Esztergom és Vidéke, 1987

1987. május / 5.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 11 10 MŰSORFÜZET - KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ „Nem könyvből tanított bennünket a történelemtanárunk (....) Esztergomi tudós volt, akárhogy magyarázta a tör­ténelmet, a fonalat mindig városunk­hoz fűzte." (Révész Béla: Esztergomi lélek) A Babits Mihály Városi Könyvtár Rumy Károly György (1780—1847) emlékére április elején kiállítást nyitott. Az ál­tala, illetve róla leírt művekből és le­véltári dokumentumokból összeállított anyagot különösen ajánljuk a közép­iskolai irodalom- és történelemtanárok figyelmébe: a tanév végéig — előzetes bejelentkezés alapján — szívesen tar­tunk osztályaik számára a reformkori művelődés helytörténetéből könyvtári órát, amely a tájékoztató eszköztár (kézikönyvek, katalógusok, bibliográfi­ák) cselekvő használatára épül. (Al­kalmas időpontok: hétfőn 8-13, szer­dán, csütörtökön és pénteken 8-10 óra között. Telefon: 418.) BIBLIOGRÁFIAI KALAUZ AZ ESZTERGOMI ARCKÉPCSARNOKHOZ Egy évforduló alkalmát felhasználva, most az ún. személyi bibliográfiákból szeretnék mutatványt adni. Ezek min­dig egyetlen szerző életútját, munkás­ságát dokumentálják, — a bevezetés után két fő részben: (I.) az általa, (II.) illetve a róla írt művekkel. Áprilisi számunkban röviden bemu­tattuk már RUMY KAROLY GYÖRGY személyét, aki 140 éve halt mea váro­sunkban, miután életének utolsó 19 esztendeiét — 1828-tól Rudnav érsek pártfoqását élvezve — itt töltötte a papi szeminárium maqyar ioqi és sta­tisztikai tanszékének tanáraként. Köz­ben lázas üqvbuzgalommal foivtntta a kora ifjúsáqában vállalt szolqálatot: reformkorunk kulturális eredményeit körvetítette Nvuqat-Euróoa felé. E kaD­csolattartás két leqhatékonvabb esz­köze a levelezés és az úisáaírás volt, — mégpedig főként németül: Rdmv anyanyelvén. (Régi maayar nemesi családnak abból az áqából származott, amely a Szeoesséqbe sodródván, elné­metesedett. Rumy Iqlón született, fel­sőbb tanulmányait is németül - a hí­res qöttinqeni eqvetemen — véqezte, de előbb, o debreceni Naqvkolléqium­ban megtanult maqyaru! is.) I. „A mindenfelé fiavelő, minden iránt érdeklődő, minden iránt eayfor­mán lelkesedő tudós", polihisztor hihe­tetlen mérvű írásszenvedélyét szemlél­lesse néhánv adat, Haavatékában 8990 hozzá írt levelet találtak; ő mint­egy hatvanezret postázott, — ezek túl­nyomó része azonban elveszett. Leve­lezőpartnereinek száma megközelítette a háromszázat. Fél Európa sajtójában is „szenve­délyesen kereste a tért, hol dolgot ta­láljon, s a közönséget, melynek el­mondhassa nemzeti fejlődésünk roha­mos emelkedésének történetét." Bámu­latos termékenysége - összesen köze! százezer cikkel és értekezéssel - 150 lap, folyóirat szerkesztőségét árasz­totta el. Három nagy német nyelvű enciklopédia iletve lexikon számára is „százával írta hazánkról" ismertető szócikkeit. Ónálló kiadásban megjelent húsz (16 német, 3 latin, 1 magyar nyelvű) könyvén is végigtekintve, „majdnem húsz irányú munkásságot látunk," az államtudományoktól, a földrajztól, ma­gyar történelmi források kiadásán, szlavisztikai vizsgálódásokon át, a lovak olcsó a brakoltatásáj^ '"„szabadalmáig" és a stilisztikáig. II. Munkásságáról az országos sajtó­tóban öt éve jelent meg terjedelme­sebb méltatás: Pastinszky Miklósé, Esz­tergom hírneves tudósa címmel ^Nép­szabadság, 1982. május 22. 21. p.). Kö­zelebb jár az igazsághoz Kőrösy László, aki Rumyt — születésének 100. évfor­dulójára kiadott művében — úgy mu­tatja be mint „egy munkás korszak egyik szerény napszámosát." ,,Kőrösy élet- és pályaraiza az eddigi legátfo­góbb s részletekben is leqinkább aaz­dag monográfia (Rumy élete. Bp. 1880. Buzárovits nv., Esztergom. 167 p. R. korabeli arcképével,): összes idézetünk ebből való. Űqvszintén az adatokkal is Kőrösv művének megbízható „leltárai" szolgáltak. (A levelezési kapcsolatok­ról: 132—136. p. — A periodikáról, aho­vá írt: 92-98. p. - önállóan megje­lent műveiről: 73—76, p.) ö az, aki számbavette kéziratos haovatékának ­az Akadémia és a Nemzeti Múzeum könyvtáraiban — meamaradt részét (106-120. p.): 137 latin, 127 német, 13 maqyar és 3 eavéb nyelvűt sorolva fel. Ezek főként töredékek, hevenyészett iegyzetek, kivonatok, másolatok: a leqkiáltóbb Jelek a közvetítői szerep hézaqpótló. de eqyénileq tragikus mi­nőségéről. Hűvös ideqenséaben forqá­csolta szét erőit: haláláia fáradhatat­lanul aprózto el mqqában az igazi tu­dóst — amivé naayobb kivárással, össz­pontosítással valószínűleg lehetett vol­na - sietős kezű anvaaovűitővé és tu­dósítóvá. A korszakalkotót - a koresz­mék qvőzelmének napszámba foaott szolgálójává. Aki így „sok gondolatot érint, de keveset érlel meg. Túlcsigá­zott munkássága sokat termel ,de ke­veset ruház fel hosszabb életrevaló­sággal (...) Rumy egészen csak ko­rának írója volt. (...) Hazájától sem­mi egyebet nem kapott egy csöndes kis sírnál ..." — így sommáza hőse pá­lyáját Kőrösy 1880-ban. Munkáját egyébként Majer István kanonoknak ajánlotta, aki — nyomban Rumy halála után - az első összefoglaló méltatást írta (Rumy életrajza. 1847. Kézirat a bpesti Egyetemi Könyvtárban); s aki — ugyancsak centenáriumi alkalomból — egy feliratos gránit sírkővel próbál­ta meg Rumyt a felejtésből kiragadni. Rumy hagyatékának egyetlen jelen­tős értékű vagyontárgya: többezer kö­tetes könyvgyűjteménye volt. A népes család javára tartott árverésen - po­tom pénzt hozva — szóródott szét. Er­re az alkalomra jelent meg Néhai tudor Rumy György Károly úr könyvei és kéziratai jegyzéke. (Esztergom, 1851. Beimel ny.) Halála után az életrajzi lexikonok na­gyobb szívvel fogadták be, mint életé­ben az irodalmi értékrend. Először 1856-ban Ferenczy-Danielik Magyar írók c. életrajzgyűjteménye (395—397. p.). Legalaposabban őt is Szinnyey Jó" zsef hatalmas vállalkozása szócikkezi (Magyar írók élete és munkái. 11. köt, Bp. 1906. 1392-1399. p.). Az újabb lexikonok is megörökítik, természetesen Jóval szűkebb terjedelemben. A helyi úisáaírás 1880-ban szentel nagyobb teret Rumy emlékének. Leg­többet az Esztergom és Vidéke — ért­hetően, hiszen a szerkesztője Kőrösy László. (A 93. és 94. szám élén több közleménnyel, köztük eqy emlékverssel és eqy — Barabás Miklós munkája nvoman készült - arcképpel adózik a 100 éves évfordulónak.) Végül az irodalomtörténet úiabb ke­letű munkáiból kínálunk válogatást (Rumy nevét a címekben rövidítve): Szögi Ferenc: R. K. Gy., a maavar iro­dalom Ismertetője. Bp. 1934. 57 p. KeDO Mária: R. K. Gy, GŐttlngában. = Irod.-tudományi Évkönyv, Bp, 1938. 1-98 p. Bachrach Imre: R. K. Gy. és a lénoi eqyetem. Bp. 1942. 82 p. (Minerva könyvtár 151.) Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Bp 1955. (96-119. o.) Fried István: R. K. Gv„ a kultűrközve­títő 1828-1847. = Filológiai Közlöny, 1963. 204-218. p. Futaky István: Kazinczy, Rumy és a Göttinqai Tudós Társasáa. = Irod.-tör­tenélmi Közlemények. 1968. Hegedűs Rajmund: Kazinczy utolsó uta­zása.4-Eszteraom tudósa. In: Adalékok E. művelődéstörténetéhez a műit szá­zad harmincas éveiből. = E. Évlapjai, 1983. 2. kötet, 378-382. p. - A tanul­mány első része ismerteti Kazinczy F. e-i látoqatsáát 1831 tavaszán, s talál­kozását réqi hívével. Rumyval. Az is­mertetés alapin K. F.-nek méq azév­hen kiadott útirniza: Kazinczy űtia Pannonhalmára, Esztergomba, Vácra. Pest. 1831. Heaedűs Raimund: Irodalom és irodal­mi élet Eszteraomban (1683-1850). = Űi Forrás. 1966. 3. sz. 93-96. p. (Iro­dalomtörténeti kistükör 111.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom