Esztergom és Vidéke, 1990

1990. szeptember / 16. szám

ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM • POLITIKA • MŰVELŐDÉS • HELYISMERET• IDEGENFORGALOM IDŐSZAKI LAP 1990. szeptember 16. szám ÁRA: 19,50 Ft t­KI LEGYEN A POLGÁRMESTER MA? Az Esztergom és Vidéke 1990. 12—13. számában érdekes cikk je­lent meg elődjének 1886 augusztu­si számából átvéve ,Jíi legyen a polgármester?" címmel. Az érde­kességet maga az időtállóság ad­ja, de joggal vetődhet fel a kérdés: elődeink nem voltak-e túlságosan maximalisták elöljárójukat illető­en, vagy azóta sem lettünk igénye­sebbek?. . . A kérdés mindkét oldala helyt­álló, hiszen aki Esztergom polgár­mesteri székébe kerül, annak a magyar nemzet történelmi és kultúrális hagyományait is önma­gában hordó város méltó fejlesz­tését kell vállalnia — és ez a hely­zet különleges embert kíván. An­nál is inkább, mert a „párt és az állam" sokáig inkább a gyeplő visszafogását várta Esztergom első emberétől. Mai helyzetünkben vi­lágosan kell látnunk, hogy az 1886-ban leírtak a mával csak rész­ben hasonlíthatók össze. Először is azt az általános fej­lődést kell említeni, amely időköz­ben a világban végbement, kultú­rában, gazdaságban, infrastruktú­rában egyaránt. Városunk ez idő alatt, sajnos, erősen lemaradt, de ennek legyőzése ma mindennél erősebb vágy. Továbbá, eltérés­ként kell értékelnünk a városi erőforrások kihasználatlanságából adódó feszültségeket. A jómódú országok, élve a tu­rizmus kínálta lehetőségekkel, szép bevételekre tesznek szert, míg az Esztergomban évente meg­forduló 1,5 millió turista első­sorban gazdasági terhet jelent, nem előnyt.. . Ismét beszélhetünk városunk szülöttéről, Szent Istvánról, aki­nek vezérlő gondolata volt az Európához való csatlakozás. Ma, amikor ismét ezek a gondolatok váltak aktuálissá, tudják-e az itt élők, milyen feladatok fakadnak ebből? .. . Száz évvel ezelőtt a választás és a feladatvállalás egy állandó­sult fejlődési folyamat szerves ré­szét jelentette. Nem idegen, vagy félig ismert dolgokról volt szó, míg ma csaknem mindent más­képp kell végezni, mint az elmúlt négy évtizedben, ha azt akarjuk, hogy a város felvirágozzék és el­nyerje méltó rangját az európai történelmi városok sorában. Az új helyzetből adódó mód­szerek ismeretlensége okán a város új vezetésének, de szakembergár­dájának is, most kell megtanulnia az igazi önigazgatást és az önálló gazdálkodást. Jól látszik az is, hogy az iga­zi rendszerváltás még nem kö­vetkezik be a helyi vezetés levál­tásával, mert csak a konkrét eredményeket felmutatni tudó képviselőtestület lesz hiteles. Ne csak műemlékeinkről legyünk ne­vezetesek, hanem városiasodottsá­gunk fokát illetően is! Ma abba sem lehet „esztergo­miasan" beletörődni, hogy majd csak lesz valahogy, csak kerüljön hivatali székbe az új városi elit, mert az elvárások egyre nagyobb hullámokat vetnek — kívülről és belülről egyaránt. Ha a választó­polgár néhány hónap múltán úgy érzi, becsapták, akkor ma már a választásokon kívül is képes meg­buktatni képviselőjét. Éppen ezért, ma az a fontos, hogy a városveze­téshez értő, nemcsak a jogi és a humán területeken, de az anya­gi, értékképző, műszaki, közgaz­dasági, sőt az agrárterületeken is jártas személyiség kerüljön a pol­gármesteri hivatal élére és a kép­viselői körbe. Ami a személyi tulajdonságo­kat illeti: azokhoz ma elválasztha­tatlanul hozzátartozik a vállalko­zóiság és a manager-képesség, hi­szen nem kisüzemről kell gondos­kodnia az új polgármesternek! Városunk szürkeállományának ér­téke felbecsülhetetlen — és nem csak 32.000 fős lakossággal kell számolni ! Ki a legalkalmasabb? Ezt ma már nem lehet megoldani azzal, hogy a név mellé rövid nacionálét és mosolygó fényképet teszünk. A nagyobb tapasztalatú polgári demokráciákban ezt a választási program széles körű ismertetésé­vel oldják meg. A jelölt vagy ma­ga választ a kész programok kö­zül, vagy maga állítja össze. így a személyes szimpátia önmagában kevés. A mérlegretevést pedig egyetlen képviselő sem kerülheti el! A városunkban működő pár­toknak és választópolgároknak te­hát nemcsak lehetőségük, de önér­dekű felelősségük is, hogy párt­harcok helyett összefogással min­den pozícióba csak a megfelelő szakembert juttassák ! Németh János közgazdász HOGYAN KÉSZÜLNEK A PÁRTOK? Előző számunkban már írtunk néhány párt választási előkészüle­teiről, most az MSZP, a Fidesz és a KDNP egy-egy képviselőjének tettük fel e kérdést. Az MSZP részéről Csernusné Láposi Elza, az elnökség tagja, irodavezető • fejtette ki vélemé­nyét: — Mi eredetileg a konszen­zus jegyében szerettünk volna kö­zös jelölteket állítani az Eszter­gomban működő pártokkal, hi­szen most különösen nem enged­hetjük meg magunknak, hogy megfelelő, rátermett emberek vé­rezzenek el pártharcok miatt. Esztergomnak utolsó lehetősége, hogy az elszenvedett kudarcok­ból magára találjon, s megindul­jon a nevéhez méltó úton. A vi­lágkiállítás, a pápalátogatás elő­készítéséhez ütőképes gárda kell. És égetően szükség lesz a pártok szakértőire is. A jelölésnél a párt­tagságot nem tartottuk feltétel­nek. Sajnálatos, hogy a város pártjai az általunk kezdeménye­zett tárgyalásokat egyoldalúan fel­mondták. A négypárti koalíció — MDF, KDNP, Vállalkozók pártja, Kisgazdapárt—létrejötté­ről mi is csak az Esztergom és Vidékéből értesültünk. Nem a sértődöttség szól be­lőlünk, hanem úgy érezzük, hogy ezáltal a város veszített, mert így kimondatlanul kisebb eséllyel in­dulhatnak a rátermett, alkalmas emberek, akár ellenzéki, akár kor­mánypárti színekben. — Milyenek az esélyek? — Nem akarunk többet, mint amit jelszavaink is sugallnak: A de­mokráciához ellenzék is kell! ön még megakadályozhat egy új egyeduralmat! — Minden körzetben indul­nak? Nem törekszünk a csak­azértis jelölt-állításra, sőt arra is ügyelünk, hogy más pártok álta­lunk jónak ítélt jelöltjeit ne aka­dályozzuk. A körzetek felében in­dítunk jelölteket — figyelembe véve a most divatos „eszmeáram­latot", mely szerint volt MSZMP ­s nem alkalmas városi tisztség be­töltésére, legyen az mégoly ráter­mett és tiszta múltú is. Nem mint­ha egyetértenénk ezzel a megbé­lyegzéssel, de elvbarátainkat sem szeretnénk eleve kudarcra ítélni. A Fidesz képviseletében Megy­gyes Tamás választmányi tag nyi­latkozott. — Mi önkormányzati szinten is folytatni kívánjuk az őszinte, visszafogott, szakértői politizálást, amit eddig az Országgyűlésben próbáltunk megvalósítani. Jelöltjeinket új szlogenünk je­gyében választottuk ki: Tekin­télyelv helyett szaktudást ! — El­sősorban nem a párt tagjait pró­báltuk előretolni, hanem a város­érdeket helyeztük előtérbe. Cé­lunk az volt, hogy leendő frak­ciónk szakértői szempontok sze­rint álljon föl. A feladatokhoz ke­restünk embereket. Ugy véljük, az önkormányzatnak feltétlenül szüksége van közgazdászra jogász­ra, építészre, helytörténészre, kör­nyezetvédőre. E területekre ke­restünk jelölteket, és plusz egy embert, aki a Fidesz eszmeiségét képviselné az önkormányzatban. A választásokon elsősorban az SZDSZ-szel működünk együtt. — Milyenek a remények? — Most sem a győzelem ér­dekében indulunk, inkább csak jelen akarunk lenni a helyi poli­tikában. Ugy látjuk, hogy a tá­mogatók tábora növekedett, eP sősorban a parlamenti frakció munkája miatt. A politikában is szeretnénk a különböző korosztá­lyok közötti egyensúlyt megőriz­ni. A Fidesz fiatalos lendületére Esztergomban is szükség van. A kereszténydemokraták elnö­ke, Kulcsár Márton sem híve a pártharcoknak. Ő olyan képviselő­testületi tagokat szeretne látni, akikre nyugodt lelkiismerettel rá­bízhatjuk a város jövőjét. —Nyi­tottak vagyunk, főleg olyan pár­tok irányában, akikkel eszmei azonosságot találunk. A velünk ro­konszenvezőket sem szeretnénk elveszíteni, ezért igyekszünk hűek maradni korábbi önmagunkhoz. Hiszen tudjuk, hogy az előző — or­szággyűlési — választásokon né­hány kerületben egyértelműen mi győztünk. Jelöltjeinket oly módon igyekeztünk megválasztani, hogy ha bekerülnek a képviselőtestület­be, akkor végre tudják hajtani a rég óhajtott változást Esztergom­ban. Az előkészületek során messze­menően demokratikusan döntöt­tünk: gyűléseinken a tagsággal együtt határoztunk. — Kik a párt tagjai? — Jobbára értelmiségiek. Je­lenleg 48-an vagyunk. Tagtobor­zást még nem végeztünk, de min­denkit szívesen látunk, aki egyet­ért céljainkkal. — Igaz-e, hogy Sipos Imre, a Szent Erzsébet szakközépiskola igazgatója a párt polgármesterje­löltje? — A különböző híresztelések­kel ellentétben egyértelműen a mi jelöltünk. — A mai helyzetben önök mennyire tudtak tiszták maradni? — A KDNP alapjaiban világ­nézeti párt, de nem egyházi szer­vezethez kötődik, ezért a párt­állam maradványai bennünket hál' Istennek nem fertőztek meg. (S. J.) „ÉN MINDIG MEGSZENVEDTEM A DÖNTÉST" Nyilatkozik: Sipos Imre Esztergomban e napokban a leg­többször elhangzott név minden bizonnyal Sipos Imréé, az Árpád­házi Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola igazgatójáé. Ta­lán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a fél város benne látja a le­endő polgármestert. De mit mond Öl ... A beszélgetésre augusztus 31-én az igazgatói szobában, Szent Er­zsébet képe alatt került sor. - Ugy hírlik, Sipos Imrét a IGY BÚCSÚZTAK: „ISTEN VELETEK" Foto: Szabó Barnabás Kereszténydemokrata Néppárt je­löli a polgármesteri tisztségre, ugyanakkor az ellenzékhez tar­tozó SZDSZ is magáénak vallja. Mi igaz ebből? — Valóban a kereszténydemok­raták jelöltek, de az is igaz, hogy az eszdéeszesek úgyszintén megke­restek több alkalommal. Ajánla­tuk korrekt volt: keresztényde­mokrata párttagságomat tudomá­súl véve, bizonyos feltételekkel támogatják polgármesteri jelölése­met. — Mit szól a megelőlegezett népszerűségéhez? — Elég későn vettem észre, hogy az én személyem túlságosan is előtérbe került. Áz természetes, ha a pártok egyezkednek, de azt nem akarom, hogy személyem — szándékomon kívül — vihart ka­varjon a pártok soraiban. Ezért komolyan foglalkozom azzal a gondolattal, hogy sem kerületben, sem listán nem indulok. Ugy vélem, nem volna szeren­csés, ha ilyen fontos kérdéseket a pártok előre eldöntenének. Ha tárgyalnak egy személyről, az ter­mészetes, de úgy érzem, ezek túl­ságosan is egy személy körül folynak. Egy harminckétezer la­kosú városban kell lennie annyi alkalmas embernek, hogy egy egészséges töprengés és szenve­dés után ,megszülessék" a pol­gármester. A választások után megalakul majd a 27 fős önkormányzati testület. Döntsék el ők, ki legyen a polgármester. Döntésük nem lesz egyszerű, hiszen választóik akaratát képviselik. Ha nincs meg a visszacsatolás a képviselő és a választópolgárok között, akkor az nem demokrácia. Végső soron döntse el az új önkormányzati testület, hogy abból az 5—10 fő­ből, akiket alkalmasnak talál a „ki­vesézésre", kiket hallgat meg. Ha bekerülök ebbe a csapatba, akkor én döntöm el, részt veszek-e ezen a beszélgetésen. Én fogom eldön­teni, lesz-e annyi lelkierőm és energiám, hogy ezt a szolgálatot el merjem vállalni. Ekkorra,remél­hetőleg, az önkormányzati törvény és a polgármester jogkörére vonat­kozó utasítás is készen lesz. Ha úgy döntök, van annyi erő ben­nem, hogy ezt csinálni tudom, ak­kor bármilyen megmérettetést vál­lalok. Ha nem lesz annyi hitem, akkor nem indúlok. Én mindig megszenvedem a döntést. Hamarosan zöldre vált a lám­pa. Itt a nagy kérdés: Van-e annyi lendülete a városnak, hogy az ön­kormányzat vezényletével ezen a szabaddá váló úton döcögés nél­kül elindúljon. Azt azonban min­denkinek tudomásúl kell vennie: gyötrődés és szenvedés nélkül nem fogunk elmozdulni. Sebő József

Next

/
Oldalképek
Tartalom