Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 7. szám

2 4SZTIRGOI8 «i VIBIKI 1944. január 22. zös munkájában, egyesüljenek annak szellemi- és társadalmi törekvéseiben, mert a tűzharcosok kipróbált, nemzethű és áldozatos lelkűlete és gondolkozása alapja az egészséges magyar közszellem­nek és a kívánatos magyar nemzeti ön­tudatnak. A gyűlés a jelentések és indítványok elhangzása után a Himnusz h'angjaival ért véget. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLVI. Séta a halottak városának utcáin. Kivágott fa törpe csonkja búvik meg a sírdomb mellső sarkában. A sírágy te­tejét gallyak, elszórt faforgácsok, elham­vadt koszorúk maradéka takarja keresz- tül-kasul. Kora tavasszal itt a tűz kí­gyózó lángja lobogott, hogy üszőkbe, ha­muba fúljanak az egybehordott, elham­vadt virágok! Talán innen a fű dús gyep­szőnyege? Az élet azonban errefelé még­is csak ritka szállóvendég, mert minden a pusztulás siralmait sírja, A ledőlt és ki­vett márvány régi gazdáinak : Kamocsay Károly-nak és Kamocsay Alojziá-nak nevét szólítgatja. Hófehér márvány kemény testébe mély­vágású betűk barázdái hasadnak. Hora- csek János-nak neve szalad végig az apró csatornákon. A múlt század máso­dik felében élte a szorgalmas esztergomi polgárok munkának szentelt életéi. Edes- atyja Huszár Gyulá-nak, Esztergom vár­megye volt ny, tiszti főorvosának. A csa­ládi fészek melegsége után itt osztja meg vele a hideg sír sötét éjjelét életének társa : Szigetközy Anna. Nála korábban botorkált a sír magányába Honig László ny. felmérési felügyelő. Utoljára Honig Lászlóné Horacsek Caecilia kopogtatott a halom földfalán halotti szállásra. A fi­nom fehér kő íves, árkos faragásokkal tagolt oszlopa mint hóban fürdő karcsú torony sudarasodik a síri lakás teteje fölé. Előtte őszirózsák száraz levelei zö­rögnek, lilás-fehéres szirmai szomorkod- nak. S bár hókristályok gyémátcseppjei remegnek pilláikon, csillogásuk az elmú­lásra figyelmeztet : Gyorsan horpad a virág kelyhe ! Elfonnyadsz te is, ha ifjú­korod tovaszállt ! Templomozó magyarok koporsója fe­lett szálldosott a halotti búcsúztató, mikor id. Baják János-nak s hitvesének: Baják Jánosné-nak csendítettek a lélek­haranggal. Sírhalmuk kőlapok ágyába zárt, A fej fa tövéről emelkedő kőfal homlokán márványkereszt rózsás arca figyelmeztet a szenvedések bölcsője-rin- gatta megdicsőülésre. Aranyban fürdő írás csillogó sorai könyörgik az Egyház imádságát s kérik a kereszt küzdői szá­mára a Krisztus szerezte égi békesség örök nyugalmát. Életének 28. esztendejében távozott a fájdalmak földjéről Kovács Ferencné líay Eszter. Az alacsony kő csaknem mellig süppedten burkolódzik a föld szellőtlen ködmönébe. Az évek egymás- irazúduló pörölycsapásai lemállasztották a földbe visszatérés évszámát. A már­vány megmunkálásának modora azonban gyaníttatja korát. Máshonnan szerzett adat igazít el, hogy az emlék 1853-ban került a sír őreinek sorába. A kisebb síremlékek valamiképen ke- vésbbé bírják a fárasztó, erőt kikezdő őrködést. A föld vándor járása egyszer elmeríteni igyekszik kijelölt őrállomásu­kon, máskor mintha hátát rázta volna meg, előrebuknak, hátratántorodnak vár­tahelyükön. Elfelejtett, magárahagyott sírdomb ir­galmából áll megdőlten a halom keshedt vállának támaszkodottan Wiber-Gaspar- dy Krisztina kőemléke. Csaknem egy év­század őrlött pora permetezett nap he­vének, esőnek, viharnak kitett arcára, márványruhájára. Vasszálú kefének kell végigszaladnia, hogy az idő porzója alól kibukkanjanak s jelentsenek az eltakart betűk : Wiber-Gaspardy Krisztina földi maradványai. Megh. 1853-ik év július hó 11-én, életének 63-ik évében. A megvi­gasztalódott, hálálkodó fiúi szeretet sze­di ritmusokba a szerető, kegyeletes szív érzéseit : Anyám ! Te égben zengő angyaldalok között Jutalmul éled őrök életedet E sírkővel földi hamvait jelölte A hálás fiúi emlékezet. A sírfelírás Wiber-neve a rokoni kap­csolatok meglobbanó világánál az eszter­gomi születésű Viber József felszentelt püspöknek, esztergomi kanonoknak em lékét is feleleveníti. A tudós főpap 1845- től kezdve Nagyszombatban érseki hely- nők. 1858-ban iktatták be a pozsonyi nagyprépostság javadalmába. 1866-ban megjelent az országgyűlésen. Ebben az időben itt Pesten ragadta el a halál. A pesti ferencrendiek templomának sírbolt jában temették, A sor túlsó felén valóságos sáncok gyűrűjében, felhányt négyszögében csen- deskednek az elköltözöttek hantsátraí, Kapaszkodó emelkedés lépcsőzetes sík­jain különülnek el egymástól a temető aprótelkes portái. Lépcsőik annál maga­sabbak. Erős térdhajlítást kell végeznünk, hogy feljuthassunk a parányi, szűk kis udvarokba. Errefelé különösen egyenet­len lehetett valamikor a temetőnek ez a része. Szinte rendező, feltöltő földmun­kára kell gondolnunk a felmagasított te­rep szemlelésekor, vízsgálásakor. Az egyik sír lábánál vastagtörzsű szó­méi ófűz csupasz, ágas-bogas koronája kerekedik a ia homlokán. A szomszédban jazminbokor kötegbe sűrűsödött vesszei búslakdonak az egyedüllét borús, kietlen árvaságában. Hiába, társasabb a tavasz, mikor dalok zsongó zengedezése zendül, s pajkos szellők kapnak bele a bársony­leveles ágak nekifeszülő húrjaiba. Lejjebb, az ereszkedő lejtő válla felé három sírkő sorakozik egymás mellett. Erős alapozású kőfal az aljuk. Ezért zsi- nóregyenes a tartásuk, ami ennek a hepe­hupás területnek nem minden emlékéről mondható el. — A 75 éves korában meg­halt Pándi Imre strázsahegyi kőből fara­gott keresztje nyitja meg az őrtállók so­rát. — Szürke sziléziai márvány kemény falába vésték Pándi József nevét. — Pándi István sírkeresztje zárja a hallga­tag emlékeztetők testvéri együttesét. A munka verejtékező hőseinek sírhalmán állanak. Figyelmeztetnek azokra, kiknek jának köszönheti, hogy lábon áll még, s s kik csak zsellérei az ősi rögnek, mint itt e térségeken mindannyian. Hatul a sírdomb vastag kőgerendájá­nak előrebillenő kis kókereszt támaszko­dik. igazán csak tagbaszakadt pártfogó­jának köszönheti, hogy lábon áll még s nem terült el az idővel viaskodás po­rondján. ,,Fehir György" emlékére állí­tották. A kőfaragó szűkmarkúságából, el- nagyolásából nem tellett a teljes, hibát­lan névre, melynek birtokosa „életének 48-dik esztendőjében" foglalta el a föld mívelő apák sötét, rögös örökségét. Finomvoaalú, vert vasból munkált, dús cifrázatú kereszt vállal őrséget Mátéffy Mariska dombolt szállása tölött. Her­vadt virágok csomója hirdeti az élők ide el-eljáró, még messzebbre szálló kegyele­tét, kiknek szívében az elköltözött „em léke örökké élni fog." A halál nem válogatós. Döntő útján nem néz kort, rendet. Kaszájának suhin­tására egyképen dől az izmos tölgy, a su­dár fenyő, hull a rózsa, csukódik : bimbó ! A tízéves kis Sághy Idá-nak porrá hűl lőtt testét fejehullott, karjatört emlékke­reszt vigyázza. Az ártatlan lélek siratá- sába megnyugtatásképen vegyülő vigasz talás csendül a sírfelírás soraiban : Ked­ves volt Istennek az ö lelke, azért sietett őt kivinni a gonoszságok közül. — A borsodmegyei Edelényből elszármazott Sághy Péter gabonakereskedőnek leánya Az édesapját életsorsa az erdős bércek tájáról ragadta errefelé, a fejedelmi folyó lapályára, ahová később már törzsének kivirágzott, majd korán lefonnyadt haj tása is odakötözte. Gyakran találkozunk a halottak orszá­gában a sírkeresztek egymás mellé zár­kózó kísebb-nagyobb csapatával. Az azonos nevek mind azt hirdetik ; az élet ben együvétartozottak az elmúlás kertjé­ben is egymás közelében szeretnek nyu­godni. Fehér szilánkos sziléziai márvány ke­resztek között süttői márványból faragott magas, nemes arányú és szerkesztésű em lék vet egy tapodtat sem engedő kölábat Egyik oldalán a szélső sírkő a 34 esz­tendős Merényi Ilona sírdombját jelzi. 40 éves nénje, M. Mária két esztendővel ké­sőbb követte húgát az elmúlás útján. — A középső kimagasló emlék írása szerint az Úrban való elszenderülést Major Fe renc asztalosmester kezdte el. Az évek tengeréből 39 cseppet osztott számára mindennek gondját viselő Isten. Forrongó világ közepéből parancsolta ki Alkotója 1849-et emlegetnek a csodát váró, türel metlen álmok világába révült emberek Abban az időben voltak megszámláltak napjai, amikor a császáriak kezére került Esztergom helyébe Komáromot tették meg a vármegye székhelyévé a Kossuth mellett kitartó esztergomi vezetőemberek A férje sírjához kijáró özvegy sírásába a Komáromot lövő császári ágyúknak Esztergomi elhallatszó dörgése csapódott A hitves Majomé Dietrich Anna számára a földön hosszabb tartózkodást engedé lyezett a Gondviselés. Az apró emberéle tek világrajövésénél segédkezett. Sok örömnek, szomorúságnak volt tanúja szemlélője életének hosszú pályáján, mikor 86 esztendős korában a koporsó hideg vánkosára hanyatlott fáradt feje gondtalan Magyarország derűs képétől búcsúzhatott elborult szeme. — A csa ládi sort záró emlék falán Merényi Já nosné Major Borbála neve szól a roko nokhoz, ismerősökhöz. 15 éves kislány volt akkor, amikor a 48-as idők lobogó tüze fűtötte az emberek apraja-nagyját, a fáradt lelohadás és kérdőjeles kétsé­gek bizonytalanságában sodródtak veze­tők és vezetettek. Az emlék síró falának alján özv. Fritz Péterné Major Katalin­nak visszajáró emléke tűnik fel a múltak gcmolygó ködéből. A sor szögletén meg­húzódó sírkereszt adatai szerint övéi kö­zelében alussza síri álmát Merényi János. A korábbi Esztergomnak két keze mun­kájából élő érdemes szabómestere, Egy­ben a belvárosi templom sekrestyés tisz­tét is ellátta. Az oltár körül való szolgá­latában sok ember életének fodrozását láthatta, mikor a keresztvíz újító forrása csurgott az újszülöttekre, férfiak, nők egymás kezébe téve sorsukat az élet is­meretlen tájainak indultak neki. Ott volt sokak halottaságyánál, koporsójuk mel­lett, mikor életük sajkája a földi állo­másról az örökkévalóság felé oldódott el. Végre maga is idekerült, ahová annyi könny és fájdalom panaszának lassú ár­án kisérte ki korábban az előtte elmen­teket. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Virilis városi képviselők Esztergom szabad királyi megyei város képviselőtestületének virilis tagjait az 1944. évre a következőleg állapították meg : Istvánná, Kemény Lajos-cég, Esztergomi Hitelszövetkezet, Philipp Józsefné 20—20 P, Leítner Józsefné, N. N, 6—6 P, özv. Farkas Elekné, Gerendás Márton, Braun Tivadar és neje 5—5 P, Fritz Ernőné, Frank Sándorné, dr. Orbán Dezső, 0. S. B., Szvoboda Románné 3—3 P, N. N„ N. N„ N. N. 2—2 P. Természetben a következő adományo­kat vettük át hálás köszönettel : Özv, Neumann Gyuláné 40 kg. alma ; Bencés Székház 10 kg. alma ; Körmendy József lencse ,mák ; dr. Csárszky István dió, lekvár ; Hungária Konzervgyár 5 kg. kávé ; dr. Drahos János dió ; Obermüller Ferencné mák, liszt, lekvár ; Steinwender Józsefné mák, lekvár ; N. N. burgonya, bab ; Szvoboda Románné bab ; Vízivárosi Zárda elemi iskolája bab, liszt, dohány, mák ; vitéz Zsámbéky Pálné szaloncukor; Molnár cukrászda szaloncukor, sütemény; Szatzlauer cukrászda keksz ; Pifkó N. 3 liter bor ; özv. Szentgáli N. 5 lit, bor ; Tóth Gyula 20 liter bor ; Farkas kala­posmester alma ; Tóth József 1 tyúk, 3 liter bor ; Dános J. Bikol-puszta 1 malac. A jó Isten fizesse meg ! Ággokházi főnöknő. Rendes tagok : Dr. Serédi Jusztinián* 21.998 P Brutsy Jenő 14.884 P Dr. Boronkay Dénes* 8.847 P Schwach Sándor 6.457 P Kovancsek Jenő* 6.491 P Pivók József* 4.893 P Grósz István* 4.837 P Illés Sándor* 4.346 P vitéz Matus Gyula* 4.056 P vitéz Oltóss/ Oszkár* 3.955 P Kókay Kálmán 3.890 P Nelhiebel Ferenc* 3.671 P Kerschbaummayer Károly* 3.523 P Nelhiebel Antal* 3.307 P Dr. Gróh József* 3.239 P vitéz Dudás László* 3.155 P Dr. Késmárki Frey Vilmos* 2.968 P Dr. Eggenhofer Béla* 2.730 P Sáska József* 2.674 P Mayer János 2.560 P Schalkház Ferenc* 2.526 P Dr. Csik József* 2.525 P Dr. Szokolay Antal* 2.479 P Philipp József* 2.475 P Romanek Miklós* 2.438 P Einczinger Sándor 2.403 P Marosi József 2.257 P Nádler Rezső 2.205 P Szabó István* 2.057 P Dr. Drahos János* 2.021 P Dr. Csárszky István* 2.021 P Dr. Fehér Gyula* 2.021 P­Dr. Török Mihály* 2.021 P Póttagok : Dr. Tóth Kálmán* 2.021 P Dr. Wiedermann Károly* 2.021 P Hroba Lajos 2.020 P Évért Márton 1.950 P Znojek János 1.941 P vitéz Leidenfrost Pál* 1.894 P ifj. Toldy János* 1.894 P Dr. Kamenszky Gyula* 1.812 P Dr. Meszlényi Zoltán* 1.740 P Dr. Lépőid Antal* 1.740 P A városi Aggokházáuak köszöneté A városi Aggokháza lakói nevében há lás szívvel mondok köszönetét kegyes jó tevőinknek megértő szeretetükért, mely lyel lehetővé tették, hogy elaggott szegé nyeinknek, kedvessé és örömteljessé te hettük a szeretet ünnepét. Egyben ezúton mondok köszönetét mindazon jótevőinknek is, akik egész éven át szivük melegével, jótanácsaikkal anyagi támogatásaikkal segítettek, hogy az „irgalmas szeretet otthonát", melyet az isteni Gondviselés otthonának" is le hét nevezni, a mindennapi szükségletek kel elláthattuk. A szegényík imája eszközölje ki az is teni Mesternél jótevőink számára, hogy meghallhassák majd a nagy napon : „ha valamit a legkisebbeknek ezek közül tesztek, nekem cselekdtétek azt." Hálás köszönettel nyugtázzuk még a következő szeretetadományokat : Brutsy Jenő, N. N. 100—100 P, dr Drahos János, dr. Török Mihály, dr Mertán János, Polgári Egyesület, Neme Hársa'k Asztaltársasága, Felebarátí Sze retet Asztaltársaság 50—50 P, N. N. 30 P, dr. helber Gyula, dr. Késmárki Fre Vilmos, dr. Késmárki Frey Vilmosné, dr Etter Jenőné, dr. Monsberger Ulrik, Mól nár Mihály, Spóner József, Eittler Jó zsefné, Ipartestület, Brenner Julia, Se réd'i Sándorné, Kerschbaummayer Ká roly, Eggenhofer Jenőné, Einczinger Sán dór, Einczinger Kató, N. N. 10—10 P, Je szenszky Kálmán, dr. Hamza József, Far kas Jenő, dr. Gróh Józsefné, Töldezsán Emlékezzünk az 1943. évi téli csata esztergomi hőseire Egy éve annak, hogy a magyar honvéd a fehér hómezök hatalmas területén any- nyi véráldozat árán védve a mi életün­ket, visszavonulni kényszerült az orosz támadók ezrei elől. A Sztalin-orgonák, az aknák süvöltöttek és a magyar csapatok védték a baráti csapatok visszavonulását. Ezekben a harcokban a magyar katona a bajtársi együttérzésről, a szent magyar haza mindenekfeletti szeretetéről, a har­coló honvéd mindenekelőtti tiszteletéről és megbecsüléséről tett tanúságot. A vö­rös pokol haláltosztogató gránátzápora- ban nem egy magyar honvéd tért meg Al­kotójához. Róluk emlékezünk. Ebben a szörnyű télben, ebben a hatal­mas harcban álltak a vártán a magyar honvédek és lettek hősök, akik nemcsak díszei a honvédségnek, hanem az egész magyar nemzetnek. Példát adnak ne­künk. Itt áll már előttünk világosan a sok ha­ditett, amelyek bizonyítják azt, hogy a magyar katona tudja a kötelességét. Ilyen kötelességteljesítés volt Bátky József zászlós, városunk fiának fegyverténye is, amelyet itt közlünk, hogy a fiatalok pél­dát merítsenek belőle, a frontkatonák pedig elismeréssel nyilatkozzanak róla. Batky József zászlós egy légvédelmi ágyúsüteg gépkocsizó tisztje, 1943. január JG-én Kamenkán tett bizonyságot el­szántságáról és hősiességéről. Az említett napon az üteg gépkocsite­lepén éppen egyik gépjármű javításán fá­radozott, amikor ütege tüzelőállását, va­lamint a gépkocsit támadás érte. Bátky tovább folytatta a gépkocsi üzemképessé tétele érdekében munkáját, noha igen erős géppisztolytűzben állott. Magát a gépkocsit is több találat érte, mindamel­lett sikerült azt kijavítani s mozgáské­pessé tenni. Az utóbb elrendelt elvonulás során az erősen megrakott gépjármű ve­zetője súlyosan megsebesült, mire a zász­lós maga vette át nagyon értékes műsza­ki anyagot szállító kocsi vezetését s a legpusztítóbb ellenséges ágyútűzön át ki­vezette a községből. Január 21-én az ilikai harcokban már mint puskás-rajparancsnok vett részt. Maroknyi osztagával nemcsak visszaverte a védőszakasza ellen támadó bolsevista harccsoport rohamát, hanem maga ment ellentámadásra, megfutamította az ellen­séget, elfoglalta annak egyik páncéltörő­ágyúját s azt nyomban a bolsevistákra fordítva, súlyos veszteségeket okozott a szovjetcsapatok soraiban. E harc közben sebesült meg, de csak akkor hagyta abba a küzdelmet, amikor a támadás elhárítá­sa befejeződött. Azóta Bátky József zászlós esztergomi bajtárs az Isten és a haza oltárára tette a legdrágábbat, az életét. Belépett azok sorába, akik megtették a kötelességüket. A rövid katonai szolgálata alatt öt kitün­tetés — a Délvidéki Emlékérem, a Ma­gyar Bronz Vitézségi Érem, a Kormány­zói Dicsérő Elismerés a hadiszalagon a kardokkal, az I. oszt. Tűzkereszt a ko­szorúval és a kardokkal, a Kormányzó úr Öföméltósága Dicsésrő Elismerése a hadiszalag és a kardok egyidejű adomá­nyozása mellett újólag tudtul adassák — diszitette katonazubbonyá.t. A szülök, rokonok és mi esztergomiak az évfordulón a magyar fájdalom kábu­latában siratjuk ezt a fel nem mérhető veszteséget. Most, mikor elcsitult a saj­gás, a fájdalom, az évfordulón az el nem lankadó tűzü szeretet iparkodik hozzá méltóvá lenni. Emlékezzünk . . . Mi minden magyarnak, minden eszter­gominak a leikébe szeretnénk égetni a harcosok jelmondatát, hogy a hősök meg- dicsőült lelke segíti és vezeti őket a győ­zelemre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom