Esztergom és Vidéke, 1987
1987. szeptember / 7.szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1987 SZEPTEMBER MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ Gondolatok — tanévkezdés előtt Mióta a József Attila iskola új helyén, az épülő bánomi városrészen található (1984), mondhatjuk, hogy az érdeklődés, a figyelem nem csökken intézményünk iránt. Ez az odafigyelés kiváncsiság — ennyi idő után merjük remélni — már nem kizárólag az új létesítmény csodálatából ered, hanem mindannak a belső tartalomnak a fokozatos kibontakozásából is, amely az iskola koncepciójaként még három évvel ezelőtt fogalmazódott meg. Melyek e koncepció lényegi elemei? — Az iskola legyen korszerű, azaz megújulásra képes. — Az oktató-nevelő munka ágyazódjon be a kultúra elsajátításának minél szélesebb folyamatába. — A helytörténet, településünk múltjának való ismerete nélkül elképzelhetetlen a várost szerető fiatalok nevelése. — A testi nevelésnek, az egészséges mozgásnak minél több teret adni a felnövekvő fiatalok egészsége érdekében. Iskolánk sajátos arculatához tartozik az a törekvés, hogy a Bánomi lakótelep közművelődési alapellátását is fölvállaljuk. Ez az elképzelés bevált, és míg „kifelé" gazdagítja az iskolától megszokott „szolgáltatást", „berelé", az iskolai nevelés belső színtereit bővítve pedig előnyös. Mindezeket már nemcsak mint saját önértékelésünket írhatjuk le, hanem, mint a város vezető testületének a tanács végrehajtó bizottságának véleményét is. Ezenkívül nagyon sok esztergomi városlakó ítélete, rokonszenve cseng össze ezekkel a szavakkal. Bizonyára kaptak valamit tőlünk, egy műsoros est során, egy kiállítás megtekintése által, vagy hogy még konkrétabb legyek: a tornaterem és berendezése használata révén, vagy éppenséggel egy könyvtári könyv kölcsönzése kapcsán. Nagyvonalakban ezek azok a területek, ahol a mindennapi iskolai kapcsolatokon túl még volt — és reméljük a jövőben is lesz — alkalmunk találkozni a felnőtt lakossággal, a társadalmi mikrokörnyezettel, amelyben élünk, amely tevékenységünket, munkánkat, nap mint nap mérlegre teszi. Ha már lehetőséget kaptunk a bemutatkozásra, engedjék meg, hogy röviden néhány szót ejtsek eredményeinkről. Tanulmányi munkánk legfőbb mutatója az, hogy tanulóink a középiskolákban jól megállják a helyüket. Az egyéni képességek kibontakoztatására több mint 15 szakkör és négy féle fakultáció ad lehetőséget. Tanulóink eredményesen szerepelnek az egyéni és tanulmányi pályázatokor, a művészeti szemléken, valamint a különböző szintű sportversenyeken. Legnagyobb eredménynek mégis azt tekintjük, hogy tanulóink többsége szeret iskolába járni, még a szabadidejét is szívesen tölti nálunk. Hogy ez a vélekedés mennyire nem formális, azt azok a volt „józsefes" tanulók igazolják, akik szívesen járnak vissza régi iskolájukba. Az 1987/88-as tanévet szeretnénk úgy kezdeni, hogy azok a kívánalmak és elvárások, amelyeket számunkra a különböző testületek és közösségek megalkottak, minél inkább érvényesüljenek, biztosítva a munka legkedvezőbb rendjét, szervezettségét, amely egy ekkora intézmény (730 tanuló, 70 dolgozó) zavartalan működéséhez szükséges. Kapcsolatainkat is szeretnénk tovább bővíteni, aminek eredményeként a következő tanévben szeretnénk létrehozni az iskolatanácsot. Ez a külső, nem hivatalos, de velünk mégis együttélő, patronáló szerv adhatná meg iskolánk és pedagógusaink számára azt a megnyugtató társadalmi hátteret, amelytől talán több elismerést, a nevelőmunka nagyobb tekintélyét remélhetjük. Végezetül: az elkövetkező tanév mindannyiunknak — tanulók és pedagógusok — számára annyiból fog újat hozni, hogy az alsó tagozatos osztályokban beindul a tanítóképzős hallgatók gyakorlati felkészítése, azaz iskolánk gyakorlóterepet, „műhelyt" biztosít azok számára, akik a pedagógusi hivatást választották. Balogh Attila igazgató Kultúrpolitika— politikai kultúra Az elmúlt években sok kritika érte az Általános Művelődési Központ művelődési házát. E véleményeket így összegezhetnénk; a művelődési ház tevékenysége nem felel meg a város igényeinek. A kritikus vélemények hangoztatói természetesen nem ismerhetik a művelődési háznak, a ház szakmai vezetésének azokat a nehézségeit, amelyek éveken át lehetetlenné tették az elért — egyébként sem eléggé megbecsült — eredmények meghaladását. Talán elérkezett az idő, hogy a Petőfi Sándor Általános Iskola és a Petőfi Sándor Művelődési Ház öszszevonásának és a kialakított szervezeti modellnek negatív hatásairól szólhassunk. Erre azért van szükség, mert a művelődési ház milyensége az egész város ügye, s így a város nyilvánosságának köze van ahhoz, hogy eddig milyen akadályok okozták a művelődési élet hiányosságait. Az említett összevonás eredményeként a művelődési házat a város egyik általános iskolájának alárendelték. Ez szervezeti és funkcionális alárendelést is jelent, vagyis azt, hogy formailag a művelődési ház megszűnt városi művelődési háznak lenni, ettől fogva a Petőfi Általános Iskola művelődési háza, tevékenysége teljes egészében az ott folyó oktató munkának rendelődik alá, azt hivatott kiegészíteni, illetve az általános iskola beiskolázási körzetében minden korosztály közművelődési feltételeit biztosítani. Az ÁMK alapfunkciói közé tartozik az általános iskolás korúak nevelése, a dolgozók általános iskolája, és a nyári napközis tábor is(!), míg nem alapfunkciója a művelődési házban folyó munka, vagyis a közművelődés teljes tevékenységrendszere. A tevékenység-preferenciának ez a hierarchiája már önmagában sokat elárul, de a kettő közötti viszony jellemzésére legalkalmasabb az 1986. évi ÁMK-munkaterv egy részlete:
