Esztergom és Vidéke, 1989

1989. július / 7.szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Tanácsi hírek Az elmúlt időszakban mind a Vá­rosi Tanács, mind a Végrehajtó Bizottság tartott egy-egy ülést. A június 8-i tanácsülés több je­lentős napirendje között megtár­gyalta Esztergom város általános rendezési terve programjának módosítását, melyet a következő főbb kiegészítésekkel hagyott jó­vá: — Az Esztergomhoz tartozó Pilis­szentlélek lélekszámának megtar­tása érdekében sürgetőnek ítélte a házhely-kialakítások kérdésé­nek megoldását, — hiányolta, hogy a terv nem tar­talmaz.. . levegőtisztaság-védelmi fejezetet,- • • — indokoltnak tartotta a belváros lakósűrűségének növelését, ugyan­akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ez.nem járhat együtt a la­kásmennyiség és .a lakószintszám növekedésével, — a temető helyének kijelölésére a Dobogókői vagy a Bocskoros­kúti utat tartotta alkalmasnak. Az 1988. évi pénzügyi terv tel­jesítéséről szóló beszámoló meg­vitatása során az egységes pénz­alap felhasználását 1 055 6G6 Ft bevétellel, 975 477 000 Ft kiadás­sal és 53 934 000 Ft társadalmi munka értékkel hagyta jóvá. Egyebekben a tanácsülés elfo­gadta Brunszkó Antal tanácselnök lemondását, hozzájárult Bende László építési és műszaki osztály­vezető, valamint Balogh Ákosné művelődési osztályvezető munka­viszonyának megszüntetéséhez. Nem tartotta szükségesnek a szociális feladatokat ellátó szak­igazgatási szervekből és intézmé­nyekből „szociális háló" kialakí­tását. „Pro Urbe Esztergom" kitünte­tést adományozott Horváth Zsolt­nénak, a Dobó Katalin Gimnázi­um és Egészségügyi Szakközépis­kola tanárának. A mezőőri őrszolgálat létreho­zásáról és a mezőőri járulék fize­téséről szóló tanácsrendelet vég­rehajtását — a nagy összegű rá­fordítás miatt — felfüggesztette és intézkedéseket kezdeményezett a rendelet visszavonására. A június 15-i végrehajtó bizott­sági ülésen a két vébé közötti eseményekről szóló tájékoztató kapcsán Simon Tibor tanácsel­Simon Tibor tanácselnök-helyet­tes javaslatára — a HNF Városi Bizottságával egyetértve — a Vá­rosi Tanács testülete jegyzőkönyv­ben emlékezett meg 1989. június 16-áról. Tisztelettel adózott Nagy Imre volt miniszterelnök és tár­sai, valamint minden mártír em­lékének. Hangsúlyozta, hogy le­gyen ez a nap a nemzeti megbé­kélés napja, s egyben a magyar nép azon közös akaratának a ki­fejeződése, hogy a súlyos gazda­nök-helyettes elmondta, hogy a város idegenforgalmi célú beru­házásai iránt egyre erőteljesebb érdeklődést mutatnak egyes kül­földi társaságok, így legutóbb a Prímás-szigeten kialakítandó mintegy 130 szobás szálloda­komplexum építésével kapcsolat­ban szóba jött a DANUBIUS Szál­loda és Gyógyüdülő Vállalattal, valamint a Süba Építtető és Üze­meltető nyugatnémet vegyes vál­lalattal kötendő részvénytársaság gondolata. — Elismerte 'a; téstulet a, Család­segítő Központ tevékenységét, munkájának eredményességét a cigánylakosság társadalmi beil­leszkedéséért. Szükségesnek tar­totta a viszonylag fiatal intéz­mény kapcsolatrendszerének ja­vítását a feladatban érintett egyéb városi szervekkel. A testület jóváhagyta az I- Ist­ván Gimnázium és Híradástech­nikai Szakközépiskola nevének megváltozását. Az intézmény új neve: Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépisko­la. Egyebekben a magánerős lakás­építés és -vásárlás támogatására kamatmentes és vissza nem térí­tendő pénzügyi támogatásban ré­szesítette: Tillmann Zoltán, Esztergom, Ság­vári u. 61. Berényi Éva, Esztergom, Honvéd utca 42.; Juhász Mihály, Pilismarót, Ady Endre utca 58; Buza Petru Pável, Tokod, Sza­badság utca 72.; Juhász Tibor, Esztergom, Kossuth Lajos utca 8.; Geletei Zsolt, Esztergom, Jókai Mór utca 19.; Zeller Gyula, Esztergom-Kertvá­ros, Dejcző utca 3; Szabó János, Esztergom, Tégla­ház utca 10.; Sárhegyi Péter, Csolnok, Kossuth Lajos utca 11.; Demjén János, Esztergom, Kiss János utca 32.; Szarvas Zsuzsanna, Esztergom, Vadrózsa utca 4/B.; Pfliegel Gábor, Esztergom, Béke tér 60.; Pierer László, Pilisszentlélek, Hu­nyadi utca 5. alatti lakosokat és Demeter Bodnár János erdélyi menekültet. sági és társadalmi válságból az egyetlen kivezető út a független, nemzeti és a többpártrendszer alapjain nyugvó demokratikus államrend lehet csak. Ennek feltétele a nemzeti ösz­szefogás, a társadalmi konszenzus kialakítása. A mártírok tisztelete arra kö­telez bennünket, hogy az ország példájára városunkban is meg­örökítsük emléküket. Tanárhiány Esztergomot — szerte az ország­ban — iskolavárosként emlegetik. Kiváltképp középiskolái révén tett szert hírnévre. S most szo­katlan híreket hallunk: tanárhi­ányról panaszkodnak az illetéke­sek. A városi tanács művelődési osztályától kapott információk szerint középiskoláinkban az idén 17 pályakezdőt és 9 nem pálya­kezdőt várnak. Ezidáig 5 pályázat érkezett, ezek közül is egyik-másik „tárgy­talan" a lakásgond megoldatlan­sága-"miatt. ' • ' ' Főként német, angol, matema­tika szakosokat keresnek, de hi­ány van kémia, magyar és törté­nelem szakosokból is, sőt mér­nöktanárokat is keresnek. A letelepedés legfőbb feltétele — bármilyen igénytelen is egy pályakezdő — mégiscsak a lakás. A hiány tehát hiányt szül, s ez nemcsak az iskolák életét kese­ríti meg, hanem az üzemek szak­emberellátásában ugyancsak gon­dot okoz. Jelentkeztek erdélyi tanárok is, de az ismert ok miatt ők is to­vábbálltak. Gizi néni kérdezi: Esztergom fürdőváros-e, vagy sem? Falusi nem lehetne? Itt van az idegenforgalmi szezon és a turisták nemcsak a szépet látják, hanem a nemkívánatosat is; akárcsak a helybeliek. S ez többek közt a szemét. Esztergom meglehetősen rangos helyen áll ebben a kategóriában, s talán nem is ok nélkül; ugyanis a vá­rosban kevés a kuka, ami van, az meg majdnem mindig tele van. S erről jut eszembe: a falvak is elég koszosak. Kesztölcön felin­dulóban van az idegenforgalom Klastrompuszta felé, ami jó. Vi­szont azt már nem tudom megér­teni, hogy faluhelyen miért nin­csenek úgy, mint a városokban, a járda mentén szemétkosarak. Ugyanis így, hogy nincsenek, elég lehangoló a falu utcája! Mi­ért nem lehetne legalább a fő­úton és a nagyobb pontoknál, mint posta, ABC, kukákat felállí­tani? S mivel van szemétszállítás a faluban, ezek a szemétszállítók elszállíthatnák a szemetet, hiszen az a dolguk. Minden bizonnyal tisztább lenne a falu, környeze­tünk, ha lennének szemetesku­kák. így csak az árokszélek van­nak tele, pipacsok helyett sze­méttel. Nem hinném, hogy olyan horribilis összegbe kerülne a ta­nácsnak felállíttatnia pár szeme­teskukát. Hiszen a környezetvén delem nemcsak a nagy dolgokban fontos, hanem sokkal inkább mindennapi életünkben! Makovics János Kesztölc A magyar föld egyik ragyogó gyöngyszeme Esztergom. Nem csoda: fényét élete eseményeitől kapta, de tündöklő csillogóvá for­rásai, hévizei mosták. Esztergom gyógyvizének össze­tétele szinte páratlant Van (volt) benne: kén, magnézium, kalci­umhidrogén-karbonát, magnézi­umhidrogén-karbonát, kalcium­szulfát, nátrium-klorid, . alumíni­um-szulfát, kovasav, szabad szén­dioxid. Kiváló, hatással volt kösz­vényre, csúzra, idegbántalmakra, vérszegénységre, női betegségek­re. .. Rendkívüli gyógyító hatását már a rómaiak is ismerték, hasz­nálták. Nyilvános fürdővé III. Bé­la-király első felesége: Antiochiai Anna építtette'1170—1180 között. Majd átkerült a Johannita-rend kezelésébe. Tatárjáráskor elpusz­tult, de a török uralom alatt a fürdőkhöz remekül értő törökök gőzfürdővé alakították. Ekkor már „ispotály", kórház is állott a fürdő mellett. És télen is a nyílt, meleg vízen duruzsoltak a ke­nyeret adó malmok. Az 1800-as évek elején töltötték fel az addig nádas, mocsaras tó vidékét, ve­zették be medencébe a források vizét és kezdődött meg a fürdő­élet kulturáltabb körülmények között. Esztergom sokáig megtar­totta fővárosi rangját, hírét és jellegét- De azt hiszem, ez a név már elvesztette aktualitását. Tu­datosan nem mentem informáci­ók után, úgy szeretném adni a jelenlegi tényeket, amilyennek látszanak a semmit sem tudók, köztük előttem is. Az 1930-as években még én is gyakori vendége voltam a 29 fo­kos meleg vizű és igen forgal­mas Strandnak: a Malának, és a télen bárkinek állandóan nyit­va tartó fedett uszodának. Aztán én elkerültem Eszter­gomból, és úgy látszik, a meleg víz is. Én visszatértem, a meleg víz nem. A mai napig sem. A mendemonda szerint engedély és útlevél nélkül egyszerűen „disszi­dált" Párkányba. Lehet, hogy nálunk rossz volt az ellátás és a bánásmód? Mert a jelek sze­rint nagyon jól érzi magát, „túl­sófélen", és hűséges követői je­lentősen emelik nyáron a határ­átkelés forgalmát. Pedig vissza­jöhetne, mert nagyon hiányzik­Csakúgy, mint a szigeten lefoj­tott kúté is. Abban az időben, mikor feltört, a .városban járva betértem az akkor még élő „Mackó" üzletbe. A szigeten, egy épület emeletén. dolgozók. is át­jöttek reggelit venni. Mivel én a városközponttól nagyon-nagyon messze, szinte a periférián: a So­mogyi Béla úton lakom, ahová a hír csak lassan, vagy sohase ér, meglepődve láttam, hogy az üzletben a vásárlók csapot-papot otthagyva megrohanták és körül­fogták a szigeti építkezésről jövő négy munkást és roppant nagy izgalommal érdeklődtek a fúrás nyomán feltört 60—70 °C-os for­ró víz és sorsa után. A munká­sok elmondták: a hír igaz, de mivel erre senki nem számított, hiszen csak épületalapozást vé­geztek, ezért a kutat további in­tézkedésig lefojtották, lezárták. De azóta is nagyon sokan várjuk velem együtt a híreket arról, hogy készül-e, épül-e már valami méltó keret ennek az igazán fe­jedelmi vendégnek? Beszélik, hogy a Hotel Eszter­gommal együtt a forrás a buda­pesti Danubius kezelésébe kerül. Ez nekünk, a meleg vízre vá­róknak jó hír, de nem elég! Minket az is érdekel, de nagyon, hogy minél előbb legyen belőle fogadóképes fürdő. Ne hosszú évek múlva! Abból elég az, ami mögöttünk van. Fogjon össze va­lamiképpen a város és a tulaj­donos, bárki is az! Tudom és hi­szem, hogy mint már annyiszor, támogatni fogja őket az önkéntes segítők hada is. összefogással nagyon sok min­dent, ennél nagyobb ügyeket is megoldottunk már sikerrel. Mi­ért ne sikerülne pont ez? Trexler Béláné Az esztergomi cigányságért... Szólaljatok meg, régi esztergomi házak! (IV.) 1859-ben meghalt Bach, az oszt­rák diktátor. A következő évi ok­tóberi diploma a Bach-korszak utolsó nyomait is elsöpörte. A nemzettel együtt Esztergom is fel­lélegzett. A Takarékpénztár működése is egyre inkább nyereséges lett, amelynek egyik fő bizonysága, hogy az eddigi szerény, Mártírok útja 10. helyén álló földszintes ház helyett kétemeletes, két utcára néző nagy bérház építésére írtak ki pályázatot, ahová a hivatal is átköltözhet — 1862-re már ké­szen is állt a Takarékház, amely a híres, pesti építész, Hild József tervei szerint és fiatal munkatár­sa, Prokopp János kivitelezésében valósult meg. Az 1862. évi avatóünnepség jegy­zőkönyvében a választmányi ta­gok között szerepel Bischitzky Já­nos vaskereskedő, ö a tulajdono­sa a Széchenyi tér és Arany Já­nos utca sarkán található 310 négyszögöl nagyságú teleknek. Ő arra törekedett, hogy e központi fekvésű helyen, a Tanácsháza és a Takarékház között, méltó házat építtessen. A tervezéssel a Taka­rékház építésénél megismert épí­tészt, Prokopp Jánost bízta meg. Prokopp János pesti építész népszerűségét jelzi, hogy ugyan­ebben az évben az ő tervei sze­rint épült Etter Lőrinc serfőző De­ák Ferenc utca 7. szám alatt ma is álló szép romantikus háza, amelyre sorozatunkban még visz­szatérünk- Sőt Prokoppot a város vezetése a mai tanácsház kéteme­letessé történő romantikus átépí­tésével is megbízta. Az esztergomi főtéren, a Gróh­házban 1861-ben megszűnt a Tren­ker-féle vaskereskedés. Ennek örökébe lépett Bischitzky, amikor üzletét megnyitotta. Az 1890-es években azonban már Müller Gyula a h^z és az üzlet tulajdo­nosa, amint ezt. a korabeli fény­kép is bizonyítja. Müller 1897-ben bekövetkezett halála után e szép palotaszerű épületet a város vette meg Postahivatal céljára. (A pos­ta korábban kisebb házakban mű­ködött.) Nézzük meg a posta főhomlok­zatát: A széles középrészt a két szintet összefogó két falpillér emeli ki, amely a párkány fölé nyúlva a középkori várak bástya­tornyait idézi. A bejárat eredeti­leg a homlokzat tengelyében volt. Efölött a három, egymáshoz íves párkányzattal kapcsolódó nagy ablak a ház reprezentatív termé­nek, a szalonnak a megvilágítását szolgálta. A középrészt lezáró oromzat a klasszicista timpanon­ra emlékeztet, de tört vonalával már a romantika világát jelzi. Ezt hangsúlyozza a konzolsoron nyug­vó magas pártázat, amely a vár­szerű erőteljesség kifejezése. A tetőzet alacsonyabb, mint a ba­rokk manzárdtető, így hangsúly­talan. A homlokzatot a szimmet­rikus felépítés jellemzi: a közép­A POSTAPALOTA részt mindkét oldalon ké.t-két ab­lak kíséri, amelyeket egy-egy kö­zös, konzolokon nyugvó egyenes vonalú párkány fog össze. A fő­és oldalhomlokzatot egyaránt gaz­dag ornamentika ékesíti, főkép­pen rozetták és szalagfonatos mo­tívumok, melyek az európai és magyar középkor kincsestárából származnak. Esztergomban ezzel a házzal mutatkozott be Prokopp János pesti építészmérnök, önálló formanyelvét jellemzi az idősebb. Hild által tervezett Takarékház­tól való eltérés, amely már a ro­mantika teljes diadalát jelenti. Hol alakult ki Prokopp roman­tikus stílusa? Kétségtelenül nem a klasszicista építészet nagy mes­tere, Hild József mellett, akit csak 1850-ben ismert meg, miután hazatért hét évi németországi épí­tészeti tanulmányútjáról. Végezetül pályájáról: 1825-ben szül. Apatinban. A zomboti kőmű­ves céhben szabadult fel 1843-ban. Ekkor kiváltotta vándorkönyvét, Esztergomban és környékén mintegy nyolcszáz cigány él. E szám a város népességéhez vi­szonyítva magasnak tekinthető. Közismert, hogy a cigányság lépéshátrányban van. A bűnözési statisztika ugyan­csak ellenünk vall. Az esztergomi cigány kulturális szövetség min­den erejével és tudásával azon fáradozott, hogy ezen a rossz és tűrhetetlen állapoton változtas­son. Szeretnénk a cigányságot olyan útra igazítani, amely társadal­munk hasznára válna. A cigányság körében is elindult egy reformfolyamat, amely mind­és ennek szabályzata szerint, amely csak a német császárság területére jogosított, Németor­szágba ment- A hét év alatt 39 építkezésnél dolgozott, előbb mint kőművesmester, majd miután fennmaradt bizonyítványai sze­rint újabb iskolákat végzett, raj­zoló-tervező a rastatti erődépít­kezésnél. München, Augsburg, Ulm, Stuttgart, Karlsruhe után 1849 novemberében tért. haza. Előbb a komáromi várépítésnél dolgozott, majd 1853-tól a Duna­gőzhajózási Társulat óbudai ha­jógyáránál a Duna menti építke­zések felügyelője. így került Esztergomba, ahol a hajóállomás épületének tervezésével bízták meg (ma az Űttörőház). Még 1853­ban feleségül vette az esztergo­mi Trenker János fűszerkereske­dő Jozefa nevű lányát. 1862-ig Óbudán laktak, és éppen a posta­épület elkészülte után költöztek Esztergomba. 1864-tŐl az érseki uradalom építészmérnöke. 1866­ban létrehozta az első vasöntödét és gépjavító műhelyt. (Az öntött­vas a romantikus építészet új anyaga, amelynek ő kiváló szak­értője volt.) 1871-ben már Esz­tergom vármegye mérnöke, 1878­ban pedig Esztergom városa kü­lön is — egyhangúan — mérnö­kévé választotta. Az 1894-ben be­következett haláláig ő teremtette meg a város romantikus arcula­tát, amely itt-ott még ma is lát­ható. Prokoppné dr. Stengl Marianna annyiunkat arra késztet, hogy fel­zárkózzunk azok mögé, akik nem csak a segélyekért, hanem a munkáért is sorba állnak. Szeretnénk bekapcsolódni a vá­ros vérkeringésébe, és a ránkbí­zott feladatokat becsülettel, tu­dásunk szerint teljesíteni. Városunk Tisztelt Vezetői, ké­rem Önöket, segítsenek, adják át tapasztalataikat, adjanak lehető­séget, hogy bizonyíthassunk! Tisztelettel: Vadászi László a Magyarországi Cigányok Kulturális Egyesülete esztergomi tagszövetségének elnöke (Esztergom, Sallai u. 1.) Tisztelt olvasó! Esztendő kezdetekor úgy gondol­tuk, mostani lapszámunkban be­jelenthetjük: ezentúl kéthetente köszönthetjük önt. Sajnos, e jó hír helyett most azt kell ideírnunk: erre egyelőre sem­mi remény, sőt — a mostani meg­jelenés is egyre nehezebb anyagi körülmények között történik! Ez a lap ugyanis már több mint 28 forintba kerül példányonként. A nyomdaköltségek ilyen arányú növelését semmiképp se hárít­hatjuk át teljes egészében önre, de a lap árának emelését sem kerülhetjük meg. Könnyű kiszá­molni, az új ár, a 14,50 forint a tényleges költségeknek még így is csak a felét fedezi. Reméljük, hogy önnel együtt eddigi támoga­tóink — vállalatok, intézmények, egyesületek, és nem utolsó sorban a Városi Tanács — is megértik a szerkesztőbizottság eme dönté­sét, s a jövőben is velünk együtt azon lesznek: a lapot még ilyen áldozatok árán is VÁLLALNI KELL! Esztergom és Vidéke

Next

/
Oldalképek
Tartalom