Esztergom és Vidéke, 1990

1990. február / 3. szám

ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDEKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1990. Február 3. szám ÁRA: 14,50 Ft LEGY HÍVE... Minden március tizenötödike közeledtére valami furcsa, megfoghatatlan erő kerít hatalmába: befogadóbb a lélek, legyőzhetetlennek érzem magam! S ezt, az emlékezésből fakadó csodálatos erőt viszem én időtlen idők óta a magyal: szabadság ünnepének oltárára. Vittem zsenge gyermekkoromban az érmelléki emberek közé — szótlanul, titokban, belső szenvedéllyel, lélekfelemeléssel. Sok-sok évtizeddel ezelőtt volt ez mégis édes borzongás kerít hatalmába, ha valahányszor idézem az akkori március 15-i napokat. De ma szinte fizikai fájdalmat érzek, ha arra gondolok: az utóbbi évtizedekben hány és hány ünnepnaptól fosztottak meg bennünket! Nem mehettünk nyíltan az utcára, térre, nem tarthattuk meg nemzetünk legszebb, legbensőségesebb ünnepét. Legtöbbet fedél alá szorultunk, s közben munkált bennünk a nagy tehetetlenség dühe. De a magyar szív a kisebbségi elnyomás sötét éveiben is hevesebben dobbant ezen a napon. Dobbant a szív, tisztult-gyarapodott a lélek, mert az Erdélyben maradt magyarság is tudta: ez a szent nap összehozza, egybe kovácsolja a szabadságra vágyó, időtlen idők óta gyötrődő magyarságot. Tudtuk, megtépázott hazájában sem ünnepelhetett március 15-én a magyar. Hát még nálunk, Erdélyben, ahol a puszta létünk is bűnnek számított e napon! Mégis élt (és él) Március 15. a Nyírségtől a Hargitáig! Élt, s apáról fiúra szállt e nap szentsége, méltósága, vonzása. Ültünk a házban, vagy dolgoztunk a mezőn; szüleink óva intettek: csak halkan, csendesen. . . És énekeltük „Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára." Dúdoltuk a dalt, figyeltük szüleink arcát, s nem értettük (csak nagyobb korunkban) miért telik meg könnyel a szemük. Ezen a napon tanultuk, később — gyermekeinknek mi tanítottuk a Himnuszt, a Szózatot, s a többi dalokat — mindig halkan, mindig csendesen. . . Egy esztendővel ezelőtt ismét saját zászlaját bonthatta ez a maroknyi nép. Még a határon túlról figyeltem, hogy milyen hamar kerültek elő a hosszú időn át rejtegetett lobogók, kokárdák; a nép éljenzett, Kossuth-nótát dalolt — szabadon ünnepelt. Egy szívvel, egy lélekkel, mert úgy érezte — ahogyan igaz is —: Március 15. mindenkié! Bizonyára idén sem lesz ez másként. Sem a pártok, sem a csoportosulások, sem az öregek, sem a fiatalok, sem a hivők, sem az istentagadók nem sajátítják ki ezt a napot, mert március 15. mindig is a hazáját szerető, azért áldozatokat hozó népé volt! A nemzeti lobogó alá egy szívvel, egy lélekkel, őszinte ünneplő szándékkal gyülekező minden magyaré! S ha a lobogó és a kokárda lenyűgöző színeit nézzük csakis egyre gondolhatunk: Légy híve ó magyar! Kiss József „A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ FŐVÁROSA ÚJRA SZABADON KÖSZÖNTHETI FŐPAPJÁT..." SIMON TIBOR MB.TANÁCSELNÖK. . . Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünnepi közönség! Felemelő és megtisztelő szép kötelességem, hogy Esztergom városa nevében ma itt köszönthetem Önöket. Külön tisztelettel Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár urat, dr. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök urat, a meghívásunknak eleget tevő külföldi és magyar bíboros, érsek és püspök urakat, állami, megyei és városi illusztris vendégeinket, a mai emléktábla avató és térelnevező ünnepségünk minden kedves résztvevőjét! Gyorsan változó, közelmúltunk bűneivel szembenéző és újraértékelő, egy szabad, demokratikus jövőt építő valóságunk legszebb bizonyítéka e mai nap. Bizonyítéka annak, hogy ami tegnap még elérhetetlen vágynak tünt, az mára megvalósulhat, és annak ma, itt, emelkedett szívvel, belső megbékéléssel, együtt örülhetünk. Őszintén köszönöm mindenkinek, aki hívó szavunkra eljött, hogy tiszteletét a nagy főpap iránt kifejezze, hogy emlékező kegyeletét lerója. Ugy érzem, ez nemcsak a meghurcolt hercegprímás emléke előtti tisztelgés, hanem elismerő, nemes gesztus a város, Esztergom számára is. Hiszen az élet talán sorsszerű elrendelése, hogy Esztergom annak a főpapjának a sorsával osztozott - a szó fizikai értelmében is: szenvedésekkel, megkülönböztetésekkel és megalázásokkal, súlyos évtizedeken keresztül teljes azonosságban —, aki hosszú életének csak kicsiny töredékét tölthette székvárosában. Ez az alig több, mint három év nagyon rövid és nagyon viharos volt ahhoz, hogy egymást mélyebben megismerhessék. Igazából talán az egymásért vállalt szenvedésekben forrtak össze. E nehéz évek nyomot hagytak településünkön és nyomot hagytak az emberekben is. S bár a város polgárainak emlékezetében mindig élt az önmaga által vállalt, nagyon göröngyös és sok megpróbáltatást hozó életúton töretlen szellemmel végigmenő hercegprímás tisztelete, a judási idők e kapcsolatot is nemegyszer besározták. Most, hosszú évtizedek után ez az első alkalom, hogy a magyar katolikus egyház fővárosa újra szabadon köszöntheti főpapját, hogy tiszteletét és kegyeletét kifejezheti emléke előtt. Es amikor a több, mint 40 évvel ezelőtti történések keserűségei és szégyenei is felidéződnek, biztos vagyok benne, hogy a város is odateheti a lelkiismeret jegyzőkönyvére azt a két betűt, amellyel a török rabságból üzenték az elhurcolt magyarok becsületük tisztaságát, és amellyel Mindszenty József hercegprímás, bíboros, érsek is megpróbálta első hamis kihallgatási jegyzőkönyvét aláírni: c.f. — coactus feci azaz „kényszer hatására", tehát érvénytelen. Amikor a városi tanács végrehajtó bizottsága a mai térelnevezésről egyhangú döntését meghozta, nem a rehabilitálás szándéka vezette, mert ezt a lépést a városnak nem kell megtennie. A város tisztelettel emlékezni és méltóan megemlékezni akart! Bizony, még hosszú az az út, amelynek egyik, bár nem első, ám igen fontos lépése ez a mai esemény is. Feladatok sora áll a felelős testületek és vezetőik előtt, amelyeket mind — a lakosság közakarata szerint — rendezni kell, hogy a város lelkiismerete megnyugodhasson, hite és régi önbecsülése visszatérhessen, hogy végre közös akarattal és teljes odaadással munkálkodni lehessen egy — reméljük — sokkal boldogabb jövő alapjainak lerakásán. Mindszenty József emlékirataiból talán ismert, hogy letartóztatása előtt, novemberben, egyik ismeretlen híve — töviskoszorús Krisztus-képet küldött neki, rajta a felirattal: Devictus vincit - „legyőzetve győz." Ez a kép elkísérte a vizsgálati fogságon keresztül a börtönéveken, a bezártságon át az emigrációba, élete végéig. Állandóan magánál hordta. Emlékirataiban a következőket írja: ,,A felirat fele, a legyőzetés rajtam is és az én életemben is megtörtént. De az állítmány, a vincit... Isten kezében van." Most itt állunk, és a szent csoda, az állítmány, a legyőzetésen úrrá lévő győzelem beteljesülése kezdeteinek részesei lehetünk. Mindszenty József hercegprímás, bíboros érsek végre, és reméljük végérvényesen, hazatalált. Városából indult el és városával együtt történt a legyőzetése, ezért példaértékűen szép ez a mai nap; és biztosak vagyunk abban, hogy városával együtt kezdődik a győzedelmessége is! UTCANÉV VÁLTOZÁSOK Esztergom Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1990. február 15-i ülésén végleges döntést hozott az alábbi utcanevek megváltoztatására: Bajcsy Zsilinszky út — Pázmány (Bibliothékától a Péter út Mindszenty térig) 1950-ig a Bibliothéka mellett, (ma: Liszt Ferenc u.) a Kis-Dunához vezető utca volt Pázmány Péterről elnevezve. A mostani változtatással kiindulópontja megmaradt, csupán iránya módosult. Pázmány Péter (1570-1637) 1635-ben egyetemet alapított. Az érsek írásai a magyar barokkirodalom remekei. Az út a Rákóczi térről kiindulva a Bibliothékáig Bajcsy Zs. út maradt. lett. A Bazilika melletti és előtti térséget 1930 óta hívják Szent István térnek. Beloiannisz utca — Sissay köz Az utcát az 1770-es évektől 1949-ig Sissay János alispánról nevezték, mivel a 18. században az utca sarkán lakott, s lakói mind a mai napig így hívják. A VB. is a lakossági szokást vette figyelembe. Feigl Ferenc utca — Garam utca Az utcát a Duna bal parti részén, a hajdani Esztergom vármegye községeit is érintő Garam folyóról nevezték el, amelynek dunai befolyása az utcával szemben van. Győri János utca - Andrássy utca Az utcát, lakossági kérésre, 1950 előtti névadójáról, Andrássy Jánosról nevezték el, mivel a szentgyörgymezeiek mind a mai napig így emlegetik. Andrássy János (1846-1907) vármegyei főjegyző, majd 1894-1906 között Esztergom vármegyei alispán volt; a 7-es és 9 számú házak az ő tulajdonában voltak. Kun Béla lakótelep — Bánomi lakótelep A több évszázados Bánomi dűlő nevét állították vissza, az utcanévadó bizottság, s a lakosság többségének kérésére. Lenin sétány — Kis-Duna sétány Az utcanévadó bizottság egyhangú döntését és számos lakossági kérést figyelembe véve, a sétány 19. századi elnevezését kapta viszsza. Béke tér - Szent István tér Fürst Sándor utca - Angyal utca Makarenko út - Majer István út Jelenlegi formájában a város legbonyolultabb tere. Ezért a lakótelep továbbra is Béke tér marad, s csupán a Szent István tér bővült ki. A káptalani házak előtti térség, amelyet idáig Béke térnek jegyeztek, Szent István tér Az utcát hivatalosan 1948-ig Angyal utcának hívták, mivel a végében lakott 1777-től Angyal János jeles városi polgár. Lakói, s a környékbeliek most is így emlegetik. Ezért kapta vissza majd kétszáz évig használt nevét. A Vitéz János Tanítóképző Főiskola előtti utat alapítótanáráról, egykori igazgatójáról nevezték el. Majer István (1813-1893) 1850től az ország valamennyi elemi iskolájának tanfelügyelője lett. Pedagógiai, népnevelői munkássága jelentős, amit az általa szerkesztett István bácsi naptárából az egész ország megismerhetett. Az Esztergomi Irodalmi Egylet alapítója, 1886-tól Esztergom díszpolgára. Esztergom—Kertvárosi változások: Dejcző Vince utca — Hőtáv utca A lakosság 15 éve, amióta a hőtáwezeték megépült, így nevezi az utcát. A Dejcző Vince elnevezés igazán sohasem ment át a köztudatba. Lőtér köz — Tábor utca lakossági kérésre az új elnevezéssel az 1974-ben megszűnt Tábor emlékét kívánják feleleveníteni. Felszabadulás út - Damjanich út A Felszabadulás út Esztergom határától, az aradi vértanúról elnevezett Damjanich útig tartott. Lakossági kérésre, a VB. döntése alapján, ezután az út teljes hosszában Damjanich út lesz. A további névváltozásokról a márciusi VB. ülés dönt. Az elnevezések a képviselőválasztások befejeztével lépnek életbe. Az utcanévmagyarázatokat a VB megbízásából összeállította: Dr. Pífkó Péter