Esztergom és Vidéke, 1990

1990. január / 1. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 ISKOLAPECSÉTEK A székesegyházi iskola vezetőjének pecsétje 1272-ből Az államalapító Szent István király uralkodása idején nálunk is megszervezték a székesegyházi, a kolostori és a plébániai iskolákat. Esztergomban ekkor építették, odafönn a Dunára néző hegyfokon, a székesegyház mellé, a székesegyházi iskolát. Ezeknek az iskoláknak a vezetését az európai hagyomány szerint a király a klerikusokra, a klérusba tartozó, kellő tanultsággal rendelkező férfiúkra bízta. Az ide érkezett fiúk a tanár, vagyis ahogyan akkor nevezték, a magiszter vezetésével kellő szakképzettséget és tudást szereztek, aminek birtokában foglalhatták el azokat az egyházi posztokat, amelyeket addig külföldiek töltöttek be. A tananyagok ezekben az iskolákban a latin nyelvű szövegekhez kapcsolódtak. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzik azt a XII. század eleji latin nyelvű iskolás jegyzetet, amely azokat az ismeretköröket tartalmazza, amelyeket itt, a Várhegyen lévő iskolában is oktattak a 11 — 13. században. Ez a legrégebbi magyar tankönyv jól tükrözi az akkori hazai székesegyházi iskolák ,,komplex" tantárgycsoportjait, a grammatikát, a diktament és a komputuszt. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a diktamen részében helyet kaptak a Rhetorica ad Herennium c. könyvtől vett részletek is, amelyeket egy ókori szerző, Cicero kortársa, Cornificius írt az i.e. I. században. Ez a hazánkban fellelhető legkorábban lejegyzett ókori szerző szövege. A diákok először tehát megismerkedtek a latin szótani és mondattani ismeretekkel, majd a fogalmazás, oklevél-kiállítás, írásbeli művek megszerkesztése után a régi és új latin könyvek értő olvasását is elsajátították. Fontos tudományág volt a komputusz- a csillagászati számítások. Ezek ismeretében tudták kiszámítani például a húsvét és más ünnepek napját. Ahhoz, hogy az ifjak ezeket az anyagrészeket el tudják sajátítani, kellő számolási készséggel kellett rendelkezniük. Ezek a megtanulandók rímes- hangsúlyos verseléssel íródtak, ami akkoriban újdonságnak számított. Az esztergomi székesegyházi iskola vezetője volt 1272-ben Szixtus magiszter, akinek pecsétjét a Prímási Levéltár őrzi. A pecséten középen az iskola-vezető stilizált képe látható olvasás közben. A kép körül, természetesen latinul, ez olvasható: S.MAGRI SIXTI SCOL ASTICI STRIGON - vagyis: Szixtus magiszter — Esztergom melletti iskolája. Sajnos többet nem tudunk róla, de neki is része volt abban, hogy az ország első fővárosának székesegyházi iskolája létrehozott egy, a tudomány ®k iránt fogékony és érdeklődő, még szűk körű, de művelt magyar értelmiségi réteget, példát mutatva kora és a későbbi iskolák számára egyaránt. Bányomyné Kovács Ildikó SZÓLALJATOK MEG,RÉGI ESZTERGOMI HÁZAK! (8) A Kossuth u. óO.számú ház környékén már a török uralom alatt rácok (szerbek) telepedtek le, akiknek kezdetben, a XVII. században szerény, boltozott fatemplomuk volt e helyen, 1704 őszén, a várható kuruc támadástól félve újabb rác csapatokat küldtek a vár erősítésére. Az 1706-os kuruc ostrom alkalmával a fatemplom leégett. 1708-ban hozzákezdtek a ma is álló szép nagy barokk templom építéséhez és az utcára néző paplak átalakításához. Az ortodox templom építésére ugyanis csak az udvarban kaptak engedélyt. A rácok a XIX. században már teljesen beolvadtak a városi lakosságba, olyannyira, hogy a XX. század elejére már papjuk sem volt, és a templomot a város megvásárolta. Sajnos, funkciót még ma sem találtak számára, jóllehet az utóbbi években helyreállították városunk e szép barokk épületét. Berendezését, gazdag ikonosztázát és ötvösműveit a szentendrei szerb egyházi múzeum őrzi. A Kossuth Lajos u.62. számú emeletes ház és a hozzápült, a Magyar utcába hosszan benyúló földszintes épület volt Esztergom királyi város első kórháza. A város 1701-ben határozta el, hogy itt építi fel a kórházat. 1710-ben már meglévőnek említi a városi jegyzőkönyv. Az 1739. évi pestisjárvány idején fogadalmat tett a város, hogy a kórház mellé kápolnát építtet. Ezzel Schaden András építőmestert bízták meg. 174042 között a kápolna fel is épült, de tornyot csak 1759-ben kapott. Ekkor már 64 ággyal rendelkezett a kórház, amelyhez még 16 ágyas aggok háza is tartozott. Az 1777es Eperjessy-térképen Xenodochium néven állt a kórház és a kápolna. A napóleoni háborúk sebesültjeit, akik Győr és Komárom között harcoltak, ebben a kórházban ápolták, Windisch Lipót tábori orvos irányításával. 1831-ben kolerajárvány pusztított a városban, és akkor már elégtelennek bizonyult a Xenodichium. A város Helischer József tanácsost bízta meg az új kórház létesítésével. Helischer ekkor vette meg az új ispita részére a mai Zalka Máté u. és Sallai u. sarkán lévő nagy telket. 1838-ban a nagy árvíz is megrongálta a régi kórház épületét, és így még ebben az évben megbízták Packh Jánost, a bazilika neves építészét, az új kórház tervezésével, melyet ő inA RAC TEMPLOM ÉS AZ ELSŐ ESZTERGOMI KÓRHÁZ Kossuth Lajos utca 60. és 62. gyen készített el. Packh a korát megelőző, műemléket védő érzékéről itt is tanúságot tett, — éppúgy, mint a Bakócz-kápolna megmentésénél —, mert Schaden András szép barokk kapukeretét a Xenodochium épületéről a márványba vésett fogadalmi felirattal és a belső berendezéssel átvitte az új épületbe. 1839 őszére el is készült a ,Jcór- és szegények háza", amely Packh János életének utolsó megvalósult terve volt, mert, mint említettük, a Kossuth u. 42.számú házzal kapcsolatban, ez év október 8-án, 43 éves korában, alkotásvágyának teljében érte a rablógyilkos halálos támadása. A régi kórházkápolnát ezután alakították át a mai emeletes házzá. A Magyar utcát a XVIII. században Kórház vagy Ispita utcának nevezték. 1905 előtt, amikor az egész várost még egyben, folyamatos számozással jelölték, az utcák nevét a lakosság maga adta az ott lévő fontos épületekről vagy az egyes tulajdonosok nevéről, így a mai Magyar utcát Dóczi köznek is nevezték, mert itt állt Dóczi Ferenc péksége. A Kossuth Lajos utca 78. számú ház volt a XVIII. században a királyi város utolsó háza. A XIX. században építették a 80. és 82. számú házakat. Ekkor keletkezett a 78. szám után a mai Fürst Sándor utca, amelyet Angyal utcának neveztek, mert Angyal János lakatosmester háza állt a sarkon. Korábban, a XVIII. században a 78.sz. után nagy térség volt a Buda-kapuig. Itt magában állt a ,,Strázsa-ház", ahol a városi őr lakott. A város déli kapuja, a Buda-kapu egyszerűbb volt, mint az északi Lőrinc-kapu. A korábbi fából épültet csak 1735-ben váltotta fel kőépítmény, Mayer Krisztián tervei szerint, a Lőrinc-kapu mintájára. A városi jegyzőkönyvek már a századfordulón említik először a Lőrinc-kaput, amely ekkor még csak fából készült. 1717-ben Simon János kőfaragó építette a kőkaput, amely 14 láb magas és 13 láb széles volt (kb. 4,5 m magas és 4 m széles). A Lőrinc-kapu alapját a közelmúltban, a városközpont építésekor megtalálták. A „Patika-ház" előtti térségen, a járdaszigeten piros kockakövekkel jelölték meg a helyét. Sajnos kevesen figyelnek fel rá, pedig a kaputól mindkét irányba futó városfal vonalát is feltüntették ugyancsak piros kockakövekkel. Egyik kapu lebontásáról sincs pontos adatunk, valószínű azonban, hogy legkésőbb a XIX. század közepe táján bontották le őket. Prokoppné dr. Stengl Marianna SZÁZÉVES AZ ESZTERGOMI REFORMÁTUS TEMPLOM (H) Hosszas tárgyalások, alkudozások, tervek elkészülte után neki is fogtak a templom építéséhez. Minden elképzelhető módon igyekeztek előteremteni az építkezéshez szükséges összeget. Elsősorban a saját egyháztagjaiktól kértek, de a kevés létszámú és kis jövedelmű gyülekezettől nem sok pénz folyt be erre a célra. Az adminisztrátor lelkész gyűjtő-körútra indult. Az ország nagy és vagyonos gyülekezeteitől kért pénzt. „Kérelmet" fogalmaztak s azt az ország minden református gyülekezetéhez elküldték. Odáig elmentek a pénzszerzési tervekben, hogy a Pénzügyminisztériumhoz nyújtottak be kérvényt: az építendő templom és iskola ügyében engedélyezze magánkezdeményezésként sorsjáték rendezését. Szerencsére, ezt a minisztérium nem engedélyezte. 1888. február 26-án Tuschinger Albert ácsmester költségvetését elfogadta a presbitérium és megbízta Huth Miklós és Marterstock János szentgyörgymezei vállalkozókat a templom megépítésével. (A neveket azért írom ide, hogy a mesterek leszármazottjai legyenek büszkék arra, amire őseik vállalkoztak.) Az építkezést nem csak a reformátusok, de a városban élő más vallásúak is támogatták. Ehrenwald Mór helybeli izraelita lakos, a bánya bérlője, a templom építéséhez szükséges követ ingyen szállíttatta az egyháznak. Vendland Károly pedig a lábatlani cementgyár igazgatója 40 zsák cementet adományozott. A templom építése a szerződésben megjelölt időpontra befejeződött. Az új templom felszentelésére a presbitérium felkérte Pap Gábor dunántúli püspököt, ami 1889. junius 16-án megtörtént. Felszentelő imádságát így fejezte be a Püspök: ,,Az a dicséretre méltó áldozatkészség, az a vallásos buzgalom, az a szent lelkesedés, melyet e templom építése körül tanúsítottak, szálljon át, mint drága örökség utódaikra is nemzetségről, nemzetségre." Ezt az örökséget vitte tovább a gyülekezet mind a mai napig. Hiszen a reformátori alapelv: semper reformari debet — az egyháznak folytonosan ujulnia kell — érvényes úgy lelkileg, mint külső dolgaiban is. 1933-ban megépült a gyülekezeti terem, amely otthont adott a református ifjúsági életnek, az SDG ifjúsági mozgalomnak, a Lorántffy Zsuzsanna leányegyletnek. Itt voltak azok a vallásos esték, amelyekre máig is hálával és szeretettel emlékeznek az idősebb gyülekezeti tagok. 1947-ben a templomot kellett megbővíteni, hogy a Felvidékről, Erdélyből elüzötteknek is legyen helyük. Nem kis gond volt akkor az építkezés. Amikor megásták a templom mögött a meszes gödröt, nem volt az építkezéshez pénzük, csak hitük és reménységük. De ebből a hitből és reménységből megnagyobbodott a templom, új szószék és padok készültek. Ezeknek a munkálatoknak a szervezője, irányítója az akkori presbitérium és egyházközségi gondnok voltak, Csizmadia Dániel lelkipásztor vezetésével. Teherként nyomta a gyülekezetet, hogy még 1970-ben is a régi Sorecz-féle ház volt a lelkész lakása. Nagy feladatot old meg a gyülekezet akkor, amikor 1970-re az új lelkipásztor a szép és modern lelkészlakásba költözhet be családostul. Ifj. Dr. Bartha Tibor vezetésével és irányításával kezdődött meg a templomnak teljes renoválása. Tuschinger Albert ácsmester által készített fatornyot alaposan megrongálta az idő. Ujat terveztek, de nem fából, hanem betonból. Ez el is készült 1976-ra. Ekkor alakult ki a mostani épületegyüttes karaktere. Az évek teltek, a torony-építés után is több, mint 10 esztendő. Az 1947-ben a templomhoz toldott rész teljesen elvált a falaktól, a rések, repedések ijesztőek. Közeledett a templomépítés 100. évfordulója. Hogyan ünnepelje ezt jó szívvel egy gyülekezet? Csak úgy, hogy emlegesse elődeinek áldozatát, hősiességét s ő maga ne tegyen semmit? Megszületett a presbitérium döntése: Isten segítségével szeretnénk a templomot felújítani s annak centenáriumát úgy ünnepelni. A statikus mérnök szerint, ha a renoválást jól akarjuk csinálni, a templomot kívülről vaspánttal öszsze kell fogni, a vakolatot, lábazatot leverni s belülről is, ahol szükséges mindent megfelelően kijavítani. A tervek realizálásához pénz kell, a gyülekezet létszámához képest sok pénz. Honnan vesz egy 350 lelket számláló gyülekezet fél millió forintot erre a célra? Megnyíltak a szívek és öszszejött a szükséges összeg. Már csak kivitelezőt kellett keresni. A munkát a toronyépítő mester, Kiss Kálmán kőműves mester elvállalta és munkatársaival együtt hat hét alatt el is végezte. Meg kell említenem a gyülekezet tagjainak azt az érdeklődését, szeretetét templomuk iránt, ami a renoválás előtt, alatt s közvetlenül a befejezéskor nyilvánult meg. Hiszen a templom, a parókia az övék, ezt tudták és úgy is viszonyultak hozzá. A renoválás utáni nagy takarítás munkájában is úgy vették ki részüket kicsinytől nagyig. Megújult a templom, megújult a parókia is. Esztergom városának is tartoztunk ennyivel, ismét bizonyítottuk: az esztergomi reformátusok is nagyon szeretik az ősi királyi várost. Most már a megújított épületeinkben folytathatjuk azt, amit Urunk reánk bízott. S őseink bizonyságtételével valljuk mindezek után is: Soli Deo Glória! Németh Lajos református lelkész Zalaba Zsuzsa Csehszlovákiában élek, egy kis határvárosban: Párkányban. Hogy 1970-ben születtem? éltem ITT és OTT? Folytatódom? ITT. Ez idegenben és idegenként még önmagam előtt is. Az írás, számomra, közelítés a világ felé, önmagam felé,. . .-hoz, . . .-hez. Tehát, odáig eljutottam, hogy ismerkedem. Minden megtörténhet. Zalaba Zsuzsa párkány MARIO ÉS A VARÁZSLÓ Thomas Mann azonos című regényéhez történések nélkül sorsba szögelt örömökre szúrva öröm nélkül is öröm és öröm hinni bőre alá szárad a szó hinni elköszön az árnyék isten isten virágzó kereszt LÉPÉS ÉS IDŐ mint: szögretűzött szárnycsapás mint: fekete és fehér