Esztergom és Vidéke, 1989

1989. december / 12.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 Mattyasóvszky Kasszián (1879 -1935) Eletét a magyar ifjúság nevelésé­nek, szellemi és lelki felemelke­désének szentelte. Fáradhatatlan munkás egyéniség volt, aki min­denkit megnyert nemcsak magá­nak — amit soha nem keresett — hanem az ügynek, melyet képvi­selt. 110 évvel ezelőtt, 1879. decem­ber 6-án született a Víziváros­ban lévő Mattyasóvszky-házban (akkor Fő út 25., ma Bajcsy-Zs. út 36.). Édesapja primási jószág­igazgató volt; fiát a bencések gimnáziumába adta be, aki 1897­ben érettségizvén belépett a szent­benedekrendbe. 1902-ben szentel­ték pappá, és egyúttal megszerez­te a matematika-fizikai szakos tanári oklevelet. Ezután a rend gimnáziumaiban: Kőszegen, Pan­nonhalmán, majd Győrött tanított és közben megszerezte a filozófiai doktorátust. 1910-ben került visz­sza szeretett szülővárosába, volt iskolájához, ahol előbb tanár, majd 1924—1931-ig a gimnázium igazgatója volt. 1931-ben a buda­pesti bencés reálgimnázium igazga­tója lett, 1933-tól pedig c. főigaz­gató egészen tragikus haláláig. 34 évig tanárkodott. A kortárs, Balogh Albin bencés igazgató sze­rint: „Egykori tanítványai-, ható­ságok*, egyesületek, társadalmi mozgalmak és főként a cserkészet ügyeiben annyit fáradt, hogy há­rom embernek is elég lett volna." Bámulatos sokoldalúságához, nagy műveltségéhez hozzájárult, hogy több nyelven beszélt tökéletesen. (Óraadóként sok éven át tanított franciát az esztergomi reáliskolá­ban.) Beutazta Amerikát, a Sark­vidéket, Egyiptomot, Irakot, halá­la előtti évben Dél-Amerikát, majd a Szovjetunióban járt. Az iskolában kitűnően tanított; sokfelé tartott előadásokat, mert több egyesületnek, társulatnak volt a tagja. (Katolikus Tanár­egyesület, Matematikai és Fizikai Társulat, Balassa Bálint Társaság stb.). Több tudományos (matema­tikai, természettudományos, filo­zófiai) könyvet, 20-nál több tan­könyvet írt vagy dolgozott át ma­tematikából és fizikából, amelyek­ből 1915-től még halála után is tanítottak az ország középiskolái­ban. Számos könyvet írt (többet társszerzőkkel) az ifjúság, a ben­cés diákok számára, amelyben a lélek művészeként ismerhetjük meg. Vallotta, hogy nincs rossz ember, csak gyönge, vagy beteg, akinek szüksége van segítőre. Ér­LÁNGTECHNIKA GYORS HIBAELHÁRÍTÁS Olajégők, kazánok, vízlágyítók, javítását, karbantartását, tüzeléstechnikai és emissziós méréseket, ezek jegyzőkönyvezését vállaljuk. Energetikai komplex szolgáltatás. LÁNGTECHNIKA Komárom-Esztergom Megyei Szerviz 2536 Nyergesújfalu Pf.: 4. Tel.: 40 ték csalódások (a legszörnyűbb az életébe került), de mindvégig a javítás szellemében nevelt, taní­tott. Egyszer három hetedikes diá­kot kizártak a gimnáziumból. Ma­gánúton tanította őket, hogy le­vizsgázhassanak, majd érettségiz­hessenek (minden anyagi ellen­szolgáltatás nélkül.) Az egyénileg szerény, igénytelen Kasszián atyát mindenki becsül­te, tisztelte. Talán legjobban a 14.-es „Hollók" cserkészcsapat tagjai, akik a Főparancsnok (Kasz­szián atya) vezetésével sok dicső­séget szereztek a cserkész világ­találkozókon (Dániában, Angliá­ban, majd itthon Gödöllőn) és az egyéb táborozásokon, versenye­ken. Ezek segítették őket ahhoz, hogy a Főparancsnok szavai sze­rint: „emberibb emberré, magya­rabb magyarrá váljanak." Nagy érdemei közé tartozott a vizicserkészet létrehozása. Amikor csak tehette, egyik kedves idő­töltése volt csónakkal a Prímás­sziget megkerülése, ahol ő volt a kormányos. Még halála előtti na­pon is megtette, amikor felavatta az öreg Hollók vizitelepét. 15 évig esztergomi működése idején szeretett cserkészeiért mindenre képes volt. Nekik adta vízivárosi kis házát, hogy ott cserkészott­hont rendezzenek be; szentjános­kúti villájában készültek fel a nyá­ri táborok versenyeire, próbáira. A külföldi táborokba sokszor sa­ját költségén vitte a szegényebb cserkészeket. Életre szóló élményt jelentett a résztvevőknek az 550 km-es Régensburg-Esztergom vizi­tura 1923-ban, a Szentföld megjá­rása 1930-ban, az olaszországi túrák; az egyiptomi út. 1935. május 21-én saját szobá­jában aljas orvgyilkos merénylet­nek esett áldozatul. Temetésén az ország nagyjai s?emélyesen vet­tek részt. Sírja a szentgyörgymezei temetőben van, amelyet az idén halottak napján is elborították a 14-es Hollók koszorúi, és gyertyakoszorú égett emlékére. Nevét, 1944 óta utca őrzi Esztergomban. Szilágyi István ÖSZI UTAKON AZ EKE III. HONISMERETI KIRANDULASA 1989 szeptember 29. és október 1. között került sor az EKE III. honismereti kirándulására, mely­nek úticélja az egykori Nyugat­Magyarország - Várvidék (Bur­genland) volt. Az utazást a Gran-Tours szer­vezte. A túravezető Bánhidy Lász­ló tanár volt, a tolmács szerepét Pálos Imréné tanárnő vállalta, míg a szállás-étkeztetés részletei­vel Schmidt Éva foglalkozott. Az első nap programja a Fertő­tó környékének bebarangolása volt. Első állomásunk Féltorony (Halb­turm), ahol körbejártuk a barokk kastélyt, melyet Hildebrant épí­tett 1711-ben. Megcsodáltuk a kovácsoltvas kapukat, a kastélyt övező, szépen gondozott parkot. Ezután a híres búcsújáróhelyen, Boldogasszonyfalván (Frauen­kirchen) álltunk meg; megnéztük a kéttornyú barokk templomot és láttuk szép, XVI. sz.-i faragott barokk kegy szobrát is. A friss aranyszínben csillogó csavart oszlopok, az élénk színű mennyezetfreskók a nagy, bolt­íves ablakokon beáramló fényben vaku nélkül is szépen fénykepez­hetők. Tovább haladtunk a Fertő-tó partján Nezsideren (Neusiedl am See) és Feketevároson (Purbach) át Rusztig. Ez a mindössze 1700 lakosú kisváros a Fertő-tó part­jának legnagyobb települése. Gó­lyáiról és boráról híres. Szeret­tük volna megnézni a Halász­templom románkori freskóit. Sajnos azonban a templom zárva volt, így a román alapokon góti­kus stílusban épült emléknek csak külsejét csodálhattuk meg. A há­zak között kibukkantak a XVII. sz.-ban a török ellen emelt fal részletei. Nyugati irányban eltávolodva a Fertő tó partjától Burgerland tar­tományi fővárosába, Kismartonba (Eisenstadt) érkeztünk; megnéz­tük az Esterházy-kastély termeit, az ünnepi teremtől a különböző színű és stílusú szalonokon át a Haydn-teremig. A nap utolsó állomása a Kismar­tontól északnyugatra eső lorettoi (Loretto) zarándok-templom volt. A második napon burgenlandi vá­rakat néztünk meg. Az egész kirándulás egyik legem­lékezetesebb látnivalója Fraknó vára (Forchtenau) volt, amely Nagymartontói délnyugatra, a Ro­zália-hegységben helyezkedik el. Érdekes fotótéma volt a bejárat­nál a kapualj mennyezetére erősí­tett kitömött alligátor, a vár védő­szelleme. Megcsodáltuk a vár fegy­vergyűjteményét, az egykori lakó­it ábrázoló festményeket, a nagy­méretű konyhát, a 142 m mély kutat és a lőréseken át a távolab­bi környéket is, amely jól látható volt a hűvös tiszta időben. Ezután következett Kabold vára (Kobersdorf), a település közepén, lapos területen, szélesen elterülő, háromtornyos vizivár. Sajnos a vezetést itt nem tudtuk megvárni, mert csak néhány óra múlva indult, így körbejártuk - és a szép napsütést kihasználva körbe­fényképeztük - a várat, majd továbbmentünk Lánzsér(Landsee) felé, hogy megtekintsük a legna­gyobb méretű várromot, amely ma is Esterházy-tulajdonban van. Léka (Burg Lockenhaus) vára, nem messze az Irottkőtől, nem­csak szépen helyreállított mű­emlék, szálloda is van benne. Egyik legszebb részlete a gótikus lovagterem. Ezzel szemben a föl­desúri igazságszolgáltatás kínzó­eszközeit bemutató terem ugyan­csak emlékezetes, de nem ilyen kellemes látványt nyújtó látnivaló. Utunk következő állomása a zöld szerpentinkövéről (jade) híres Borostyánkő (Bernstein) vára volt. E féldrágakőből faragott-eszter­gált dísztárgyak a községben és a várban is láthatók voltak. Megnéz­tük a Gwingert és a gazdag stukkó­díszítéssel ellátott lovagtermet, amely ma étterem. Már esteledett, amikor Szalónak (Stadtschlaining) várához érkez­tünk. A vezető azonban még végig­vitt bennünket a szépen helyreállí­tott termeken, sőt, még rövid koncertet is adott egy régi, zon­gorához hasonló, de a verkli rend­szere szerint működő hangszeren. A harmadik napon Pápóc-Pápa­Pannonhalma érintésével, estére értünk haza. Mivelhogy mindkét napon ma­gyar területen aludtunk és étkez­tünk, a kirándulás költségét jelen­tősen sikerült csökkenteni. Ezért is megérte ez a sok-sok élményt nyújtó, nagyon tanulságos kirán­dulás! Kövecses- Varga Etelka muzeológus ÉGBŐL AZ ÁLDÁS... Szent Dunstan 909 körül szüle­tett Wessexben. A város közelé­ben volt a legtekintélyesebb an­gol kolostor is: Glastonbury. A le­genda szerint arimathiai József alapította; Artúr király is ide te­metkezett. Dunstan ebben a gyö­nyörű kolostorban volt bencés szerzetes, majd apát, később a gondviselés magasra emelte, Ang­lia prímása lett, mint Canterbury érsek. Az egyházi és az állami visszaélések megszüntetését és a kolostori fegyelem helyreállítását tűzte ki életcélul. Szent Dunstan a lakatosok védőszentje, mert ifjúkorában magánszorgalomból a fémmunkában nagy ügyességre tett szert. Emellett mestere volt a zenének és az éneknek, s kitűnő­en értett a képíráshoz és a kép­faragáshoz is. 988. május 19-en halt meg. Május elején ünnepeljük a kala­posok védő szentjeinek emléknap­ját. Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepe május 3-án van. Ünnepnapjuk a római Tizenkét Apostol-templom felszenteléséhez kapcsolódik. Ezt a templomot má­jus l-jén szentelték fel, és ekkor ünnepelték a két apostolt, akik­nek ereklyéi ide kerültek. Mivel 1955-ben május elseje Szent Jó­zsef, a munkás ünnepnapja lett, így május 3-ára kerültek. Fülöp Betszaidából származott, és Natánaelt (Bertalant) Jézushoz vezette. Kishitűségéért Jézus több­ször megfeddte, például a csodá­latos kenyérszaporításnál. Papias szerint Frigiában műkö­dött, és ott is halt meg. (Papias, hierapolisi (Frigia) püspök, az apostolok kortársa.) Ifjabb Jakab aqostol, Alfeus fia. Melléknevét annak „köszönheti", hogy Aranyszájú Szent János óta kimutathatóan összetéveszteték a másik Jakabbal, aki a katolikus levelek sorozatában helyet fog­laló Jakab-levél szerzője. Az ifjabb Jakabbal csak az apos­tolok listáján találkozunk. így ne­künk is kérdéses, hogy azonosít­ható-e a „másik Jakabbal,,, akinek anyját Márk evangélista Jézus ke­reszthalálának tanúi között említi. A hagyomány szerint a pogá­nyok és a zsidók posztószövő kallóval zúzták szét a fejét. Ezért is lett a kalaposok patrónusa, va­lamint jellegzetes kalapja miatt a szegedi és aradi céhek is őt válasz­tották védőszentül. Érdekességként említem meg, hogy a májusfa-állítás is kapcso­latban van szentjeinkkel. Várady László KÖZHÍRRE TÉTETIK... 50 EVES A KERTVÁROSI ÁLTALÁNOS ISKOLA Közhírré tétetik. . . . . (hogy) azon esztergomi tábo­ri, Esztergom-Szt.István városi és Kenyérmező majori (a mai Eszter­gom-Kertváros akkori részei) isko­lások, akik eddig a Kenyérmező majori községi elemi iskolába jár­tak, annak megszűnése miatt, ezév, 1939. november 3-tól a Zsalazsonban) a mai Kassai út és környéke) újonnan épült két­tantermes állami elemi népiskolá­ba kötelesek járni! Igen, . . . dobszó útján így adták hírül az akkor még eléggé szór­ványosan beépült bányásztelepülé­sen az új, a mai — 1951 őszétől Arany János nevét felvevő — is­kola „ősének", a Szt.István váro­si iskolának elkészültét. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok min­den történt. E nagy változások tanúit, nevelő­ket és tanulókat kérjük és várjuk, hogy élményeik leírásával, féltett elismerő okleveleikkel, kitünteté­seikkel segítsék elő álma materünk küzdelmes 50 évének igazabb fel­tárását. Ezen emlékek kapcsolják a mul­tat a jövőbe nagyszülők, gyerme­kek és unokák közös örömére, egész településünk hasznára, 1990. március 16-án, iskolánk 50 éves fejlődését bemutató kiállítá­sán. így válhat újra élővé az 1953-as év mozgalmi jelszava: „Építsük, szépítsük iskolánkat!" Minden ebbeli segítséget köszö­nettel veszünk. Igen..., ez is „közhírré tétetik!" Bánhidai Gyula dr. Wagenhoffer Vilmos NOVEMBER TEGYÜK KI A MADÁRETETŐKET! Az etetők hulladék deszkákból és egy-két kisebb ablaküveg darab­ból házilag is elkészíthetők. Néz­zük csak a legegyszerűbb és a leg­jobban bevált ablaketetőt; nem kell hozzá egyéb, mint négy kis falapocska meg két, arasznyi üveg­lemez: Az ablak keresztlécére fel­csavarozott kis etetőbe bátran összegyűlnek a környék madarai és a jól fűtött szobából akár karosszékben ülve gyönyörköd­hetünk bennük. A dúcetető elké­szítése sem jelent sokkal nagyobb gondot, s a kevésbé bizalmas ma­darak megsegítésére ez a legalkal­masabb. Akinek pedig még ennyire sem futja, az is segíthet a télben éhező madarakon azzal, hogy nem dobja a szemétbe az avas diót meg a lekapart szalonnabőrt, ha­nem cérnára fűzve kiakasztja a kert valamelyik fájára. Olajra, zsiradékra nagyon nagy szükségük van a sovány élelemre szorult ma­daraknak; éppen ezért magvakból is legjobbak az olaj tartalmúak. A mohó madarak, persze köny­nyen szétszórj áx a síkos magvakat s így több megy veszendőbe, mint amennyit megesznek. Hogy elke­rüljük ezt a károsodást, legjobb ha viaszba vagy faggyúba ágyaz­zuk a magvakat és az ilyenmódon elkészített „madárkalácsból" tö­rünk le és teszünk ki egy-egy da­rabot. „ Ilyen módon előkészülve, a ma­darakkal együtt nyugodtan várhat­juk a kemény és havas téli hóna­pokat. Nem kell félnünk, hogy gyümölcsfáink ingyen munkásai tavaszra elpusztulnak vagy leg­alábbis elidegenednek házunk és kertünk tájáról. A korai etetők kihelyezésének éppen az a célja, hogy a környék cinegéi, pinty­féléi, rigói megszokják azt a he­lyet, ahol rendszeresen terített asztal várja őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom