Esztergom és Vidéke, 1988
1988. november / 9. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ nyolítását is. Legutóbb 1986-ban, az itt rendezett Regiomontanus szimpóziumon megjelent az USA-ból Owen Gingerich professzor is, a Nemzetközi Csillagászati Unió csillagásztörténeti szekciójának elnöke. Kedves színfoltjai voltak eddigi munkánknak hazai és külföldi tanulmányi kirándulásainknak, emléküléseinknek, kiállításainknak, a 10 és 20 éves szakköri jubileum megünneplése. Mindezt óriási írásos és foto emlékanyag őrzi. Első két évtizedünkről részletesebb — 44 oldalas — krónika is olvasható: az ÁMK 1983-ban megjelent kiadványa. Mint „felnőtt" szakkör segítséget nyújtottunk a táti és a dorogi csillagászati szakkör beindításához. Ezek ma is jól működnek. Mindkét csoport vezetője legaktívabb tagjaink közé tartozott. Több hazai és külföldi szakkörrel, illetve obszervatóriummal baráti viszonyt építettünk ki, amelyet évenként megismétlődő kölcsönös látogatásokkal erősítettünk meg. Nyilvántartott obszervatóriuma vagyunk az 1988-ban Strassbourgban megjelentetett és az egész világra kiterjedő Astronomical Data Center almanachjának. A 25 év alatt több szakköri tagunk tudományosan értékelhető megfigyelést is végzett. A gyűjtőközpontok visszajelzései bizonyítják, hogy a hozzájuk elküldött — a Napra, Holdra, bolygókra, meteorokra, üstökösökre, változó csillagokra, mélyég-objektumokra vonatkozó — vizsgálati adatainkat értékelhetőnek tartották, mind a hazai, mind a külföldi intézetek (a Szovjetunióban, az Esztergomi arcképcsarnok REGIOMONTANUS (1436—1476) A városunkban élt tudósok közül talán a leghíresebb, a reneszánsz kor elismert humanista tudós csillagászmatematikusa, a heliocentrikus (napközéppontú) világszemlélet egyik szellemi előkészítője 1436. június 3án született Bajorország északi részén, a Hassberge-hegységben fekvő Königsbergben Johannes Müller néven. A kor humanista szokása szerint szülőhelye latin neve után Johannes de Monté Regio-nak nevezte magát. Mai nevén halála után kezdték emlegetni. A csodagyermek — 11 évesen a lipcsei egyetem hallgatója — 1448-ban a bolygók égi helyzetét számítgatta, csillagjóslásokat és naptárt készített. 1450-ben már a bécsi egyetemre járt, ahol a nagyhírű osztrák csillagász Georg Peuerbach (1423—1461) tanítványaként, majd 1457-től a magiszteri (tudós) fokozat megszerzésével munkatársaként bekapcsolódott azokba az észlelésekbe, amelyeket Peuerbach új bolygóelméletéhez folytatott. Ezeknek a görög Ptolemaiosz elméletével megfelelő számításokkal kelUSA-ban, az NSZK-ban, Franciaországban és Angliában). Juhász Tibor — rendes, majd csillagászként tiszteletbeli — tagunk több évig szerkesztette az Algol című és kéthavonta 200 példányban nyomtatásban megjelentetett szakköri körlevelünket. E változó-csillag megfigyelésére vonatkozó módszertani kiadványunk egyre bővülő munkakapcsolatot teremtett sok-sok hazai és külföldi amatőrrel. Elköltözése után az Algol kiadása megszűnt, helyette Zalaegerszegen Albireo címen jelenteti meg kiadványát, melyben mi is többször szerepeltünk. Trexler László szakköri tagunk 1986-ban elkészítette „őszi és téli csillagos ég" című — oklevéllel és pénzjutalommal kitüntetett audiovizuális szemléltetési anyagát. Ezt a szombathelyi Tanárképző Főiskola eredményesen használja a csillagászati ismeretek tanításánál. Munkánk csak úgy lehetett negyedszázadon át folyamatos és eredményes, hogy mindenkor éreztük az ÁMK igazgatóságának, a TIT helyi titkárának: a közelmúltban elhunyt Seres Béla tanár úrnak, úgyszintén a Városi Tanácsnak erkölcsi és anyagi támogatását. Ez utóbbiak sorába tartozik a kerek-tói üdülőkörzetben idén kapott 641 m 2-es terület, ahol egy új — zavaró fényhatásoktól mentes — megfigyelési központot létesíthetünk. Működésünket jelentősen ösztönözte a szinte folyamatos elismerés, A megyei- és országos lapok, folyóiratok, csillagászati évkönyvek soksok lelkesítő híradást, cikket, beszálett volna megegyezniük, azonban minduntalan eltéréseket tapasztaltak. Itt vette észre Regiomontanus azt, hogy a bolygók mozgásuk során mintha a Naphoz volnának láncolva. A birtokukban lévő latin nyelvre lefordított munkában (Ptolemaiosz ,,Almageszt"-jében) a többszöri másolás, fordítás miatt hibákat találtak. Ezek javításához ajánlotta fel segítségét a görög származású Bessarion bíboros (1395—1472), akivel 1461-ben Regiomontanus Rómába utazott, ahol a nagy műveltségű bíboros környezetében eltöltött években megtanult görögül, a bíboros tulajdonában lévő eredeti kéziratból lefordította és magyarázatokkal látta el az Almagesztet, az ebből készült kódex (Epytome Almagesti) Mátyás király könyvtárában is megtalálható volt. Ekkor fordította le elsőként latin nyelvre a görög matematikus, Diophantosz 13 könyvét. Az itáliai tartózkodása idején írta meg legjelentősebb matematikai jellegű munkáját (öt könyv mindenféle háromszögekről), amelyben a háromszögszámítások elméleti alapjait vázolta. Ettől kezdve lett a trigonometria a matematika külön fejezete, eddig a csillagászathoz tartozott. Regiomontanus levelezéséből tudjuk, hogy foglalkoztatta számos egyenletmegoldási és számelméleti kérdés is. Ő találta meg az ötödik tökéletes számot, a 33550336-ot. Bemolót közöltek rólunk. Mind a szakkör, mind tagjai és vezetői többször részesültek kitüntetésben, jutalmazásban. (A szakkör 1983-ban a Szocialista Kultúráért Érdemérmet, ezévben pedig a Kiváló Szakkör címet is megkapta.) Büszkék vagyunk arra, hogy szakköri vezetőségi tagunk az ország legjobb szakközépiskolás fizikusa: Nyerges Gyula. Jelenleg az ELTE természettudományi karán matematikát és fizikát tanul, amit majd a harmadik évtől csillagászattal is kiegészítve — ő lesz a második szakcsillagászunk. Bízom benne, hogy néhány év múlva a szakkörvezetői stafétabotot neki adhatom át. Mert bizony, valóban így igaz: „Tempus fugit" . . .Az idő fut, sőt rohan; a vezetők elfáradhatnak... Azonban épp ennyire igaz, hogy a szakkör nem öregedett meg. Ezért joggal hihetjük, hogy még nagyon sokáig fiatalos lendületű marad, mindig képes a megújulásra. E reményünknek is jelképe lehet az a névváltoztatás, amelyre — az újabb negyedszázad küszöbén — javaslatot tettünk az ÁMK vezetőségének. Ha elfogadják, akkor 1988. november 18-tól elnevezésünkben legrégibb „Ősünk" fényes humanista neve fogja hívni, ösztönözni és kötelezni az esztergomi amatőrcsillagászok újabb és újabb nemzedékeit. Ilyenformán: Esztergomi Általános Művelődési Központ Regiomontanus Csillagász Klubja Dr. Jónás László szakkörvezető vezette az európai matematikába a gyökmennyiség fogalmát, kidolgozta a gyökmennyiségek műveleti szabályait. Ő jelölte először a szorzás műveletét a ma is használatos ponttal. Bessariont elkísérve előadásokat tartott több egyetemen, így Páduában és Ferrarában. Ekkor ismerkedett meg a lengyel származású Bylica Márton (1434 7—1493?) csillagásszal és Janus Pannoniusszal (1434—1472), akinek a közvetítésével sikerült a két csillagászt Vitéz János esztergomi érseknek (1408—1472) meghívnia Esztergomba azért, hogy a létesítendő pozsonyi egyetemen (Academia Istropolitanán) a matematikát és a csillagászatot tanítsák. 1467-ben már mindketten Esztergomban voltak. Regiomontanus készített horoszkópot (csillagjóslást) a pozsonyi egyetem megnyitására (1467. június 6.). Bylica Márton tanította a csillagászatot, Regiomontanus vendégelőadóként a matematikát. Ö Esztergomban az érsek híres palotájában lakott (valószínűleg a lakótoronyban), közel a csillagvizsgálóhoz. Itt is folytatta megfigyeléseit, amelyekhez már itáliai tartózkodása idején táblázatokat, csillagászati műszereket, műszerterveket készített azért, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban lehessen az adatokból különböző számítáFolytatás a 11. oldalon!
