Esztergom és Vidéke, 1988

1988. október / 8. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TAJÉKOZTATÖ MÚLTIDÉZÉS RDIRTERD AZ ÉPÜLŐ KOLLÉGIUM KAPCSÁN Az előző számban beszámoltunk a Tanítóképző Főiskola kollégiumának építéséről. Most a tervezés előtt végzett történeti és régészeti kutatások eredményeiről essék szó, amelyhez felhasználtam dr. Horváth Istvánnak, a Balassa Bálint Múzeum igazgatójának e területre vonatkozó vizsgálatai anyagát. A vizsgált területen, amely a Batthyány utca páros oldalától a MIKROMED támfaláig húzódik, s a mellette álló Szenttamás-hegyen római villák és szőlők lehettek. Krónikáink és okleveleink egybehangzóan Géza fejedelem korához kötik a fejedelmi udvar esztergomi megtelepedését. A magyar középkorban — Géza fejedelem korától a török korig — Esztergom egy kettős település képét mutatja. Az egyik magva a Várhegy, a király, majd az érsekség palotájával, a káptalanokkal és templomokkal. A Várhegyhez csatlakozik a váralja is, a — részben még ma is látható középkori falakkal övezett későbbi Víziváros. A másik — a polgári központ — a, mai belváros helyén volt, az ún. szabad királyi város, a latinusok városa. E két góc köré csoportosultak a kisebb települések, községek, melyek jelentős mezőgazdasági és ipari telepek voltak. Pl.: Kovácsi a pénzverők, ötvösök faluja, de a környék településein is egy-egy foglalkozási ág képviselői laktak, pl.: Dorogon a királyi udvar szakácsai stb. A helynevek között sok vad- és háziállatnévből eredő akad, amely az ott folytatott vadász vagy állattenyésztő életmódra enged következtetni. Pl.: Farkas, Sárkány, KakasKakat (a mai Párkány), Libád. Az általunk vizsgált területen egy Libád nevű települést találunk. Ma ezt a területet nevezik Kislévának. Balogh Albin szerint a régi Libád név él tovább ebben az elnevezésben. Régen a -d- kicsinyítő képző volt, pl.: ebed-kiskutya; így Libád-Kisliba-Kisliva-Kisléva. A tatárjárás nagy pusztítást végzett a városban, amelyről Rogerius mester Siralmas énekében számol be. A régi gazdagságát ezután nem nyerte vissza a királyi város. A súlypont áttevődött a Várhegyre, az érsekségi székhelyre. A királyi udvar a tatárjárást követően Budára költözött. A Canterbury Szent Tamás emlékét őrző hegyen a XIII. sz. elejétől a prépostság épületei álltak, egészen a török időkig. A Batthyány Lajos utca teljes hoszszában kelta településre utaló régészeti leletre bukkantak. A Tanítóképző építésénél 1928—29-ben előkerült Claudius és Dioclentianus érmek, római üvegkarperecek valószínűen római temetkezésekre utalnak. Ugyanekkor találtak két kisméretű római oltárkövet is, amelyeket Silvánusnak és feleségének állítottak. A régészeti megfigyelések, ill. a két alkalommal végzett leletmentő ásatás eredményei alapján itt két korszak temetőjét különböztethetjük meg: — az utca közepe táján (a Tanítóképző udvari kapuja és a Csülök vendéglő körzete) többrétegű temetkezést figyeltek meg, amely nagy valószínűséggel középkori lelet. Erre a tájra lokalizálható az 1331ben már említett Szent Ambrus templom — a többrétegű sírok ennek temetőjéhez tartozhattak. A templom egyébként a középkori Esztergom — a Szenttamás-hegy és a bazilikafeljáró közötti völgyben fekvő — Libád nevű városrészének plébániatemploma lehetett. E városrész középkori épületeinek maradványai is a fenti területen rejtőznek, — magát a templomot a Csülök vendéglő tájára tehetjük; — a másik, jóval nagyobb kiterjedésű temető sírjai a Béke téri lakóteleptől a Kis-Dunáig terjedő területen kerültek elő. Ezt a törökök a XVI—XVII. században az elpusztított Libád városrész helyére telepítették. A török temetőt jelzi G. Houfnágel 1595. évi metszete is. Ekkor a korábbi városrésznek már a romjai sem álltak. A török uralom alatt 1594-ben váracsot (földvár) építettek a hegyre, amelyet Tepedennek (Koponya-luggatónak) neveztek, hiszen a Várhegy elfoglalása, majd védelme szempontjából ez volt a legmegfelelőbb hely. A török kiűzése (1683) után a temető területét hamarosan elkezdték beépíteni. F. B. Werner 1735 táján készült metszete már néhány házat is jelez. Andres Krey 1756. évi felmérése szerint már kialakult és beépült a mai Batthyány, a Téglaház és Basa utcák nyomvonala. Utóbbi szerint az utca Ny-i oldalán már 15 ház állt, ezek azonban még fésűfogas beépítést mutatnak. Az utcafront zárt beépítésére a XVIII.sz. második és a XIX. sz. első felében kerülhetett sor, mert az 1870 körüli kataszteri térkép már ezt a helyzetet mutatja. A török kiűzése után ismételten és mind sürgetőbben fogalmazódott meg a követelés, hogy az érseki székhelyet Nagyszombatból vissza kell helyezni Esztergomba. Erre már az 1702-es országgyűlés törvényei is kötelezték a káptalant, de csak az 1800as évek elején, Rudnay Sándor érsek fogott hozzá az építkezéshez, aki a kismartoni Kühnel Pálra bízta a korszak legnagyobb méretű építkezését. Kühnel gyorsan elkészítette a terveket és a kivitelezés helyszíni irányítására maga mellé vette az ugyancsak kismartoni származású J. N. Packhot. Tervei szerint a maihoz több tekintetben hasonló templomot és ahhoz északról és délről csatlakozó érseki palotát, majd két, mélyebb szinten álló papneveldét és hozzájuk kapcsolódóan a kanonoki házakat épített volna. 1822-től nagy iramban folyt az építkezés, ami Rudnay érsek halálával megtorpant, s csak Hild József fejezte be 1869-ben. Az építkezések során a régi rajzokon is látható magas Várhegy tetejét letolták és így a régi romok (Szent Adalbert-székesegyház) megsemmisültek. A terület nyugati oldalára 1763— 1824 között kanonoki házakat építettek. A hozzájuk tartozó kerteket pedig, a lejtős terepre épített támfalon belül, feltöltéssel alakították ki. Az eredeti, nagyszabású tervek szerint a kanonoki házak keleten (a mai Balassa iskola helyén) körívesen épített szárnyakkal záródtak volna. Egy másik szeminárium is épült volna a mai Tanítóképző táján, ez azonban nem valósult meg. Az eredeti elképzelések szerint az építendő szemináriumtól DK-re, valamint a Batthyány L u. teljes nyugati felén függőkertet, tavacskákat és díszparkokat létesítettek volna. 1856—66 táján a mai Tanítóképző helyén az érsekség növényháza állott, amint azt egy ez időből származó fénykép tanúsítja, amelyet azonban hamarosan elbonthattak, mert az 1870 körüli kataszteri térkép már nem jelzi, ill. Beszédes Sándor 1870. évi fényképén sem szerepel. 1870. után tehát a Batthyány L. utca végig földszintes házakból állt, amelyek kertjei felett a kanonoki házak oszlopos-kerítéses kő-támfala emelkedett. 1928-ban kezdik építeni a mai Tanítóképző épületét, az eredetileg tervezett szemináriumépület helyétől kissé keletre, kisebb alapterületen, Quittner Ervin tervei alapján. Ezzel a Batthyány L. utca elején lévő sarokház helyén jelentős épülettömeg jelenik meg. Az épület eredeti terveit megtaláltuk. Az 1929-ben felépült házat később bővítették, így alakult ,ki mai tömege. A mostani beépítés megőrzi a városrész földszintes beépítési jellegét, a kollégium épülettömege pedig a főiskola és a kanonoki házak léptékéhez igazodik. H. Hetényi Éva építész