Esztergom és Vidéke, 1989

1989. április / 4.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÉR ÉS IDŐ 3 Száz éve született SILLANPää a finn irodalom klasszikusa Tuhatvuotisesta Esztergomista paahkinakuoressa Az emberi művelődés történeté­ben kiemelkedő hely illeti meg a finnek nagy eposzát, a Kaleva­lát. Egy kis túlzással élve, e mű révén vált a finnség Európa ré­szévé. Korábban a „művelt" vi­lág — sajnos nálunk még a szá­zadforduló uralkodó osztálya is — lenézte a „halszagú" északi népet, noha mi akkor már bizo­nyítottan rokonok voltunk. — Az északi testvérnép azóta bebizo­nyította életrevalóságát; ma a su­omi — finn — nevet világszerte elismerés övezi. — Irodalmuknak a Kalevalán kívül, amely kétség­kívül rést ütött a világirodalom­hoz, más jeles, általunk kevéssé ismert alkotásai, alkotói is van­nak. Közülük emelkedik ki a száz éve, 1888 szeptemberében szü­letett Frans Eemil Sillanpáa. Szegény parasztszülők gyerme­keként látta meg a napvilágot, Hámeenkyröben, egy roskadozó malomépülethez vezető híd végé­ben álló erdei kunyhóban, Sillan­pááben (magyarul hídfőt jelent), amelyről az író a vezetéknevét is kapta. A tehetséges ifjú előbb Tam­pere város reáliskolájába került, majd a helsinki egyetem termé­szettudományi karára. Az „acél­hegyű ördög", az irodalom azon­ban hamar elcsábította. Első jelentős sikerét az 1916­ban megjelent „Élet és napsugár" című regényével érte el. Követ­kező művében, a „Jámbor sze­génységiben (1918) pedig a pol­gárháború áldozatának, Juha Toi­volának állít emléket. 1939-ben a Nuorena Nukkunut című regényéért (magyarul Silja címen jelent meg, ugyancsak 1939-ben) Nobel-díjjal tüntették ki. A főhős, Silja szép, de halá­los betegségben szenvedő fiatal lány. A szerelemben égő egysze­rű ugyanakkor nemes lekületű te­remtés haldoklását a kint érlelő­dő nyár ellenpontozza. E feszült­ség olyan atmoszférát teremt a műben, amelyben Sillanpáa mű­vészi ábrázolásának csúcsára ju­tott el, ezáltal népének külföldön is legismertebb regényírója lett. Silja alakját feleségéről mintáz­ta, aki nyolc gyermeket szült, és jóban-rosszban kitartott mellette. Az író életének nagy keserűsége, hogy felesége nem érte meg a világhírt jelentő kitüntetést. Az „Egy férfi útjá"-ban a négy évszak változását követve rajzol­ta meg egy ifjú fejlődését, élet­céljának megvalósulását. Az „Em­berek a nyári éjszakában" az író szimfonikus szépségű vallomása a természet és az ember örök kapcsolatáról. Az a fajta író volt, akinek írásaiban ezt a kapcsola­tot még meleg harmónia jelle­mezte. N. Sebestyén Irén, művei­nek kiváló fordítója így ír róla: „Ha egy geológiai katasztrófa kö­vetkeztében a tenger árja elön­tené a finn félszigetet, és elpusz­tulna minden kép és festmény, amely Finnország természeti szépségeit ábrázolja, a finn ter­mészet diadalmasan élne tovább Sillanpáa műveiben, és könyvei­nek lapjai közül kiáradna a sza­vakba nem foglalható varázs, amellyel a finn tájak bánatos szépsége megigézte azok lelkét, akik ismerik Finnországot. 1964-ben hunyt el. (s. j.) Esztergom on pitoreskisen To­navan-mutkan lánssiportti. Mu­seoissaan ja tunnelmallisillaan katuillaan káy vuosittain runsas miljoona turistia. Ylimuistoista ajoista saakka asuttu alueen en­simmáiset asukkaat olivat keltő ja, jotka játtivát meille perinnöksi kadehdittavia muistoja. Heidát seurasivat roomalaisia ja maa­hantulija esiisiámme. Ruhtinas Géza teki majoituspaikkaansa Linnanmáelle. Hánen poika Vajk, jota ristittiin Tapaniksi (István) syntyi táállá ja meni naimisiin baierilaisen prinssin tyttárensá kanssa vuonna 996. Tástá paik­kasta Tapani organisoi Unkaria uudenaikaiseksi, eli Euroopan kristillisyyften perusteella olevak­si valtioksi. Pyhán Tapanin aikana tástá kaupungista tuli todellinen páá­kaupunki. Hán rakennutti kau­pungin kauniimmalle paikkalleen, Linnanmáelle Pyhán Adalbertin tuomiokirkkoa. Kaupungin kehityksen seuraava merkittává aikakausi oli kunin­gas Béla 3-nen aikana. Silloin, 12 vuosisadalla rakennettiin rans­kalaisia tyylejá esittává kappeli joka oli kuninkaan talon merk­kittává osa. Kaunista ja voimakasta kunin­kaanlinnaa tataarit eivát onnis­tuneet vallata. Sen jálkeen ku­ningas Béla 4. teki Buda:a pá­kaupungiksi. Hán lahjoiti Linnan Esztergomin arkkipiispalle. Tás­tá láhtien Esztergom oli aina arkkipiispojen keskuspaikka. Linnanmáen rakennushistorian toinen loistoaika oli János Vitéz, Hyppolit Estei ja Tamás Bakócz arkkipiispojen aikana. Renessans­sin nousukauden jálkeen arkki­piispa pakeni turkkilaisilta Nagy­szombatéin (nykyáán Trnava Szlovaakiassa). Turkkilaisvallan laidalla oleva kaupunki tuli jat­kuvien sotien saaliksi. Vuonna 1594 linnan piirityksen aikana kuoli suuri runoilijamme Bálint Balassi jonka muistoaan sáilyt­táá Linnanmáen rinteellá oleva taiteilija András Dózs Farkas:n tekemá patsas. Táállá alueella turkkilaisaika loppui vuonna 1683,kun linna va­pautettiin János Sobieskin puo­lalais-armeijan avulla. Ferenc Rákóczin johtaman va­paustaistelumme aikana kávi táá­llá Rákóczi itsekin, mutta ei se oli kuruc-sotien muistojen merk­kittávin tapahtuma, vaan ken­raali János Bottyán :n muiston hoitaminen. János Bottyán :n, páá­torilla oleva palatsi on vuosisa­toja láhtien Kaupungintalo. Ist­ván Matsan tekemá János Boty­tyán:n patsas seisoo kuuluisan sotapáállikön asuintalon edessá, virkistamáan Bottyán :n henkiáán nykysukupolville. Uudemman ajan kehitystuuli tuli 1820-sta láhtien. Silloin tuli takaisin arkkipiispa ja silloin aloi­tettiin isompien rakennuksien ra­kentaminen Esztergomissa. Náistá mekkittávin on Basilika joka ny­kyáánkin vieraita voi tanhottaa. Basilikan vihkimiseen sávelsi Ferenc Liszt Esztergomin Messut. Se oli hyvin onnistunut esitelmá, mutta siitákin tullut vielá kuu­luisemmaksi ettá antoi mahdol­lisuutta vuonna 1848 tapahtunut vallankumousta ja vapaustaiste­lua seuraavan kompromissin neu­votteluihin. Esztergomin asukkaita Kos­suth :n puolella osallistuivat va­paustaisteluun. Itse Kossuthkin kávi táállá. Hánen vierailunsa muistoksi syntyi hyvin suosittu laulu „Esik eső karikára...". Va­paustaistelun muistoa sáilyttáá láhellá olevan Nagysalló:n sodassa kaatuneiden sotilaiden muisto­merkki Szentgyörgymező :ssá, So­tamieshautausmaalla. Ensimmáisen mailmansodan ai­kana toimivat táállá sotasairaa­loita ja oli Itávalta-Unkarin suu­rin sotavankkileiri. Mailmansotien váliaika oli val­mistautuminen turistien vastaa­notoon. Silloin, vuosina 1934—38 Linna kaivattiin esiin páiyánva­loon, rakennettiin uimaallas ja julkisia teoksia rikastuttivat kau­pungin toreja. Toisen mailmansodan aikana kaupunki kársi merkittáviá va­hinkoja. Basilika loukkautui ja rájáhdyttiin Párkány-Esztergom­in válillá oleva Mária-Valéria silta. Toisen mailmansodan jálkeen kaupunkia ei kehitetty. Vuonna 1950 pudottiin lááninpáákaupunki arvonsakin. Kehityksen alkumerk­kejá tulivat esille 60-luvun alus­sa. Silloisen ohjelman mukaan maaseuduille rakennettiin tehtai­ta ja asumisalueita. Sen ohjel­man tuloksena Esztergomin asuk­kaiden lukumáára kasvoi 20.000­sta 30.000-lle. Kaupungin kuvaansa turistien nákökohdasta vaikuttavia muu­toksia tulivat vain 60-luvun lo­pulla ja 70-luvun alussa. Valtion ja Kirkkon suhteiden járjestá­misen ja kaupungin 1000-vuotijuh­lalle valmistelun aikana avattiin uudistettu Kristillinen Museo ja aloitettiin Linnanmáen uudista­minen, avasi oveaan Unkarin Ve­siasiain Museo, ja láhiaikoina sopiva tilannetta saava Basilikan Aarteisto. Turistien vastaanotoon eduksi tehty tuloksellisen työn tunnus­tetuksi kaupunki sai Kansainvá­lisen Matkailutoimiston Lehti­miesliiton „Kulta Omena" palkin­toaan vuonna 1973. TOIVOMME ETTÁ TEKIN VIIHTYISITTE VIERAANVARA­ISEN KAUPUNGIMME SEINIEN VÁLILLÁ. A II, Finn Kulturális Napok programja Április 17-én 17 órakor: Április 21-én és 22-én: THIRRING VIOLA előadói est- 13—20 óra között Finnországot je a Tanítóképző Főiskolán: bemutató videokazetták vetíté­„Amott is lámpa, itt is lámpa" se a Petőfi Sándor ÁMK-ban. — versek és énekek finnugor Április 18—30 között tekinthető rokonaink népköltészetéből, öt meg a ) Finn í r£ k é s költők tételben. A műsort összeállí- magyar nyelven" című kiállítás totta Nagyfalusi Tibor. Április 18-án 16 órakor: képzőművészeti kiállítás meg­nyitása a Vármúzeum Rondella \ n. FINN KULTURÁLIS NA­termében. pOK alkalmából a Széchenyi a ' KÖYHAT 1' RITÁÉIT kórus tér i kirakataiban finn ünnepi hangversenye az eszter- tájakat bemutató poszterek is gomi Főszékesegyházban. láthatók. a Babits Könyvtárban. Kulturális híd a Duna két partja között A II. világháború és az ezt köve- együttes, Klubszínpad, Fotóklub, tő párizsi békeszerződés a koráb- Képzőművész kör, Vincze László, ban szerves kötődésben lévő Esz- Erdélyi János és Kántor János tergom és Párkány történelmileg képzőművészek, Piliscsévi asz­kialakult közös szálait kettészakí- szonykórus, Stáció zenekar, totta. A különérdekeket képvise- , , . , T_, „ „ , lő politikai döntést azonban a Párkanyi reszrol: Képzőművész két város polgárai és intézmé- szakkor Lf blk Jan o? es Simonyi nyei nem tarthatták a kapcsola- , íestomuveszek Párkányi tokát véglegesen kizáró oknak. ™ ko r T uf' Magyar Nyelvű Álta­lános Iskola kórusa, Kisbojtar így az elmúlt évtizedekben, a népi együttes, CSEMADOK szín­személyes (rokoni, baráti) kap- játszó együttes, Párkányi fúvós­csolatok kölcsönös ápolása mel- zenekar, Surányi fúvószenekar és lett, mindig voltak próbálkozá- beategyüttes, sok a hivatalos együttműködés Az elmúlt év decemberében és idén januárban vetítették a stú- De hol a negyedik? dióhálózatban Sára Sándor „Sír az út előttem..." című négy rész- seik újabb állomása volt ez, hi­ből álló dokumentumfilmjét a bu- szen a falvaikból elűzött dobro­kovinai székelyek bibliai megpró- valjácok rajtuk, az ártatlanokon báltatásairól, Magyarországra va- torolták meg a nagypolitika bű­ló áttelepülésükről. neit. Majd néhány év után újra hazátlanokká váltak, házat, jó­Tizennegyezer sorstarsa nevé- s zágot, vagyonkát ismét hátra­ben beszél egy maroknyi idős em- hagyva menekültek a háború bor­ber a népmesék fordulatait, me- z ai m ai közepette. 1945—46-ban seszovését nemegyszer túlszár- Tolna é s Baranya megyékben he­nyaló történetükről. Egyszerűen, i y ezték el őket, ismét kitelepí­targyilagosan de csodálatos szé- tett ek — volksbundista vagy an­kely nyelvjárásban elevenítik föl na k vélt sváb családok birtokai­a madéfalvi vérengzés, a moldvai b a. Tehá t _ földrajzi értelemben bújdosás, majd a bukovinai lete- hazatértek lepítés történetét. Előbb török, azután osztrák, majd román ura- :tt élték m e§ az els ő tsz-szer­lom alatt őrizték magyarságukat, vezés é s beszolgáltatás gyötrel­s a hitet, hogy az anyanemzetnek mes évei t> a második tsz-szerve­ők is részesei, s hogy rájuk is zés t> s a konszolidációt. Azonban szükség van. Közben két 'világ- az errő1 szól( 5 fűmet már nem háborút is megéltek, hol orosz, láthattuk. Pedig Sára Sándor film­hol német megszállás alatt. .ie így teljes. Csoóri Sándor sza­vaival: „...filmjét befejezhette A magyar kormány 1941-ben volna negyvenötben vagy negy­hazahozta őket, de nem az anya- venhatban. De ő végigverekedte országba, hanem a szerbektől magát velük az ötvenes években, visszacsatolt Bácskába. Szenvedé- a ,kolhozosítás' időszakában, a legutolsó időkig, hogy a végleges hazatérésükről is beszámolhas­A műalkotás és alkotója (alko­tói) iránti kötelező tisztelet is úgy kívánja, hogy a film ne ma­radjon csonkán, hiszen csak úgy hiteles, ha teljes, ahogyan készí­tői létrehozták. A filmeket Esz­tergomban — elegendő reklám hiányában — mindössze tucatnyi néző látta, láthatta. A bennük, s bennem maradt hiányérzet, vala­mint az a tény, hogy a februári, majd a márciusi plakáton is hiá­ba kerestük a Hazatértek című negyedik részt, késztetett arra, hogy e sorokat papírra vessem. Találgatom, vajon miféle műsor­politikai meggondolás következ­ménye ez. Gazdasági hasznot az első há­rom rész levetítése sem hozott. Felsőbb utasítás következménye — a mű tartalma, mondanivaló­ja miatt — szintén nem lehet, hi­szen másutt már bemutatták. Talán egyszerűen csak elfelej­tették? Jurasek Ibolya Egy megírandó falutörténethez különböző formáinak megterem­A programcseréket évenként tésére. Tudomásunk van rövi- megkötött kulturális megállapo­debb-hosszabb ideig tartó (egyes SL^I^L^S^Svif-^^ esetekben jelenleg is élő) kapcso­latokról az állami és pártszervek, valamint a gimnáziumok, a nép­frontok (főleg a nőklubokra és a kertbarátkörökre vonatkozóan) és az úttörőszervek között. A Pilis- és a Gerecse-hegység őshonos céhmesterek és idegen közti folyosó szép lankái már a kalmárok kínálták portékáikat, római birodalom idején is von- Jobbágyok és polgárok tolongtak zották a letelepedni akarókat. Az köröttük árukra alkudozva. Fej­Aquincumot Pannónia nyugati lett kézműipar bölcsője az akkori részeivel összekapcsoló hadiút, va- urbs. Hiteles (birtokpapírokat ki­lamint a hozzánk szintén közel- állító, hitelesítő) hely, egyház­fellépő együtteseket mindkét vá- e s° esztergomi és tokodi telepü- központtal, tekintélyes egyházi és ros lakossága megkülönböztetett lésmaradványok legalább is erre magánvagyonokkal. Volt mit fél­érdeklődéssel fogadta engednek következtetni. A sza- teniök az esztergomiaknak. Fél­lagszerű mai falu — Leányvár tették „jószágaikat" is, meg lá­A két intézmény nagyságrend- — Pest és Komárom megye ha- nyaik becsületét is. A fáma sze­je, a bennük folyó munka műve- tárán, a régi bécsi út mellé épült, rint (egyházi intézkedésre) akko­lődéspolitikai indíttatása és a ki- A fővárosból jövet, bal oldalon riban telepítették szét a nagy apá­„ alakult munkaformák jelentősen monarchia korabeli obeliszk tű- cakolostorokat. A várostól nem A legtovább elo es folyamato- különböznek egymástól, így a fo-: nik a figyelmes utazó szemébe, távoli, de (pogányjárástól) félre­san ápolt együttműködés a két kozatosan elmélyülő emberi, ba- Ferenc József állíttatta, kilenc- eső helyekre épültek az erődít­város művelődési központjai kö- ráti kapcsolatok nem párosul- j száznyolc április 25-ére emlékez- ményszerű klastromok. Állítólag zött alakult ki. hattak a szakmai tapasztalatok ve, amikor is császári és királyi a mi falunk határában is volt egy rendszeres kicserélésének igényé­A kapcsolat felvétele 1981-ben vei. Eredménynek tartjuk viszont, történt. A kezdeti nekigyürkőzé- hogy a párkányi művelődési köz­sek után a közös munka legjavát pont a mi példánkat is követve ka­a városokban és környékükön rolta fel az amatőr művészeti működő amatőr művészeti cso- mozgalmakat, portok kölcsönös fellépései je- A z együttműködés 1988-ban lentették. Évente 2-4 program raitun k kívülálló okok miatt vá­cseréjére került sor, s hét év r atlanul megszakadt. Egyelőre — alatt az alábbi kulturális csopor- remélhetőleg átmenetileg — csak tok mutatkoztak be (néhányan többször is) a szomszéd városban: esztergomi részről: Balassa kórus, Monteverdi kórus, Dobó Gimná­zium kórusa, ÁFÉSZ Néptánc­a baráti, kollegiális kapcsolatok ápolására van lehetőség. Csernus Ferenc, ÁMK igazgatóh. automobiljával árokba fordult, ilyen. Élelemmel ellátták a ko­Ezt a karambolt még szerencsé- lostor lakóit, de kút híján, ivó­sen megúszta, de később nem volt vízért és mosni le kellett járniuk hozzá ilyen kegyes a sors. Mint a patakra. Az egyik alkalommal ahogy itt élő alattvalóit, őt sem portyázó törökök lepték meg az kímélte a változásban megújuló öblögető lányokat, akik futásban történelem. kerestek menedéket. Az üldözők Kik éltek itt, és honnan ered a tört magyarsággal kiáltoztak a falu neve? A szájhagyomány ta- menekülők után: Leán, várj! núsága szerint a név a hódoltsá- Leány, várj! — Hogy mi lett a gi időkből való. jelenet vége, arról nem szól a Buda török kézre kerülésének mese, de némelyek innen eredez­hírére Esztergomban is riadalom tetik Leányvár nevét, támadt. Dunai átkelőhelye révén A legenda terjedelménél alig a városnak komoly kereskedelmi több az, amit a föllelhető doku­forgalma volt. Zsibongó piacán mentumok alapján a település kö­zépkori történetéről kikövetkez­tethetünk. Annyi bizonyos, hogy a terület, más falvakéval együtt, a XIII. században a királyi csa­lád Esztergom környéki birtok­tömbjéhez tartozott. Egy 1297. jú­lius 9-én keltezett jelentésben a határjárás eredményéről beszá­moló keresztesek Wolmoth néven említik III. Endrének Leányvár faluelődjét. Az Árpád-házi kirá­lyok a XII. század második felé­től, de különösen a XIII. század elejétől számos birtokot adomá­nyoztak egyházi, s világi híveik­nek. Az uralkodó környezetében a spanyol, belga, francia, olasz és német lovagok is megtalálhatók. Könnyen lehet, hogy a királynak tett szolgálatai fejében épp egy német származású előkelő kapta tulajdonul e pusztát. Korszokás volt a birtokot tulajdonosáról el­nevezni. A termelőerők korláto­zott volta miatt az adományozó, általában emberek nélkül jutta­tott birtokot kedvenceinek. Való­színű, hogy a lovag által külföld­ről idetelepített jobbágyok nevez­ték a helyet nyelvi, s hangtörté­neti okok indokolta névátalakí­tással Wolmothból Valmódnak. Később, amikor a szomszédos Csolnok felőli határrészen egy minden irányba jó kilátást bizto­sító dombtetőn felépült a piciny erőd, Valmódból Ulmodvár lett. (Folytatjuk) Sárándi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom