Esztergom és Vidéke, 1990

1990. február / 3. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 A HÓNAP KÉRDÉSE Az elmúlt hetekben a régi utcanévtáblákat sorra újakra cserélték föl. Most, amikor e nevek megváltoztatásán egy bizottság dolgozik, s javaslatait rövidesen leteszi a város asztalára. . . A táblák gyors kirakására — állítólag - a népszámlálás miatt volt szükség. Mindez csupán az évtizedes mulasztások pótlása volt — avagy ennyire gazdagok volnánk?. . . CÁFOLAT Az elmúlt hetekben megjelent sajtócikkekben egy téves információ szerepelt, miszerint az esztergomi Hazafias Választási Koalíciónak tagja az Esztergomi Kulturális Egyesület, valamint a Balassa Társaság. Ezúton is kötelességem jelezni, hogy a fent említett egyesületek egyetlenegy pártot, vagy politizáló szervezetet nem kívánnak támogatni és így nem is részesei a koalíciónak. Az erről megjelent hírek alaptalanok. Meszes Balázs Hazafias Választási Koalíció TELEFONRA VARVA Bacsa László, a városi tanács tele fon ügyekkel megbízott munkatársa nincs könnyű helyzetben. Az esztergomiak, akik ezidáig nem sok jót kaptak „felülről", érthetően bizalmatlanok. Ezért kérte Bacsa úr, hogy az újságíró — a nyilvánosság ajtónállója — vegyen részt a telefon dolgában érdekeltek munkaértekezletén. Február 9-én a résztvevők — a Magyar Távközlési Vállalat (a Posta volt részlege), a Budapest-vidéki Távközlési Igazgatóság, a szaktervező és a városi tanács illetékesei — a következőkben állapodtak meg: Igaz, hogy kisebb lemaradások vannak, de ezeket a tavasszal pótolni tudják. (A részletes kivitelezési tervek 70%-ban elkészültek, a többire csupán áprilisig kell várni.) A kivitelezők március l-jén vonulnak föl — nagy kapacitással, s ígéretük szerint „Esztergomra - a közhangulatra való tekintettel — fokozottabban odafigyelnek". A vállalat határidőre, tehát 1990. december 31-ig minden esztergomi igénylő' megkapja a várva várt telefont. Ez természetesen csak az aláírt szerződéssel rendelkezőkre vonatkozik. Jelenleg a Bánomi városrész, valamint a Budai Nagy Antal úti lakótelep alépítményeinek munkálatai folynak. Rövidesen a Petőfi úttól a hegyek felé eső városrészre és Kertvárosra is sor kerúl. Időközben kiderült, a háromezer vonalas telefonközpont kicsi lesz a városnak. Nemcsak a lakosság telefonvásárló kedve nőtt meg, hanem újabb cégek is jelentkeztek: Suzuki, Matex (50 vonalat kér a Bocskoroskúti városrészre), az Alkotmánybíróság, a szigeten két magas kategóriájú szálloda épül, sőt a pápalátogatás előkészítése is napirenden van. Ezáltal új helyzet teremtődött. A telefonra várakozók listáján (akik még nem rendelkeznek szerződéssel) mintegy háromszáz jelentkezőt tartanak nyilván. Ilyen előzmények után döntött a tanács a telefonhálózatfejlesztés második ütemének megvalósítása mellett. Ez újabb 1500 vonalas bővítést jelent. Elkészülésének határideje: 1991. december 31. Egy lakossági vonal — a tervek szerint - 40.000 - Ft lesz. (A közületeké ennek többszöröse. Ezek fokozott terhelését a központ tervezésekor már most figyelembe kell venni.) A második ütem indítását, várhatóan a közeljövőben, plakátokon is meghirdetik. Lehet, hogy Esztergom is úgy jár, mint a tatabányai Gál István lakótelep? — Ott először csupán 250-en jelentkeztek, végül — 650 vonalat kötöttek be. (s-f-) L' iUJ t a Szeretet és munka mondja életének lényegéről MajerJánosné született Fülöp Lídia, aki február 8-án ünnepelte 100. születésnapját. A szentgyörgymezői kis házban a család és a meghívottak körében így emlékezett: Lábatlanon születtem. Édesanyám négy éves koromban meghalt. Hat osztályt kitanultam. Elmentem szolgálni. Esztergomban a Lőrinc utca hat szám alatt főztem, takarítottam, gyerekekre