Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ A szakmunkásképzés helyzete Esztergomban A 317. sz. Szakmunkásképző Intézetben ismét Sinkó Gyulát választották meg a tantestület igazgatójának. Ezt az alkalmat megragadva kértem tőle tájékoztatást a helyi szakmunkásképzésről. — Az előző öt évben milyen célokat és feladatokat sikerült megvalósítania? — Vezetői és pedagógiai munkámban mindenkor igyekeztem a munkatervekben megfogalmazott célok és feladatok, a követelmények megvalósítására. A tantestület munkájában — ami egy folyamat — a pozitív tendenciákat, törekvéseket igyekeztem erősíteni, a káros jelenségeket mérsékelni vagy megszüntetni. Ügy érzem a tantestületünk fejlődött, munkánk színvonala javult. Javítottuk iskolánk rendjét és fegyelmét, növeltük a tartalmas munkát igénylő követelményrendszert. Jelentős eredményeket értünk el a tehetséggondozás és szintre hozó tevékenység területein. Javítottuk a tanulmányi eredményeket, csökkent a javítóvizsgára bukott tanulók létszáma, a lemorzsolódás. Iskolánk műhely jellegében erősödött, gazdagodott a pedagógiai módszertani kultúra. Tovább fejlesztettük az iskolai élet demokratizmusát. Az elmúlt öt évben kétszer kaptunk PRO URBE és háromszor KIVÁLÓ TÁRSADALMI MUNKÁÉRT kitüntetést. Igen szép eredményeket értünk el az előző években az SZKT-n, a tantárgyi versenyeken, sport és kulturális vetélkedőkön. Egy-egy kiemelkedő eredmény is született pl.: SZKT Országos Döntőn I-II. és IV. hely. — Milyen gondok és problémák jelentkeztek a szakképzésben? Nem érezzük társadalmi környezetünk húzó erejét — főleg a vállalatokra gondolok — nem is érezhetjük, hiszen az esztergomi öt bázisvállalatunk közül négy pénzügyi, gazdálkodási nehézségekkel küzd. Legkisebb bajuk is nagyobb, mint a szakképzés hatékonyabb támogatása. Lehetőségünk azért van, mert a SZIM Marógépgyár és a Dorogi Szénbányák komplex gépesített bányaüzeme korszerűségével segíti szakképzésünket. Fel kell készülnünk az eddiginél képzettebb és korszerű ismeretanyaggal rendelkező szakemberek képzésére. Tapasztalataink szerint a szakképzés egyre kevésbé tudja ellátni kettős feladatát, azaz befejezett általános és alapos szakmai képzést nyújtani tanulóinknak. E probléma okai többek között a szakképzéshez kerülő tanulók alacsony képzettségi szintjében és szakiskoláink maximalizált, a tanulók életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyó tantervi követelményrendszerében keresendők. A nyolcosztályos általános iskola hosszú évek óta funkciózavarokkal küzd. A tananyag zsúfolt, a tanuló számára elsajátíthatatlan. A tanulók jelentős része a túlméretezett feladatok miatt demotivált és az általános iskolából kettős bizalmi válsággal jön hozzánk. Megszokták már, hogy számukra az iskola csak keserűséget és többnyire balsikert jelent. A hároméves szakképzési időszak alatt fél év a felzárkóztatás, a kölcsönös bizalom kifejlesztésének időszaka. Felmerül a kérdés, lehet-e ilyen körülmények között ennyi idő alatt olyan intenzív képzést folytatni, amelyet a társadalom és a gazdaság elvár tőlünk. Tanulóink túlnyomó többsége teljesítményét visszafogva, képességéhez képest alul teljesít. Bizonyítja ezt a sok elégséges. További problémát látok a tantervek és tankönyvek színvonalában és korszerűségében. A tankönyvek tartalmának egyrésze elavult. Épületeink, berendezéseink, gépeink nagy többsége 15 éves, ezidáig a szintentartást sikerült biztosítani. Elmaradás a tanműhely gépeinek felújításában van, holott 1986 óta saját gépfelújítást is végzünk. Jelentős fejlődés történt a Megyei Tanács és a Művelődési Minisztérium segítségével a CNC oktatói kabinet kialakításával, amely főleg a szakközéposztályok magasabb szintű gyakorlati oktatását segítik. Nagyrészt saját erőből számítástechnikai termet 9 géppel, gépjármű-diagnosztikai műhelyt, video-stúdiót alakítottunk ki. Személyi feltételeink minden területen megfelelőek, ami gondunk van, az országos probléma, hogy a pedagógustársadalom ismert anyagi megbecsülése a nevelés és oktatás követelmény- és feladatrendszerével évtizedek óta nincs összhangban. — Milyen terveket dolgozott ki a meglévő gondok megoldására? — Nagy változásokat nem tervezek, nem is tervezhetek, hiszen ismerem az igazgatói munkakört és a körülmények adta lehetőségeket. Nagyon szeretnék a pedagógiai munkával többet foglalkozni, többet lenni a tanulókkal, a tantestülettel, velük szorosabban együttműködve tevékenykedni céljaink megvalósításában. Ezt igen nehezíti a rengeteg adminisztrációs és nem pedagógiai jellegű munka. A tantestülettel együtt a már megkezdett folyamatokat, célkitűzéseket szeretném az alábbi feladatok megvalósításával erősíteni, í 11. elérni: — tovább szeretném erősíteni a munkaközösségek szakmai munkát segítő tevékenységét, az alkotó jelleget, a műhelymunkát, — erősítsük tanulóink hazaszeretetét, magyarságtudatát, alakítsuk ki bennük a közösségért és önmagukért érzett felelősséget, — szélesíteni szeretnénk a szakközépszintű képzést, a feltételeket biztosítani tudjuk az autószerelő és nőiruha-készítő szakmákban. Soós Imre Ünnepi zászló a Szenttamáson — Ha nagyobbat tennénk fel, eltakarná a hiányosságokat!