Esztergom és Vidéke, 1989

1989. szeptember / 9.szám

Felnőtt férfi válogatott tornaviadal Esztergomban! -a stuttgarti világbajnokság előtt három héttelszeptember 15-16-án Magyarország, Izrael, NSZK és Svájc részvételével ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1989 Szeptember 9. szám ÁRA: 14,50 Ft Szögletes-e a Nemzeti Kerekasstal ? Idei Szent István-napi ünnepségünkön részt vett és a Bazilika előtti megemlékezésen [nagyhatású beszédet mondott dr. Kukorelli István államjogász, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ügyvezető elnöke. Élve az alkalommal, szerkesztőségünk interjút kért a közismert személyiségtől. A közel (egyórás beszélgetésben szó esett a Népfront múltjáról, jelenéről, a mozgalom jövőjét alakító elképzelésekről épp úgy, mint a Nemzeti Kerekasztal-körüli tárgyalások menetéről, és közelebbről: a „harmadik oldalról". Az események azóta felgyorsultak, bizonyos megegyezések is körvonalazódnak, melyekhez hisszük, érdekes háttérinformációkkal szolgál az alábbi interjúrészlet is. A beszélgetés teljes szövegét a Komárom Megyei Levéltár hangarchívuma őrzi meg. Pártértekezlet után, kong resszus előtt 1989. július l-jén a Komárom megyei lapban az MSZMP megyei bizottsága közreadta a pártértekezlet állásfoglalását. Ez nem egyéb, mint a május 27-i pártértekezlet helyett megfogalmazott állásfoglalás, amelyben az MSZMP reformirányzatának eszméi, és néhány kezdeményezése is helyet kapott, ellentétben a Komárom megyei pártvezetés korábbi merev konzervativizmusával. Elkerülhetetlenné vált a tudatos vagy kényszerű eltérés a helyi párthagyományoktól. Nem sarkalatos, nem lényegi, nem látványos ez a jelenség, nem is mindenben hiteles, de lehet egy folyamat kezdete, egy figyelemre érdemes tünet. Mi változott Komárom megyében? Elsősorban egy óvatos, tapogatózó belátás, az objektív valóság felismerése felé való közeledés lép a múlt feltétlen vállalása helyébe. Az állásfoglalás sokadikként nyilatkozik Nagy Imre szerepéről. Nem mond újat, nem is foglal állást, de nyilatkozik. Ebben a térségben, ettől a fórumtól ez jelentős előrelépésnek számít! Július l-jén! szükségesnek tartja javasolni, hogy június 16-a legyen a nemzeti megbékélés napja. Ügy legyen! Bár a megbékélés ajánlata jobban hangzana a sértett, a megtorolt féltől, mint az elkövetőtől. És jobb előre, mint utólag. Elítéli a kormányzati és miniszteri intézkedések előkíszítetlenségét és a kapkodó munkastílust, s nem másra, mint a nagymarosi víslépcső ügyére hivatkozik és utal magyarázatként. Anélkül, hogy képes lenne felvállalni a lakosság és a térség közvéleményének régi követelését, azt, hogy ez a beruházás tűnjön el a vezetés terveiből, és azt, hogy minél előbb állíttassék helyre a környezetben eddig okozott kár. Még mindig nem tud szakítani az MSZMP Komárom Megyei Bizottsága korábbi feltétel nélküli szolgalelkűségével, és még mindig a dolgok mellé javasol, amikor így fogalmaz: „A kormányzati döntés ne rövid, hanem hosszú távú megalapozott bizottsági, gazdasági érdekeken alapuljon." Ez azt jelentené, hogy a munkák felfüggesztése nem, hoszszú távú gazdasági döntés? Vagy Dobó Attila (Folytatás az 5. oldalon) EGYPERCES A tanévnyitó ünnepi perceiben vontam félre a remekbe készült új gimnázium megálmodóját. — Mi volt a cél? — Nem egy porosz típusú, hanem egy élettől zsibongó iskolát szerettem volna. Olyat, amely a közelben lakóknak is művelődési otthona. A nyitott iskola koncepciója ma már teljesen elfogadott, de négy évvel ezelőtt, amikor e munkához fogtam, ez még korántsem volt így. Az aula például színházi rendezvények és filmvetítések megtartására egyaránt alkalmas. A könyvtár lakótelepi funkciókat is elláthat, továbbá kiállítások ugyancsak helyt kaphatnak falai között. Az étterem külön is üzemeltethető, a stúdió akár a lakótelepi tévé központja is lehet. Ez az iskola — ha úgy tetszik — egy folyamatos része kíván lenni: élettel tölteni meg az: iskolát. • — Mennyire elégedett a kivitelezéssel? — Az átlagosnál jobb. A hibák ; a lehetőségek korlátoltságának „köszönhetők". A háttéripar mi- i lyenségéért nem a kivitelezőt kell felelőssé tenni. — Mit üzen az iskolát haszná-: ló diákoknak? — A környéken lakó gyerekeknek üzenem, ne féljenek a kerí- j téstől, hiszen az csak jelképes. Ha [ az udvari pályát ápolják, locsolják, akkor télen-nyáron használ- | hatják, s nem kell a Dunára menniük korcsolyázni. A tornacsarnokot, amely méreteit tekintve j akár nemzetközi mérkőzések ren- | dezésére is alkalmas, az övék — ha akarják. — Szívesen sportolna velük? — Igen, akár pingpongozni is beszállnék — ha hívnak. Hangsúlyozom: az említett lehetőségekkel egyrészt az iskolavezetésnek, másrészt a közelben lakóknak kell élniük. (sebő) — Ügy tűnik, mostanság a Népfrontra is nehéz napok járnak, ön is mondotta: vannak, akik az egész mozgalmat szét akarják vágni. Kik? — Ügy tapasztalom, hogy a „teljesen tiszta lappal" induló szervezetek — tehát nem a hagyományos pártok — között találjuk őket. Nevesíteni is kénytelen vagyok, de különben is közzé tették már a maguk elképzeléseit. Tehát, mindenek előtt az SZDSZ kívánja a Népfront széthullását, de ezt a törekvést tükrözi egyértelműen a FIDESZ platformja is, valamint néhány más politikai szervezet bizonyos szárnyainak megnyilvánulása. Ilyen szárnyakat érzek az MDF-en belül, valamint az MSZDP-ben. Az összes többi hagyományos párt elfogadná továbbra is a Népfrontot. Igaz, ehhez bizonyos viszonyokat kell tisztázni, például választ kell adni arra a kérdésre: a pártokkal, a pártpolitikával mit tud kezdeni a Népfront. Ugyanis a klasszikus, a kimerevített, a hagyományosra kimerevített népfront rendkívül sok országban működik, legtöbbjükben a pártok szövetségeként funkcionál. Ismerjük tevékenységüket, hiszen vagy 70— 80 országgal van politikai kapcsolata a magyar népfrontmozgalomnak. A pártpolitikával is szembe kell néznie a Népfrontnak és — úgy vélem — ezt megfelelően képviselhetné is. Ezzel visszatérhetne — és itt térhetne vissza igazából! — ahhoz a koncepcióhoz, ami Magyarországon 1937-től 1949-ig számítható, amikor a Népfront pártoknak a szövetsége, fóruma volt. De ehhez ma még hozzá tenné a modernizációt, hogy a pártokon kívülieket is kapcsolja a pártpolitikai részvételhez. Amennyiben a Nemzeti Kerekasztal politikai programja országosan elfogadott lenne, akkor azt hiszem, hogy a Népfront egy nagyon határozott politikai szerveződéssé válhatna a magyar társadalomban. Természetesen, elvben a nagykoalíció sem kizárt a népfront jövőjét illetően. Első politikai programként azonban a civil társadalmat szeretnők átfogni, de — hangsúlyozom — az sem kizárt, hogy a Nemzeti Kerekasztal politikai mozgalmán keresztül ezt a nagykoalíciót is megcélozzuk. Lehetségesnek tartom, hogy ez egy kormányzati koalícióként jön létre, valamikor a választások környékén. — ön a Nemzeti Kerekasztal harmadik oldalának is elnöke, így bizonyára már most érzékeli: mit jelent, mit jelenthet egy majdani Népfront számára az új „felállás", az a bizonyos nyagykoalíció. Milyennek látja a kihívást, hogyan tud együttmunkálkodni az önnel egyoldalon ülő szervezetekkel? Bencze Cs. Attila (Folytatás a 3. oldalon) Becsengettek az új Dobóban is! Nem kevés gond és többszöri határidőmódosítás után végre kaput nyitott a Dobó gimnázium új épülete. Felavatására Glatz Ferenc művelődésügyi minisztert várta a város, aki azonban e meghívásnak nem tudott eleget tenni. Simon Tibornak, a Városi Tanács elnökhelyettesének címzett leveléből kiderült, bár szeretett volna itt lenni, orvosai eltiltották a hosszabb utazásoktól, a nagyobb fizikai, szellemi igénybevételtől. A szeptember 3-ikai ünnepségen részt vettek a város és a megye közéleti személyiségei, a társadalmi szervek képviselői, s természetesen az iskola leendő birtokosai, a diákok és sokuk szülei. A művelődésügyi minisztériumot PUSZTAI FERENC minisztériumi államtitkár képviselte, aki az alkalomhoz illő ünnepi beszédet mondott. Esztergom méltán vallja és vállalja, hogy iskolaváros. Aligha találnánk ezt tagadót vagy akárcsak ezt kétségbe vonót. Pedig ennél a szónál megállhatunk, megtorpanhatunk egy percre. Elképzelhető város másként, minthogy iskolaváros legyen? Hacsak a városlakók számosságára gondolunk, nehezen. Sok városi polgár, sok diák — sok iskolát kíván. Ám tudjuk, hogy nem minden város iskolaváros, nem elegendő ahhoz csupán a sok iskola. Ahhoz jó iskolák kellenek. Olyanok, amelyek a városon kívülről is vonzzák a diákokat. A jó vagy ia ijót kereső diákokat. Az iskolaváros vonzza, megtartja és felneveli ja jó tanárokat. Bizony nemegyszer szorító körülmények között is, azok ellenére is. Esztergom négyezer középiskolása 9 iskolában tanul. 1945 óta csupán két új középfokú iskola épült. A város mégis, kétely és megtorpanás nélkül, iskolaváros maradt. Szellemi ereje, szellemi lehetőségei ,'miatt. Most teremtődik alkalom arra, hogy a Dobó Katalin Gimnázium új épületbe költözhessen; segítve ezzel két másik középiskolát is: ők a gimnázium régi épületében találnak tágasabb, alkalmasabb otthonra. A jelenlévők többsége tudja, máris helyre kell igazítanom magamat. Ebbe az új épületbe költözésre az alkalom ugyanis nem teremtődött, hanem megteremtették — sokan, egybehangzó és egybefogott akarattal. Amikor a beruházás összege kevésnek bizonyult, a város kötvényt bocsátott ki, hogy a hiányzó fedezetet megteremtse. S íme, az iskola elkészült! Diák, tanár, a város birtokba veheti. Elénk tárva a tanulságot egyszersmind: iskolaváros csak ott alakulhat ki, ahol a város az iskolát sajátjának, saját ügyének tekinti! — mondotta a szónok, majd beszédét így zárta: A Dobó Katalin Gimnázium új épülete bizonyára hamarosan otthonos környezete lesz tanárnak, diáknak egyaránt. Márcsak azért is, mert a tervezés szakmai programjának kialakításában nemcsak F. Vanlió Ildikó, az ELTE docense és a Városi Tanács tervezőcsoportja vállalt szerepet, hanem mindvégig részt vett benne az iskola tanári kara is. Diákjaimnak, kollégáimnak gyakran mondom: „Igazán azt az embert becsülöm, aki nemcsak szereti a munkáját, de tudja is, bogy mit szeret!" Meggyőződésem, hogy itt ilyen emberek dolgoznak. Közhasznunkra és közös örömünkre. A köszöntő után dr. Turányi Zsolt, a Kulturinvest vezérigazgatója átadta az iskola kulcsát Esztergom városának, a tanács képviseletében Simon Tibor tanácselnök-helyettesnek azzal a megjegyzéssel: a vállalat tíz éves működése alatt aligha építettek ennél szebb, korszerűbb oktatási intézményt. A tanácselnök helyettese néhány közvetlen szó kíséretében tovább adta a kulcsot Mazurka Károly igazgatónak, aki kaputnyitó beszédében így fogalmazott: a város hatalmas anyagi vállalását, amit ezért a létesítményért tett, úgy kell értékelni, mint Esztergom jövővállalását. Az ünnepségen Simon Tibor elnökhelyettes Esztergomért érdemérmet, Esztergomért emléklapot és Pro Urbe kitüntetést nyújtott át az intézmény megépülésében kiemelkedő szerepet játszó személyeknek. abc