Esztergom és Vidéke, 1944
1944 / 7. szám
2 4SZTIRGOI8 «i VIBIKI 1944. január 22. zös munkájában, egyesüljenek annak szellemi- és társadalmi törekvéseiben, mert a tűzharcosok kipróbált, nemzethű és áldozatos lelkűlete és gondolkozása alapja az egészséges magyar közszellemnek és a kívánatos magyar nemzeti öntudatnak. A gyűlés a jelentések és indítványok elhangzása után a Himnusz h'angjaival ért véget. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLVI. Séta a halottak városának utcáin. Kivágott fa törpe csonkja búvik meg a sírdomb mellső sarkában. A sírágy tetejét gallyak, elszórt faforgácsok, elhamvadt koszorúk maradéka takarja keresz- tül-kasul. Kora tavasszal itt a tűz kígyózó lángja lobogott, hogy üszőkbe, hamuba fúljanak az egybehordott, elhamvadt virágok! Talán innen a fű dús gyepszőnyege? Az élet azonban errefelé mégis csak ritka szállóvendég, mert minden a pusztulás siralmait sírja, A ledőlt és kivett márvány régi gazdáinak : Kamocsay Károly-nak és Kamocsay Alojziá-nak nevét szólítgatja. Hófehér márvány kemény testébe mélyvágású betűk barázdái hasadnak. Hora- csek János-nak neve szalad végig az apró csatornákon. A múlt század második felében élte a szorgalmas esztergomi polgárok munkának szentelt életéi. Edes- atyja Huszár Gyulá-nak, Esztergom vármegye volt ny, tiszti főorvosának. A családi fészek melegsége után itt osztja meg vele a hideg sír sötét éjjelét életének társa : Szigetközy Anna. Nála korábban botorkált a sír magányába Honig László ny. felmérési felügyelő. Utoljára Honig Lászlóné Horacsek Caecilia kopogtatott a halom földfalán halotti szállásra. A finom fehér kő íves, árkos faragásokkal tagolt oszlopa mint hóban fürdő karcsú torony sudarasodik a síri lakás teteje fölé. Előtte őszirózsák száraz levelei zörögnek, lilás-fehéres szirmai szomorkod- nak. S bár hókristályok gyémátcseppjei remegnek pilláikon, csillogásuk az elmúlásra figyelmeztet : Gyorsan horpad a virág kelyhe ! Elfonnyadsz te is, ha ifjúkorod tovaszállt ! Templomozó magyarok koporsója felett szálldosott a halotti búcsúztató, mikor id. Baják János-nak s hitvesének: Baják Jánosné-nak csendítettek a lélekharanggal. Sírhalmuk kőlapok ágyába zárt, A fej fa tövéről emelkedő kőfal homlokán márványkereszt rózsás arca figyelmeztet a szenvedések bölcsője-rin- gatta megdicsőülésre. Aranyban fürdő írás csillogó sorai könyörgik az Egyház imádságát s kérik a kereszt küzdői számára a Krisztus szerezte égi békesség örök nyugalmát. Életének 28. esztendejében távozott a fájdalmak földjéről Kovács Ferencné líay Eszter. Az alacsony kő csaknem mellig süppedten burkolódzik a föld szellőtlen ködmönébe. Az évek egymás- irazúduló pörölycsapásai lemállasztották a földbe visszatérés évszámát. A márvány megmunkálásának modora azonban gyaníttatja korát. Máshonnan szerzett adat igazít el, hogy az emlék 1853-ban került a sír őreinek sorába. A kisebb síremlékek valamiképen ke- vésbbé bírják a fárasztó, erőt kikezdő őrködést. A föld vándor járása egyszer elmeríteni igyekszik kijelölt őrállomásukon, máskor mintha hátát rázta volna meg, előrebuknak, hátratántorodnak vártahelyükön. Elfelejtett, magárahagyott sírdomb irgalmából áll megdőlten a halom keshedt vállának támaszkodottan Wiber-Gaspar- dy Krisztina kőemléke. Csaknem egy évszázad őrlött pora permetezett nap hevének, esőnek, viharnak kitett arcára, márványruhájára. Vasszálú kefének kell végigszaladnia, hogy az idő porzója alól kibukkanjanak s jelentsenek az eltakart betűk : Wiber-Gaspardy Krisztina földi maradványai. Megh. 1853-ik év július hó 11-én, életének 63-ik évében. A megvigasztalódott, hálálkodó fiúi szeretet szedi ritmusokba a szerető, kegyeletes szív érzéseit : Anyám ! Te égben zengő angyaldalok között Jutalmul éled őrök életedet E sírkővel földi hamvait jelölte A hálás fiúi emlékezet. A sírfelírás Wiber-neve a rokoni kapcsolatok meglobbanó világánál az esztergomi születésű Viber József felszentelt püspöknek, esztergomi kanonoknak em lékét is feleleveníti. A tudós főpap 1845- től kezdve Nagyszombatban érseki hely- nők. 1858-ban iktatták be a pozsonyi nagyprépostság javadalmába. 1866-ban megjelent az országgyűlésen. Ebben az időben itt Pesten ragadta el a halál. A pesti ferencrendiek templomának sírbolt jában temették, A sor túlsó felén valóságos sáncok gyűrűjében, felhányt négyszögében csen- deskednek az elköltözöttek hantsátraí, Kapaszkodó emelkedés lépcsőzetes síkjain különülnek el egymástól a temető aprótelkes portái. Lépcsőik annál magasabbak. Erős térdhajlítást kell végeznünk, hogy feljuthassunk a parányi, szűk kis udvarokba. Errefelé különösen egyenetlen lehetett valamikor a temetőnek ez a része. Szinte rendező, feltöltő földmunkára kell gondolnunk a felmagasított terep szemlelésekor, vízsgálásakor. Az egyik sír lábánál vastagtörzsű szóméi ófűz csupasz, ágas-bogas koronája kerekedik a ia homlokán. A szomszédban jazminbokor kötegbe sűrűsödött vesszei búslakdonak az egyedüllét borús, kietlen árvaságában. Hiába, társasabb a tavasz, mikor dalok zsongó zengedezése zendül, s pajkos szellők kapnak bele a bársonyleveles ágak nekifeszülő húrjaiba. Lejjebb, az ereszkedő lejtő válla felé három sírkő sorakozik egymás mellett. Erős alapozású kőfal az aljuk. Ezért zsi- nóregyenes a tartásuk, ami ennek a hepehupás területnek nem minden emlékéről mondható el. — A 75 éves korában meghalt Pándi Imre strázsahegyi kőből faragott keresztje nyitja meg az őrtállók sorát. — Szürke sziléziai márvány kemény falába vésték Pándi József nevét. — Pándi István sírkeresztje zárja a hallgatag emlékeztetők testvéri együttesét. A munka verejtékező hőseinek sírhalmán állanak. Figyelmeztetnek azokra, kiknek jának köszönheti, hogy lábon áll még, s s kik csak zsellérei az ősi rögnek, mint itt e térségeken mindannyian. Hatul a sírdomb vastag kőgerendájának előrebillenő kis kókereszt támaszkodik. igazán csak tagbaszakadt pártfogójának köszönheti, hogy lábon áll még s nem terült el az idővel viaskodás porondján. ,,Fehir György" emlékére állították. A kőfaragó szűkmarkúságából, el- nagyolásából nem tellett a teljes, hibátlan névre, melynek birtokosa „életének 48-dik esztendőjében" foglalta el a föld mívelő apák sötét, rögös örökségét. Finomvoaalú, vert vasból munkált, dús cifrázatú kereszt vállal őrséget Mátéffy Mariska dombolt szállása tölött. Hervadt virágok csomója hirdeti az élők ide el-eljáró, még messzebbre szálló kegyeletét, kiknek szívében az elköltözött „em léke örökké élni fog." A halál nem válogatós. Döntő útján nem néz kort, rendet. Kaszájának suhintására egyképen dől az izmos tölgy, a sudár fenyő, hull a rózsa, csukódik : bimbó ! A tízéves kis Sághy Idá-nak porrá hűl lőtt testét fejehullott, karjatört emlékkereszt vigyázza. Az ártatlan lélek siratá- sába megnyugtatásképen vegyülő vigasz talás csendül a sírfelírás soraiban : Kedves volt Istennek az ö lelke, azért sietett őt kivinni a gonoszságok közül. — A borsodmegyei Edelényből elszármazott Sághy Péter gabonakereskedőnek leánya Az édesapját életsorsa az erdős bércek tájáról ragadta errefelé, a fejedelmi folyó lapályára, ahová később már törzsének kivirágzott, majd korán lefonnyadt haj tása is odakötözte. Gyakran találkozunk a halottak országában a sírkeresztek egymás mellé zárkózó kísebb-nagyobb csapatával. Az azonos nevek mind azt hirdetik ; az élet ben együvétartozottak az elmúlás kertjében is egymás közelében szeretnek nyugodni. Fehér szilánkos sziléziai márvány keresztek között süttői márványból faragott magas, nemes arányú és szerkesztésű em lék vet egy tapodtat sem engedő kölábat Egyik oldalán a szélső sírkő a 34 esztendős Merényi Ilona sírdombját jelzi. 40 éves nénje, M. Mária két esztendővel később követte húgát az elmúlás útján. — A középső kimagasló emlék írása szerint az Úrban való elszenderülést Major Fe renc asztalosmester kezdte el. Az évek tengeréből 39 cseppet osztott számára mindennek gondját viselő Isten. Forrongó világ közepéből parancsolta ki Alkotója 1849-et emlegetnek a csodát váró, türel metlen álmok világába révült emberek Abban az időben voltak megszámláltak napjai, amikor a császáriak kezére került Esztergom helyébe Komáromot tették meg a vármegye székhelyévé a Kossuth mellett kitartó esztergomi vezetőemberek A férje sírjához kijáró özvegy sírásába a Komáromot lövő császári ágyúknak Esztergomi elhallatszó dörgése csapódott A hitves Majomé Dietrich Anna számára a földön hosszabb tartózkodást engedé lyezett a Gondviselés. Az apró emberéle tek világrajövésénél segédkezett. Sok örömnek, szomorúságnak volt tanúja szemlélője életének hosszú pályáján, mikor 86 esztendős korában a koporsó hideg vánkosára hanyatlott fáradt feje gondtalan Magyarország derűs képétől búcsúzhatott elborult szeme. — A csa ládi sort záró emlék falán Merényi Já nosné Major Borbála neve szól a roko nokhoz, ismerősökhöz. 15 éves kislány volt akkor, amikor a 48-as idők lobogó tüze fűtötte az emberek apraja-nagyját, a fáradt lelohadás és kérdőjeles kétségek bizonytalanságában sodródtak vezetők és vezetettek. Az emlék síró falának alján özv. Fritz Péterné Major Katalinnak visszajáró emléke tűnik fel a múltak gcmolygó ködéből. A sor szögletén meghúzódó sírkereszt adatai szerint övéi közelében alussza síri álmát Merényi János. A korábbi Esztergomnak két keze munkájából élő érdemes szabómestere, Egyben a belvárosi templom sekrestyés tisztét is ellátta. Az oltár körül való szolgálatában sok ember életének fodrozását láthatta, mikor a keresztvíz újító forrása csurgott az újszülöttekre, férfiak, nők egymás kezébe téve sorsukat az élet ismeretlen tájainak indultak neki. Ott volt sokak halottaságyánál, koporsójuk mellett, mikor életük sajkája a földi állomásról az örökkévalóság felé oldódott el. Végre maga is idekerült, ahová annyi könny és fájdalom panaszának lassú árán kisérte ki korábban az előtte elmenteket. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Virilis városi képviselők Esztergom szabad királyi megyei város képviselőtestületének virilis tagjait az 1944. évre a következőleg állapították meg : Istvánná, Kemény Lajos-cég, Esztergomi Hitelszövetkezet, Philipp Józsefné 20—20 P, Leítner Józsefné, N. N, 6—6 P, özv. Farkas Elekné, Gerendás Márton, Braun Tivadar és neje 5—5 P, Fritz Ernőné, Frank Sándorné, dr. Orbán Dezső, 0. S. B., Szvoboda Románné 3—3 P, N. N„ N. N„ N. N. 2—2 P. Természetben a következő adományokat vettük át hálás köszönettel : Özv, Neumann Gyuláné 40 kg. alma ; Bencés Székház 10 kg. alma ; Körmendy József lencse ,mák ; dr. Csárszky István dió, lekvár ; Hungária Konzervgyár 5 kg. kávé ; dr. Drahos János dió ; Obermüller Ferencné mák, liszt, lekvár ; Steinwender Józsefné mák, lekvár ; N. N. burgonya, bab ; Szvoboda Románné bab ; Vízivárosi Zárda elemi iskolája bab, liszt, dohány, mák ; vitéz Zsámbéky Pálné szaloncukor; Molnár cukrászda szaloncukor, sütemény; Szatzlauer cukrászda keksz ; Pifkó N. 3 liter bor ; özv. Szentgáli N. 5 lit, bor ; Tóth Gyula 20 liter bor ; Farkas kalaposmester alma ; Tóth József 1 tyúk, 3 liter bor ; Dános J. Bikol-puszta 1 malac. A jó Isten fizesse meg ! Ággokházi főnöknő. Rendes tagok : Dr. Serédi Jusztinián* 21.998 P Brutsy Jenő 14.884 P Dr. Boronkay Dénes* 8.847 P Schwach Sándor 6.457 P Kovancsek Jenő* 6.491 P Pivók József* 4.893 P Grósz István* 4.837 P Illés Sándor* 4.346 P vitéz Matus Gyula* 4.056 P vitéz Oltóss/ Oszkár* 3.955 P Kókay Kálmán 3.890 P Nelhiebel Ferenc* 3.671 P Kerschbaummayer Károly* 3.523 P Nelhiebel Antal* 3.307 P Dr. Gróh József* 3.239 P vitéz Dudás László* 3.155 P Dr. Késmárki Frey Vilmos* 2.968 P Dr. Eggenhofer Béla* 2.730 P Sáska József* 2.674 P Mayer János 2.560 P Schalkház Ferenc* 2.526 P Dr. Csik József* 2.525 P Dr. Szokolay Antal* 2.479 P Philipp József* 2.475 P Romanek Miklós* 2.438 P Einczinger Sándor 2.403 P Marosi József 2.257 P Nádler Rezső 2.205 P Szabó István* 2.057 P Dr. Drahos János* 2.021 P Dr. Csárszky István* 2.021 P Dr. Fehér Gyula* 2.021 PDr. Török Mihály* 2.021 P Póttagok : Dr. Tóth Kálmán* 2.021 P Dr. Wiedermann Károly* 2.021 P Hroba Lajos 2.020 P Évért Márton 1.950 P Znojek János 1.941 P vitéz Leidenfrost Pál* 1.894 P ifj. Toldy János* 1.894 P Dr. Kamenszky Gyula* 1.812 P Dr. Meszlényi Zoltán* 1.740 P Dr. Lépőid Antal* 1.740 P A városi Aggokházáuak köszöneté A városi Aggokháza lakói nevében há lás szívvel mondok köszönetét kegyes jó tevőinknek megértő szeretetükért, mely lyel lehetővé tették, hogy elaggott szegé nyeinknek, kedvessé és örömteljessé te hettük a szeretet ünnepét. Egyben ezúton mondok köszönetét mindazon jótevőinknek is, akik egész éven át szivük melegével, jótanácsaikkal anyagi támogatásaikkal segítettek, hogy az „irgalmas szeretet otthonát", melyet az isteni Gondviselés otthonának" is le hét nevezni, a mindennapi szükségletek kel elláthattuk. A szegényík imája eszközölje ki az is teni Mesternél jótevőink számára, hogy meghallhassák majd a nagy napon : „ha valamit a legkisebbeknek ezek közül tesztek, nekem cselekdtétek azt." Hálás köszönettel nyugtázzuk még a következő szeretetadományokat : Brutsy Jenő, N. N. 100—100 P, dr Drahos János, dr. Török Mihály, dr Mertán János, Polgári Egyesület, Neme Hársa'k Asztaltársasága, Felebarátí Sze retet Asztaltársaság 50—50 P, N. N. 30 P, dr. helber Gyula, dr. Késmárki Fre Vilmos, dr. Késmárki Frey Vilmosné, dr Etter Jenőné, dr. Monsberger Ulrik, Mól nár Mihály, Spóner József, Eittler Jó zsefné, Ipartestület, Brenner Julia, Se réd'i Sándorné, Kerschbaummayer Ká roly, Eggenhofer Jenőné, Einczinger Sán dór, Einczinger Kató, N. N. 10—10 P, Je szenszky Kálmán, dr. Hamza József, Far kas Jenő, dr. Gróh Józsefné, Töldezsán Emlékezzünk az 1943. évi téli csata esztergomi hőseire Egy éve annak, hogy a magyar honvéd a fehér hómezök hatalmas területén any- nyi véráldozat árán védve a mi életünket, visszavonulni kényszerült az orosz támadók ezrei elől. A Sztalin-orgonák, az aknák süvöltöttek és a magyar csapatok védték a baráti csapatok visszavonulását. Ezekben a harcokban a magyar katona a bajtársi együttérzésről, a szent magyar haza mindenekfeletti szeretetéről, a harcoló honvéd mindenekelőtti tiszteletéről és megbecsüléséről tett tanúságot. A vörös pokol haláltosztogató gránátzápora- ban nem egy magyar honvéd tért meg Alkotójához. Róluk emlékezünk. Ebben a szörnyű télben, ebben a hatalmas harcban álltak a vártán a magyar honvédek és lettek hősök, akik nemcsak díszei a honvédségnek, hanem az egész magyar nemzetnek. Példát adnak nekünk. Itt áll már előttünk világosan a sok haditett, amelyek bizonyítják azt, hogy a magyar katona tudja a kötelességét. Ilyen kötelességteljesítés volt Bátky József zászlós, városunk fiának fegyverténye is, amelyet itt közlünk, hogy a fiatalok példát merítsenek belőle, a frontkatonák pedig elismeréssel nyilatkozzanak róla. Batky József zászlós egy légvédelmi ágyúsüteg gépkocsizó tisztje, 1943. január JG-én Kamenkán tett bizonyságot elszántságáról és hősiességéről. Az említett napon az üteg gépkocsitelepén éppen egyik gépjármű javításán fáradozott, amikor ütege tüzelőállását, valamint a gépkocsit támadás érte. Bátky tovább folytatta a gépkocsi üzemképessé tétele érdekében munkáját, noha igen erős géppisztolytűzben állott. Magát a gépkocsit is több találat érte, mindamellett sikerült azt kijavítani s mozgásképessé tenni. Az utóbb elrendelt elvonulás során az erősen megrakott gépjármű vezetője súlyosan megsebesült, mire a zászlós maga vette át nagyon értékes műszaki anyagot szállító kocsi vezetését s a legpusztítóbb ellenséges ágyútűzön át kivezette a községből. Január 21-én az ilikai harcokban már mint puskás-rajparancsnok vett részt. Maroknyi osztagával nemcsak visszaverte a védőszakasza ellen támadó bolsevista harccsoport rohamát, hanem maga ment ellentámadásra, megfutamította az ellenséget, elfoglalta annak egyik páncéltörőágyúját s azt nyomban a bolsevistákra fordítva, súlyos veszteségeket okozott a szovjetcsapatok soraiban. E harc közben sebesült meg, de csak akkor hagyta abba a küzdelmet, amikor a támadás elhárítása befejeződött. Azóta Bátky József zászlós esztergomi bajtárs az Isten és a haza oltárára tette a legdrágábbat, az életét. Belépett azok sorába, akik megtették a kötelességüket. A rövid katonai szolgálata alatt öt kitüntetés — a Délvidéki Emlékérem, a Magyar Bronz Vitézségi Érem, a Kormányzói Dicsérő Elismerés a hadiszalagon a kardokkal, az I. oszt. Tűzkereszt a koszorúval és a kardokkal, a Kormányzó úr Öföméltósága Dicsésrő Elismerése a hadiszalag és a kardok egyidejű adományozása mellett újólag tudtul adassák — diszitette katonazubbonyá.t. A szülök, rokonok és mi esztergomiak az évfordulón a magyar fájdalom kábulatában siratjuk ezt a fel nem mérhető veszteséget. Most, mikor elcsitult a sajgás, a fájdalom, az évfordulón az el nem lankadó tűzü szeretet iparkodik hozzá méltóvá lenni. Emlékezzünk . . . Mi minden magyarnak, minden esztergominak a leikébe szeretnénk égetni a harcosok jelmondatát, hogy a hősök meg- dicsőült lelke segíti és vezeti őket a győzelemre,