Esztergom és Vidéke, 1988

1988. március / 3. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Soros-alapítvánnyal az NSZK-ban Vukov Konstantin műemlékvédelmi szakmérnök kezemunkáját városszerte több épület dicséri. Igaz, munkahelye ma már Budapesten, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, de ott is esztergomi terveken dolgozik. A múlt évben a Soros-alapítvány révén két hónapot az NSZK-ban töltött — a Vitéz János-féle palota ürügyén, (a szerk.) Évek óta foglalkozom az esztergomi Vitéz-palota építészeti rekonstrukciójának elméleti kérdéseivel, — dr. Horváth István baráti segítségének köszönhetően. Építészettörténeti elemzéssel sikerült kimutatni a Vitéz- és a budai „Friss'-palota közötti rokonságot. Az utóbbit Zsigmond király építtette, sajnos teljesen elpusztult. Zsigmond volt az, aki a XV. sz. elején megalkotta azt a csodálatos palotakoncepciót, melynek egyik képvsielője az esztergomi várpalota volt. Építését Szécsi Dénes érsek kezdte meg, majd Vitéz János folytatta, de teljes díszében Ippolito D'Este gyermekérsek idején pompázott. A nagyterem nagyjából 18x47 m(!) alapterületű volt. Hasonlóak léteztek a késői XIV. és a XV. sz-i Európában. Ezért volt izgalmas egy majdani Vitéz-palota rekonstrukció ügyében külföldre utazni. Az MTA Soros-alapítvány tanulmányi ösztöndíját egy hosszú előkészítő munka eredményeként kaptam. Űtvonalamat úgy állítottam össze, hogy minden középkori, nagyteremmel rendelkező városházát és palotát megtekinthessek. Később, a szerencse folytán, kiderült, hogy Zsigmond magyar király és német császár 1416—37 közötti útvonalait követtem. Először Münchenben töltöttem hosszabb időt, hogy szakirodalmi tanulmányokkal felkészüljek, illetve az ottani gazdag gyűjteményekben található korabeli építészeti ábrázolásokról adatokat gyűjtsek. Olyan középkori nagytermekre voltam kíváncsi, amelyeket óriási ívelt famennyezettel fedtek. A „Friss"-palotánák ilyen fedése volt, s alapos okunk van feltételezni, hogy az un. Vitéz-palota nagytermének is hatalmas fadonga fedése volt. Nem is kellett messze mennem, hiszen a müncheni régi városházában is szegmensíves famennyezet látható. (Ebben a teremben egykor Czillei Ulrik és Zsigmond király is részt vett egy táncmulatságon.) Itt meg kell jegyeznem, hogy a látott nagytermek a II. világháború pusztításainak egytől egyig nFdozatául estek. Mindenütt hihetetlen precizitással elvégzett rekonstrukciókat láthattam. Maga az újjáépítés módja is tanulmányutam céljai közé tartozott. München környékén az oberschleissheimi kastélyban az egyik teremben — a török alóli felszabadító háborúk emlékére — nagyméretű faliképek díszelegnek. Kettő közülük Esztergom 1683. évi visszavételét ábrázolja. Az egyik Párkány felől, a másik a táti síkról. Rekonstrukciós elgondolásainkat, sajnos, ez a két ábrázolás nem segíti, mivel általunk is ismert metszetek alapján készültek. München után Nürnberg volt második fő állomásom, de előtte Regensburg középkori világi építészetét is tanulmányoztam. A nürnbergi városháza középkori szárnyának nagytermét csak néhány éve állították helyre. Itt sok segítséget kaptam a városi magasépítési hivatal műemléki szakemberétől, aki már várt, előkészítette az archív fotókat az eredeti, tehát á bombázások előtti állapotról és a helyreállítási munkák fázisairól. Érdekes, hogy ennél a teremnél egy acélból készült szerkezet viseli a terhet; a régi ácsmunka formája csak beakasztott másodlagos szerkezet révén alakult ki. Ez — a mi műemléki felfogásunk szerint — hamisítás. A terem visszaadja az eredeti XIV. sz. végi tér élményét; a hasonlóság érzetét kelti — az esztergomi nagyteremmel. A mainzi Johanniskircheben láthattam egy teljesen új konstrukciójú íves famennyezetet is, amely 1953-ban készült, de olyannyira meggyőző, mintha négyszázévvel korábban készült volna. Utam során természetesen igyekeztem minden információt összeszedni, ami egy-egy részletkérdésben majd hasznos lehet, gondolok itt a késő gótikus építészeti részletekre, erkélymotívumokra. Megnéztem a III. Béla korabeli „kortárs" épületeket is, így Barbarossa Frigyes gelnhauseni és kaiserwethi palotáit. A tervbe vett épületek közül sikerült még megnézni a majna-frankfurti híres Kaisersaalt (Császárterem) és a kölni városháza Hansasaalját (Hansa-terem). A kölni műemlékes kolléga kíséretében Aachenbe úgyszintén eljutottam, ahol a „paloták palotáját", Nagy Károly rezidenciáját láthattam, amely évszázadokon át a német császárok koronázóhelye volt. A legfontosabb eredmény a régi tetőszerkezetek vizsgálatából származott. Eddig azt feltételeztem, hogy a Vitéz-termet — itáliai mintára — óriási hajlított fagerendákból alkotott faboltozattal fedték be, és erre került a nyeregtető. Valószínűbbnek látszik azonban az a nyugat-európai megoldás, miszerint a tetőszék torokgerendáiból és könyökfáiból formálták ki az íves felületet, amelyet aztán kazettás deszkaborítással láttak el, s még aranyozott rozettákkal is díszítették. összességében a tanulmányút igazolta az előzetes elgondolásokat. Az összegyűjtött anyag feldolgozása még sok időt vesz igénybe, de a tavaszi Vitéz-emlékülésen tartandó beszámolómba már szeretném beépíteni a legújabb rekonstrukciós elképzeléseket. Az ösztöndíj egyébként kitűnő feltételeket biztosított a munkához, lehetővé tette az útvonalak tetszőleges megválasztását, és még szakkönyvek, kiadványok vásárlására is lehetőséget adott. Vukov Konstantin Felhívjuk a téma iránt érdeklődök figyelmét, hogy dr. Horváth István és Vukov Konstantin közös írása Vitéz János esztergomi palotája címmel — 41 ábrával gazdagítva — a Komárom Megyei Múzeumi Szervezet kiadásában nemrég napvilágot látott. Kapható a Balassa Múzeumban. a Heti Világgazdaság 1988. február G-i számából... „ ... sok helyi lap főkönyvi számai arról vallanak, hogy az olvasóközönség a számára valóban érdekes helyi híreket értékükön is hajlandó megvenni. A Kecskeméti Szemle 1987-es kiadásainak költsége mintegy 1,1 millió forintra rúg, amiből 145 ezer csupán az újságírók tiszteletdíja, a többi nyomda- (446 186 forint). illetve papírköltség (137 591 forint), termelési különadó (147 000 forint). A lap 12 forintba kerül, így az ebből, illetve a hirdetésekből származó bevételei fedezik kiadásait. . . A Halasi Tükör 1987. április 4-én debütált 2000 példánnyal, mára ez a szám a két és félszerese. A minden második hét péntekjén standra kerülő lap tavaly összesen százezer példányban hagyta el a Kiskunmajsai nyomdát. Az ,.üzemilap" (impresszuma szerint öt gazdálkodó egység orgánuma) éves költségei rezsidíj és haszon nélkül valamivel meghaladták az egymillió forintot, bevételei 700 ezerre rúgtak. . . Közös ezekben a lapokban — függetlenül attól, mire szól az engedélyük (egyáltalán: van-e engedélyük), hogy nemigen közölnek veretes publicisztikát, lírai riportot, olvasmányos tárcát. A hír élteti őket, a máshonnan és máshogyan hozzáférhetetlen információ. Ez gyakran pusztán egy névsor: kiket mennyivel támogat az otthonteremtésben a tanács, kik születtek, kik haltak meg és kik házasodtak össze, máskor a szüret megkezdésének közhírré tétele. . . A Kecskési Hírek különkiadása példának okáért, a választások utáni hajnalon a postaládákban volt az eredményekkel. Nem lehet tehát kérdéses, kellenek-e az ilyen helyi lapok.:: Ballai József