Esztergom és Vidéke, 1990

1990. augusztus / 14. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Baráth I. Edit — Kiss István; Benczik J. Anna — Mayer L. Fe­renc; Bende Krisztina — Kotlacsik Cs. József; Bor Timea — Németh I. Tamás; Csutár E. Etelka — Tóth J. Jenő; Drexler Éva - Csanádi Z. Gyula; Duzs Éva — Miszler Tamás; Erdei Gabriella — Böszörmé­nyi Balázs; Fehér Gabriella — Pataki T. János; Ficze Zsuzsanna — Hiegl Károly; Henyei Ildikó — Fülöp Zsolt; Jónyer Tünde — Karikás L. Béla; Kalocsai Emma — dr. Lamperth A. Zoltán; Király Krisztina - Tóth István; Kiss Rita — Csányi Zs. György; Kolozsvári Ildikó - Ungvári Lajos; Kulcsár Éva - Szabó Zoltán; Magyar Györgyi ­Meszes Tamás; Magyar K. Mária - Scheili Ferenc; Majthényi Ju­dit — Eifert Mihály; Márton B. Gyöngyi - Mayer Zoltán; Mátra­völgyi Zsuzsanna — Papp András; Mitták Tünde — Endre Sándor; Móró Klára — Pap Antal; Németh Éva - Fekete István; Papp Cs. Dóra — dr. Horváth Tamás; Pázmándi Andrea — Máté Norbert; Pozmán Kinga - Flórián N. László; Putz Veronika — Buna Ferenc; Schneider Katalin — Kálmán I. Zoltán; Sipka Anna — Horváth Cs. László; Szabó-Czimbalmos Zsuzsanna — Hörömpöli László; Szí­vás E. Margit - dr. Varga Zoltán; Tornai Emese — Érdy Gábor; Tóth Ildikó — Galgóczy L. József. Valamennyiüknek sok szerencsét, megértést és boldogságot kíván az Esztergom és Vidéke APRÓD VOLT ... Igen szép listával, bibliográfiá­val a kezében ismertem meg Istvánfi Miklóst, a dorogi gim­názium tanulóját, aki az országos Mátyás király Emlékezete című versenyre készült. A verseny végén ismét talál­koztunk: — Miklós, miként kerültél ,Jcapcsolatba" Mátyás király ­jal? — Történelem tanárunk, Bartl­né Maschler Ágota hívta fel a figyelmünket '39 októberében, hogy Mátyás király halálának 500. évfordulójára pályázat indul. Ha­tan jelentkeztünk; engem, sze­mélyszerint, jobban is érdekelt, mert szeretem a torit, meg emlék­szem a kisiskolás-kori Mátyás mesékre. — Hogyan zajlott a verseny? — Novemberben száz komoly kérdés várt rám otthon. Szolnok­ról küldték. Közben a televízió is indított egy versenyt a TTT adásban. Itt havonta 5 kérdés­re kellett válaszolni, és ekkor vet­tem észre, hogy egyszerre két versenyben vagyok érdekelt. Az országoson 4000-en indultunk csa­patban és egyéniben, mig a tele­vízióban nem tudni, hogy há­nyan. Természetesen, kieséses rendszerben. Tavaszra 87-en ma­radtunk (egyéni) a második for­dulóra. — Említetted iskolatársaidat. Velük mi történt? — A hatból négyen maradtunk, de a legjobb húsz közé — Viseg­rádra — csak én kerültem be. Itt hallottuk szüleimmel, hogy a megyéből is csak én jutottam be a döntőre. — Komárom-Esztergom megyét képviselni igazán szép „teher". . . — Igen, de egy kicsit meg­illetődtem, hiszen tudom, hogy itt, városunkban is vannak erős gimnáziumok, meg Tatán, Komá­romban is. — Téijünk vissza a versenyek­re, először is a TTT-re. Ott mi történt? — A televíziós vetélkedő meg­fejtéseit minden hónapban be­küldtem, majd az egyik nap ba­rátomtól értesültem, hogy én nyertem meg; Ő hallotta, amikor bemondták a TTT-ben a helyezé­seket, én igazából a postán kikéz­besített emlékplakett és kísérőle­vél átvételekor tudtam meg. — Egy első helyezésed már volt, ezután jött az országos ver­seny, ezen a viadalon hogy szere­peltél? — A visegrádi versenyre korhű ruhában kellett megjelenni min­denkinek; én apródnak öltöztem be. A vár melletti ügető színpom­pás volt a sok szép reneszánsz ru­hától. Itt újabb kérdések, meg­mérettetés, és a végén eredmény­hirdetés. 15-ik lettem... — Gratulálunk! Várady László GOMBASZ TANFOLYAM A SZABADIDŐ KÖZPONT Esztergomban általános gombais­merői tanfolyamot szervezett, a­melyre 32 fő jelentkezett. Az elő­adások 1989. IX. 12-től f.év június 17-ig tartottak. Az öt tantárgy előadója: Herbály Ferenc, Dr. Pe­tőfi Sándor és Klotz József volt. A tanfolyam 36 óra elméleti elő­adásból, és 36 óra gyakorlati (terepgyakorlat) foglalkozásból állt. Témakörök: Gombaismeret (100 gombafaj - ehető és mérge­ző); A kalapos és egyéb nagygom­bák szervezet- és alaktana; A gom­bák élettana és ökológiája; Gom­bamérgezések; Gombakereskede­lem és tartósítás. A hallgatók igen szorgalmasan jártak az előadásokra és a terep­gyakorlatokra. Ez utóbbira család­tagokkal együtt jöhettek. A keddi előadásokon mindig „élőben" mu­tattuk be a vadontermő gombákat. A tanfolyam időtartama alatt 197 gombafajt határoztunk meg. Az oktatásra szemléltető képeket, fel­iratokat készítettünk, a kötelező 100 gombafaj diaképeit négy al­kalommal vetítettük a hallgatók­nak. A gyakorlati foglalkozásokon törekedtünk arra, hogy a környék legjobb gombalelőhelyeit mutas­suk meg a tanfolyamon résztve­vőknek. (Pl. Dömös, Pilismarót, Kétbükkfa-nyereg, Garancsi-tó és a Gete-hegy térségében.) A június 26-án megtartott vizs­gára 20-an jelentkeztek. A vizsgáz­tatást a Szabadidő Központban az Országos Gombaszakoktatási Bi­zottság részéről Dr.Kalmár Zoltán és Nehéz Zoltán ny.egyetemi ta­nár végezte, a helyi előadókkal együtt. A hallgatók kitűnő felké­szülésről tettek tanúbizonyságot, amit a vizsgabizottság elnöke, Dr. Kalmár Zoltán kiemelten mélta­tott. A tanév folyamán meghatá­rozott 197 gombafaj fajlistáját a vizsgbizottság elnökének - tájé­koztatás végett - átadtuk. Ugy gondoljuk, a tanfolyammal jó szolgálatot tettünk, és hasznos, maradandó tanulságokat „gyűj­töttünk be" mindannyian. Esztei^omi Gombaszakkör Klotz József • • • ES VIDÉKE Olyan helyre pottyantott a sors e szép kis hazában, ahol akarata ellenére is megáll, bámészkodik a hozzánk érkező idegen. Áll, néze­lődik, majd az alapos szemrevé­telezés után kapja a fényképező­gépet, a filmfelvevőmasinát, kat­togtat, perget - emléket rögzít. Mindezt Esztergomban, a Mind­szenty József téren, a Kis-Duna­partról jövet, a Várhegy alatt, a Prímási Palota, a Balassa Bálint Múzeum, a Keresztény Múzeum közvetlen környezetében látom, nap mint nap. De a Dunakanyarba látogató nem elégszik meg ezzel az esz­tergomi fenséges, lenyűgöző, sze­met-lelket gyönyörködtető, dicső múltat idéző, jelent ábrázoló és jövőt sejtető már-már szinte minő­síthetetlenül szép kilátással. A kül­földi (és hazai) túrista egyszer mégis csak ráun a már említett környezet csodálatára. Szedi a lá­bát, indítja a járművét — irány e város környéke is. . . Nézem a dömösi főutcát: ni-ni — mon­dom - ugyanazok a kerékpáro­sok, akik reggel még a Várhegy­re, Szent István szobrára, a Bazilikára irányították szerken­tyűjük lencséjét, most itt karikáz­nak. Megállnak. Térképet, pros­pektust szednek elő. Az árpád­házi királyok magántemplomát, az altemplomot keresik. . . Men­nek a dombtetőre a macskaköves úton. Ha felérnek, innen oly csodálatos az egész környék, hogy ismét csak kattog a gép, zümmög a felvevő. Itt a Visegrádi-hegyek zöldbe öltözött vonulata, amott a Duna kanyargós ezüst csíkja. . . Sehr schön. . . ó, de szép. .. hal­lom itt is - ott is. De gyerünk to­vább! A csoport egy része Vi­segrádra, fel a várhoz siet, másik része Pilismarót irányába tart, érdeklődnek, valamit konkrétan keresnek. Kézzel-lábbal ma­gyarázzák az utcán járóknak, hogy a Heckenast-kastélyt szeretnék megtalálni. . . Ez is szép, az is szép, a Duna is szép. . . Hajóká­zás, majd a legközelebbi fogadó­ban magyaros vendéglátás. . . vigadalom. . . önfeledt szórako­zás. . . Jónapot, Magyarország! ... Jó napot Dunakanyar!. . . Isten hozott kis hazánkba! Másnap Dorog irányába visz utam. . . Itt is nyaralók, idege­nek, németek, dánok, angolok, hollandok, japánok. . . A Kopár csárda mellett vagy négy-öt kocsi egymás mellett. Utasaik egy ku­pacban. Magyarul beszélnek. Ép­pen nevetgélnek, élcelődnek. Egy idősebb úr arra próbál emlékez­ni: hogy is hívják ezt a fenyve­sekkel borított hegycsúcsot ott, a csárda mögött? Rempel, hogy nem jut eszébe, pedig - mint mondja - itt van a nyelve he­gyén . . . csak hát ötvenhat óta hány év is telt el? Bizony, szinte egy emberöltő. Akkor mondta ki utoljára ennek a hegycsúcsnak a nevét. . . Nem baj, Tóni, biztat­ják társai, hiszen csak tíz sört, tíz üvegecske sört buktál feledé­kenységed miatt, azt meg a szi­varzsebedből is kifizeted. . . Tó­nin látszik, nem a sör ára, a szür­keállomány kihagyása bosszant­ja. . . Dáciám porlasztójával bíbelődöm, a jókedvű társaság és a bosszankodó Tóni szomszédsá­gában. . . A méltatlankodó hozzám sündörög, súgja, hogy segítsek, mondjam már, hogy is hívják azt a csúcsot ott, a csárda mögött? Visszasúgom, még soha sem hallottam, egy éve sincs, hogy Erdélyből idevándoroltam. .. Tóni rámnéz, odajön, megölel. Azt mondja, fizeti a sört, de csak akkor, ha én is koccintok velük. . . — Ez is magyar, ez is sorsunkhoz hasonló magyar ­mutat be barátainak. Allunk ; hallgatunk. Tóni a szószóló. Ó mondja, hogy barátai is erdélyi­ek voltak vagy tíz egynéhány esz­tendővel ezelőtt. . . Most Áuszt­ráliában élnek, egy városban, egy utcában. Szabadságukat töl­tik itt, Tóni volt hazájában, aztán együtt mennek a rokonok­hoz Szentkeresztbányára. . . Két őszülő halántékú férfi cipeli a tíz üveg sort az árnyasfák alá. Pattan­nak a dugók, habzik a friss sör, telnek a poharak. Nézzük egy­mást. Ausztrália. . . Erdély. . . Magyarország. Koccintunk, de én nem iszom. Mondom, hogy soha nem szoktam inni, mikor kocsit vezetek. Azért tiszta szívemből ismétlem azt, amivel ők is emelik rám habzó sörrel telt poharaikat: — Isten hozott kis hazánkba! DÖMÖS KÉSZEN AZ EGÉSZSÉGHÁZ Fehér Károlyné, Dömös tanácselnöke szerint pár hónappal ezelőtt sokan kételkedtek abban, hogy ez a középítmény valaha is tetőalá kerül. Egy olyan helységben, ahol évente ezer és ezer belhoni és kül­földi fordul meg, már tűrhetetlen állapotok uralkodtak a szétszórt, korszerűtlen rendelőkben, a már-már düledező épületekben. — Ennyi visszatekintés után, kérem elnökasszony, mutassa be Dömös megszépült, korszerűsödött új épületét. — Véleményem szerint a legnagyobb fegyvertény, hogy az orvoshoz igyekvő mindent egy helyen talál: a körzeti orvosi ren­delőt, a fogorvosi-, gyermekgyógyászati rendelőt és a zöldke­resztes irodát. Valamennyi szakon lesz szakember. A rendelőkben korszerű felszerelések, ideális környezet, csempézett helyiségek, telefon, .. — Avatás? — Erre a község immár hagyománnyá vált ünnepélyén, augusz­tus 17-20 között, a Dömösi Napok alkalmával kerül sor. — Azt hallottam, az egészségház megépítése, korszerűsítése csak első lépés ezen a téren. Mi lesz a második? — Tervünk szerint a körzeti orvos szolgálati lakását szeretnénk ide megépíteni. Hasonló stílusban, a mostani épület, komfort-szín­vonalához igazítva. Persze, ennek tető alá hozására pontos időt még nem mondhatok. A kivitelezés mindenképpen az új önkormányzat feladata lesz. . . TARLAT Postaládámban ismét egy Dö­mösre invitáló képeslap: július 7-én a Dunakanyar szép galériá­jába, Batári Lajos érdemes festő­művész és B.Séday Mária festő­művész kiállításának megnyitására szólít. Kiss Dénes, József Attila-díjas költő-író a tárlat be mutató. Nem! Ez már nem megnyitó szöveg! Ez tanulmány, esszé, no, meg a galériában elhelyezett művek—al­kotások — vagy ahogyan Kiss Dénes nevete —; teremtmények színvonalához mért alkotás! Olyan sok dimenziós elemzése egy-egy festménynek, rajznak, hogy le­nyűgözi a megnyitó közönségét. (Kár, hogy kevesen hallgattuk). Aki nem volt ott a megnyitón, kárpótolhatja magát a képek (fest­mények, rajzok) megtekintésével. Hadd ne befolyásoljuk a Dömösi Galéria látogatóit! Ne emeljük ki a legszebbeknek vélt képeket, hi­szen ez merő szubjektív indít­ványozás lenne. (A tárlat augusz­tus közepéig tart nyitva.) PILISMARÓT NINCS MEGÁLLÁS Pilismaróton az idén a szokott­nál is többet tettek a község­szépítésért. Hírül adtuk a Hec­kenast-kastély pince galériájának megnyitását, a Malom-patak le­fedését, az új és szép fürdőhely kijelölését. De ez csak egy része az idei terveknek. A megye a különböző fejlesz­tési kiadásokra 2 millió forintot biztosított. Ez az összeg viszont másra nem fordítható. 100 000 forintot a közvilágítás korszerűsí­tésére szántak, amiből a Dobozi, az Alkotás, az Árpád, a Kossuth és a Petőfi utcákra futja. Az év nagy feladatai közé tar­tozik még a sportpálya felújítása, a sportcsarnok építéséhez szüksé­ges terület kisajátítása, a későbbi építkezés előkészítése. Legalabb ilyen léptékű feladat a Deák Fe­renc Szabadidőpark kijelölése is. Nem titok, hogy ebben a köz­ségben a művelődési ház sem méltó már a világgá kürtölt hír­névhez. Nagyjavítást, átalakítást korszerűsítést terveztek. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, már minden bizonnyal kitárja kapuit az újjávarázsolt, rendbe tett műve­lődési ház. A Kölcsey utcában átalakítást, csinosítást, a Petőfi utcában csa­tornázást, a Kertalja utcában kö­vezést végeznek. .. Az utóbbi időben egyre széle­sebb körben rebesgetik, hogy új alszeg, pontosabban az erdélyi menekültek-áttelepültek számára Ábel-szeg épül a község szélére, uenkovics László, a községi tanács elnöke ezzel kapcsolatban úgy tá­jékoztatott. jelenleg a telek be­kebelezésének, építésre való kije­lölésének formaságait végzik. KÖZÖS PROGRAM Ma már a Dunakanyart járó turista nem elégszik meg azzal, hogy szemlélje a hegyet, s a hegy lábánál méltóságteljesen hömpölygő Dunát. Kevésnek bizo­nyul a hegyi túra, a hajókázás, a fürdőzés. Mindez szép is, jó is, még a vendéglőkben munkálkodó zenekarok is elfogadhatóak, de. . . az igényesebb vendég komolyabb zenét is szívesen hallgatna. A pilismarótiak az idén már keresik a kapcsolatot az esztergomi, dö­mösi szomszédokkal (még távolab­bi helyekre is elmennek) hogy tar­talmasabb programokat, zenét, előadást, verselést, stb. adjanak a hozzájuk érkező túristáknak. Az ötlet szerintünk figyelemre méltó, máshol is kivitelezhető. PAVILON A Duna-mentén kijelölt fürdő­hely ünnepélyes átadásáról már szóltunk. A maróti tanács ott újabbban pavilonsor feállítását is engedélyezte. Rovatszerkesztő: Kiss József Saját üzemeltetésű konyhánkat megnyitottuk. Változatos, jómi­nőségű étkeztetést biztosítunk. Csoportos és előfizetéses étkezte­tést vállalunk, kis és nagy tétel­ben üzemek is igényelhetnek el­vitelre. Martos Flóra Középiskolai Kollégium Esztergom, Szent István tér 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom