Esztergom és Vidéke, 1989

1989. február / 2.szám

% ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MELLÉKLET TETŐFEDŐ Pálinkás Gyula Szenczi István TEHERFUVAROZÓ Schleifer Miklós Varga D. László Baka György Murányi Miklósné Nelhibel Balázs Szenczi István Majdanics János Drahos Sándor Szekeres István Murányi Miklós Fodor István László Gerstmajer Imre Tőkei Zoltán Schmidt József Id. Tóth Imre Ingár Tibor Búzás Zsolt Koller László Farkas László Winkler János Tihanyi Frigyes Erős Ferenc Ifj. Tóth Imre Kárász Gyula Czibula Imre Póldi László Spóner József Kovács Gábor Turi Lajos Magyarovics Sándor Farkas Gyula Patkóczy László id. Horváth László Ifj. Szenczi István Ági Sándor Rékási László Kalmár László Dobosi Pál Pándi Gábor Remsik János Lobog Csaba i Farkas Tibor Dávid Csaba Koppányi I. Andor Kovács Miklós .;' Gazdas László IÍ Tóth Zoltán Orsósné K. Anna Körinek András Turi Zoltán Szokob Gábor Berka Tamás Sebők László Gerendás Ferenc Hock Ferenc Lamger László Kontsek Endre Kuklis Pál Bóna Péter ' V Szendi Ferenc Sztreda Gábor Szabó Péter Szerepi Gábor Pázmándi István Sass Imre Kuti András Vázsonyi József Lugosi Pál Ladmann Csaba Ifj. Molnár Szilveszter Román György Ritzi Dániel Tóth László Patkóczi Attila Németh Lajos Tóth Ferenc Juhász István Kele Tibor Ambrus Tibor Benkovits József Benkovits Sándor TÉSZTAKÉSZÍTŐ Németh Istvánné Szederkényi Miklósné Virág Béla Virág Béláné ÜVEGEZŐ Lugosi Béla Nagy István Pándi Sándor Kerekes Gábor Laczkó Zoltán Nébel Lajos Szetlik István Lőrincz László VAS- ÉS FÉMLAKATOS Bóna György Rácz György Horváth György Deák Ferenc Dikácz Ernő Tóth Gábor Krischneider István Gerendás Gyula Terék Károly Szebeni Zoltán Kiss J. u. 67. Kenderesi u. 7. Aranyhegyi u. 17. Móricz Zs. u. 3. Knézich u. 4. Petőfi S. u. 18. Jókai M. u. 50. Ságvári E. u. 21. Kun B. ltp. 21. Miklósi Gy. u. 6. Basa u. 21/A Petőfi S. u. 18. Kenderesi u. 41. Áchim A. u. 2. Molnár sor 5. Bánomi u. 13. Sallai u. 14. Rudas L. u. 16. Vasas u. 42. Vasas u. 8. Hajabáts u. 3. Károlyi M. u. 51. Eötvös u. 9. Kossut L. u. 15. Sallai I. u. 14. Mikszáth K. u. 41. Bánomi u. 2. 48-as tér 14. Barkóczi u. 15. Károlyi M. u. 47. Szentkirályi u. 40. Széchenyi tér 26. Baross G. u. 24. Dobogókői u. 16. Zója u. 25. Ságvári E. u. 21. Mező I. u. 19. Lőwy S. u. 22. Kossuth L. u. 26. P.-lélek, Petőfi u. 22. Rózsa F. u. 41. Kun B. ltp. 11. Schleifer u. 9. Verseghy F. u. 6. Aradi vért. tere 4. Kossuth u. 35. Ságvári E. u. 63/10 Zsolt N. u. 7. Mező I. u. 4. Dobogókői út 110. Móricz Zs. u. n. Bajcsy-Zs. u. 22. Bajcsy-Zs. u. 7. Bocskoroskúti u. 4S. Béke tér 43 B Petőfi u. 91. Béke tér 12. Schweidel J. u. 4/C Béke tér 24. Budai N. A. u. 25. Thököly u. 9. Jánoskúti u. 16. Bacsó B. u. 14. Kertv., Damjanich u. 9/A Kertv., Blaha L. u. 29/A Kertv., Pozsonyi u. 107. Kertv.. Eperjesi u. 63. Kertv., Pozsonyi u. 35. Kertv., Eperjesi u. 147. Kertv., Eperjesi u. 49. Kertv.. Kolozsvári u. 37. Kertv., Nyitrai u. 93. Kertv., Víztároló u. 12. Kertv., Kolozsvári u. 109/B Kertv., Wesselényi u. 23. Kertv., Vízimalom u. l/A Kertv., Damjanich u. 23. Kertváros, Major Kertv., Pozsonyi u. 4. Kertv., Kinizsi u. 2. P.-marót, Ady E. u. 20. P.-marót, Esztergomi u. 74. P.-marót, Ady E. u. 46. Szentkirályi u. 37. Babits u. 16'B Kertv., Víztároló u. 5. Kertv., Víztároló u. 5. Kiss J. u. 89. Dózsa tér 1. Martsa A. u. 1. Kertv., Kassai u. 104. Kertv., Damjanich u. 52. Kertv., Vízimalom u. 2. Kertv., Eperjesi u. 29. P.-marót, Ady u. 9. Vasas u. 44. Károlyi M. u. 18. Hősök tere 8. Dobozy M. u. 40. Vár u. 1. Honvéd u. 20. Várfok u. 28. Vár u. 1. 48-as tér 3. Somogyi B. u. 7/B Waller Jakab Szlancsik István Drahos Károly Gyuricza László Posvai István Klobusiczky Jakab Klobusiczky Erika Várszegi László Ifj. Berthold József Horváth Kálmán Dejcsó László Raduka László Szuhi György Dr. Csányi V. László P. VATTACUKOR-KÉSZÍTŐ Pócsföldi Sándor VEGYTISZTÍTŐ özv. Gálicz Józsefné Hartmann János Kovács Lajos Rappauer Mihályné Schmidt Antal VIDEOFELVÉTEL-KÉSZÍTŐ Jónás Zsigmond Juhász Katalin VILLANYSZERELŐ Asztalos József Bartal Flórián Bakai László Csékei Zoltán Juhász Albin Karácson László Kaszner Tibor Major Balázs Major László Nádasi Mihály Rózsavölgyi József Villányi György Wilsicz Lajos Fodor Rudolf Nagy Pál Szikorszki Lajos Janovszki Zsolt Viola Ferenc Somogyi János P. V1ZVEZETÉKSZERELŐ Botó László Kade Zoltán Mandák István Maros István Seemann László Weisz Lajos Dr. Csányi V. László WC-ÜZEMELTETŐ Esztergomi Zsigmondné Molnár P. Istvánné EGYÉB Vasas u. 7. Mély u. Palkovics u. 9. Siszler u. 4. Galagonyás u. 5. Károlyi M. u. 8. Károlyi M. u. 8. Bacsó B. u. 17. Petőfi u. 48. Zalka M. u. 65. Bartók B. u. 32. Kertv., Sátorköi u. 2 A Kertv., Dejcző V. u. 17. -marót, Széchenyi u. 19. Budai N. A. u. 15. Honvéd u. l. Móricz Zs. u. 11. Felszabadulás u. 2. Ferenczy B. u. 7. Bajcsy-Zs. u. 5. Aradi tér 2. Kossuth u. 8. Béke tér 60. Vécsei u. 8. Vaskapui u. 37. Budai N. A. u. 31. Pöltenberg u. 27. Móricz Zs. u. 13. Rozália u. 21. öntöde u. 24. Vécsei u. 11. Hajabáts u. 21. Vécsei u. 13. Bánomi u. 23. Szentkirályi u. 50. Martsa A. u. 9. Kertv., Pozsonyi u. 21. Kertv., Temesvári u. 14. Dömös, Petőfi u. 12. Dömös, Kőrösy telep 16. -marót, Dobozy M. u. 86. Zsák u. 4. Attila u. 1. Petőfi u. 101. Vasas u. 9. Bajcsy-Zs. u. 26. Kiss J. u. 103,'A 3.-marót, Széchenyi u. 19. Lépcső u. 8. Bajcsy-Zs. u. 44. ÉLELMISZER Bábszki Gyula Bihari Mihály Farkas László Vámos Zoltánná FÉMNYOMÓ Babits Mihály KÉZIMUNKAKÉSZÍTŐ Huszák Józsefné KÉZMŰ — HAZI Jerusse ödön Remetei Béla Szálka Endre Tardosi József TEXTILIPAR Fonyódiné Rozsó Györgyi TEXTILRUHÁZATI Peregovics Jánosné VEGYIPARI Ilosvai Antal Csatai Sz. u. 2. Thököly a. 21.. Semmelweis u. 7. Csatai Sz. u. 2. Eszperantó u. 15. Dessewffy u. 16. Berényi Zs. 17. Béke tér 40. ÍII/1. Mártírok u. 4. P.-marót, Dózsa u. 9. Aradi vért. tere Bartók B. u. 5. Kun B. ltp. 3. IV/1. TISZTELT KISIPAROS! Sietős világunkban felértékelődött az infor­máció. Az üzleti életben a siker attól is függ, milyen tömeghez jut el az ön által felkínált szolgál­tatás lehetősége. Többszörösen igaz ez, ha új vállalkozásba kezd, illetve ha tevékenységét fej­lesztve, újabb lehetőségeket teremt a pontos,, kulturált üzletvitelhez. A rohanó ember honnan tudhatná mindezt, ha nem a lapok hirdetéseiből?! Mi készek vagyunk az Önnel való együttmű­ködésre! HIRDESSEN Esztergom és Vidékében! Megjelent az Esztergom és Vidéke mellékleteként 1989. februári számában 4-0 éves a KI OSZ A mesterség tisztelete - az iparos becsülete! Az iparosok minden időben az alkotás, a haladás letéteményesei voltak, mert munkájukkal tovább örökítették az évezredes emberi kapcsolatokat, mert mindig igye­keztek új eszközöket és embert­szolgáló célszerű használati tár­gyakat készíteni. Szorgalmuk, emberségük, szerénységük, szak­tudásuk gyakran szolgált példa­képül környezetük számára. Itt nálunk Esztergomban, írá­sos adatok bizonyítják, hogy az államalapítás óta működik a kéz­műves ipar és a kereskedelem, amiben meghatározó volt a Du­na szerepe. A magyar állam első évszázadaiban Esztergom városá­ban iparos- és kereskedőcsaládok tevékenykedtek. Virágzó kézmű­ipar szolgálta a királyi és az ér­seki udvart, a város és a környék lakosságát: pénzverők, ötvösök, fegyverkovácsok, takácsok, var­gák, szabók, kovácsok, mészáro­sok, serfőzők, vendéglősök, faze­kasok. .. Sajnos azonban a tatár­járás, majd a másfélszázados tö­rök hódoltság következtében a rájuk vonatkozó részletes írások nagyrésze megsemmisült. De azt tudjuk, nyugat mintájára Eszter­gomban is megjelentek a céhek. Az első, a csizmadia-céh 1473­ban. A nagyszerű ötvösök viszont csak félévszázaddal később, 1529­ben alakítják meg a győri, ko­máromi és érsekújvári közös öt­vös céhüket. A céhrendszer ere­dete olasz—német követítéssel a római korra nyúlik vissza. A céh feladata és hatásköre igen sokol­dalú volt, ők képviselték tagjai­kat a hatóságok és a fogyasztók felé, őrködtek a szakmára vonat­kozó minőségi, súlybeli, finom­sági előírások megtartására. Irányították az inasok és legé­nyek szakmai képzését, mesterré nyilvánították a szakmájukat kel­lően elsajátított legényeket. Gon­doskodtak a munkaképtelen és öreg iparosokról, a céhtagok öz­vegyeiről és árváiról, sőt városuk ostromakor kötelesek voltak részt­venni a városfalak rájuk bízott szakaszainak védelmében is. Feladatuk és tevékenységük tehát az akkori élet egész kereszt­metszetét átfogta. Ez a zárt szak­mai tagozódás Esztergom várme­gyében több mint ötszáz éven keresztül működött. Óvta tagjait a bölcsőtől a koporsóig. Szerve­zeteinkben itt-ott még ma is érez­hetők a céhes szokások, pl.: te­metéskor, társvacsorákon, legény­avatáskor. A céhrendszer a ma­ga korában nagymértékben elő­segítette a kézműipar színvona­lának fejlődését, a szakmai kö­zösségek kialakulását és a kon­tárok (himpellérek) elleni harcot. Idővel azonban — ez is tény — a fejlődés kerékkötőivé váltak. Monopolhelyzetet akartak ma­guknak biztosítani, akadályozták a szabadverseny kialakulását. Ez­ért a múlt század második felé­ben a céheket megszüntették. Az öreg mesterek nosztalgikus visszaemlékezései a régi „tisztes ipar" aranykorára lassanként el­halványulnak, de a céhvilág meg­őrzésre méltó emlékeit ne hagy­juk végleg eltűnni. Hiszen dol­gos emberek tízezrei fáradoztak, munkálkodtak évszázadokon ke­resztül, kezük nyoma, küzdelmes életük eredménye ott van ma is mindenütt az anyagi és szellemi kultúránk egymásra rakódott ré­tegeiben és közösségi életünk számtalan alapvető szociális in­tézményének fundamentumában. Mint utaltam rá, a céhvilág ko­ra a múlt században lejárt: az első ipartörvény 1872-ben min­den céhbeli korlátozást megszün­tetett. Szabaddá tette az ipar gya­korlását, az iparosok érdekkép­viseleti szerveként, de hatósági jogkör nélkül, önkéntes ipartár­sulások fennállását rendelte el. 1884-ben egyes iparágak gyakor­lását képesítéshez kötötték, és létrehozták az ilyen ipart űző iparosok kötelező tagságán ala­puló bizonyos hatósági és vizs­gáztatási joggal is felruházott ipartestületet. A hajdani ipartes­tületek itt, Esztergomban, 1886­ban jöttek létre, mely tulajdon­képpen a mai KlOSZ-szerveze­tünk elődje volt; emennek még élő alapítótagjai voltak az ipar­testületeknek is, mely hatvan éven keresztül működött, 1948-ig. Az ipartestületek kötelessége volt a tanoncoktatás, iparosok ügyes-bajos dolgainak intézése. Különböző bizottságok, szakosz­tályok működtek. Az elnökség ügyelt a szervezet rendjére, alap­szabály rögzítette a tagok jogait és kötelességeit. Érdekességkép­pen szeretném elmondani, hogy egy-egy közösségben mennyire meghatározó volt az iparos fiata­lok jelenléte. Megtalálhatjuk őket az 1848-as szabadságharcban épp úgy, mint az 1919-es Tanácsköz­társaság direktóriumában. Sokan kimagasló eredményeket értek el a sportmozgalomban, az olimpiá­kon. De sorolhatnám a közös ki­rándulásokat, dalárdában és a színjátszó körben való szereplést is, hiszen valamennyiüknek más személyes élménye is párosult az elmondottakhoz. A szakmai sze­retet mellett jutott hát idő a kö­zösségi dolgokra, a művelődésre, sőt a feltalálásokra, újításokra is! E történelmi kitérő után szer­vezetünk megalakulásának négy évtizedéről szeretnénk megemlé­kezni. Napjainkig mindössze 16­an maradtak sorainkban azok közül, akik négy évtizeden át következetesen kitartottak a kis­iparban vetett hitük és bizalmuk mellett. Boldogulásukat hol ne­héz, hol pedig még nehezebb kö­rülmények közt keresték és ta­lálták meg. Ha ez a generáció semmi mást nem hagyna ránk örökségül, csak azt az álhatatos kitartást, mesterségük, a munka és a megrendelőik iránti tiszte­letet, már az is olyan tőke lenne számunkra, mely tovább kama­toztatható. De mi tudjuk: az ipa­rosörökség ennél jóval több! Elő­deinktől, a mestereinktől megta­nultuk a legfontosabbat: zász­lónk jelszavát: a mesterség tisz­telete az iparos becsülete! Szervezetünk 1948-ban rövid ideig párhuzamosan működött az ipartestülettel. Idősebb iparostár­saim sokat meséltek nekem, hogy ők akkor fiatalos hévvel és lel­kesedéssel léptek be ebbe az új, demokratikus szervezetbe. A KI­OSZ I. kongresszusa 1948. szep­tember 3-4-én volt, Esztergomból ezen Martsa Alajos és Szabó László vett részt. Ekkortájt a kisiparban 360 000 fő dolgozott, részt vett a romeltakarításban, az ország újjáépítésében. A re­ményteljes I. kongresszus után a reális elképzelések hóntypok alatt szertefoszlottak. Ennek oka, hogy a politikai vezetés az állami tu­lajdon mellett nem tűrte meg a jól prosperáló magántulajdont. Ezért először ideológiai, majd kényszerítő gazdasági és admi­nisztratív eszközökkel visszaszo­rította a kisipar fejlődését. Ezek­nek a sokszor drasztikus intéz­kedéseknek hatására 1953-ban a kisiparosok létszáma a mélypont­ra zuhant, 48 000 főre. Nemsokára kiderült: az ipari szövetkezetek nem tudják pótol­ni azt a szerepet, amit a kisipa­rosok végeztek. Ennek felisme­rése, majd a hozott kormányzati intézkedések aztán lassan meg­állították a létszám csökkenését. De a hosszabb távú politikai dön­tés csak később, 1957-ben szüle­tett. Kedvező rendelkezés jelent meg 1958-ban a tanulótartásról. 1964-ben lépett életbe a mellék­foglalkozásként működő iparosok lehetősége, s ettől az időponttól egyenletesen fejlődő létszámnöve­kedésről beszélhetünk. A jelen­leg is működő tízesbizalmi há­lózat 1954-től áll fenn, tagjai, mint társadalmi tisztségviselők segítik a vezetőség munkáját. Iparostársaink aktívan kiveszik részüket a társszervek munkájá­ból, mint pb-tagok, tanácstagok, népfrontelnökségi tagok. Alap­szervezetünknél tervszerű közös­ségi munka folyik, szakosztályok, bizottságok, iparosbrigád; iparo­saink a közép- és országos szer­veknél különböző tisztségeket töltenek be, öregbítik megyénk, iparosaink hírnevét. Nem titok: nekünk gyakran a társadalmi kö­rülményekkel dacolva kellett az eredményeket kikényszeríteni, hi­szen az eredményes munkának sokszor az előfeltételei is hiányoz­tak. A kézzel fogható, szemmel látható, számokkal mérhető ta­gadhatatlan eredmények mégis itt vannak körülöttünk. Mekkora volt az út, amit eddig megtet­tünk! Élve az alkalommal, e helyt is köszönöm az alapító tagoknak, kedves feleségeiknek azt a hitet, kitartást, szakmaszeretetet, a ta­nulóiknak átadott tudást, kun­csaftjaikhoz tanúsított pontos munkát, amelyet több évtizeden keresztül a köz érdekében elvé­geztek. A jelenleg is aktívan mű­ködő iparostársaimat pedig arra kérem, hogy közösen vigyázzunk erre a szervezetre, mert a 40 év történelme is azt igazolja: a gaz­dasági kérdések megoldása a szer­vezettség erejétől is függ. Fog­laljuk ezt a közösségi erőt egy­ségbe, mert ha ezt nem tesszük, akkor soha nem szabadulhatunk „mostohagyermeki" szerepkö­rünktől! Juhász József elnök A KIOSZ vezetői 1948-tól napjainkig Martsa Alajos fényképész mester Szabó László kőműves mester Szokob Márton kőműves mester Kertész Ferenc tetőfedő mester Petrik Kálmán szabó mester Benyik Ernő kályhás mester Torma József üveges mester Sárhegyi Béla lakatos mester Spisák László kádár mester Juhász József kőműves mester Kolohár Lászlóné Juhász József kőműves mester Kriskó Istvánné elnök titkár elnök titkár elnök titkár elnök titkár elnök titkár függetlenített titkár elnök függetlenített titkár 1948—50 1948—50 1950—55 1950—53 1955—65 1953—68 1965—70 1968—73 1970—75 1973—75 1975—85 1975— 1985—

Next

/
Oldalképek
Tartalom