Esztergom és Vidéke, 1987

1987. március / 3.szám

catlEKUUlVl hb VlUEKb 9 KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ r • „RÉVÉSZ BÉLA" ÚTTÖRÖHÁZ Ismét egy nagyszerű programra hívunk minden érdeklődőt! Áprilisban rendezi meg a Városi Úttörőelnökség és a Magyar-Finn Baráti Kör az ESPOO ­vetélkedőt az Úttörőházban. Ha részt kívántok venni a vetélkedőn, ismerkedjetek meg a finnek életével, történelmével, népművészetével stb. Ehhez segítséget kaptok a városi könyv­tárban, de felkereshetitek a Baráti Kör tagjait, akik már jártak Finnország­ban. A vetélkedőre 3 fős csapatok nevezhet­nek 1987. március 25-ig. A nevezési la­pot a Révész Béla Úttörőházba küldjé­tek. Az első három helyezett csapat értékes jutalomban részesül. Jó felkészülést és sikeres versenyzést kívánunk: Magyar-Finn Baráti Kör Üttörőház vezetősége Városi Úttörőelnökség NYÁRI ELŐZETES Ebben az évben is gazdag nyári prog­rammal várjuk az érdeklődőket. Vízi szakkörünk 10 napos túrát szervez a Dunán Rajkától Esztergomig. A rövi­debb távot kedvelőknek ajánljuk cseh­szlovákiai egyhetes túránkat a Vágón. A gyalogos vándortábor résztvevői idén a Bakony nevezetességeivel ismerked­hetnek. Június elején várjuk a Lakatlan-szigeti kalandra a romantikát szerető gyere­keket. Legjobb szakköreink 10 napot tölthetnek az NDK-ban. JÁTÉKVÁR AZ ÚTTÖRŐHÁZBAN 24-én 15 órakor: Műemléki séta Vezeti: Vukov Konstantin. 24-én 15 órakor: A hónap vendége: BÁNHIDY LÁSZLÓ 25-én 15 órakor: Barátunk a számítógép 26-án 9 és 14.30 órakor: Húsvéti népszokások, tojásfestés 26-án 15 órakor: Érteni egymást! Finn ételek 27-én 16 órakor: Barátunk a muzsika: Táncház mindenkinek 28-án 8 órakor: Hóvirág túra 28-án 9 órakor: Játssz velünk! Játékos délelőtt a József Attila Iskolában. Egy évforduló kapcsán 300 éves az I. István Szakközépiskola 1687. március 19-én, a török hódítás elől Pozsonyba menekült Széchényi György érsek, ötvenezer forintos ala­pítványt hozott létre egy Esztergomban építendő jezsuita rendház és gimnázium javára. Az ősi intézmény 1948-ig többnyire egy­házi vezetés alatt állt, de a jogfoly­tonosságát mind a mai napig meg­őrizte. 1775-ben, Mária Terézia rendelete nyo­mán, a nagyszombati egyetemen kez­dődött meg a világi tanárok képzése. Ezt megelőzően az oktatás egyháziak kezében volt. Az elmúlt századokban intézetünkben is jezsuita, ferences, pá­los és bencés szerzetesek, majd II. Józsefnek az egyházi rendek feloszla­tására vonatkozó rendelete után a XVIII. század utolsó másfél évtizedében vi­lágiak is tanítottak. Az intézet székhe­lye többször változott. Az alapítást kö­vetően a jezsuita rendház és aimnázium a mai érseki palota helyén épült. 1778­ban áthelyezték az intézetet a Bottyán­palota melletti eayemeletes, tornyos épületrészbe. 1878-ban Kreusz Krizosz­tom bencésrendi főanát ielen!é fében ünnepélyes keretek között, a Főapát ut­cában úi gimnázium alapkövének le­tételére került sor. Az épületet 1880­ban már át is adták rendeltetésének, amely impozáns és a kor kívánalmai­nak minden szempontból meafelelt, de az építés során elkövetett súlyos mű­szaki mulasztások következtében hama­rosan életveszélyessé vált, maid le kel­lett bontani. Ez alatt az iskola a fe­rencesek kolostorának második emele­tén kapott átmeneti otthont. Az úi aim­náziumot (a mai Bottyán János Srakkö­zéniskola épületét^ az előzővel azonos helyen 1900-ban adták át. 1950-ben új iskolatípus, a technikum kezdte meg működését az akkori Szent István Gimnázium épületében. A sors úgy hozta, hogy újra a gimnáziumnak kellett máshová költöznie. 1951 őszén iskolánk elfoglalta jelenlegi helyét, amely pár száz méterre van onnan, ahonnan háromszáz évvel ezelőtt el­indult. Az iskola új otthona a korábbi­hoz képest szűkös volt. Tantermei, fo­lyosói kicsinyek, az épülettömbnek eb­ben a részében előadóterem, szertár­helyiség, tornaterem, az ünnepélyek tar­tására alkalmas díszterem nem volt. Cserép Lajos, iskolánk egykori fizikata­nárának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a szűkös viszonyok miatt kezdet­ben a természettudományi szertárak anyagát sem tudták áttelepíteni. Azok­nak az eszközöknek, amelyek ma már az értékes tantárgytörténeti gyűjtemé­nyünk alapját képezik, kézben, kosa­rakban, kiskocsin történő áthordására egy használaton kívüli épületrész meg­szerzése után került sor. Ez az intézet a XIX. század végéig egyedüli gimnáziuma volt városunknak. A XIX. század közepén tárgyi és szemé­lyi hiányosságok miatt kétségessé vált a főgimnáziummá nyilvánítás. A városi tanács belátta a főgimnázium létének fontosságát, ezért rendszeresen hozzá­járult az iskola fenntartásához, 1878­ban pedig közel negyvenezer forintot szavazott meg az új gimnázium épí­téséhez. A város polgárai: diákok, ke­reskedők, iparosok és más lelkes párt­fogók adományokkal, ajándékokkal si­ettek az új gimnázium szertárainak, könyvtárának minél gazdagabbá téte­léhez. Könyvekkel, kitömött állatokkal, madártojásokkal, ásványokkal, numiz­matikai ajándékokkal gazdagították az iskola felszerelését. Többen ösztöndíjak alapításával támogatták a tanulóifjú­ságot. Történetének folyamán többször vált kétségessé az intézet léte (még egy­két évtizeddel ezelőtt is felmerült a be­olvasztás gondolata), de — úgy tűnik — a sors a viszontagságok mellett min­dig biztosította a fennmaradáshoz szük­séges erőt is. Ma iskolánk oktató-nevelő munkáját és eredményeit illetően nincs szégyen­kezni valónk. Tanulóink számítógépek­kel felszerelt szaktantermekben ismer­kedhetnek a jövő technikájával, de, ha kedvük tartja, a múltba is visszapillant­hatnak, mert csak pár teremmel odább őrizzük azokat a tantárgytörténeti em­lékeket, melyek méltón képviselik a múltat, a technikafejlődés hőskorát. Házi múzeumunkban közel kétszáz, többségükben védett iskolatörténeti em­lékanyagot őrzünk katalogizálva, feldol­gozott rendben — az érdeklődők számá­ra hozzáférhető módon. A kabinet könyvtárakban megtalálhatók a legfon­tosabb szakkönyvek, de kézbevehető Konrád Gesner 1669-ben kiadott fa­metszetekkel díszített híres állattan könyve is. A több évszázados múlttal rendelkező iskolánk ma is jelentős szellemi tarta­lékokkal rendelkezik. Korunkban két­ségtelenül meghatározó a technikai civilizáció előretörése, ennek ellenére iskolánk arra törekszik, hogy tanulóink műveltsége ne legyen egyoldalú és pro­vinciális. Célunk, hogy tanulóink — a magas szintű szakmai ismeretek mellett — az egyetemes emberi kultúra érté­keit is megismerjék. Ma e célok mind tökéletesebb megvalósítása jelenti szá­munkra a háromszáz éves örökség mél­tó folytatását. Bányai Mátyás tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom