Esztergom és Vidéke, 1989

1989. szeptember / 9.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Szögletes-e a Nemzeti Kerekasztal (Folytatás az első oldalról) — Nem könnyű erre válaszolni, mert — egyrészt — nem szabad megbántani érzékenységeket, másrészt viszont ezt a kerekasztalt nagyon sok kényszer hatása alatt létrejött képződménynek tartom. Nem ilyennek képzelném el a nemzeti párbeszédet, a Nemzet kerekasztalát. Erről nagyon sokat beszélgettünk már a különböző fórumokon; én mindig a hólabdához hasonlítom, azaz úgy érzékelem: az MSZMP-nek a nagyon hibás politikája miatt öszszeverbuválódott egy ellenzéki kerekasztal, majd az ellenzéki kerekasztal (EKA) nagyon hibás politikája miatt „megszületett" egy teljesen vegyes képződmény, a Harmadik Oldal. Én a Nemzeti Kerekasztalt úgy képzelem el, hogy itt valódi politikai szervezet szuverén módon a maga lényegét, énjét adja, illetve úgy próbálja kialakítani. És nem kapaszkodnak ebbe az asztalba — csupán a legitimációért — olyan szervezetek, akiknek nem biztos, hogy itt a helyük. Ma viszont egy kicsit legitimációs asztalnak tartom ezt, ahol mindenki kapaszkodik a nyilvánosság előtt, hogy lám „én is itt vagyok, én is itt vagyok"!, és keresi a maga helyét. — Érzése szerint mennyire készek a kompromisszumra és a toleranciára ezek a szervezetek? Vagy valóban szögletes a Kerekasztal? — Ez a kérdés már a működési zavarokat érintené, de én az elvi alapokra szeretnék visszautalni, mert — mint mondottam — a jelenlegi politikai egyeztető tárgyalásoknak az elvi alapjai sántítanak. Nem mondok ezzel újat, hiszen ez minden oldalról látszik, és én nem kívánom bántani egyiket sem. Tehát azt érzékeljük: az MSZMP-n belül, az EKA-n belül és a Harmadik Oldalon belül is jellemző ez az elvialap-hiány. Ami az eddigi zavarokat illeti — és ezt maga a Kerekasztal is próbálta egymás között is egyeztetni, többek között létre is jött egy jószolgálati bizottság — először is azt mondanám: ez a Kerekasztal kizárólagosságra törekszik, tehát arra, hogy ő döntsön és utána ezt már egy kész nemzeti kompromisszumként mutassa fel. Szerintem ez egy nagyon nagy hiba lenne, ha ebből indulnánk ki. Személy szerint persze azt nem zárnám ki, hogy vitassunk meg néhány törvénytervezetet — például a választójogi törvényhez —, de ezt követően bocsájtsuk széles társadalmi vitára is, hogy maga a társadalom értse meg, barátkozzon azzal a döntéssel, ami aztán a T. Házra vár. Mi végig azt javasoltuk, hogy alternatívákban, nem pedig szorosan vett szabályokban gondolkozzunk, ilyen szabályokat ne hozzon a Kerekasztal. Valljuk meg, ez a parlamenti demokrácia szempontjából is egy fura helyzetet teremtene. Nem véletlen, hogy a parlament ennyire vitatta a Kerekasztal létrejöttét. Mind a kettőnek a legitimitása egyébként is vitatott; éppen ebben a helyzetben nem lenne szerencsés szorosan vett döntéseket hozni, hanem maradjanak meg az alternatívák és ezeket vitassa meg a nemzet. A másik működési zavar, hogy jónéhány szakbizottságban már kodifikációs munkálatokat kezdtek el, például az Alkotmányt szakaszról szakaszra fogalmazzák át, ugyanígy a választójogi törvényt, és még sorolhatnám. Milyen alapon teszik? Ez egyértelműen funkciózavar, mert a Kerekasztal nem közjogi jogosítvánnyal rendelkező döntési fórum! Szóval, ezt nem szabadna tovább folytatni... Észlelek olyan működési zavarokat is, mint például az aláírt együttműködési megállapodás „megkerülése"; egyesek nem nagyon tartják be a „játékszabályokat". Egy kicsit a Harmadik Oldalra utalnék vissza: „megtűrt rossz" ez az oldal, könnyen felborulhat ez az asztal, ha továbbra is ilyen „kizáró politika" lesz a jellemzője. Hadd mondjam el, hogy a Harmadik Oldalnak a bővülése várható, a Népfront címére és Szűrös Mátyás NKA-elnök címére is vagy 15—20 szervezet küldte el csatlakozó jelentkezését, amelyek mind a Harmadik Oldalra szeretnék odaültetni képviselőjüket. Most aztán folyik a huzavona, hogyan lehetne újraértelmezni a megállapodásunkat anélkül, hogy az asztal is boruljon. Mert egyrészt kizárni sem lehet ezeket a szervezeteket, másrészt viszont — ha belépnek — ezen az oldalon belül aligha képzelhető el valamiféle konszenzus. Ugyanis ezen az oldalon szerepelne a Politikai Foglyok Szövetsége és a Münnich Ferenc Társaság, itt a szakszervezet és a Gazdasági Kamara, de hadd ne soroljam. Bár az egy nagyon szép népfrontos feladat lenne, hogy közelítsük egymáshoz a végleteket, csakhogy nem így, és nem itt. Ez ne a Nemzeti Kerekasztal „házifeladata" legyen! És még egy funkciózavar — s többet nem is bántom a Kerekasztalt, de ezt naponta megéljük —: nem vagyunk képesek priorizálni, a fontossági sorrendre ügyelni, figyelni. Milyen célból kezdtük el a tárgyalásokat? Hogy megteremtsük az átmenet legfontosabb szabályait. Nos, ettől most mintha elcsúsztunk volna valami más felé. S ebben a különféle bizottságok sem vétlenek. Meg kell mondanom, hogy ezeknek a bizottságoknak nem csupán a politikai, hanem a szakmai legitimizációja is vitatott. Ahogy összeálltak, ahogy vadásztak az egyes politikai szervezetek, azt én nem is tudom minősíteni. Igaz, mit is tehettek volna, hát nincs is infrastruktúrájuk. Én megértem, hogy ezek a résztvevők vadásztak a szakértőkre, csakhogy: nagyon sok igazán jó szakember mégsincs itt! En például a választójogi bizottságban voltam, az első körben részt is vettem, aztán ott is hagytam az egészet. Hogy miért? Mert nem vagyok hajlandó vitatkozni politikusokkal szakmai kérdésekben. Ilyen szakmai kérdéseket érdemben csak szakemberek vitathatnak meg! őszintén megmondom: a Népfront közjogi bizottságát ebből a szempontból én tízszer magasabbra tartom, mint ami itt összeállt éppen, véletlenszerűen, s amely a választásoknak, ennek a nagyon fontos „technikának" a szabályaiban alkuszik. Nem fog menni igazából... Sok gondot elsoroltam, mégis azt mondanám: nem szabadna lazítani ezt a Kerekasztalt, mert mind belpolitikailag, mind nemzetközileg ebből nagyon nagy problémák adódnának. Ismétlem: kell a Kerekasztal, csak éppen a helyére kell tenni! És amennyiben képes lesz priorizálni, akkor arra kell törekednie, hogy valóban segítsen az annyira vágyott békés átmenetben. — Bízzunk abban, hogy így lesz, s az asztal lábon — és kerek marad. Köszönöm a beszélgetést! Mi újság az OTP-nél ? 1989. augusztus l-jétől evi -ra emelkedett az átutalási betétszámla kamata Hogyan tanítsunk oroszul? Az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárofc Magyarországi és Nemzetközi Társaiága — a VAPRJAL és a MAPRJAL — 1989. augusztus 14—15-én Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában „Az orosz nyelv tanítása finnugor iskolákban" c. regionális tudományos szimpóziumot szervezett. A munka az 1990-es VII. moszkvai világkongresszus előkészítésének szellemében folyt: módszertani, lingvisztikai és irodalmi szekciókban és a tar könyves kerekasztal-tanácskozásokon negyvenöt előadást tartottak a külföldi (finnországi, észt, kárpátaljai, udmurt) és belföldi szaktanárok. Megyénkből az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola két tanára vett részt. Tatámé dr. Czeglédi Katalin két előadást tartott. „Kis orosz nyelvtan" és „Nyelvtani gyakorlatgyűjtemény az általános iskola IV— VIII. osztálya számára" c. saját készítésű tankönyveit ismertette: a szerkesztőmunka tudományos alapjait és gyakorlóiskolai alkalmazását elemezte. A másik elődás „A magyarországi tanítóképzők orosz szakkollégista hallgatói számára készült orosz nyelvtanjegyzet bemutatásáról, alkalmazásának és kérdőíves felmérésének tapasztalataidról szólt. Horváth Gáborné dr. „Az anyanyelvi ország bemutatása és feldolgozása Hajdú és Komárom megyei gimnáziumok orosz nyelvű kísérleti tananyagában" c. előadással szerepelt. Esztergomban vendégszerepel a „BERNI OLAJTÁRSASÁG

9

9 — ACÉLZENEKAR — (SVÁJC) Esztergomban vendégszerepel A „Berni Olajtársaság" zenei célból alapított egyesület. Hangszerük az acéldob, s ez a zene különböző formációkban ölt testet. A „zenekar" acéldobokból áll, mely az összes hangot (szoprán, alt, tenor, bariton, basszus) magukba foglalják. Amennyiben a társaság ún. nagyformációban (cca. 25—30 zenész) játszik, az előbb említett regiszterek megsokszorozódnak. A zenét persze egy regiszterben is elő lehet adni, esetleg a zenébe más hangszereket is bevonni. A hangszer gyökerei Trinidadba (Karibi szigetek) nyúlnak vissza, ahol üressé vált olajoshordókból (innen a társaság neve!!) készült az első hangszer. A hordók fenekébe fémnyelvet erősítettek, melynek rezgése atipikus acélhangot hozza létre, ha a hordót egy ütővel megszólaltatják. A hangszert — bár acéldobnak nevezik, a hagyományos dobhoz csak annyi köze van, hogy a hangot dobverővel hozzák létre. Inkább nevezhető acélgongnak! A hang fémesen rezgő, igen tiszta, meglepő harmóniákra és ritmusokra alkalmas. A hangszer harminc évvel felfedezése után, az ötvenes években került Európába (Angliába) és a hetvenes években honosodott meg Svájcban. Először 1976-ban készített néhány berni fiatal ilyen hangszert, s alakult meg a „BERNI OLAJTÁRSASÁG". Az acélzenekar számtalan fesztiválon, bemutatón lépett már fel. Utcákon, tereken is gyakran ad koncertet a „BERNI OLAJTÁRSASÁG", amely most, szeptember 24 és 28 között — a Gran Tours szervezésében — egy alkalommal városunkban is fellép. Mostanában a Bottyán hídon a Prímás-szigetre érve egy merész ívelésű tető tűnik a szemünkbe. Jobbára csak a beavatottak tudják: ez lesz az újjáépített zeneiskola. Igazgatójáról, Reményi Károlyról az a mendemonda járja: két kezével építi. S hogy tollat ragadtam, annak másik oka: többen kapacitáltak: róla igazán írhatnál. Az iskola küszöbét — ottjáriamkor — még csak át lehetett lépni, de a továbbhaladás meglehetősen kockázatosnak bizonyult — tégla- és homokhalmokon vezetett át az út. Alighogy elkezdtünk beszélgetni, hamarosan meg kellett szakítanunk: 1000 db tégla érkezett. Miután a számlákat elintézte, föltettem az ideszármazottaknak szánt kérdést: — Hogyan kerültél Esztergomba? — 1965-ben. Szerettem volna közel kerülni Pesthez, és bekapcsolódni a zenei élet vérkeringésébe. Esztergom, kedves városomhoz, Pécshez is sokban hasonlít. — Mikor kaptál „kedvet" az építkezéshez? — Miután igazgató lettem, meglátogattuk a váci zeneiskolát. Volt mit nézegetnünk! — Több éves huzavona után '82-ben — jórészt Harsányi Lászlónénak, a megyei tanács művelődési osztályvezetőjének köszönhetően — hozzáfoghattunk az építkezéshez. Az első terv még lapostetejű épületet vázolt fel. Időközben több tervező is hozzátette a magáét, a legtöbbet talán Urbányi Károly. Az ő munkáját Mujdricza Ferenc fejlesztette tovább. Többek véleménye szerint a háború utáni esztergomi épületek legszebbike lesz. A megye kezdetben évi egymilliót adott, majd a mi tanácsunk is megemberelte magát: ő is erejéhez mérten segített. Az épület ezidáig^ a rengeteg társadalmi munkának köszönhetően, mindössze 8—9 millióba került. Az alapokat például a Dobó kórus ifjúsága ásta ki. Évekig a szülők, a tanárok és a diákok építkeztek — az utóbbiakat néha még az óráról is elengedték. Tavaly, a tetőépítés kezdetén, már a szakembereké lett a döntő szó. így az idén őszre a földszint és az emelet elkészül. —... és az egész? — Azt még nem tudom. A felső rész és a külső vakolás még sok időbe telik, s a parkba álmodott Zsolnay-szökőkút felállításáig pedig még nagyon sok víz folyik le szése szerint választhat hangszert. Egyébként nem vagyok híve a tehetségközpontú oktatásnak — néha a tehetségtelennek kikiáltottak érvényesülnek. Tavaly már zeneóvodát is indítottunk. Mivel ez a forma a szülők rendszeres ottlétét kívánta, a kezdeti felbuzdulás sokaknál alábbhagyott. — A zeneiskola azonban munkádnak csak az egyik részét jelenti. .. — Igen. Talán nekem is van némi részem abban, hogy Esztergom nevét a zenei világ jól ismeri. Többször mondták már, hogy a Városi Szimfonikus Zenekar hangversenyeit sem propagáljuk eléggé. Látszólag igazat kell adszólva, fenntartónk, a Labor MIM bedobta a törülközőt. A kapcsolat már csak névleges. Tiszteletdíjat nem kapunk; saját zsebből élünk. Egyébként 50 fős közösségünk ettől csak „egészségesebb" lett. — Nem kellene új mecénás után nézni? — Koldulásnak tartanám, ha gazdát cserélnénk. Ha valaki támogatna bennünket, természetesen elfogadnánk. Jó lenne, ha a kórusok a hangversenybevételekből élhetnének. így a „piaci törvények" szerint csak a tudás érvényesülhetne, nem pedig az, ki hogyan tud támogatókat találni. — Pedig, tudom, volna mire hivatkozni. .. A zeneiskola-építő előttünk a Dunán. Egyébként az idén a tanári kar — nyolc év után először — egy épületben dolgozhat. — Hány diákot, tanárt érint ez a változás? — Jelenleg húsz tanári állással rendelkezünk, és háromszázötven diákot tanítunk. Az új épületben pedig akár 6—700 tanítványunk is lehet. — Mit tanulhatnak itt a gyerekek? — A klasszikus hangszerek mindegyikén megtanulhatnak játszani, jelenleg csupán oboa és ütőhangszeres tanár hiányzik. A zongorát kivéve — itt a legtelítettebb a tanszak —, mindenki tetnunk, de nem volt rá szükségünk: az utolsó két évben már telt házak előtt játszottunk, noha egyetlen plakátot sem ragasztottunk ki. A zenebarátok egymásnak adják a hírt. S öröm, ha háromszáz ember ismét együtt van. Húsz évvel ezelőtt akkor is örültem, amikor tizenketten jöttek el. Az idén már a 21. évadot kezdjük. Az előző évben 11 hangversenyt tartottunk. Tagjaink 90%-a esztergomi, de alkalmanként kellenek a profik is. Az ő helyüket nem volna szerencsés mindenáron helybeliekkel betölteni. — No és mit csinál mostanában a Balassa kórus? — Most éppen a saját lábon járást gyakoroljuk. Sportnyelven — A balatonfüredi minősítő versenyen a legmagasabb kitüntetést kaptuk. 1986-ban Angliában (Llangollen) a klasszikus kategóriában úgyszintén első helyezést értünk el. Mégis, annak ellenére, hogy a Balassa kórus bejárta egész Európát, az esztergomi vezetők alig látogatják hangversenyeinket. A rangot persze az jelenti számunkra, hogy rendszeres szereplők lehetünk a budapesti Kongresszusi Központban. A színvonalat az együttes műsora is jelzi: Bach Karácsonyi oratóriuma, Liszt Koronázási és Esztergomi miséi, Rossini Stabat Matere, Orff Carmina Buránája. A kórust, mint az köztudott, Szabó Tibortól vettem át, aki 22 évig dirigálta és kitűnő karnagy. Akkor vagyok elégedett, ha a közönség is úgy látja: nem történt visszaesés. — A cserekapcsolatok? — A zenekarral tavaly Csehszlovákiában, az idén Franciaországban szerepeltünk — a St. Jean D'Arc és a St. Wolfgang énekkarral közösen Mozart Koronázási miséjével és egy önálló zenekari hangversennyel. A Clermont-Ferand — Régensburg — Esztergom kétévenkénti találkozóját szeretnénk rendszeressé tenni. Erre a kívánság és az esélyek mindhárom részről megvannak. — Most szeptemberben pedig ismét Franciaországba, valamint Svájcba utazunk. — Hogyan értékeled Esztergom zenei életét? — Nyáron a bazilikai hangversenyek, a szabadegyetem és a gitárfesztivál a meghatározó; az év többi hónapjában egyrészt a tanári és a növendékhangversenyek, a Balassa kórus itthoni és külhoni szereplései, rádiófelvétele, másrészt a Városi Szimfonikus Zenekar 11 hangversenye az említésre méltó. Ehhez kapcsolódnak az amerikai, japán, francia, csehszlovák, NSZK művészek szereplései. Megemlíthető még az Országos Filharmónia egyetlen hangversenye... A jelen beszélgetést a zeneiskola téglakupacai között kezdtük, s a Dobó gimnázium nagytermében, egy próba után fejeztük be, este tízkor. Mindez a tanár úr nyári szabadságának egy átlagos napján történt. Kérdezett: Sebő József