Esztergom és Vidéke, 1988

1988. szeptember / 7. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1988 SZEPTEMBER MŰSORFÜZET — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Ara: 7,—Ft VITÉZ JÁNOS EMLÉKEZETE DR. PASKAI LÁSZLÓ bíboros, prímás, érsek beszéde Elhangzott: 1988. június 3-án, a Bazilikában Esztergom városa Vitéz János-em­lékévet ül, amelynek kiemelkedő ese­ménye a mai hangverseny, egyszer­smind ősbemutató. Születésének 580. évfordulója alkalmából illő és méltó módon emlékezünk a kiemelkedő esztergomi érsek-prímásra, aki Ja­nus Pannonius pécsi püspökkel e­gyütt a legnagyobb magyar huma­nisták közé tartozott. 1408-ban született a Körös megyei Zrednán elszegényedett nemesi csa­ládból. A tehetséges ifjú a papi hi­vatást választotta. Volt zágrábi őr­kanonok, váradi prépost. A kor szo­kásának megfelelően különböző vi­lági tisztségeket töltött be a kancel­lári hivatalokban. 1445-ben, Hunya­di János közbenjárására, nagyvára­di püspök lett, majd húsz év múlva, 1465-ben Mátyás király révén esz­tergomi érsek-prímás. Az ország vezető politikusa volt, ki­váló szónok. — Miután Mátyást ki­rállyá választatta, a királyi koronát is visszaszerezte Bécsből. A kor szokása szerint katonáskodott, és mint kiváló parancsnok vezette bandériumát. Mindamellett a béke éveiben a tudományok és a művé­szetek felvirágoztatásán fáradozott. E téren úgyszintén maradandót al­kotott. Kiváló tudós volt. Nemcsak a teoló­giában és a teológiai művek ismere­tében, hanem az akkor indult tu­dományosság minden területén, a hu­manista műveltség ápolásában is. Kortársai versengve ajánlották ne­ki műveiket. Regiomontanus, kora legnagyobb csillagásza itt Esztergom­ban, Vitéz János udvarában írta a Direkciók táblázata című munkáját, amelyet most Krakkóban őriznek. Ö is neki, a „főpapok gyöngyének" ajánlotta művét: „Te olyan nagy bőségben vagy a tudománynak és az erénynek, annyira ismered az is­teni és emberi tudományokat, és amikor minden tudományos munka hallgatója vagy, mindet felülmúlod műveltségeddel." Vitéz Jánost mint a magyar huma­nizmus egyik legfőbb megteremtő­jét és mecénását tartjuk számon, aki esztergomi udvarába a tudományok, a művészetek és a költők kiváló­ságait vonzotta. A prímási palota, amely — mint írják — ,.az egész világ szép dolgaival volt berendez­ve", vörösmárvány folyosójával, csil­lagvizsgálójával nagy vonzerőt je­lentett. Egész háza tele volt külön­leges emberekkel; köztük festők, szobrászok, fafaragók, egyházi és vi­lági tudósok is voltak. Érseki működéséhez kapcsolódik az Academia Istropolitana, a Mátyás által kezdeményezett és II. Pál pápa jóváhagyásával alapított pozsonyi egyetem. Ünnepélyes megalapításá­ra 1467 júniusában itt, Esztergomban került sor. Itt gyülekeztek a meg­hívott olasz, német, osztrák, lengyel és magyar tudósok, hogy innen in­duljanak Pozsonyba. Az egyetem négy fakultását bolognai és bécsi mintára szervezte meg. Az Acade­mia Istropolitana, sajnos, nem volt hosszú életű és Mátyás király halá­la után megszűnt. Azt is ki kell emelnem, hogy Vitéz János alattvalói fölött féltékenyen őrködött. Ezt az akkori idők társa­dalmi és gazdasági körülményei kö­zött tette. Ebből csak egyet emelek ki: a vámszedési jog eltörlésével, illetve a jogtalanul szedett vámok visszakövetelésével védte őket. A politikában való jártasságát elis­merik. Ö segítette, hogy királlyá vá­lasszák Mátyást. Ezért is helyezte őt a király Esztergomba. De később összeesküvésbe keveredett unoka­öccsével, Janus Pannoniusszal együtt 1471-ben Kázmér lengyel herceget hívta be az országba. A magyar fő­urak mind mellette álltak a Mátyás elleni összeesküvésben. A király azonban ügyes politikával elválasz­totta az összeesküvőket Vitéz Já­nostól, aki így egyedül maradt. Má­tyás a salvus conductus, vagyis me­nedéklevél ellenére elfogatta és Vi­segrád várába záratta. Majd, mi­után kiszabadult, visszatérhetett esz­tergomi várába, de csak szigorú megkötésekkel. 1472. augusztus 9-én halt meg — s mint feljegyezték — nem annyira kora miatt, mint bá­natában. Vitéz János kora Európáját Magyar­országra hozta és Magyarország ho­rizontját európaivá szélesítette. Ké­pes volt magával ragadni itáliai, gö­rög, német, osztrák, lengyel és ma­gyar tudósokat; az egyháziakat és világiakat pedig egységbe fogta. A humanizmus és a reneszánsz áram­latába kapcsolta Váradot, azután — nagyobb méltóság, tekintély és gaz­dagság birtokában — Esztergomot tette azok központjává. Udvara és könyvtára Mátyásnak is például szol­gált. Esztergom városa a nagy magyar hu­manista, tudós főpapra emlékezik. Szolgálja e megemlékezés Esztergom múltjának megbecsülését és indítson a kultúra mélyebb ápolására, mű­velésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom