Esztergom és Vidéke, 1988

1988. február / 2. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ ESZTERGOM UTCÁIT JÁRVA - BÁNOM Már majdnem a diadalittas „új városrész született"-tel kezdtem ezt az írást, amikor eszembe ötlött: évszázadok, sőt évezredek óta lakott hely a Bánomi-dűlő. Aki Visegrád felől közeledik Esztergomhoz, bal kéz felől, kissé odább, a családi házak mögött-fölött, új panelerdőt láthat. Néhány éve itt még egy lankás, tájba simuló kertes negyed húzódott meg, százegynehány lakos otthonaként, ma egy falunyi nép él itt, a Kun Béla — vagy közkeletű szóval: Bánomi — lakótelepen. S itt mindjárt meg is állhatunk: a Bánom név — Pifkó Péter helytörténész szerint — a török idők pusztításaira utal. A városrész mai — Kun Béla — nevét a régi IV. Béla utca visszakeresztelése után kapta. (Néhány lokálpatrióta javaslatára a belvárosi Kun Béla utca újra a második honalapító nevét viseli, a Tanácsköztársaság kiemelkedő népbiztosáról pedig a város legújabb negyedét nevezték el.) Ha a város felől, a Szenttamáson át közelítünk, elénk tárul a még korántsem befejezett építkezés-lánc. Jobbra még a múlt századi, szép kapuzatú pincékben gyönyörködhet a szem, míg balra előbb a József Attila iskola teátrális udvarral övezett épülettömbjét láthatjuk, néhány lépéssel odább pedig a leendő gimnázium vas szerkezeti váza vonja magára a figyelmet. A toronydaru alatt most még csak sejteni lehet a majdani épületszárnyak helyét. — Mögötte, egy ottfelejtett kis lombos erdőben, házikó búvik meg. Hogy meddig, azt csak az istenek tuják, hisz ide egy óvoda-bölcsöde komplexumot álmodtak a tervezők, de pénz hiányában, egyelőre, késik ... S innét már a paneltömbök következnek — meglepően jó ritmusban. Ha a Körösi László — Bánomi úton körbesétálunk, ugyanezt nyugtázhatjuk: a Vaskapu-hegyről aláfutó dombok tövében egy olyan panel-negyed magasodik, amely számos környezeti értékkel is bír. Melyek ezek? A város szélén, távol a forgalmas utcáktól, jó levegőjű helyen fekszik. Ennek ellenére gyalog is csak húszpercnyire a városközponttól. A felsőbb emeletekről nemcsak a környező dombokra, hanem a Dunára és a Garam-torkolatra úgyszintén rálátni. Az itt „őshonos" növényzet tekintélyes hányadát is sikerült megmenteni a kivágástól. Bizonyára kevés panelházi lakos mondhatja el, hogy erkélye előtt tízméteres fenyő zöldell, vagy ablaka alatt diófa árnyékában játszhatnak a gyerekei. S itt még néhány karcsú jegenye is talpon maradt. Igaz, egy-két fa nem tudta túlélni az építkezést: már csak kiszáradt csonkjuk mered az égre. Mivel a lakások száma viszonylag alacsony s az épületek legfeljebb 4 emeletesek, az emberi léptékek megmaradtak. Ugyancsak dicsérendő, hogy a páratlan városképet, amely Visegrád felől fogadja a látogatót, a telep nem bontja meg. Eredetileg ugyanis volt olyan terv, amely a Körösi és a Dobozy út közötti két házsort lebontásra ítélte. Szerencsés, hogy a környezetszépítés a beköltözéseket viszonylag hamar követte. S még valami szembetűnő: néhány lakó öntevékenységből jelesre vizsgázott: virágágyak, pázsitok, bokortövek mellé levert karók jelzik ennek nyomát. Volt aki egy félreeső sarokba veteményeskertet telepített, volt aki a pázsithoz ontözőtömlőt vásárolt, volt aki sziklakertet épített, volt aki padot — nem is akármilyet — barkácsolt a lépcsőház elé, némelyek a lépcsőházat díszítették — ikebanával. Egy itt élő fafaragó pedig elkészítette Kun Béla kopjafáját, amely egy szép kis ligetbe került a telep bejáratánál. Még a Volán is kitett magáért: a 3-as és 4-es helyi járat a Béke tér helyett a Pilismaróti vámig közlekedik. (Állítólag a helyi tanácstag javaslatára.) Amikor a bánomi terveket készítették, még alig gyülekeztek a felhők a magyar gazdaság egén. Aztán egy-egy felhő megjelentével újabb és újabb rész megvalósulása tolódott a távoli jövőbe. A gimnázium helyére egy szolgáltató üzletközpontot álmodott a tervező: ABC, presszó, posta, gyógyszertár ... Mindez továbbra is az álmok világához tartozik. Igaz, egy mini élelmiszerboltot már kapott e városrész, amely a háziasszonyok szerint nem éppen „szupermarkett." Mindenesetre kockázatos a városból feljőve erre a boltra hagyatkozni. Égetően szükség volna itt egy húsboltra, egy gyógyszertárra, egy háztartási boltra, egy fodrászra .. . Miközben az épületek földszintjén a kisebb-nagyobb üzlethelyiségek üresen állnak. Állítólag a magántőke már érdeklődik irántuk, igaz: a városszéle üzleti szempontból nem igazán vonzó, pedig a „szomszédban" a szentgyörgymezői és a Vaskapui úti városrész ugyancsak meglehetősen ellátatlan. S mint megtudtam, a városi tanács is törekszik az előrehaladás érdekében. A közelmúltban átadott tömbben helyet kapott egy felnőtt és egy gyermekorvosi rendelő, öt lakásból pedig lakásóvoda lett. (Mint említettem, a bölcsőde-óvodakomplexum helye egyelőre „üres".) Aztán: kevés a parkoló. A néhány földszinti garázs csak mutatóban elég — méregdrága áron. S így nemzeti tragacsálományunk (átlagéletkora 8,5 év) itteni példányai isten szabad ege alatt várják a végelgyengülést. S e városrésznek — ezt „örömmel" mondhatjuk — már van egy! telefonja — a legszélen. Nem véletlenül gondol aggódva a szülés idejére néhány várandós kismama: ha netán hétköznap délelőtt, amikor a szomszédok is dolgoznak ... S az már csak apró szépséghiba, hogy egy szép napon, a lakók legnagyobb megdöbbenésére, a lebetonozott járdalapokat feltörték — mondván: az „előző" vállalat hanyagsága miatt nem lehet rá bitument rakni.. Az pedig már csak a dolgok netovábbja, hogy a bitumenszállító teherautók egy szépen parkosított részt használtak felvonulási terep gyanánt. S még egy kuriózum: az egyik üzlethelyiséghez olyan feljárót építettek amely a kirakatnál ért véget, a bejárati ajtó pedig a „levegőben lógott" — fél méterrel a járószint felett. Aztán ez is megoldódott: hegesztőpisztolyos emberek jelentek meg a színen: az ajtót és ablakot „kivágták", majd megcserélték ... így lesz nekünk lakótelepünk .. . Sebő József SZENTGYÖRGYMEZÖI HÍREK Február 13. FARSANGI BÁL Február 19. HÁZI BORVERSENY Egy újságcikk nyomán A Komárom megyei Dolgozók Lapját olvasták fel január 5-én a szentgyörgymezői Nőklubban. A cikkben szerepelt Bodrogi Edina táti kisgyermek, akinek műtétre van szüksége Franciaországban. A Nőklub jelenlevő tagjai rövid negyedóra alatt 3 ezer forintot gyűjtöttek össze, s adták fel a megadott csekkszámlára. A szentgyörgymezői Nőklub tagjai jelesre vizsgáztak összetartásból, humanizmusból. Köszönet érte.