Esztergom és Vidéke, 1989

1989. november / 11.szám

2 FÓRUM ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TEXASI HÁZAK BOCSKOROSKUTON? GONDOK ES MEGOLDÁSOK - A városban az egyik legsúlyosabb gond a lakáshelyzet. Van-e valami remény? — Ma már nyíltan kimondhatjuk: a hatvanas évek elejéig a városban nem épült szociális bérlakás. Ezzel párhuzamosan a meglévő lakásállományra sem jutott elég pénz. Például központilag kiépített műemlékvédelem sem létezett. Az eredmény: lepusztult lakások tömege és hatalmas hiány. Ezt önerőből pótlni semmiképpen sem lehet. Amióta a Bánomi lakótelep utolsó tömbjét átadtuk, nem épült szociális bérlakás. Ez a helyzet tarthatatlan, ezért pályázatot hirdettünk egy 60 lakásos tömb építésére a Dobó gimnázium és a József Attila iskola melletti területre. Az építés jövőre elkezdődik. A lepusztult lakásokhoz lepusztult közműhálózat tartozik. A legtöbb tennivaló Szenttamáson és Kertvárosban akad. A szenttamási gerincvezeték építését ajövőtavaszszal — mihelyt az idő engedi — folytatni fogjuk. A kertvárosi csatornázás alapfeltétele a szennyvíztisztító. A százmilliós nagyságrendű beruházásra a város önerejéből nem vállalkozhat. — A szóbeszéd szerint a nyugati vállalkozók egymásnak adják a kilincset. Mi igaz ebből? — Régóta köztudott, hogy a várost múltja és szép természeti környezete az idegenforgalombSl való élésre predesztinálja. Ahhoz, hogy az idelátogatók hosszabb időt töltsenek itt, megfelelő körülményeket kell teremtenünk. Idegenforgalmi fejlesztéssel komolyabban két éve foglalkozunk. — Korábban erre nem volt lehetőség? — Egyrészt a tanács nem vállalkozhatott, másrészt érdeklődés sem volt. Mindemellett a városfejlesztési pénzekből kellett volna elvenni. A nyugatiak érdeklődése kapcsán rögtön szeretném leszögezni: ez nem a város kiárusítása, sőt: kétszeres nyereséget jelent. Egyrészt új munkahelyeket teremt — a pápalátogatásig mintegy 300-400-at. Itt az épülő szállodákra és a Sötétkapu vendéglátó helyeire kell gondolnunk. A közvetett haszon pedig az itt elköltött pénzből származik. Továbbá: az idegenforgalom fejlesztése nem terheli a város kiadásait. Az általános rendezési tervvel összhangban megvizsgáltattuk, hogy a nyugati tőke bevonásával mit hová lehetne elhelyezni. A tervezőiroda ingyen és bérmentve látványterveket készített; az érdeklődőknek így könnyebben tudunk lehetőségeket ajánlani. - Milyen konkrét megállapodások születtek? — Esztergom székhellyel jött létre a Strigonium Idegenforgalmi BeruBeszélgetés Simon Tibor m.b. tanácselnökkel házó Részvénytársaság, nyugatnémet, svájci és magyar részvényesekkel. Mindenkivel úgy tárgyaltunk, hogy területet nem adunk el, hanem apportként — nem készpénzként — visszük be a vállalkozásba, így a város is részesedik a haszonból. A részvénytársaság tulajdona a Sötétkapu söröző. A Sötétkapu egyébként turistacentrum lesz. A söröző oldalában kávéház, kegytárgyárusító és legbelül zarándok gyorsbüfé, a másik oldal végén borozó, elöl pedig árusító sor létesül — bent a pincékben. Az egészet egy sétálóút köti össze, függesztett lámpákkal, aszta lókkal-székekkel. Ugyancsak a Strigonium Részvénytársaság beruházásaként épül egy 110 ágyas, fürdőmedencével is rendelkező szálloda a szigeten. A Makovecz-iroda által tervezett patkó alakú épület a pápalátogatásra várhatóan elkészül. A szigeten egy másik szálloda építéséről is tárgyalok. Erre a SUBA (NSZK) cég és a Danubius Vállalat közösen adott szándéknyilatkozatot. A bocskoroskúti telkekről a Matex —magyar-texasi — társasággal egyezkedtünk. A végső szakaszba jutott tárgyalások alapján mondhatom, hogy az említett területen amerikai típusú, előkertes, földszintes házakat építene Texasba elszármazott honfitársunk — Amerikából hazatelepülő magyarok számára. Mintegy ötven lakásról lenne szó. Hasonló telep már épült Győrött. A vállalkozó az építőüzemet is itt hozná létre, s az előkalkulációk szerint a lakások olcsóbbak lesznek, mint a magyar kivitelezésűek. A felépülő házak a későbbiek során magyarországi referencia-szerepet kapnak. A rövidesen befejeződő tárgyalások után az építkezésekjövőre kezdődhetnek. Tárgyalunk még egy finn részvénytársasággal, svéd és amerikai üzletemberekkel, elsősorban idegenforgalmi beruházásokra vonatkozóan. Egy osztrák vállalkozóval például egy gépkocsiszerviz-alkatrészárusító-automata kocsimosó objektum létrehozásáról folytatunk előzetes megbeszéléseket. Azt azonban tudnunk kell — mint azt az egyik banki szakember mondta —: jó, ha öt-hat ötletből egy megvalósul. A sok többletmunkával járó tárgyalásokat azonban nekem is és munkatársaimnak is folytatnunk kell, hiszen mai nehéz helyzetünkben ez az egyetlen mód, hogy a pápa és a világkiállítás vendégeinek fogadására a város méltóképpen felkészülhessen. E tárgyalások hosszú ideig hivatalos szinteken folynak, a döntések azonban a testületi üléseken születnek. A nagyobb beruházások terveit a közvélemény elé bocsátjuk. - Az idegenforgalom felvirágzását Esztergomban sokan a fürdővárosi rang visszaszerzésétől várják. Tőrtént-e valami ennek érdekében? — Valóban, a vendégek itt-tartása a legjobb megoldás a fürdési lehetőség megteremtése. Főként a termálvizes strandok jövedelmeznek jól. Gyógyvíz azonban,a pillanatnyi kutatások szerint, nincs. Folyamatosan szorgalmazzuk, hogy vizeinkről megfelelő vizsgálatok készüljenek, s így valamely forrás vizét legalább gyógy-jellegűvé lehessen nyilvánítani. A mélyebb fúrások révén erre van remény. Terveink között szerepel egy többmedencés strand építése is az úttörőház melletti területen. M-) POLITIKAI FELELŐSSÉG ÉS BÉKÉS ÁTMENET I. Amit tudni kellett volna Önmaga egységét eldöntő kongresszusára készült az MSZMP, miközben a többi politikai tényező a hatalom megosztásának módját és mértékét meghatározó demokratikus választásoktól várja helyzetének és erejének tényleges megmérettetését. Ebben a sajátos helyzetben a korábbi monarchikus párthatalom részesei és feltétlen kiszolgálói felismerik a diktatúra tarthatatlanságát, és helyet keresnek maguknak az újólag kialakuló politikai színtéren. Alapvetően azzal az érvvel indokolva magatartásukat hogy mindenkinek joga van t é v e d n i, újrakezdeni, odaállni, amely helyet addig elutasított, vagy ami ellen eddig tűzzel-vassal harcolt. De meg lehet-e fordulni a damaszkuszi úton? Alkalmas-e a bibliai példa arra, hogy a korábbi évek, évtizedek során korrumpálódott, hitelét, és nemritkán becsületét vesztett hatalom részesei, és e hatalomhoz kötődők a köz bizalmából továbbra is kulcsfigurái, szereplői legyenek egy demokratikus köz- és politikai életnek? Mert hiszen konok hivatkozásuk a példára azt sejteti, hogy nagyon azok akarnak lenni. A válaszunk az, hogy ilyen hirtelenjött megvilágosodással, és gyakran ilyen önmérsékletet nélkülöző módon, mint ahogy ez környezetünkben tapasztalható — nem. Ha például a reformígéretek csak ígérgetésnek bizonyulnak, ha csak arra alkalmasak, hogy lélegzetvételnyi időhöz jusson általa a régit és a régieket védelmező reflex, amikor a felszámolásra érett pozícióit kínkeservesen adja fel a damaszkuszi úton lődörgő, és puszta szólammá zsugorodik a jogos reformkövetelés. A minden függőségükben a régihez, a rossz és rosszul működő avítt hatalomhoz kötődik, akik jórészt funkcionáriusok, különböző vezető testületek tagjai, a legcsekélyebb mértékben sem tettek eleget annak a feladatuknak, hogy küldőik, választóik érdekeit és a reformszellemet képviseljék ott, ahol ezt meg kellett volna tenniük. Jellemző, hogy sem a városi, sem a megyei pártértekezlet nem volt képes felmérni annak a kérdésnek a politikai súlyát, amit a vízlépcsőépítéssel kapcsolatos állásfoglalásukjelenthetett volna. Csak további népszerűség-rontó lépés, hogy ezt az ügyet is az ellenzék vállára próbálja hárítani a kormányzó párt. Pedig a nemzeti érdekekben és politikai kérdésekben a tisztánlátás esélye mindenki számára egyformán kínálkozott. Állásfoglalásra azonban már nem tellett mindenkitől. Ha a marxizmus-leninizmus okfejtésére hallgatnánk, azt hihetnénk, hogy semmi sem volt érzékelhető az elmúlt 70 évben szocializmus és kommunizmus címszavak alatt elkövetett hibákból, tévedésekből vagy bűnökből. De ha a történeti materializmus elefántcsonttornyából kilépünk, kiderül, hogy már fél évszázaddal ezelőtt is felismerhető volt a formatervezett bolsevizmus kudarcra ítéltsége. Ha a hivatalos marxista leegyszerűsítésen túl is tájékozódunk. (Folytatjuk) Dobó Attila Egy rádióműsorban elhangzott gondolatok idéződnek fel emlékezetemben, makacs ismétlődéssel. Hanák Péter professzor úr beszélt a jelen átmeneti korszak kilátásairól, elemezte történelmi helyzetünket. A műsor vége felé, „játékosan", a politikai-társadalmi helyzetben akkor — 1989 tavaszán — potenciálisan jelenlévő két lehetséges kibontakozási útmentén kísérte végig hazánk sorsánakjövőbeli alakulását. Azóta sokszor követtem végig magam is mindkét lehetőséget. Az emlékezet állhatatlansága következtében, természetesen, változott, kiegészült a kép, az azóta végbement történelmi, társadalmi mozgások is módosítottak rajta. Nehéz már elhatárolni az eredeti, hanáki gondolatokat az azokra rárakódott rétegektől. De a következőkben vázolt képek szellemükben igyekeznek hűek maradni a Hanák professzor által elmondottakhoz. Az egyik lehetséges változat: Az uralkodó elit, felismerve, hogy képtelen egyedül megbirkózni a sokasodó társadalmi, gazdasági, politikai, erkölcsi nehézségekkel, az elmúlt negyvenegynéhány év csődtömegével, kompromisszumok sorozatára kényszerül. Belátja, hogy a gazdasági válságból csak a demokrácia kiszélesítésével kerülhet ki az ország. Kialakul a többpártrendszer, megerősödnek a demokratikus pártok. A kisebb állampolgári érdekvédelmi közösségek is kialakulnak. A szervezetek élére demokratikus kiválasztódás során rátermett vezetők kerülnek. A társadalom önszerveződése indul meg és teljesedik ki. Határozott lépések történnek a jogállam kialakulása felé. Jogrendszerünk alapjaiban új ul meg, elveiben, intézményeiben egyaránt mélyreható változások mennek végbe. A szabadon választott parlamentben a nép valódi képviselői foglalnak helyet. A parlament a népszuverenitás legfőbb letételményese, a törvények alkotója, a kormány neki tartozik felelősséggel. A kormány a választópolgárok különböző rétegeinek érdekeit képviselő pártok koalíciója alapján a társadalom valóságos erőviszonyait tükrözi. Tagjai az alkotmányra tesznek esküt, a nemzet érdekeit szolgálják hivatalukban, a politikai tevékenység minden területén (a külpoütika és a honvédelem területén is). Kiteljesülnek az emberi jogok. Megszűnik a lakosság széles réteGazdasági életünk a közeljövő nehézségeit, az átszervezés kínjait követően kezd talpra állni. Kialakul a külső és belső piac. A gazdaság saját törvényei szerint fejlődik, nem a rákényszerített, tőle idegen törvények kény szerzubbonyában. Gazdaságunk megerősödésében, fejlődésében jelentős segítséget nyújtanak a fejlett ipari országok. Gazdaságunk a világfejlődés erővonalai mentén halad. Tagjává válunk az Európa-családnak. Ilyen kép rajzolódik ki az egyik lehetséges történelmi utat követve. Ha a kedves olvasó ezt utópisztira és a gazdaság minden intézménye. A piacgazdaság és az üzemi önállóság félrevezető, áldemokratikus eszméje helyett visszakerül jogaiba a központi tervezés és gazdasági irányítás. A döcögve működő ipar és mezőgazdaság minden piacon eladhatatlan, elavult termékeket hoz létre. Elmaradásunk a világ derékhadától (már nem is az élvonalhoz méijük magunkat) fokozódik. Büszkén, emelt fővel süllyedünk a harmadik világ színvonalára és kerülünk annak listáján egyre hátrább. A hazai fogyasztás erőteljes visszafogásával és az export erőszakos növelésével síMERRE? geit fojtogató félelem. A hatalom gyámkodása alól való felszabadulás után szabaddá válik a gondolat, a sajtó, az irodalom, a művészetek, a tudományok. A tanult, pallérozott, világlátókörű elme megbecsült értéknek számít. A kultúra műveléséről a társadalom nagylelkűen gondoskodik. A monopóliumot élvező hatalmi struktúrák elsorvadása a nemzet erkölcsének további züllését állítja meg. Az Európában általában elfogadott erkölcsi normák erősödnek, a társadalmi értékrend torzulásai csökkennek. Hazánk külpolitikai környezete javul. Csökken a szembenállás a nagyhatalmak és katonai szövetségek között. Enyhül az államok fenyegetettségi érzése,előtérbekerül az együttműködés, kölcsönös biztonság gondolata. Az európai népek elismerik, megbecsülik a nálunk végbement változásokat, készek a velünk való együttműködésre. kusnak találja, gondolja meg: ez reális utópia. A társadalom hasonló képet mutató fejlődésére van nem is egy példa Európában. A másik választható út a követzető: A régi hatalmi központban megerősödnek a rendért aggódó, a negyvenéves történelmi út vívmányait igenlő, saját hatalmi monopóliumukat védő, előjogaikhoz ragaszkodó erők. Sikerül maguk mögé állítani saját pártjuk ún. csendes többségét. Támogatja őket a párthadsereg és az állam erőszakszervezetei. Hatalmukat konszolidálják, a demokratikus törvényeket felfüggesztik, majd eltörlik. Megkezdik a ,,szent elveket" eltorzító revizionista,liberális osztályárulók, likvidátorok felelősségre vonását. Megtelnek a büntetésvégrehajtási intézetek a nép- és hazaárulók tömegeivel. Helyszűke miatt a sportstadionok lesznek a nép ellenségei ideiglenes kényszerszállásai. Visszaállítják a cenzúrát, szigorú párt- és állami felügyelet alá kerül a kultúkerül nemzeti adósságunk nagy részét visszafizetni, mialatt a szükséges beruházások elmaradása, a munkaerkölcs totális züllése miatt gazdaságunk a szétesés állapotába kerül. Újragondoljuk és testvéri szomszédunkkal újratárgyaljuk, majd felépítjük a Művet. Hirdesse az eljövendő nemzedékeknek népünk alkotásvágyát, elkötelezettségét, a „Vízlépcsőt és Demokráciát" jelszóban megfogalmazott, annakidején a Parlamentben nagy tetszést kiváltó gondolat iránt. Megszűnik a világútlevél, felépül egy, a réginél korszerűbb műszaki zár határainkon és leereszkedik a sötétség. Két út, két lehetséges történelmi távlat! Egyik az európai népek közösségébe vezet, abba a kultúrába, mely részének tekintjük magunkat, ahová a magyar szellem ösztönösen integrálódott, ahová sokáig be is fogadtak bennünket, melyet természetes közegének tartott a magyar alkotó értelmiség. A másik út végén tudjuk, mi vagy ki áll. Ha nem a Kárpátok Lánglelkű Világítótornya, akkor valaki, aki a magyar topográfiának inkább megfelel. A végeredmény azonban ugyanaz. Van harmadik út is? Talán. Hanák professzor úr csak két lehetőséget tartott reálisnak. „Minden nép sorsa, történelme olyan, amilyet megérdemel." Sokszor hallottam idézni ezt a szerintem féligazság értékű megállapítást. Sorsunkat, történelmünket magunk is irányítjuk. Legalább fele részben felelősek vagyunk azért, ami velünk történik. Felelősek azért, hogy milyen országot hagyunk hátra az utánunk színre lépő nemzedékeknek. Olyan történelmi pillanat előtt állunk, amikor felelősségünk érzése meg kell hogy sokszorozódjon. Most nem hivatkozhatunk óvatosságból vagy gyávaságból a körülményekre, a külső erőviszonyokkal szembeni tehetetlenségre, hogy olyan hatalmi szréfákban döntenek rólunk, de nélkülünk, ahová akaratunk kifejezése nem hallatszik el, amire befolyással lenni nem áll módunkban. Most a döntés a mi kezünkben, szívünkben van! Ez a döntés a szavazóhelyiségekben az Önök voksai által történik. Itt jut kifejezésre népünk óhaja, hogy melyik úton kíván továbbmenni. Nem kétséges, minden olvasó tudja: melyek azok a politikai erők, amelyek az egyik vagy másik út követésében érdekeltek. Önön is múlik, merre fejlődjön nemzetünk: a demokrácia, az egyenjogú népek testvérisége, a gazdasági prosperitás felé, vagy az éjjeli sötétséget 40 wattos izzókkal megvilágító sárgás fények mutassanak számunkra utat oda, ahol az éjszakánál is nagyobb a sötétség délben? Horváth Zsolt