Esztergom és Vidéke, 1987

1987. november / 9.szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE X 1987 NOVEMBER MŰSORFŰZÉT — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ MAGYAR VÍZÜGYI MÜZEUM 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. Nyitva: hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Kiállításaink: A Duna és a magyar vízgazdálkodás története (állandó kiállítás) Beszédes József (1787—1852) emlékkiállítás (időszaki kiállítás) A MAGYAR VlZÜGYI MÜZEUM „Duna-Múzeum"-ként is szokták emlegetni. Ez azonban, bár vendégcsalogatóbb megjelölés, nem egészen fedi a valóságot. A Magyar Vízügyi Múzeum ugyanis többre vállalkozott, mint egyetlen folyó történetének a bemutatására; a Kárpát-medence szilaj, pusztító vizeivel való több évszázados küzdelmünknek, ill. a velük való évezredes együttélésünk emlékeit gyűjtötte össze és mutatja be. A kiállítás 1980-ban nyílt meg Esztergom egyik legszebb barokk épületében, a Kölcsey u. 2. szám alatti volt káptalani épületben. A XVIII. század hangulatát idéző boltívek alatt, az igényesen berendezett vitrinekben rég letűnt vízi világ és -élet tárgyi, képi és írásos emlékei hamar feledtetik a látogatókkal a Múzeum ridegnek ható vízügyi jellegét. Sőt, nyilvánvalóvá válik létünk egyik leglényegesebb elemével, a vízzel való mindennapos, szoros, életközeli kapcsolatunk. A múzeum előtörténete A vízügyi múzeum terve több évtizeddel korábban született meg. A 30-as években Sajó Elemér, a vízügyi szolgálat akkori vezetőjének támogatásával a Vízrajzi Intézetben lelt otthonra az első gyűjtemény. Majd a felszabadulás után az OVH elnökének, Dégen Imrének ösztönzésére alakult egy kiállítás-rendező csoport a VIZDOK szervezetében. Előzmények híján időszakos kiállításoknál többre nem vállalkozhattak. Az anyagot többnyire társmúzeumok adták kölcsön. 1976-ban dr. Gergely István államtitkár úgy határozott, hogy legyen egységes külön vízügyi múzeum. Ezzel a világon szinte egyedülálló intézmény kezdett szerveződni. Rendesen ugyanis a technikai múzeumokban kapnak helyet a vízügyi vonatkozású írott és tárgyi emlékek. Űjra megindult hát az országos gyűjtés. A gyűjtők elé minduntalan vízgazdálkodási históriánk gazdagsága tárult. Tárgyak, írásos dokumentumok, fotók, térképek, mérnöki rajzok, műszerek, a múlt elfelejtett szellemes szerkezetei. A gyűjtőmunkában jelentős részt vállaltak a vízügyi igazgatóságok lelkes emberei, akikkel — mint „múzeumi összekötők"-kel azóta is munka-kapcsolatban állunk és évente találkozunk. Múzeumunk célkitűzései Feladatunknak nemcsak a vízügyi emlékek gyűjtését, dokumentálását, megőrzését és bemutatását tekintjük, hanem legalább ennyire fontos számunkra az a didaktikai szerepkör is, melyet minden múzeumnak be kell töltenie: a Múlttal tanítani a Jelent, hiszen „História est magistra vitae" — a történelem a jelen-élet tanítómestere. Ismeretterjesztő szándékkal készítjük kamara-kiállításainkat is. Ezeket rendszerint úgy állítjuk össze, hogy majd vándoroltatni is lehessen, így aztán az ország legtávolabbi vízügyi igazgatóságaira vagy művelődési otthonaiba — esetleg iskoláiba — is eljutnak ezek a kiállítások. Az iskolák számára lehetővé teszszük, hogy a történelem-, környezetvagy földrajzórát múzeumunkban tartsák, vagy ha igény van rá, mi magunk is részt vállalunk az oktató munkából: mozgófilm- és diafilmvetítéssel. A mozgó makettek, fénygrafikák — mint megannyi játék —, szórakoztatva tanítják, miként fogta igájába, fordította saját hasznára a víz erőit ,az ember, aki ésszel élt.' A múzeum gyűjteményi profiljai a) Dokumentációs gyűjtemény, a nem levéltári illetőségű írott emlékeket őrzi. Talán a legérdekesebbek köztük a Széchenyihez írt levelek, melyek bár közvetett, mégis nagyon színes képet nyújtanak a vízgazdálkodás szempontjából is legnagyobb magyarról. b) A tárgyi gyűjtemény az eredeti — míves régi geodéziai műszereken; vízellátás, csatornázás, fürdőkultúra és vízhez kötődő foglalkozások eszközein kívül számos szép makettal is dicsekedhet. c) A térképgyűjteményünk 1000 dbot meghaladó térképet és más kartográfiai terméket (pl. hossz-szelvényeket) őriz, amelyek a vízgazdálkodás története szempontjából hasznos adatokat tartalmaznak. d) Külön gyűjteményi csoportot képviselnek a vízügy múltjához kapcsolódó képi ábrázolások: metszetek, festmények, fotók és negatívok. e) Könyvtárunkban számos muzeális értékű könyvet is őrzünk, pl. Bél Mátyásnak az országot vármegyénként leíró „Nototia"-ja, Belidor híres XVIII. sz.-i vízépítési szakmunkái, avagy L. F. Marsigli 1726ban megjelent, a Dunát leíró VI kötetes nagy műve, a Danubius Panno-