Esztergom és Vidéke, 1988

1988. október / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ Sporteseményekről... LABDARÜGAS: KERTES LÁSZLÖ az új edző Kertes (Krieschneider) Lászlót Eszter­gomban jól ismerik a labdarúgás hívei. Az NB i.-et megjárt, többszörös ,,B" és vidék-válogatott labdarúgó már sikerrel edzősködött NB Il.-es, NB III.-as csapa­tunknál. öt évig egyik csapat összeállí­tása után sem olvashattuk nevét. Most, augusztus végén a szurkolók örömmel vették a hírt hogy „a" csapat edzője új­ra ő lett. Milyen kapcsolata volt az elmúlt években a labdarúgással, és milyen tervekkel vág neki az 1988/89-es bajnoki évnek? — kér­deztük a mestert. — örülök, hogy az „Esztergom és Vidéke" gondolt rám, magam is rendszeresen ol­vasója vagyok, és környezetemben is ér­deklődéssel lapozzák, ötven éves vagyok, tősgyökeres esztergomi, szüleimnél Szent­györgymezőn nevelkedjem. Tizenn gy éves koromban lettem igazolt labdarúgó, előtte a híres Hunyadi utcai grundon ivódott belém a foci szeretete. A VASAS ifiben játszottam két évet, azután tizenhat éve­sen az NB II.-be kerültem. Kiestünk, csa­patunk kettévált, és én a Szerszámgép­gyárba kerültem esztergályosnak, és a labdarúgást is ott folytattam. Edzőnk a sokunk által szeretett és nagyrabecsült Hevesi Sándor volt. Gólkirály voltam 43 góllal; máscdikok lettünk az NB Ill.-ua:;. Több NB i.-es csapat is keresett. Én 1958­ban Dorogot választottam, mert Eszter­gomból nem volt szívem elköltözni. Hat évet játszottam ott, neves játékosokkal. Szép emlékeim közül csak kettőt említek: Grosicsnak mesterhármast rúgtam, majd az én gólommal 1—0-ra győztük le a Ba­yern Münchent. örömmel jöttem vissza Esztergomba — mikor a MIM VASAS hívott — az NB. II.-be. A vállalat lakatosműhelyében let­tem műszaki ellenőr, most is ott dolgo­zom. Jó csapatunk volt akkoriban: Tras­ser, Zöld, Dinnyés, Takács, Tarnóczi, Szendi, Nóvák, György, Dunai, Markó, Osvald, Turai, Pellinger voltak a csapat­társak; a másodosztályban élcsapat vol­tunk. Az ifjúsági, majd felnőtt csapatnál lettem edző. Legemlékezetesebb, hogy 1983 őszén a Dorogot 5—l-re megvertük, öt évre azért álltam félre, mert az akkori szakosztályi elnök — aki időközben már el is távozott beosztásából — és közöttem szakmai vita támadt. S én a labdarúgást illetően, elveimet nem adtam föl. Abban az időben játszottam és akkor szereztem oktatói képesítést, amikor a magyar lab­darúgás Európa élvonalába tartozott. Most is a stílusos, technikás, szellemes játék híve vagyok. Az elmúlt öt évben a sportegyesület el­nökségének felkérésére vállaltam a 8—11 évesek, az úgynevezett előkészítő csoport szakmai vezetését. Most, hogy három éves, mindent kielé­gítő körülmény mellett sem tudott a csa­pat a másodosztályba jutni, és ez csaló­dást okozott a szurkolóknak, újra rám esett a választás. — imádom Esztergomot! Szerettem volna, ha a labdarúgásban ki­emelkedik a környező városok közül. Saj­nos a rengeteg gátló körülmény miatt, sem játékos koromban, sem a korábbi edzőségem alatt ez nem sikerült. Amikor a feltételek jók voltak, akkor pedig ide­gen edzőt szerződtettek. Most, hogy a pat­ronálónk nehéz gazdasági helyzetbe ke­rült, a stabil csapatból tíz kezdő játékos eltávozott, újból rám esett a választás. Én esztergomi vagyok, minden vágyam, hogy a hűséges és szeretett esztergomi szurkolóknak megfeleljek. A Schromeisz, Bulfán, Meszes, Martin, Olasz, Csapucha, Bankó, Zöld, Hernádi Gyula és János, Szoboszlai, Molnár, Stréhli, Sági, Paul, Herr, Turai, Rosta, Tarnóczi