Esztergom és Vidéke, 1989
1989. szeptember / 9.szám
6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Emelt fővel... Beszélgetés Tóth Istvánnal, az MSZMP Városi Bizottsága megbízott első titkárával — Az október 6-án esedékes pártkongresszus előkészítéseként augusztus 28-ra pártértekezletet hívott össze az MSZMP Városi Bizottsága. Előzetesen 9 kongreszszusi küldöttre tettek javaslatot az alapszervezetek, közülük három fő képviselheti Esztergom és körzete párttagságát a kongresszuson. Az első fordulóban többségi szavazatot nyert: dr. Haller Zoltán ügyvédjelölt, Horváth István, a városi pártbizottság titkára és Kaposi Endre, a Vitéz János TKF főigazgatója. Az országban és a megyében több helyen pártválasztás útján döntöttek a kongresszusi küldöttek személyéről. Esztergomban is a reformkör felvetette ezt a javaslatot, a pártbizottság viszont a küldöttértekezlet mellett voksolt. Milyen érvek alapján döntöttek? — Mindkét módszer mellett vannak érvek és ellenérvek. Igaz, hogy a pártértekezleten nincs jelen minden párttag, viszont konzultációra is lehetőséget ad. Nemcsak a párttagság ismerheti meg a jelöltek programját, hanem ők is érzékelhetik az egyes platformok tömegbázisát. Az érdeklődők egyébként megismerhették előzetesen a jelölteket, hiszen fórumot szerveztünk, melyről videofelvétel is készült, hogy bármikor megnézhessék azok is, akik nem tudtak eljönni. A Dolgozók Lapja szintén helyet biztosított a jelöltek bemutatkozására. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pártválasztásnak nincs kialakult gyakorlata, ahol ezt a módszert alkalmazták, városi kábeltévé is rendelkezésre állt. Az idő rövidsége és ilyen eszközök hiánya a küldöttértekezlet módszerének alkalmazására késztetett. — Az MSZMP választási programtervezete, a munkamódszer és a szervezeti szabályzat vitája — tartalmilag — szintén a kongreszszusi felkészülést szolgálta. Már a januári pártértekezleten javaslat hangzott el a helyi pártstruktúra és munkamódszer átalakítására, lényeges változás azonban nem történt. A küldöttértekezletet megelőzően bíráló észrevételek, elemzések kaptak nyilvánosságot szerkezeti és személyi megújulást szorgalmazva. Most úgy vetődött fel az igény, mint a választási program megvalósításának előfeltétele. Hozott e változást e téren az augusztusi pártértekezlet? — Az októberi pártkongresszus dönteni fog az MSZMP szervezeti szabályzatáról. Egy új struktúra kipróbálására már nagyon rövid idő állna rendelkezésre. Ennek ellenére a városi pártértekezleten dr. Juhász Anna és Németh Béla ismertette elképzelését egy hatékonyabban működő helyi pártstruktúrára vonatkozóan. A pártértekezlet nem hozott döntést ebben a kérdésben, viszont felhatalmazta a pártbizottságot, hogy érlelje tovább ezeket a javaslatokat munkabizottsági keretek között, és készítse elő a kongreszszust követő pártértekezletig az új struktúra és munkamódszer bevezetését. — A közfelfogás általában nem tesz különbséget a főállású választott tisztségviselők és a fizetett szakmai alkalmazottak (politikai munkatársak) között. E kategóriák összemosására persze az a gyakorlat ad alapot, hogy a jellegzetes politikai karrier az apparátusból vezetett a választott funkciókba. Az utóbbi időszakban rendkívül sok bírálat érte az apparátust, ezekre a kérdésekre Mikó Balázs és Horváth István is reagált a pártértekezleten. Hogyan látja ön ezt a problémát? — Ügy érzem — eltekintve a struktúrából eleve adódó nehézségektől —, a bírálók nem differenciálnak. Pedig mi már egy új generáció vagyunk! Esztergomban a 80-as évek elején megtörtént a váltás. Mikor a KISZ-ből bekerültem a pártapparátusba, magam is olyan — jó értelemben vett — lázadó voltam, mint a mai reformerek. 1985-től a régi stílussal, módszerekkel szakítottunk, és nem tettünk engedményeket, nem csábultunk el. Ezért méltatlannak érezzük, hogy hasonlóképpen ítéljenek felettünk, mint a régi apparátus fölött! Különösen érzékenyen érintett minket és határozottan visszautasítjuk a munkafegyelem lazulásának vádját. Januártól is értünk el eredményeket: az előterjesztéseket munkabizottságok és nem az apparátus készítette, sem a vb, sem az apparátus nem ragadta magához a döntéseket. A pártbizottság viszont több alkalommal határozatképtelen volt, és ez lassította a munkát. — Mikó Balázs 17 évi pártmunka után gazdasági munkaterületen kívánja felkészültségét hasznosítani, ezért első titkári funkciójáról lemondott. A küldöttértekezlet elfogadta lemondását, ugyanakkor pártbizottsági tagságában megerősítette. A következő pártértekezletig két titkár irányítja Esztergom és körzete pártmunkáját; az első titkári megbízást nagy szavazattöbbséggel Tóth István kapta, aki eddig titkárként tevékenykedett. Hogyan értékeli ezt a személyes sikert? — Esztergomban sokan ismernek. A párttagság eléggé összetett, de nem csapódtam egyik szélsőséghez sem. Figyelembe vettem, hogy a párttagság szemléletét lépésekben lehet megváltoztatni, az új viszonyokra felkészíteni. A radikális reformokat követőkkel a többség bizalmatlan. Azt tudom javasolni számukra, legyenek toleránsabbak, ne becsüljék le mások képességeit, vegyék figyelembe, hogy a régi beidegződéseket nehéz egyik napról a másikra felszámolni. Ne kérdőjelezzék meg eleve a többiek jó szándékát. A pártértekezlet arról is képet adott, hogy az egység, az összetartozás igénye összekapcsolódik a biztonság vágyával. Nagyon fontos, hogy párttagjaink emelt fővel járhassanak! — Milyen feladatokat tart legfontosabbnak e rövid időszakban? — A különböző platformok közötti személyes kapcsolatokat, vitákat szeretném előmozdítani. A kongresszusi küldöttek számára találkozási alkalmakat szervezünk a különböző összetételű alapszervezetekkel. Tovább finomítjuk választási programunkat, és bővítjük kapcsolatainkat a helyi politikai élet szereplőivel, az új pártokkal. Én magam hosszú ideig sportoltam, kosárlabdáztam, sose használtam alattomos faultokat az ellenfél játékosaival szemben. Nem haragudtam a másikra, ha alul maradtam a küzdelemben. Viszont a legközelebbi mérkőzésre úgy készültem, hogy én legyek a jobb. A politikában is azt gondolom, az a legfontosabb, mit tudunk tenni a városért, a területért. Ezért keresnünk kell egymás gondolatában is azt, ami közös érdekünk, amiért öszszefoghatunk! Esztergom a reformok sodrában Beszélgetőpartnerem az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanára, társadalmi munkában pedig a megyei pártbizottság titkára. Kettős munkájából fakadóan egyszerre látja kívülről és belülről városunkat. Óhatatlanul is adódik a kérdés: miképp vélekedik Esztergomról. — Esztergom nagyon hasonlít szülővárosomhoz, Gyulához. 1966 óta, mióta Komárom megyében élek, munkám során rendszeresen találkoztam a várossal. Először is: úgy látom, hogy be van szorítva az ország egyik sarkába. A másik, ami rögtön szembeötlik: az utóbbi negyven év politikája mostohán bánt vele. Ez idő alatt arculatát igyekeztek Oroszlányéhoz, Tatabányáéhoz hasonlatossá tenni. A mostani reformtörekvések azonban lehetővé teszik, hogy múltját újraértékeljük. Kongresszusi küldött jelöltként arra törekszem, hogy a város szellemisége megfelelően kibontakozhasson és eddigi hagyományaihoz hű maradhasson. A vízlépcső megépítése például olyan durva beavatkozás a város életébe, amely történelmi emlékhelyek egész sorának pusztulásához vezet. Továbbá: a megyék szerepét újra kell értékelnünk. A Szent István-i megyerendszert végleg át kell adnunk a történelmi emlékezésnek. — Igaz-e, hogy az 1950-ben létrehozott új megyerendszer csak hátrányt jelentett Esztergomnak? — Igen, mindenképpen hátrányt jelentett. Elvesztette megyeszékhelyi rangját — formailag; tartalmi értékeiből viszont sokat megőrzött. A megye és az ország korábbi vezetését is elsősorban a város egyházi centrum jellege nyomasztotta, ezért minden eszközzel arra törekedett, hogy háttérbe szorítsa. Egy várost meg lehet alázni, kérdő- és felkiáltójelekkel meg lehet ostromolni, de ettől Esztergom joggal és büszkén vallhatja magát az európai humanizmus egyik bölcsőjének. A városi pártértekezleten — ez év január 28-án — a tanítóképző főigazgatója javasolta a történelmileg kialakult megyenév visszavételét. Ha már a történelem úgy hozta, hogy a két volt megyeszékhely — Komárom és Esztergom — egy megyébe zsúfolódott, akkor legalább azt kell megtennünk, hogy azok visszakaphassák régi rangjukat, fényüket. — Ha már egyszer Esztergom az Kéri Teré? ország egyik sarkába szorult, mennyire értek ide a reformok? — Bizony nehezen. Számomra a tények nem meglepőek, csupán elgondolkodtatóak: Szeged, Kecskemét, Budapest, Zalaegerszeg reformmozgalmai után Esztergom még ma is nehezen fogadja be az új törekvéseket. Ennek igazolásául szolgálhat, hogy a januári városi pártértekezleten a reformgondolatok nem találtak támogatásra. Áttörés nem következett be. Nosztalgiával gondolok arra, hogy ha az áttörés bekövetkezett volna, akkor ma Esztergomot Szeged előtt emlegetnék. Ma már kesernyés örömmel tapasztalom, hogy a reformgondolatok itt is egyre jobban meghonosodnak. — Tudjuk, hogy itt az MSZMP különösebben nem népszerű. Miképp próbál önmagán segíteni? — A politika eszközeivel kell segítenie a helyi érdekeket, értékeket megfogalmazó szerveződéseket, közösségeket. Itt is szét kell válnia az államnak és a pártnak, itt is szakítani kell a múlt hibáival. — Ki lehet ma hiteles küldött? — Aki fölvállalja a helyi érdekek és értékek továbbvitelét, s ha az itt élők is magukénak érzik őt. Ma elsősorban nem a megyét, hanem a helyi társadalmat kell vállalnia. — Mi a véleménye az itt élők utcanévváltoztatási óhajáról? — Mem tartom helyesnek, hogy politikai kérdést csinálnak egyegy városrész, utca elnevezéséből. Visszaadnám a történelmileg kialakult és elfogadott neveket, például Bánomi városrészét. — Szent István városában nem közömbös kérdés az egyház és a párt kapcsolata... — Az MSZMP — egyik legutóbbi határozata óta — nem világnézeti alapon szerveződik, tehát nem ideológiai, hanem politikai párt. A közelgő pápalátogatás a városnak nagy tisztesség. Ezt az ügyet az MSZMP-nek is támogatnia kell. E látogatás még a történelmi múlt megfelelő értékelésének is nagyon sokat használhat. Továbbá: ha Esztergomról mint iskolavárosról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a hittudományi főiskola ugyancsak itt található. Végszóként hadd javasoljak még két dolgot: a Hidat is újjá kellene építeni — gyalogosforgalmú „nosztalgiahíddá"; másrészt: örömmel támogatnám, ha a város központjában felépült impozáns pártszékház közművelődési célokat szolgálna. „ . „ ,, Sebő József Pártértekezlet után, kongresszus előtt (Folytatás az 1. oldalról) azt, hogy végleges legyen a felfüggesztés? Vagy csak egyszerűen azt, hogy a pb arról kíván nyilatkozni, amiről nincsen saját véleménye, vagy nem szembesíti az álláspontját a közvéleménnyel? Hiszen a döntések eddig is hoszszú távúak voltak, eddig is bizottsági döntések voltak és eddig is gazdasági érdekeken alapultak, csak nem a MI érdekeinken! Az állásfoglalás az eddig megszokott politikai praktikáknak és elkendőzéseknek remélhetőleg az egyik utolsó példája. Míg hangzatos és tetszelgő ígéreteket tesz a „szabadság és nyilvános politikai esélyegyenlőség biztosításáról a megye minden településén", addig ugyanez a testület a térség egyetlen területi napilapját könynyedén és rezdülés nélkül sajátítja ki, állítván, hogy a „Dolgozók Lapja a Komárom megyei MSZMP lapja". Hogy is van ez? Hogyan lett a megyei „néplapból" pártlap? Hacsak úgy nem, ahogy az államba beépült párt átjátszotta és most is megkísérli az MSZMP tulajdonába átmenteni nemcsak a médiákat, hanem a közvagyon jelentős részét. Székházakat, luxusüdülőket, irodaházakat, kiképzési bázisokat, és még ki tudja mi mindent. Mi mindenét ennek a lerongyolódott nemzetnek? Sokan vetik fel mostanában a kérdést, hogy ami a köz nélkülözését enyhítené, ami a demokratikus közélet alapja lehetne, annak miért kell kiérdemesült és levitézlett „elvtársakat" szolgálnia. A kérdés kemény, de van alapja! A „szabad és nyilvános esélyegyenlőség" ígérete hogyan képzelhető el egy mindent magának markoló és egy nincstelen között? A kijelentés és a szólam nem lesz elegendő ahhoz, hogy a választásokat követően csak az ígérettel lehessen önmagában a legitimitás igényét fenntartani. Ehhez valódi esélyegyenlőség kellene, feltételekben és lehetőségekben. Csak a többi múljon a küzdő feleken. Az állásfoglalás a munkahelyteremtés Komárom megyei feltételeinek a javítását szorgalmazza. Azt sugallva, mintha nem ugyanez az intézmény terelte volna csődágazatokba a megye gazdaságát, erőltette azt „hagyományosnak" kikiáltott, valójában voluntarista módon fejlesztett iparágakba. Az ésszerűvel, a gazdaságossal szemben. Vajon miért hallgat arról az állásfoglalás, hogy nem a reform okozza a munkahelyi bizonytalanságot, a munkanélküliséget (mint ahogy olykor együtt emlegetik), hanem az elmúlt évtizedek és a közelmúlt bűnös pártirányítása. A jól megnevezhető személyekhez kötődő, szűk pártérdekek alá gyűrt gazdaságirányítás volt az ok! Miért nem határolja el magát még ma sem az elmúlt időszak gazdasági fejlesztésének hibás elveitől és személyiségeitől? Miért hallgat arról, ami a lényeg! Arról, hogy nem jutott volna lét- és munkabizonytalanságba sok ezer bányász, kohász, munkások tömege, ha a gazdálkodás és a gazdaságfejlesztés nem egy szűk kiváltságos réteg pozícióinak fenntartását szolgálta volna, tudatosan félrevezetve a nemzetet, elkendőzve a valós, a súlyos válsághelyzetet. Ha a ma még hatalmas anyagi előnyöket élvező néhány ezer ember legalább csekély mértékben alkalmas lett volna a felelős döntésre, és nem csak a párt és önös érdek által vezetett ostobaság és felelőtlenség szabályozta volna tetteiket. Azért, hogy ma ölbe tett kézzel, sokan luxusviszonyok között, szurkoljanak a reformok kudarcának, a visszarendeződésnek. „A pártértekezlet fontosnak tartja a helyi közigazgatás döntési, hatásköri és anyagi önállóságát. .." állítja a megyei pb által fogalmazott állásfoglalás, miközben minden fejezete megyei szempontok, megyeközpontú érdekeltség és megyei szervezetek fejlesztését képviseli. „A megye egészét átfogó agrárés iparpolitikai koncepcióra van szükség felsőoktatási intézményt akar telepíteni a megyeszékhelyre stb. A puszta ígéret, a helyi autonómia délibábja ámítás csupán, amint konkrétumra terelődik a szó! A mindenre rátelepedő, hatalmas értékeket felemésztő, öncélú és önértékeket képviselő és érvényesítő félfeudális megyerendszer bűvköréből nem tud kiszakadni egy olyan állásfoglalás, amelynek megfogalmazói maguk is ehhez a szisztémához, egzisztenciálisan is ehhez a struktúrához kötődnek. Nem érvényesülhetnek a helyi érdekek, nem működhet a helyi autonómia, az önállóság, nem bontakozhat ki demokratikus közélet ott, ahol mindig akad egy másokon kilombosodó, jogokat és hatalmat kisajátító bürokratikus rendszer, mint amilyen a megyei struktúra maga. Ez pedig ellentmond nemcsak Esztergom érdekeinek, de minden szükségletnek, amely kívülesik a másokra rátelepedő megyerendszeren. Ha például egy történelmileg és a közvélemény, a közakarat által igazolt igény, hogy a ma még fennálló Komárom megye neve kapja vissza régi elnevezését, arra a sanda érvelésre készteti az állásfoglalás szerzőit, hogy előbb „számba kell venni annak gazdasági terheit", akkor a demokrácia ígérete kétségekkel találkozik. Amikor egy totális diktatúra kiirtotta az emberek lelkéből a patriotizmusnak a csíráit is, akkor nem kellettek financiális igazolások. Most azokra van szükség. Örömmel üdvözöljük, hogy amikor erőteljesen kibontakozott a térségben az MSZMP-n belüli reformmozgalom, akkor a megyei pb igényli és támogatja a reformkörök megjelenését és működését. De miközben a kb centralizált gazdálkodását ostorozza az állásfoglalás, addig fentről várja a párt politikájának meghatározását, a párt jellegére, a reformokra, a programokra egyaránt. Ehhez nem is tud hozzájárulni mással, mint csatlakozással, egyetértéssel. Vajon elegendő lesz ez a magatartás, a politizálásnak ez a színvonala és ez a kezdeményezőképesség a jövőben? Miközben a kormánytól várja a pb a többpártrendszer infrastruktúrájának a kialakítását, nem számol azzal, hogy az milyen áldozatokat követelne a társadalomtól, és azzal a reális lehetőséggel, hogy maga az MSZMP által élvezett költségvetési támogatás megosztható lenne a pártok között. Miközben a kultúra, az egészségügy és oktatás költségvetési részesedésének jelentős növelését tartja szükségesnek, megkerüli azt a kérdést, hogy ez a növelés minek a csökkentése árán, minek a rovására kell történjen. Nem veszi számba a munkásőrszékházak, különféle pártintézmények, partizánszövetségi vagyonok, SZMT-k és egyebek társadalmasításának a lehetőségét. A legfontosabb megyei és országos kérdésekben ígér állásfoglalást a címben. Lássuk be, akad kérdés bőven, melyeket illetően nem kapunk információt. Várakozásaink csak részben teljesültek. Jelentős hitelerősödés nélkül olvastuk el a Dolgozók Lapjában közzétett állásfoglalást. Ez is azt indokolja, hogy a közelgő kongresszusra marad a legfontosabb kérdések felvetése és ezekre a reális válasz keresése az MSZMP-ben. Esztergom, 1989. július 20.