Esztergom és Vidéke, 1988

1988. március / 3. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ EGY ÉVES a Pilismarót Barátainak Köre Még 1986 tavaszán fogalmazódott meg a gondolat, hogy községünkben egy olyan társadalmi szervezetre van szükség, amely a fejlesztési célok kijelölése, azok megvalósítása és a falu arculatának formálása, valamint a kulturális élet élénkítése révén szolgálja a lakosság érdekeit, miközben segítségére lesz a hivatalos községi vezetésnek is. A jó szándékú elhatározás tavaly február 28-án a Pilismarót Barátainak Köre alakuló ülésén vált tetté. Mi, a község jelenének és jövőjének formálásában részt vállalni akaró „bennszülött'' pilismarótiak, az ide „bevándoroltak" és az időszakosan itt-tartózkodók munkához láttunk. A kezdet nem volt könnyű, de az elért kis eredmények is lelkesítőek. 1987-ben jócskán előrehaladt a község fásítása-virágosítása. Vállaltuk a vízlépcső építése miatt bizonytalan sorsú Duna-part lakóinak és üdülőtulajdonosainak képviseletét — egy igazságos és méltányos megoldás érdekében. Régi kívánságnak tettünk eleget, amikor Heckenast Gusztáv (Berzsenyi, Kölcsey, Jókai és mások műveinek kiadója) egykori pilismaróti villája falán emléktáblát avattunk, amely tudtul adja, hogy a ház az 1848-as szabadságharc bukása után a magyar haladó politikai és szellemi élet egyik központja volt. Kezdeményeztük a község tájképi és történelmi értékű templomdombjának jelenlegi állapotában való megőrzését. Ez a törekvés idei munkálkodásunknak is fő célja, ugyanúgy, mint a község fásítása, szépítése. Szeretnénk elérni, hogy a Konyorcsik János szobrászművész által a községnek adományozott gyűjtemény mielőbb méltó bemutató helyre kerüljön. Nem csak támogatói, hanem részesei is akarunk lenni ama óhaj megvalósításának, hogy a II. világháború áldozatainak Pilismaróton is állítsunk emléket. Munkánk fontos részének tekintjük, hogy erősítsük az ifjúság kapcsolatát a szülőfaluhoz, a lakóhelyhez. Ezért foglalkozunk egy természetvédelmi tábor, egy helytörténeti vetélkedő és más hasonló rendezvények gondolatával. Feltételezve, hogy Pilismarót néhány év múlva az idegenforgalom keresett helyévé lesz, segítséget kívánunk adni a jövő terveinek formáláshoz. Az éves programot összeállító találkozón még számos olyan gondolat is felvetődött, melyek megvalósítása, ha elegendő erőnk és lehetőségünk lesz, még színesítheti társadalmi tevékenységünk palettáját. De azt se szeretnénk, hogy az „aki sokat akar, keveset markol" régi igazsága érvényesüljön Baráti Körünk munkája során. Márkosi Lajos 60 éves a Petőfi iskola Az évforduló arra kötelez bennünket, hogy tanulságként felidézzük a hat évtized néhány emlékét, s fejet hajtsunk az alapítók emléke előtt. Múltunk megbecsülése jelenlegi munkánk becsületének záloga. Ezért határoztuk el, hogy e lap hasábjain rövid, tanulságos, az utódokra maradt iskolatörténeti írásokból és visszaemlékezésekből idézzük fel a régi Petőfit. Elsőként Sinka László írásaiból, aki három évtizeden át volt az iskola igazgatója, adjuk közre az alapítás történetét. Szeretnénk megszólaltatni azokat a nyugdíjas pedagógusokat is, akik pályafutásuk során áldozatos munkával teremtettek iskolát, neveltek nemzedékeket. Éljenek egészségben hosszú, boldog életet! Köszöntjük az iskola régi pedagógusait és növendékeit! Peterke Árpád Sinka László: Az iskola építése A város vezetősége és polgársága — az első világháború utáni nehézségek ellenére is — a művelődés és a kultúra fejlesztésére jelentős anyagi és erkölcsi támogatást adott. 1926-ban a város képviselőtestülete szavazással döntött iskolánk építéséről. (42 fő mellette, 1 ellene szavazott.) 3 millió koronát a minisztérium, 1 milliót — amit 10 év törlesztésre vett fel — a város adományozott az építésre. A képviselőtestület elrendelte, hogy az iskola 16 tanteremből, 1 igazgatói szobából, 1 szertárból, 2 szolgalakásból, 2 tanári szobából és szokásos mellékhelyiségekből álljon. Továbbá intézkedett, hogy a felszabadult helyiségek (régi iskola) csak könyvtár, levéltár, múzeum és szakfelügyelői iroda céljára használhatók fel. A terveket Vjatka József készítette. 1926 áprilisában 227 ember és 8 fogat dolgozott az építkezésen, és ide kell még számítani a vezetőket és az irodai személyzetet is. Kútfúrásnál dolgozott: 1 pallér, 18 napszámos, 1 művezető, 1 fúrómester. Csőárokásánál és betemetésnél dolgozott 2 pallér, 4 kövező, 76 napszámos. Töltésnél dolgozott: 1 pallér, 92 kubikus, 2 napszámos, 8 kordélyos. Csőfektetésnél dolgozott: 1 művezető, 6 szerelő, 16 segéd. A falazásnál dolgozott: 1 kőműves, 3 napszámos. Az építkezés során 1 halálos áldozat is volt. A Petőfi ekkor az ország legmodernebb iskolái közé tartozott, kiváló belső felszereléséről a város gondoskodott. Az épület 1927-ben 347 000 pengőbe került. Teljes felépítése 1928-ban fejeződött be a tornateremmel. Az új iskolában a tanítás 1927. szeptember 14-én kezdődött a „Veni Sancte" után. Csatornázás miatt azonban már szeptember 19-én szünetet adtak ki. Az épületben egy-egy önálló igazgatású fiú- és leányiskola volt, a déli szárnyon a Szent Margitról, az északin pedig a Szent Imréről elnevezett. 544 tanuló került ide a következő 3 iskolából: Deák F. utcai fiúiskola, Bottyán utcai leányiskola, Szenttamási iskola. 1941/42-re nyolc osztályos népiskola lett. Az intézményben magasan kvalifikált pedagógusok tanítottak, akik aktív támogatói voltak a kultúra ügyének: publikáltak, s szellemi értékeik méltán öregbítették a város hírnevét. Tevékenységük sokrétű volt: tankönyvírók, zeneszerzők, festőművészek, szerkesztők, tudományos munkát végzők egyaránt voltak közöttük. Néhány a sok említésre méltó név közül: Kocsis Lajos festőművész, Pacolai Imre zeneszerző, Komor Imre tankönyvíró, Tihanyi Miklós, aki a Weber-féle resalvensek szorzásával foglalkozott, Fehér Bálint, aki latinul írt regényeket (Alma Poune, Juventus), Vértes Zoárd, aki görög folyóiratokba esztergomi vonatkozásokat gyűjtött. Ez a szellemi pezsgés iskolánk falai között is élt. így például innen ment nyugdíjba Nyári József, kinek „Parasztlakodalom" című néprajzi munkája nagy feltűnést keltett, Hajnali Kálmán zeneszerző és karnagy, Urbán Vilmos zeneszerző, a fúvószenekar alapítója, Kocsis Lajosné Gerencsér Anna festőművész, Arany Toldijának első színpadi rendezője, díszlettervezője, Robits Miksáné festőművész, Gábriel István MTI-tudósító, felelős szerkesztő. Egy-egy tantestületi értekezlet kiragadott mondata is arról vall, hogy törekvéseik ma is időtállóak. Megtalálhatók a tantestületi vitákban az integrált és komplex ismeretnyújtás elemei, amikor „ ... a természetes beszéd, a fogalmazás, a helyesírás és a nyelvi magyarázat..." kapcsolatáról tárgyalnak. A tanítás kérdéseivel foglalkozva: „...lényeges motívumai: gondolkodás-ítélet, a következtetést maga a gyermek alkossa meg, az élményeket élje át. A A megfigyelés, a kísérlet segítse a tanulást..." Az ilyen tanítási órákat ma is korszerűnek, nagyon jónak tartjuk. A gyermek tudásának értékelésénél: ,,... a gyermekek ne recitálják szárazon a tanultakat, hanem a cselekvéssel kapcsolatban élénk mozgalmasság kíséretében számoljanak be tudásukról.. A harmadik testnevelési órát 1928ban (!) örömmel üdvözölték. Ezeken a példákon kívül még sok hasonló volna sorolható.