összeállítású csapat jobbára fiatal és meglehetősen ta­pasztalatlan, de lelkesek, és mind eszter­gomiak vagy környékbeliek. Szeretnék L ^lőlük jó csapatot kovácsolni. Éppen ezért n; ,'yon kérem a szurkolókat, hogy bíztassák a fiatal, most alakuló csapatot. A város intézményeit pedig arra, hogy — az anyagi lehetőségeikhez mérten — tá­mogassanak bennünket — mondta a lab­darúgók új edzője. MIKROMED SE: Köszöntjük MRAZ nUDOLF ügyvezető elnököt Augusztus 29-én ünnepelték a sportbará­tok Mráz Rudolfnak, a MIKROMED SE ügyvezető elnökének, a városi tanács sport albizottsága tagjának 70 éves születésnap­ját. A hófehér hajú, korát meghazudtoló­an fiatalos megjelenésű sportembert arra kértük, hogy sportolói múltjával, sport­vezetői jelenével ismertessen meg ben­nünket. — Dorogi születésű vagyok és ott is gye­rekeskedtem. Mint minden akkori fiú, én is focistaként indultam, s az iskolában atlétizáltam. Mivel öten vagyunk testvé­rek, fiatalon munkába kellett állnom, ezért abban az időben az aktív sportolást korán abbahagytam. Szénosztályzón, bá­nyagépgyárban dolgoztam, és a szurkolók egyik szervezője lettem. Katonaság, majd a frontra kerültem. Esztergomba 1946-ba jöttem az akkori Petz Iparművekhez. Az államosítás után a Szerszámgépgyár meg­kapta a ferencesek sporttelepét. Ott a labdarúgó-szakosztály vezetője voltam, edzőnk Hevesi Sándor volt. Esztergályos­ként indultam, majd továbbtanultam és meó-vezető, majd műszakivezető lettem. 1962-ben a Relégyárba kerültem, ahol akkor Sipos István elnöklésével mozgal­mas sportélet folyt. Társadalmi munká­ban először a gyárudvaron, majd a Béke téren épült sporttelepünk. A városrende­zés innen is „elüldözött" minket, a Prí­más-szigeten kaptunk és vettünk végleges helyet. 1972-től választottak meg az ÉMG VASAS elnökének. Abban az időben — nyugdíjazásomig, 1980-ig — üzemvezető voltam. Szakosztályaink közül a férfi röplabdások több mint 10 év óta az NB II.-ben szerepelnek, és jó középcsapatnak számítanak. A nők most kerültek fel az NB II.-be. A vívók elsősorban az után­pótlás nevelésében eredményesek. Termé­szetjáróink nem csak hazai, hanem kül­földi kirándulásokon is részt vesznek. A tömegsportban a MIKROMED SE-nél az asztalitenisz, a labdarúgás, a sakk, az úszás, a torna és a tenisz a legnépsze­rűbbek. Ügyvezető elnök 1984 januártól vagyok. Azóta a legnagyobb eredménynek a Prí­más-szigeti sportcentrumunk felépítését tartom. Még nics készen, mert a villa­moskábelezést, a csatorna- és a vízvezeték bekötését még meg kell csinálnunk. Tíz évig együtt dolgoztunk Cserháti Fe­renc barátunkkal, aki fiatalon 59 éves korában — súlyos betegségben — a na­pokban halt meg. Kegyelettel emlékezünk rá, hiszen a sportegyesületünk nemcsak a pálya gondnokát, hanem a röplabda­sport egyik nagy szurkolóját is elvesztette. Nehéz lesz őt pótolni. A sportvezetésben György Jánosnak kö­szönhetek még sokat, aki a programok lebonyolításában, a sportolók kiszolgálá­sában otthonos. A MIKROMED sportegyesület büszke ar­ra, hogy a gyári dolgozók, családtagjaik és az aktív sportolók a hét minden nap­ján betöltik a pályákat és a klubházat. Magunktól ezt zavartalanul nem tudnánk megoldani; jelentős segítséget kapunk Bá­di Béla vezérigazgatótól és Németh János elnöktől. Most hetven évesen sem okoz fáradtságot a sportügyekkel való foglalkozás, és amíg örömöm telik benne, addig szíve­sen is vállalom —mondta városunk sport­életének egyik nagy „öregje". Pálos Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom