Esztergom és Vidéke, 1987

1987. március / 3.szám

J. JL Petőfi Sándor Művelődési Ház TÁT Március 1., 16.30-22 óráig Polka-parti a Pártházban Közreműködik: a Művelődési Ház német nemzetiségi fúvószenekara Március 29., 18 órakor a Pártházban Nincs szebb, mint a szerelem... — operett est ­Közreműködnek: PITTI KATALIN, BENDE ZSOLT, FARKAS BÁLINT, FEHÉRVÁRI MÁRTA, D. ANTAL ISTVÁN Április 9., 13.30 órakor a Pártházban A jóságos pillangó - mesejáték ­Jegyek elővételben kaphatók a könyvtárban. Szakkörök, klubok: Minden héten pénteken: Csillagász szakkör Vezeti: Szijártó Lajos, Helye: Pártház. Minden héten pénteken 18—20 óráig: Ifjúsági Klub Helye: könyvtár Rákóczi Ferenc Művelődési Ház LÁBATLAN Hétfő: Számítógépes szakkör 15-18 óráig Kedd: Angol nyelvtanfolyam 18—20 óráig Csuhé szakkör 16—19 óráig Szerda: Számítógépes szakkör 15—18 óráig Szabad kötetlen programok Csütörtök: Angol nyelvtanfolyam 18-20 óráig Természetvédő szakkör 16—18 óráig Péntek: Szabad, kötetlen programok 14—20-ig Szombat: ifjúsági klub 12-22 óráig Vasárnap: Természetvédő szakkör 16-18 óráig ECcsasi János (ÍM® 75 évvel ezelőtt, 1912. március 22-én halt meg esztergomi (Jókai u. 16.) há­zában Kaán János, aki a XIX. század második felében városunk kereskedelmi, ipari és gazdasági fejlődésében fontos szerepet vállalt. Bár 43 éven át (1857— 1900) rajzot és mértant tanított a reál­iskolában (és sok évig ugyanakkor a tanítóképzőben, főgimnáziumban, elemi iskolában, iparostanonc iskolában), mel­lette eredeti hivatását — akadémiai fes­tőként arcképek festését — gyakorolta, de még ennél is többet tett a város iparosait, szőlő- és borgazdálkodással foglalkozóit segítő egyletek alapításá­val. A Kereskedelmi és Iparbank (1866) és a Szőlészeti és Borászati Egylet (1879) igazgatását is hosszú időn át végezte, Mint filoxéra-biztosnak, sikerült hozzájárulnia az esztergomi szőlők megmentéséhez, így ismét virágzásnak indult a borászat, A Kereskedelmi és Iparbank 1912-ben a vidéki intézetek között előkelő helyet foglalt el. Az is­kola, amelyben tanított, főreáliskolává fejlődött. Élete alkonyán munkája ered­ménye nagyobb siker volt számára, mint Ferenc József lovagrendje. Sírkertje a belvárosi temetőben van. Esztergomi arcképcsarnok HOMOR IMRE A két világháború közötti Esztergom kulturális életének jelentős személyisé­ge, egy olyan tanító nemzedék tagja, aki mint publicista, író, költő, sokirá­nyú tevékenységével segítette városának közművelődési, irodalmi, tudományos fejlődését. 100 évvel ezelőtt, 1887. már­cius 8-án született Esztergomban, Apja kisiparos, aki a fiát a városi reálisko­lába járatja. A tanítóképző elvégzése után (1906) három évig Putnokon tanít, de 1909-tő! már Esztergom városi ta­nító és hamarosan hallani róla az Esz­tergom és Vidéke újság híreiben (1910): a Vízivárosi Polgári Kör estélyén ,,Az olvasás művészete" c. felolvasást tart­ja, majd még ebben az évben „Mu­lattató felolvasás"-ban „apróságokkal" teremt vidámságot az Orsz. Katolikus Tanító Árvaház céljaira rendezett jó­tékony célú mulatságon. 1912-től az Esztergom hetilapban jelennek meg is­mertetői, versei, és olyan írásai, amely­ben aggódva ad hangot a külföldi és magyar eseményekről. A háború után rövid ideig az Esztergomi Friss Újság szerkesztője, majd 1920—1931-ig az Esztergom főszerkesztője. 1920-ban a kisemberek legégetőbb problémáit (drá­gaság, élelmiszer hiánya stb.) veti fel élces, panaszos hangon versben meg­fogalmazva az újság Krónika rovatá­ban. 1922-ben a budapesti Pedagógiumban elvégzi a magyar-történelem szakot, majd a polgári iskolai tanári képesítés­sel 1924-től a tanítóképző tanáraként, 1926-tól mellette még főtanfelügyelő­ségi előadóként jelentős pedagógiai munkásságot is folytat. Az újságjában ilyen írásai — A mi drága gyermekeink, Mit tanulnak Esztergomról a magyar népiskolákban, — illetve később (1927) tankönyvei — Földrajz a kath. elemi népiskola IV. és V. VI. osztálya számá­ra, Vezérkönyv a beszéd és értelem­gyakorlatok tanításához — jelzik ezt a tevékenységet. Természettudományos és ismeretterjesztő munkái vá-osárcl szintén jelentősek. Irt esztergomi ismertetőt, ka­lauzt, valamint a város geológiai viszo­nyairól tanulmányt. Már 1912-ben pon­tos térképpel segíti ki Dvihally Géza: Esztergom c. ismertetőjét. Az 1926. esz­tendő fontos állomás a város kulturális életében. Ekkor alakul meg a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság, amelynek fennállása idején (1926— 1945) Homor Imre a főtitkára. Itt bon­takozik ki szervező tevékenysége (le­velezések, értesítések stb.). A Társaság működését az Esztergom hasábjain nyo­mon követhetjük, mert minden lénye­ges mozzanatról értesíti a város és kör­nyéke olvasó közönségét. A Társaság író, költő tagjainak írásait, verseit köz­li, amelyek így forrás értékűek (Bányai Kornél: Kövekben alvó város. Féja Gé­za: Krisztusi ének c. versét itt olvas­hatták először.) A tárca rovatban Lé­pőid Antal (a Társaság elnöke) ír hosz­szú folytatásokban a híres hercegprímá­sok működéséről. Homor Imre nem csak szervez, hanem ő az írója az első dísz­közgyűlésen bemutatott „Balassa sze­relme" c. melodrámának. Később fel­olvas, majd 1940-ben az „Erdélyi Est"­en Erdély természeti kincseit ismerteti előadásban. Ő szerkesztette a Tár­saság egyetlen évkönyvét, amelyben az első sikeres három év működését írta meg. A sikerek országos hírűvé tették a Társaságot, így 1937-ben felvette tagjai közé a Magyar Irodalmi Társaságok Szövetsége, sőt a tudományos-irodalmi szakosztály tevékenysége a határokon túlra is eljutott, 1938-ban a német Mi­nerva kiadó kérte a tudományos műkö­dés ismertetését a magyar tudományos társaságokról készülő kiadványához. Homor Imre egyéb irodalmi munkás­ságát ismerhetjük meg a tanítóképző ifjúsági önképzőkörének felvirágoztatá­sával. Számos színdarabot írt, amelyet a kör színjátszói mutattak be nyilvános városi előadásokon. (A kis tanító, Esz­méim győzedelme, Szülőföldem szép határa.) Egészségi állapotára hivatkozva 1943­ban nyugdíjba vonult, 1950. január 6-án halt meg Esztergomban. Szilágyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom