Esztergom és Vidéke, 1988

1988. február / 2. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Az olimpiai eszme kibontakozása és fejlődése Esztergomban II. Az 1908-as londoni olimpiával kapcsolatban csupán öt beszámoló jelent meg a helyi sajtóban. 1912-ben viszont már 16. A beszámolók közül tizenkettő a városban rendezett I. Országos Olimpiai Céllövőverseny előkészületeivel és annak lebonyolításával foglalkozott. Négy beszámoló „Olympiád" címmel a felkészítésről, valamint az olimpiai tapasztalatokról számolt be. Az Esztergomi Friss Újság 1912. márciusában — a nemzeti érdekekre való hivatkozással — a figyelem középpontjába állította a testedzés, az ügyesség és a lövészet elsajátítását. „Mi békés nemzet vagyunk, de minket is megtámadhatnak, mert hiába a kulturális fejlettség, a nemzetközi jogot mégis csak az ököl keménysége szabályozza. Ilyen nagyra és messzire kiható fontos nemzeti célok előmozdításához járult hozzá Esztergom város közönsége is, mikor legutóbbi közgyűlésén egyhangúlag 2000 koronát szavazott meg az itt rendezendő olimpiai előkészítő lövészverseny céljára. .. már előre is sajnálattal jelezhetjük, hogy esztergomiak nem vehetnek benne részt. Ha a Szemere Miklós kezdeményezéséből indult céllövészeti mozgalmat közönségünk közönye nem fojtotta volna meg annak idején, most mi is kiállhatnánk nemes vetélkedésre, így azonban csöndes nézők és ünneplők leszünk." A Magyar Olimpiai Bizottság által 1912. május 22—25 között rendezett célövőverseny legkiválóbbjai képviselték a magyar színeket a svédországi olimpiai versenyeken. A versenyre nevezett és meghívott lövészek tiszteletére a vármegyeháza dísztermében fogadást, a főszékesegyházban ünnepi istentiszteletet rendeztek. Wimmer Imre polgármester köszöntőjében az olimpiai gondolatokat a nemzeti érdekekkel és a honvédelmi célokkal kapcsolta össze: „Átértjük a nemes sportnak nemzetedző erejét és a társulás szellemét emelő becsét és különösen is gyönyörködünk a klasszikus ókor hagyományain táplálkozó férfias kedven, mely az egykori olimpiádok varázsából meríti buzdító jeligéjét. És ha ezen nemes törekvései közt a céllövészet kultuszát ápolja ebben a honvédelem, a haza és király iránti magasztos kötelességek betöltését látjuk diadalmas végcéljául kitűzöttnek és ennek útján városunkat ma egy állomásnak tekintjük, amelyen a küzdőket szívünk szerint csakis szeretettel üdvözölhetjük és fogadhatjuk... Gazdag siker áldását kérjük az Istentől vállalkozásunkra mely a versenyző nemzetek előrehaladottabb készségéhez viszonyítva hazánk dicsőségéért nehéz feladatot tűzött maga elé." Az olimpiai válogató lövészverseny első najpjm Esztergomban a versenyzőit és a közönség tiszteletére toronyzenét és tűzijátékot rendeztek. A tűzijáték során fehér és zöld színű görögtűz gyönyörködtette a jelenlévőket. E céllövőversenyt követően az olimpiával kapcsolatos tudósítások sokáig szüneteltek. Közel egy évtizedes hallgatás után 1924-ben foglalkoztak ismét olimpiai játékokkal. A sport ügye ekkor a nacionalista nézetekkel fonódott össze, s főként a „magyar fölény" hangoztatásában, valamint más nemzetek lenézésében nyilvánult meg. „Olimpiák évében élünk. A magyar lobogó kétszer röpült fel Párizsban a győzelmi árbocra; a magyar Himnuszt kétszer játszotta végig a zenekar az elvakult nemzet fővárosában, tiszteletre elismerésre késztetve minden elfogultat. A magyar színek reprezentánsai megmutatták a művelt nyugatnak, hogy kik hivatottak testi ügyességüknél, rátermettségüknél fogva is Európa keleti részén a hegemóniát gyakorolni és ez a nép éppen nem a minket környékező államok valamelyike, hanem igenis mi a kis maroknyi nemzet, kit az éhenhalás fenyeget. .. A nemzet tettrekész embereket vár, kik nem törődnek a gáncscsal, kik bátran kilépnek a porondra hol a magyar jogot megvédeni, hol a magyar talentumot megmutatni lehet." Az I. világháborúban szerzett tapasztalatok az uralkodó köröket arra késztették, hogy kisportolt, a természetet ismerő, edzett és lélektanilag jól felkészített „vakon" bízó fiatalságot kell nevelni. 1928. szeptember 2-án Esztergomban vendégszerepelt az amszterdami olimpián ezüstérmet nyert vízipóló-csapat. A városban működő „Kultúr Mozgó" műsorán szerepelt az amszterdami olimpiász eseménye. November 26án nyílt meg a Szabad Egyetem VIII. tanfolyama, amelyen először szerepelt a sport. Előadónak dr. Mező Ferencet, az amszterdami szellemi olimpiász győztesét kérték fel. Dr. mező előadását az ókori sportélet és az olimpiai játékok címmel tartotta meg. Az előadó szívesen tett eleget a meghívásnak, mert városunkhoz családi szálak is fűzték, felesége ugyanis esztergomi volt. 1932-ben örömmel számolt be a sajtó arról, hogy a MOVE Esztergomi Sport Egylet meghívására a magyar olimpiai vízipólózó válogatott hírverő és bemutató mérkőzésen szerepelt Esztergomban. A vízipóló válogatottnak ez volt az utolsó hazai felkészülése az amerikai olimpiász előtt. A helyi sajtó nagy terjedelemben és megkülönböztetett figyelemmel kísérte az esztergomi lövészek sikereit, akik a Magyar Országos Lövész Szövetség által kiírt válogató versenyen vettek részt. A versenyre az ország területéről 52 versenyzőt hívtak meg, közöttük szerepelt négy esztergomi: Pelczmann, Simonidesz, Szűcs és Táky. A verseny után leszűkített kilenc fős keretbe bekerült Pelczmann Pál, Simonidesz Imre és Táky Imre. Az Esztergom és Vidéke június 28-i száma nagybetűkkel szedve „Az esztergomi lövészcsapat bravúrja az olimpiai válogatóversenyen" címmel számolt be a jeles sporteseményről. A szövetség által rendezett kéthetes edzőtábor után kiválasztott három legjobb versenyző között, sajnos, már nem volt esztergomi. Az 1936-os berlini olimpián a magyar tornacsapat tagjaként a volt esztergomi „tanítóképzős" Starkbauer József, aki Sarlós József néven szerepelt. Mellette egy újabb olimpiai reménység, Tölgyessy Sándor pisztolylövő az Esztergomi MOVE Szent István Lövészcsapat tagjaként került az olimpiai lövészcsapatba. Tölgyessy sportteljesítményét a sajtó nagyra becsülte, pedig „Az illetékeseken kívül nagyon kevesen tudják Esztergomban, hogy itt egy nagyjövőjű olimpiai reménység él, Tölgyessy Sándor pisztolylövő személyében. Vasárnap a budapesti előkészítő versenyen is kategóriájában első lett, hétfőn pedig az esztergomi lőtéren tréning közben beállította a németeknek előző évben Olaszországban elért világrekordját az ötszáznegyvenhét egységet. Tölgyessy Sándor eddig is országos rekorder volt, Ötszázharminckilenc egységgel. A kitűnő lövő egy év óta lő pisztollyal, addig puskás volt... Nagy reménységgel tekintünk Tölgyessy Sándor további szereplése elé, hiszszük, hogy kitűnő eredményeivel, olimpiai szereplésével sport terén is dicsőséget hoz Esztergomnak." A berlini olimpián elért eredményéről a helyi sajtó az „53 nemzet kiváló lövészei között a 7. helyet foglalta el Tölgyessy Sándor" című cikkben számolt be. Ezen az olimpián a magyar tornászcsapat is csupán a 7. helyet szerezte meg, melynek az említett esztergomi Sarlós József is tagja volt. Dr. Magyar György