetésre és az erőgyűjtésre. Temetősorsok (II.) - Az esztergomi temetők meglehető­sen telítettek. Mi a megoldás? - kérdez­tük Balla Andrásnét, a Komterv kertészmérnökét. - A Belvárosi temetőt lezárása meg­mentette az utóbbi évtizedekben elsza­porodott betonsíremlékektől. Rendezése során javasoljuk a temető­kép megóvását, egyes területeinek mű­emlékké nyilvánítását, a síijelépítés engedélyhez kötését. E rendezés előfel­tétele a temető pontos feltérképezése, a művészi értékű sírjelek, valamint a vá­rostörténeti szempontból jelentős sze­mélyek nyughelyének feltüntetésével; de tartalmaznia kell a temetőképet zava­ró síremlékek helyét és azok elévülésé­nek idejét is. E térkép segítségével kijelölhetők és megtervezhetők a mű­emlékké nyilvánításra javasolt részek. Jellegének megőrzése okán nem java­soljuk kolumbáriumok építését, de megoldást jelenthet a támfalba történő temetkezés, melyre számos külhoni pél­dát említhetnék. A térkép segítségével a " fellazító" zöldfelületek úgyszintén megtervezhetőek. A szentgyörgymezői temető bővíté­sének megnyitásával a régi rész lezárá­sát javasoljuk. Ez alól a már megváltott helyek természetesen kivételt jelentené­nek. A meglévő terület rendezése ezál­tal megoldható lenne. A temetőtérkép elkészítése - az elévülési határidők és a meglévő növényzet feltüntetésével ­természetesen előfeltétel. - Mit tud a létesítendő új temetőről? - A város új temetőjének nemcsupán temetkezésre alkalmas területnek, ha­nem a XX. század emberének életfelfo­gását, halottaihoz való viszonyát is tükröznie kell, ugyanakkor a város tör­ténelmi temetőinek sajátosságait úgy­szintén meg kell őrizni. Az új sírkertben a helyi temetőkultúra hagyományait meg kell őrizni, például sírjelek kivá­lasztásában. Elhelyezésére a Városépítési Tudo­mányos Intézet által készített általános rendezési terv két helyet jelölt meg: a Sipolóhegy alatti és a Dobogókői út melletti ispitahegyi területet. A Sipolóhegy alatti területen jelenleg hétvégi házak, zártkertek találhatók. E helyről a Dunakanyarra nyílik szép ki­látás. Jól illeszkedik a város körüli zöld­be. A hétvégi házas területtől széles védősávval kellene elválasztani. A von­záskörzet szempontjából elhelyezkedé­se kedvezőtlen. A temetővel el nem látott városrészektől távol található. Megközelítése kedvezőtlen, hiszen csak a Panorámaútról, vagy a 1 l-es fő­útról lehetne elérni, zártkertek között haladó meredek úton, alulról. A kedve­ző lejtésű sírmezők csak viszonylag nagy terepmunkával alakíthatók ki. Az ispitahegyi terület a volt szovjet lőtér és a régi pincék közé ékelődik be. E rész a Pilis erdeihez jól kapcsolódik. A zártkertektől védősávval kellene el­választani. Megközelíthetősége jó. Vonzáskörzete a Várhegytől és a Szent­tamás-hegytől délre eső rész lehetne. Ettől Északra a kibővített szentgyörgy­mezői temető jelentene megoldást. A Dobogókői út menti rész enyhén lejtős, közepén egy kis domb magasodik. Itt a talajviszonyok is megfelelnek a temet­kezés kritériumainak. Az adottságok és lehetőségek mérlegelése alapján Eszter­gom új temetőjének kiépítését itt a Do­bogókői út mellett javasoljuk. Végezetül dr. Horváth István múze­umigazgató elképzelését is föl kell em­lítenem: ő a volt csalamádétemető újbóli használatba vételét javasolja. (S.J.) Az esztergomi reformá­tus egyházközség 1990. ok­tóber 31-én, délelőtt 10 órakor, a református templom udvarán EM­LÉKOSZLOPOT avatott fel. Az oszlop révén - ame­lyet a Kolozsvárról nem­rég áttelepült SARKADY ANTAL fafaragóművész alkotott - a 101 éve emelt fi ISTEN HÁZA építtetőinek t4 állítanak emléket a gyüle­kezet mai tagjai. ES VIDEKE OSZ A DUNÁN y Ujabb remények Kavarog, pereg a rozsdás őszi falevél Pilisszentlélek erdeiben. Gyűl az avar: a zizegve hulló, lábunk alatt süppedő pu­ha levél-szőnyeg hozzátartozik az őszi elmúláshoz... De az a látvány, ami az esztergom-do­boogókői útról Pilisszentlélekre tartót fogadja, az már nem természetes, az felháborító! Szemétlerakat az út men­tén, az erdőszélen. Megállok, nézege­tem a lehangoló "szeméttelepet". Műanyag, fém, üveg, zománcosedény, kivénhedt tartósárucikk, kutyatetem... Van itt minden, ami szemnek, jóízlés­nek nem tetsző... Az Esztergomhoz tartozó kis falu la­kói magyarázzák, hogy a környezet­szennyezésben való vétkeseket nem ismerik. Azt viszont tudj ák: öt esztende­je kérelmezik, hogy szállítsák el a város­hoz tartozó faluból is napi-heti-kétheti vagy bármilyen rendszerességgel a ház­tartási szemetet. Eredmény: semmi. Azt is kérték, próbálják megtiltani az erdő szeméttel való fertőzését, a kies tájak ilyetén való elcsúfítását. Az eredmény: semmi. Öt év után újabb remény csillant meg a pilisszentlélekiek előtt: hátha az új önkormányzati szervek több gondot fordítanak majd az ilyen "apró-cseprő" dolgokra is. Talán megoldódik majd a szervezett szemétszállítás és az erdőben is megszűnik az "ideiglenes" hulladék­lerakat... Fehér Károlynét, Dömös Község Tanácsának volt elnökét polgár­mesteri megbí rzatással ruházta fel a lakosság. Jó ideje tudtam már a hírt, mikor bekopogtam hozzá és sok sikert kívántam kapott megbí­zatása teljesítéséhez. Örömmel fo­gadta a jókívánságot, hellyel kínált. Jó esztendeje ismerem a sudár, vonzó külsejű, kedélyes termé­szetű, könnyen barátkozó hölgyet, így hát arra gondoltam: könnyedén indul a bemutatásra szánt beszélge­tés. Hát nem épp így történt. A pol­gármesternő jókora szünetet tartott, amikor arra kértem beszéljen magá­ról, életéről, munkájáról, terveiről. Rendezte gondolatait, majd hirtelen belevágott: - Több generációra visszamenő ősi dömösiek vagyunk. Dédnagya­pám is, édesapám is erdészkedett. Járták, őrizték, de főleg élvezték ezt a gyönyörű erdővidéket. Édesapám, aki kereken negyven esztendeig kapta fizetését az erdészeti hivatal­tól, nem csak az egyes vágásokat, határrészeket, de talán a fákat is kü­lön-külön ismerte, a családdal is na­gyon megszerettette... A kerek negyven év uralkodó számjegy volt az őseimnél. Nagyanyám, a dömö­siek Annus nénije, a falu bábaasz­szonya 1968-ig a csecsemők sokaságát segítette a világra... Dö­mösön kezdtem a betűvetést, az itt felszívott tudással vágtam neki a gimnáziumnak, s érettségi után az egri tanárképzőn biológia-földrajz szakos oklevelet szereztem. No, és egy ismeretséget Fehér Károllyal, akivel aztán 1968-ban összeháza­sodtunk... Aztán pályakezdés Nóg­rád megye községeiben. Tanítás, fészekrakás, gyermekszülés... 1972-ben lányom Anita., 1979-ben fiam, Péter szaporította a Fehér csa­lád létszámát... A szülőfalutól való távolság soha sem halványította an­nak szeretetét, a lenyűgöző szépsé­gű táj varázsát. Az ősöktől örökölt erdőszeretet, az üde levegő, a renge­teg madárdal mindig hazahívott. (Nem véletlen, hogy diplomamun­kámként éppen a madarak életét vá­lasztottam.) Hazavágytam a Dunakanyarba, a dömösi dombok­ra, az itteni kedves emberek közé... Úgy látszik, ők sem feledtek el. 1987-ben csak beállított hozzánk egy küldöttség. Hazahívtak, tanács­elnöki tisztséget ajánlottak... Jöt­tem. A következő év márciusától ültem a tanácselnöki székbe. Isme­retek nélkül, gyakorlat nélkül - nem volt könnyű. De nem hátráltam meg. Segítőimre támaszkodva, az emberek véleményét meghallgatva tettem, amit a legjobbnak láttam a közösség érdekében... Úgy látszik elégedettek voltak velem, pedig a szűkös anyagi hely­zetben nagy, látványos dolgokat nem művelhettem, de... a zilált pénzügyeket nagyjából rendbehoz­tuk. Az idén adtuk át az egész­ségügyi házat, a művelődési házat, az utakat javítottunk-korszerűsítet­tünk, beindítottuk az önálló nyolc­osztályos iskolát... Persze ez a két és fél esztendő kevés volt a bizo­nyításra. De úgy látszik, bizalom­gerjesztésre nem kellett több, mert a leadott szavazatok mintegy nyolc­van százalékát kaptam. Jólesett, meghatott. Ezúton is köszönöm a bizalmat. Igyekszem megszolgálni, bizo­nyítani: érdekeink közösek. Szeret­ném a tények nyelvére lefordítani az én polgármesteri ars poeticamat: Nekem nem térkép e táj, hanem szü­lőföldem. Ismerem tájait, dombjait, azok fáit, virágait. Csoda hát, ha meghallottam ezek hívószavát?... E lírai hangvételű befejezéshez mit tehet még a krónikás: ismételten sok szerencsét kíván a magát ottho­nérző polgármesternek. Koszorúzás Nem kis erőfeszítésükbe került a pilismarótiaknak, hogy emléket állít­hassanak azoknak, akik a II. világháborúban estek el. Kérvényeztek ide, kérvényeztek oda, de a válasz évtizedekig csak elutasítás maradt. Az elmúlt évben aztán megtörtént a fordulat: a község fejlesztési tervek közt ott szerepelhetett a sokáig kérvényezett emléktábla-állítás is. Ha késve is, de megtörtént az elégtétel. Hívtak a Dobozy-parkba, hogy tekintsem meg az ott elhelyezett márványtáblát, s olvassam el: huszonhat! áldozatot követelt Pilismaróttói az esztelen öldöklés, javarészt fiatalokat. Tavaly novemberben helyezték végső helyére az áldozatok nevét meg­örökítő márványtáblát. Ekkor határozták el: ezentúl minden év novembe­rében koszorúzási emléknapot rendeznek a II. világháború pilismaróti áldozatainak emlékére. Ottjártamkor már készen volt a terv: az egyszerű, de bensőséges műsor a koszorúzási ünnepélyre... Rovatszerkesztő: KISS JÓZSEF A li. VILÁGHÁBORÚ PILISMARÓT! * ÁLDOZATAI * BÖLDIS JENŐ &ÁRN ARÁS tSW POLÁK MIHÁLY 1909 Dömötör gyösgyné OOKÁTK MÁRIA 1902 JMKA6YCU »» fRIBVALJZíY JÓZSEf IÍH7 FÚZmiÁlOtY 1«0 aaÁKYl WTVÁN l«W OÖídiöSiST VÁKNÉ KÁL AZIJBUANNA H»0 HALASI SÁNDOR t«2 V HU>ASC efölé JJózsfF raos HORVÁTH JÁNOS 1914 | SSRTÉSZ jézstf mz xmAtmÁs 1907 nimMstf i*o« | KOKCZSÁKMK (922 tdNYA Uszté mt * KOVÁCS LAJOS 1922 KSAfcOVKtXUJOS 1912 tf» GYÖRGY »00 «K» fitt j§ |WÖÜ: KdeZIXGYOfiCY SOR •fejURULMt t*22

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom