Esztergom és Vidéke, 1989
Jtleqkitt ktimeifrngi ünnepeket/ Imzáty békességet kőzzön az áf én né piatknek, egész nuiggar nemzetünknek ! ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító 1988. Karácsony havában ARA: 9,50 Ft •w-v - •s.-^É-síijtj:.: ARANY JÁNOS CSANÁD (TÖREDÉK) Ul Isztragomban István szent király, Pap- és parasztúr mind körötte áll; Fején az ékes ujdon korona, Vállán palástnak hímzett bársonya, Kezében a bot, egy arany-virág, Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág; Mint támadó nap, a tisztes nagyok Arcán királyi fénye felragyog. Csendben foly a tanács; - de hallga, hallga! Kürtszó-e az, vagy szél, mi ott rivalga? Felhő-e vagy por, mely az egekig Lomhán, sötéten fölverekedik? A föld alapját rázza mennydörej, Vagy tomboló had és acélzörej? Villám cikáz-e, vagy lángfegyverek Hegyén ezer napot hoz a sereg? Győztes had élén mint kettős sugár, Megvillan egy ifjú levente-pár, Gyula, Csanád, fejedelmi két rokon, Jobb s bal keze Istvánnak harcokon. Mosolyra vidul a királyi bátya, Midőn az ifjakat belépni látja, S míg hódolatra meghajol a térd, Ő nyújtja jobbját és így szólva kérd: „A besenyővel, a fejes, konok Néppel mi történt, édes rokonok? Győzött-e, hogyne győzne a kereszt, Pogány had ellen, mely böcsmérli ezt? Ha síkra száll a napvilág, sötétség: Nincs diadalban akkor semmi kétség; No s szóljatok: hogy mint leié Abád Révén hadunk a vén Doni-Csabát?" „Győzött, királyom — így Csanád felel — Győzött karunk s az ég küldötte jel; Megtörve a besnyő kemény nyaka, S a martalék közt vén Doni-Csaba. S együtt Csabával nője, gyermeki, Rab, mint a fűszál, kincs temérdeki; Lábodnak ím letesszük zsámolyához; Kincs-, martalékról felséged határoz." „Áldás az Úrnak!" szólt a fejedelem: Háromfelé a zsákmányt rendelem: Egy rész Övé, ki a győzelmet adta, Épüljön Isten új egyháza rajta. Más rész királyi seregem illeti, Tiszt- és fejenkint osszák föl neki; Ti mint vezérek harmadát felezve. Esztergom lesz II. János Pál szálláshelye(P) Karácsonyi köszöntő Minden ember lelkében él a karácsony. Ilyentájt öröm, várakozás tölt el mindannyiunkat. S év vége közeledvén a természet váltásra készül. — A téli napfordulót már az ősember is megünnepelte. Tudta-érezte, hogy a tájat ugyan még hó üli meg, s a füttyös madárnak, a tavaszi szellőnek még hírehamva sincs, de a napok — azok hoszszabbodnak. S e megújulás örömet, ünnepélyességet kölcsönzött az embernek, a természet újjászületését pedig a léleké követte. A keresztény világ ugyancsak erre az időre teszi alapítójának születése napját. Igaz, Jézus világra jöttének időpontjáról még a teológusok is vitatkoznak: időszámításunk előtt egykét évvel, vagy utána látta-e meg a napvilágot? — A lényeg persze másutt keresendő. S ez — szerintem — a csillagmotívum. Ahogy a három királyoknak a betlehemi csillag mutatta az utat, úgy a későbbi korok emberei számára szintén a csillag — az ég, a pillanatnyilag még elérhetetlen — vált szimbólummá. Amit az ember, mint fizikai lény nem tudott-tud elérni, azt a képzelet révén igyekszik meghódítani. Modernnek vélt világunkat ugyancsak ez jellemzi. A szabadság körei ugyan kitágultak, de mi örökké hiánnyal küzdő lények maradunk — s ezen egyetlen üdvtan sem segíthet, legalábbis nem az emberi világban. — A madáchi küzdj és bízva bízzál azonban minden embertársunkban ott munkál. S ennek a bizakodásnak a mi keresztény hagyományokon nyugvó világunkban legszebb, legemberibb szimbóluma a meghittség, a család, a béke ünnepe: a karácsony. Hajszolt és értékválságokkal gyötört világunkban ismét felértékelődött a karácsonyi ünnepkör. Néhány óráranapra megállhatunk, s szeretteinkhez fordulhatunk. Talán ekkor, a karácsonyfa alatt próbálunk törleszteni valamit abból, amit év közben elmulasztottunk? Talán az érzelemhiány pótléka az ünnepet megelőző vásárlási láz? .. .Mindenesetre a vásárlók forgatagában már-már a fogyasztói társadalomban érezhetjük magunkat, pedig. .. s itt ne legyünk ünneprontóak. Számomra rendkívül elgondolkodtató a karácsonyfa-állítás szokásának elterjedése. Mint az köztudott, ennek hagyománya alig száz éves, s elsősorban az akkori sógoroktól, az osztrákoktól terjedt át hozzánk. A lélek nyilvánvalóan készen állt, csak a megfelelő tárgyi szimbólum kellett. Holott az csak egy fa, s talán nem is a legszebb, de mégis olyan jelentést tulajdonítunk neki, hogy mindenünnen, az üzletek kirakatából, a csomagolópapírról, sőt még az újságok címlapjairól is a fenyőág köszönt ránk. Esztergom a magyar kereszténység központja. E tényt a hivatalosak sokáig feledtetni igyekeztek. A genius loci, a hely szelleme azonban tovább élt, míg az utóbbi évek változásai fel nem értékelték városunkat. A kirándulóhadak növekvő száma, a rádió, a televízió egyre sűrűbb híradásai mind-mind erre utalnak. De a prímási palota megnövekedett vendégforgalmából éppúgy erre következtethetünk. Ha II. János Pál pápa hazánkba látogat, Esztergom lesz a szálláshelye — ez már nyílt titok. Hírek szerint ekkorra a szeminárium is visszaköltözhet régi helyére, ahol, a tervek szerint, a Keresztény Múzeum is helyet kap. Bíztató, hogy az előzetes tárgyalások már megkezdődtek, s most már csak a feltételeket kell tisztázni. Ugyancsak szóba került, hogy a városi kórház egykori kápolnája ismét eredeti céljait szolgálhatja. Még évekkel ezelőtt felröppent a hír: a Bazilika altemplomában létrehozzák a magyar szentek pantheonját, s Gizella királyné is kápolnát kap. Az ő szentté avatása ügyében úgyszintén megtörténtek az első lépések. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy városunk mindinkább a nemzetközi érdeklődés homlokterébe kerül. Bárha csak hasznosítani tudnánk £ zt az ölünkbe hullt lehetőséget! Végezetül csak azt kívánhatom, hogy karácsony ünnepe kössön össze hívőt és nem hívőt, őslakost és ideszármazottat, fontolva haladót és reformert, mert mint azt Szent István, Esztergom szülötte mondotta volt: „Az egynyelvű és egyszokású ország erőtlen és romlandó." Mindezek jegyében az Esztergom és Vidéke szerkesztőgárdája nevében kívánok békés karácsonyt, az új esztendőben pedig sok jó hírt, örömet és értékekben gazdagabb jövőt! Sebő József ÚJÉVI ÜDVÖZLET 18 77 Elmúlt az év sok búbánattal Kezdjük ez ujat uj kívánattal Isten áldjon meg bennünket jövendőben És adjon bő termést ezen esztendőben, Legyen búzánk, borunk, szénánk és más terményünk, És ne menjen füstbe immáron reményünk, Eleget szenvedtünk, eleget vesződtünk, S búbánat által eleget evedtünk, Ideje, hogy immár jobbat is próbáljunk, És levertségünkből ismét talpra álljunk, Legyen jó étvágy, hozzá pecsenye, kenyér Jó egészség, pénz és Isten áldás mindenkor, így még az adót is szívesen fizetjük És a kedves magyar hazánkat éltetjük. Sáli Lajos esztergomi lámpagyujtogató Lapzártakor érkezett! Mégis lesz városi pártértekezlet Az MSZMP Esztergom Városi Bizottsága 1988. november 21-i üléséről kiadott közlemény szerint az MSZMP Városi Bizottsága 1989. január 28-ra hívja össze a városi pártértekezletet. A személyi kérdésekről annyit tudtunk meg, hogy megújul a Városi Pártbizottság testülete is. A 49 fős testületből 35-öt közvetlenül az alapszervezetek választanak majd. A városi pártértekezlet téziseiről az olvasókat lapunk januári számában tájékoztatjuk. A megújulás iránti igényt jelzi, hogy a párttagság 72%-a nyilvánított véleményt és 58%-uk a városi pártértekezlet összehívása mellett voksolt!