Esztergom és Vidéke, 1988

1988. október / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ MAGYAR VÍZÜGYI MÜZEUM 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. sz. Nyitva: hétfő kivételével naponta 10—18 óráig Kiállításaink: A Duna és a magyar vízgazdálkodás története (állandó kiállítás) Múlt és jövő a Dunakanyarban (időszaki, régészeti kiállítás) Árvízképek, árvíztáblák Esztergomból (fotókiállítás) 1988. október 14-én MÚZEUMI NAP 9.30 óra: Kapunyitogató 9.45 óra: Zsidód — középkori település Esztergom határában Molnár Erzsébet vezető régész diaképes előadása 11.45 óra: Tárlatvezetés — „A Duna és a magyar vízgazdálkodás története" c. kiállításunkon. Tárlatvezető: Szeder Balázs gépészmérnök-muzeológus 14.00 óra: Muzeo—videó 15.00 óra: „Ilyennek látom a múzeumot" „Megtaláltuk — lemásoljuk!" Kívánság szerint az alábbi filmekből vetítünk: — Kerek világ — Egy folyó kanyarulatában (Dunakanyar) — Vízlépcsők a Dunán — Komárom megye múzeumai — Képzőművészeti foglalkozás. Vezeti: Konitér János — Aranymosás — Agyagozás. Vezeti: Vukovné Thuránszky Edit Széchenyi-emlékek a Magyar Vízügyi Múzeumban A Magyar Vízügyi Múzeumot „Duna Múzeum"-ként is szokták emlegetni. Bár ez vendégcsalogatóbb megjelölés, nem egészen fedi a valóságot. Múzeumunk ugyanis többre vállalkozott, mint egyetlen folyó történetének a bemutatására. A magyar népnek a Kárpátmedence szilaj, pusztító vizeivel való több évszázados küzdelmének, ill. a velük való évezredes együttélésnek emlékeit gyűjtötte össze és mutatja be. A kiállítás 1980-ban nyílt meg Esztergom egyik szép, hangulatos barokk épületében, de a gyűjtőmunka Budapesten már a 30-as években elkezdődött. Egyik legértékesebb gyűjteményünket is, a Széchenyigyűjteményt, még 1978-ban vásároltuk. A gyűjtőmunka során kiderült ugyanis, hogy a soproni Storno-család birtokában jelentős Széchenyianyag van. Ennek egy részét Stornoék tudatosan gyűjtötték. Ebben a törekvésükben nagy segítségükre volt a Széchenyi-család levéltárát rendező Paur Iván. 1945 után Storno Gábor igyekezett ezt a kallódó iratanyagot megmenteni, és ezért komoly anyagi áldozatot is hozott. Több éves utánjárás és kapcsolatápolás után sikerült végül a Magyar Vízügyi Múzeumnak ezeket az iratokat megvásárolni. Legjellemzőbb sajátosságuk, hogy elenyésző számban fordul elő köztük Széchenyi kezétől származó levél, az is leginkább impurum, fogalmazvány. Úgyszólván valamennyin ő a címzett. Ez természetesen értékükből semmit sem von le, hiszen a múzeum birtokába ezáltal egy csodálatos tükör jutott, melyben nem olyannak látjuk Széchenyit, mint amilyennek írásai és közvetlen megnyilatkozásai láttatják, hanem olyannak, amilyennek kortársai, barátai, avagy ellenségei, ismerősei vagy számára teljesen ismeretlen emberek látták. A viaszpecsétek védelme alatt kendőzés nélkül nyilatkoznak meg a kor emberei: kormányhivatalnokok és egyéb tisztségviselők, közeli és távolabbi munkatársak, jóbarátok és ellenségek, feltalálók és csalók, gazdagok és tönkrementek stb. Mi indította a Magyar Vízügyi Múzeumot arra, hogy Széchenyi-emlékeket gyűjtsön, ill. vásároljon? — fogalmazódhat meg a kérdés a Széchenyit kevésbé ismerő olvasóban. A válasz amilyen egyszerű, annyira igaz: Széchenyi István nemcsak a „legnagyobb magyar" volt, hanem vízügyi történelmünknek is talán legnagyobb alakja: a Duna-gőzhajózásnak, az Al-Duna és a Tisza szabályozásának ő volt a legfőbb mozgatója. A múzeum által Storno Gábortól vásárolt, Széchenyi Istvánhoz írt leveleket, többféle nyelven írták: magyarul, németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul, szerbül, törökül és latinul. Bennük, miként már utaltunk rá, a XIX. sz. első felének magyar és európai élete a maga teljességében tárul fel. Ami pedig nekünk különösen fontos: Széchenyi gazdag életének úgyszólván valamennyi mozzanata megjelenik a sorok között. Ennek érzékeltetésére álljanak itt azok a címek, melyek alá első megközelítésre az iratokat soroltuk: — Széchenyi által írt levelek és iratok fogalmazványa — Széchenyi közéleti tevékenységével kapcsolatos iratok — Duna szabályozása — Al-Duna szabályozása — Duna-gőzhajózás — Tisza szabályozása és egyéb vízszabályozások — Balatoni gőzhajózás — Kérelmek, köszönőlevelek — Társadalmi és politikai viszonyokat tükröző levelek — Lótenyésztés — Magánjellegű levelek — Sina bankház levelezése — Magánjellegű pénzügyi és gazdasági levelek — Gúnyversek, dicsőítő versek és írások — Számlák — Egyéb iratok A felsorolásból kitetszik, hogy nemcsak a vízügyeket érintő anyagok és témák vannak gyűjteményünkben képviselve. Még Arany János neve is felbukkan, aki saját kezével kitöltött és aláírt felhívást küldött Széchenyinek, melyben anyagi támogatást kér községe számára abból az alkalomból, hogy Nagyszalontát a tűzvész csaknem teljesen elpusztította. A zalaegerszegiek ugyancsak tűzvész által elpusztult templomuk újjáépítéséhez kérnek támogatást. A segélykérő leveleknek se szeri, se száma. Bennük szerzőik, hogy szánalmat keltsenek, vagy kérésüket kellőképpen megokolják, részletesen kifejtik életük balrafordulásait, melyek kilátástalan helyzetbe sodorták őket, és nem fukarkodnak a hízelgő, magasztaló szavakkal: „Reszketve — s a szemérem által ön állásomból mint egy kimozdítva nyúlok tollamhoz" — írja Szunnyog Péter Dombrádról —, „midőn illy tartalmú sorokat olly Férjfiunak irok, kinek személyét, s nagy Lelkéhez igazán illő Nagy charachterét csak azon munkáiból van szerencsém esmérni, mellyekben országunk közjóllétét eszközlő legjózanabb elvek, s jövő kor boldogságának, s a stagnans rész természeti jogait emelő Liberalismusnak jótékony magvai rejtőznek, ezon munkáiból,