vigyáztam. Jó zsidók voltak a gazdáim. . . Huszonhat éves voltam. Jó lenne gondolkodni egy férjről. A fiú mosonszolnoki volt. Megegyeztünk. Csak két tanunk volt. Ebéd volt csak meg a szülők. Az uram nagyon jó ember volt. . . Született egy kisfiam meg a lányom. A fiam a Donkanyarban tünt el. Az uram 1965-ben halt meg. Az unokákat is sokat gondoztam. Három unokám és négy dédunokám van. Nagyon szeretnek, én is őket. .. Összetakarítom az udvart, a cipőket kipucolom, a lakást is fölmosom. . . Amikor egészségéről kérdezem, csak a derekára panaszkodik. S a kérdések kérdésére mi a hosszú élet titka így válaszol: Nekem nincsen titkom, a dolognak éltem. . . nagyon szerettem dolgozni. A beszélgetés közben kiderül, ma is kedveli a „régi jó verseket". S azonmód el is kezdi: .. . Debrecenbe kéne menni. . . Itt egy kicsit elfáradt, de hamar újrakezdi: - én is sütöttem kenyeret. Ez a mai bóti kenyér olyan furcsa. . . . . . Nem tudom, hogyan ment át rajtam ez a sok idő — panaszkodik, de az igazi meglepetés csak ekkor következett: Olvasni szeretek, meséskönyveket, újságokat. Igaz, rosszul látok, de azért minden nap elolvasom őket.. Végezetül — mivel e sorokat bizonyára olvasni fogja — hadd köszöntsük itt is: Isten éltesse, Lidi néni! , . , (s.j.j ... és vidéke Az áll a címlapunkon: Esztergom és Vidéke. Nem tagadjuk, az utóbbi időben többen kifogásolták: a lap cikkei nem mindig bizonyították, fedték a címet. A vidék valahogy háttérbe szorult. Ezen szándékszunk a jövőben változtatni. Olymódon, hogy az Esztergom vonzáskörébe tartozó helységek: Pilismarót, Dömös, Tát, Tokod életéről, eseményeiről, közérdekű híreiről is szeretnénk rendszeres tájékoztatást adni. Nem a házelejét ért szó miatt, sokkal inkább, hogy ezáltal is színesebbé, gazdagabbá tegyük lapunkat, amely immár havonta kétszer jut el az Olvasóhoz. Elképzelésünk az, hogy elsősorban a helybeliek tudósítanak majd, a lap hasábjaira kívánkozó fontos, érdekes, más helység számára is híradást jelentő eseményekről. Tervezzük: rendszeres időközönként külön oldalt is szerkesztünk egy-egy községből. Ennek kivitelezéséhez, megszerkesztéséhez természetesen segítséget nyújtanak a lap állandó munkatársai. Mindezek mellett jó lenne, ha az említett helységekből is rendszeresen közölhetnénk apróhirdetéseket is. Gondolunk itt családi eseményekre, jókívánságokra, gyászjelentésekre, részvétnyilvánításokra, adás-vételre, kiskereskedők, magániparosok szolgáltatásainak reklámozására is. Ilyen és ehhez hasonló elképzeléseinkhez olvasóinktól várjuk a kiegészítést, hogy a lap hasábjain valóban összekapcsolódjék Esztergom és a vidék rendszeres tájékoztatása. j^

zs

ef Plébániai élet Helyszűke miatt csak a II. világháború előtti egyházi eseményekkel foglalkozunk. Mátéffy Viktor 1908-tól 1933-ig volt itt plébános. 1920-tól országgyűlési képviselő is volt, s mint ilyen,a minisztérium támogatásával jelentős építkezéssel gazdagította a plébániát. Az ő idejében épült: — a KatoÜkus Legényegylet épülete (ma általános műv.központ) — a Földmíves Olvasókör épülete (Zalka Máté utca 63). — a Petőfi ált. iskola (Petőfi u.18.) — a Kossuth ált. iskola (Hősök tere). Ezekben az épületekben élénk egyesületi élet folyt. így a Katolikus Legényegyletben hetenként, a Födműveskörben havonta volt előadással egybekötött összejövetel, foglalkozás. Az előadók: papok, orvosok, tanárok, gazdasági szakemberek voltak. A könyvtárba újság is járt az egyik káplán pedig mindig ott tartózkodott esténként. A kisérőműsorokat az iskolás gyermekek adták elő. Ebben Meszéna Jolán, (mindnyájunk Joli nénije), Tátus János és Horváth Sarolta jeleskedett. A zenei részt Ammer József karnagy szerkesztette. Volt énekkaruk is. A férfiak részére megalakult a CREDO. Ők havonként jöttek össze a plébánián. Jeles előadásokat hallgattak az Érseki Szeminárium tanáraitól. Két kongregációja volt a plébániának: a földmíves és az iparos lányok részére. Kéthetenként jöttek össze, hogy elmélkedéssel és lelki olvasmánnyal gazdagítsák lelküket. A farsangban mindkét kongregáció egy nagyobb színdarabot rendezett, például János vitézt. Ezek a darabok igen látogatottak voltak. Kisebb-nagyobb kirándulások élénkítették a kongregációk életét. Karácsonykor a szegény gyermekek felruházásában vettek részt. 1933-ban alakult az Eucharisztikus Gyermekszövetség - lányok részére. Ennek hatásköre az egész városra kiterjedt. Ebből alakult ki a Szivgárda, fiúk részére, mely élete azonban csak a plébánia területére szorítkozott. Belvárosi sajátosság a Jézus Szíve körmenet. Ezt a 9 napi áhítatosság előzte meg, amelyet régebbi időben mindig egy jezsuita páter tartott. Ez a körmenet városi volt. Az összes prlébániák híveikkel, a káptalan, az iskolák városi plébániát, mert itt várta a háborúval járó teljes bizonytalanság és az azt követő társadalmi rend teljes átalakulása. 1944-45. telén, a gyakori bombatámadások miatt, a szentmiséket, sőt esküvőket is a kriptában tartották, de a hívek az életveszélyben is jártak templomba. 1945. húsvétján indulhatott meg a rendes plébániai élet. Az iskolákat 1948-ban államosították, de ebben az évben még volt rendes hittantanítás, csak 1949. szeptemberében lett fakultatív, azaz külön kellett kérni. Minthogy a jelentkező szülőket lebeszélték, így az iskolai hittan lassanként (2-) A BELVÁROSI PLEBANIA növendékeikkel, a város vezető testülete, a katonaság, mind megjelent. Az útvonalat végig zöld fűvel szőnyegként terítették le; az ablakokat mind kivilágították. Útirány: Deák Ferenc utca, Széchenyi tér, Kossuth Lajos utca és a barátok temploma. így ünnepelte a város a Királyok Királyát. A Feltámadási körmenet az esti órákban ugyanezen az útvonalon ment. Méltó befejezése volt a szertartásokban gazdag nagyhétnek. 1934-ben megalakult az Egyházközség, amelyben a világi hívek közül választott tisztikar és a tanácstagok segítik a plébános munkáját. 1944. dec.8-án érte az első nagy bombatámadás a várost. Ekkor kapta kézhez Kiss István plébánosi kinevezését. A legnehezebb időkben foglalta el a belmegszünt. Az 50-es évek elején kezdődött a templomi hitoktatás, eleinte nagyon kevés jelentkezővel. 1948-ban egy tollvonással megszüntették az összes vallási egyesületet. A templom kegyura 1945-ig Esztergom szabad királyi város volt, akkor ez a jog is megszűnt. A hívek száma megcsappant. Az új rezsim óriási szervezettséggel és beképzeltséggel hozzáfogott, hogy szovjet mintára kiirtsa az emberek szívéből az evangéliumnak még a magvát is. Az elmúlt 40 év óriási károkat okozott az egyház életében. A tönk szélére juttatott ország most szenvedi a sztaÜnizmus minden következményét, elsősorban az erkölcsi romlást, valamint a gazdasági széthullást. Mit tud csinálni az egyház? A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta: Vissza a forráshoz! Ez annyit jelent: vegyük elő a Bibliát. Plébániánkon immár 17. esztendeje minden kedden este színvonalas bibliaóra van. Az előadók a Hittudományi Főiskola tanárai. Az elmúlt évtizedben jegyesoktatási tanfolyamot rendeztünk, mintegy 60 hallgatóval. Ezt szeretnénk felújítani az egész város fiatalsága számára. Minden évben előkészítjük az itt jelentkező gyerekeket az elsőáldozásra és bérmálásra. Mivel a gyermekek szülei is ateista világban nőttek fel, vallási ismereteik hiányosak, ezért „szülők iskolája" néven is szerveztünk összejöveteleket. Ilyen előadásokat, ismerkedési esteket jelenleg is tartunk. Mégpedig azért, hogy a szülők ismerjék meg egymást, főként azok, akik ugyanazt a világnézetet vallják, hasonló problémákkal küszködnek és keresztény módon szeretnék gyermekeiket nevelni. A templomnak kitűnő hangzású orgonája van, ezért minden évben rendezünk egyházzenei hangversenyeket, annál is inkább, mert a templomnak az akusztikája is kiváló. Karácsonykor a hittanos gyermekek misztériumjátékot adnak elő. Szeretnénk többet törődni a szegényekkel, magányosokkal. Mindezek a programok szerény próbálkozások a 40 éves dermedtség után. De bízunk abban, hogy a mesterségesen elfojtott vérkeringés megindul. A lűt belső átélése és a vallásgyakorlat külső megnyilvánulása Isten segítségével felpezsdíti a plébánia életét. Nagy László plébános FARSANGI BÁL REFORMKORBAN Szép szokás élt Esztergomban a múlt század első felében. Farsang idején minden évben bált rendeztek a szegények javára. Erre a kocsmárosok és vendégfogadók tulajdonosai vállalkoztak. A bálok sorából kiemelkedett az 1837. évi. A jövedelmeket ezúttal az újonnan épülő kórház javára ajánlották föl. Nagy gonddal végezték a szervezést. Négy napig járták a megbízottak a vármegye falvait. Személyesen hívták meg a bál közönségét. Felkeresték a falvakban élő nemeseket, tanítókat, jegyzőket, erdészeket, postamestereket. Mindenki összefogott a siker érdekében. Beimel József ingyen nyomta a díszes belépti jegyeket. Rudolf Mihály fogadós a Magyar Király Szálló (ma: Kossuth L.25.) termeit nyitotta meg a bálozóknak. Színes papírszalagokkal és soksok gyertyával tették hangulatossá a termeket. 72 lámpa világított a táncolóknak, szintén közadakozásból. A helyi zenekar az estet megelőzően két próbát tartott a vendégfogadóban. Február 24-én este számos kocsi gördült az újonnan kövezett Buda utcán a Magyar Király elé. Közel ötszázan váltottak belépőjegyet. Nevüket, lakhelyüket gondosan feljegyezték. Míg a kisasszonykák táncoltak, a csendesebb sarokban alkalom nyílt a vármegye ügyeinek megbeszélésére. Ügyvédek, jegyzők, orvosok, kereskedők, tanácsos urak gyülekezőhelye volt a bálterem, ahol a tánc mellett jó fórumot találtak a reformeszmék megvitatására is. A bál fénypontját a sorshúzás jelentette. Kisasszonykák kézimunkáit, saját festményeiket, dohányos szelencéket, táskákat, pénztárcákat, órákat, szalvétákat ajándékoztak a „sorshúzás", a mai tombola céljaira. Az adakozók nevét a korabeli iratok megőrizték. Köztük találjuk a neves tanár, polihisztor Rumy Károly nevét, aki a bálon is megjelent. A belépti és sorshúzási díjakon felül is bőven adakoztak a bálozok. Több mint ezer forint jött össze az új kórház (ma: Zalka Máté u. 126.) javára. Ez igen szép összegnek számított. Déryné 1 év alatt keresett ennyit. A résztvevők nevét megörökítő és a pontos számadást készítő Helischer József tanácsos azt is megjegyezte, hogy a kitűnő hangulatú bálból mindenki megelégedve távozott. Zachar Anna KÉRELEM Esztergom város lakosságához! Közeleg ismét a szabadság ünnepe — 1948 március idusának 142. évfordulója- Emlékeznünk kell az Esztergom — szentgyörgymezei 1848-as honvédtemetőben nyugvó 604 magyar és 170 osztrák katona sírjánál, Esztergom város nemzeti kegyeleti helyén. 1948. március 15-én a Centenárium alkalmából — a nehezen kialakuló idők ellenére is - 8.000 esztergomi polgár — a város lakosságának egyharmada — egyszíwel, egy emberként, rendezett kivonulásban vett részt, politika-mentesen, a felejthetetlen ünnepségen. Amit 1948-ban megcselekedtünk, azt most is meg kell tennünk: egy szívvel, egy lélekkel, egy emberként - nemzeti zászlók alatt-,egy tömegben vonuljunk ki az ősi szentgyörgymezei honvéd-temetőbe! Ezt kéri mindenkitől tisztelettel és köszönettel: Dr.Bády István a volt polgármester