Esztergom és Vidéke, 1944
1944 / 33. szám
2 iy44. április 22 ESZTERGOM és VIDÉKÉ Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LVI. Séta a halottak városának utcáin. Vastagszárú, tüskéikkel szinte hivalkodó akácágak rajba kapaszkodó, utat álló társasága hetvenkedik az egyik fej- fájától fosztott halom lapos hátán. Nem is hiszik, hogy kiáltozó királyságuknak rövidesen vége szakad. A takarító sírásók lent már megkezdték az elhatalmasodott bokrok, az izgága tolakodók eltávolítását. Fel-felfreccsenő panaszuk idehallat- szik. Tiltakozásuk azonban mit sem használ ! Elérik sorsukat ! Ez lesz vége az itteni legénykedőknek is, mikor majd csattan az olló, csapódik a balta, bogy a helyek szabaduljanak a dísszel egyáltalában nem szolgáló hívatlan vendégektől, szállásvevőktől. Kereszt jetört, rozsdaszínű sávokkal futtatott márvány szinte mosolygós, közvetlen sorokkal beszéli el kis gazdája rövid pályájú életének megfutását. Iskolás voltának megemlítését tartja megjegyzésre legérdemesebbnek : Pongrácz Dezső volt a nevem. Kőrös partján születtem. Játizi-létem közepén Iskoláim kezdetén : Itt lelém fel pályámat Éltem heted tavaszán. Valóban apró játékainak derekán szakadt meg élete. Ki tudja, mitől szabadult meg, s miket kellett volna megvalósítania, ha éveinek száma Isten rendeléséből erősebb csapatra kerekedett volna. Korábban esett behívásáért minden bizonynyal búsás kárpótlást kapott égi pajtásainak ezüst kacagású seregében. Két, körívvel zárt, kapuszerű márvány összekapcsolása útján nagyobbszabású emlék fürdik a megújuló természet napsugáresőjében. Fenn, a hosszan elnyúló oromzat betetőző egységbe fogja össze az egy tömbből faragott sültéi kőnek három oszloppal tagolt széles falát. Az első, szárnyak nélkül való kapunak íve alatt irnen-onnan 100 esztendeje állnak őrségen a kő bevágott állásaiba parancsolt, hőséggel, faggyal dacoló betűk. ,,E setét sírnak ölében várják feltámadásukat Wald Ferenc és gyermekei: József, Anna, Béla, Mária, Lajos és FerencA másik kapu végtelenbe ásító torka csak egy lakó révbe jutott sajkájának feliratát őrzi, Schmidt Katalin-ét, aki földi vándorlásának hetvenedik esztendejében “hajózott be a csendesség kikötőjébe. A céhek világába kalauzol el a testület késő időkbe tévedt emlegetésével Roz- rnann Lajos sírfelirata. ,,Céhbeli remekelt rézműves mester." A copf-stílus ma már ritkábban található, kispolgároknak készült emlékén a merev szabályosság és hideg józanság díszei, vonalai gyülekeznek össze szemnek jóleső találkozóra. Rövid pár sor csendül a polgári erények útján járt ősz mester életéről : Míg élt a tisztesség s becsület útján járt. Adj neki jó Atyánk boldog Alleluját 1 Magyar nemes földbe szikkadt teste fölött vágódnak a márvány kőhúsába *a jelentés árkos vonalai. Doroghi és korcsai Somogyi Flóris síri lakóhelyét jelzik. Földi napszámának éveiben Esztergom vármegye szolgálatában munkálkodott. Most a temető mindenkit egyformán szívére záró nyirkos szállásán pihen. Puha moha zöld bársonya takarja a halmot egybefogó kőhasábok vastag, kemény szalagját. A sírhalom balsarkáb.an terebélyes fatönk alacsony szószékéről prédikál a sebes beszédű idő : Temérdek ia nyomorúság, amelyben milliónyi szív vérzik el, számtalan fény alszik ki. De ne csüggedjetek ! Örvényes orkánon, csapkodó villámon túl, sötét felleg, gyászba burkolódzó égkárpit mögött a nap és csillagok hazáját keressétek ! Az első világháború kezdő évének augusztusába vezet vissza Furuglyás Ferenc fehértestű márványa. Temetőbe kísérését a zord idők első katonatemetésének jegyezheti fel a múlt események krónikása itt, Esztergomban. A 26 esztendős fiatal katonát „vérző szívvel siratja kedves neje, két kis árvájia, édesanyja és testvérei Zsitvabesenyőn." A szülői vesztes fájdalom jajong fel egy szívalakúra faragott kisebb márvány kőemlékén. Mennyi lehervasztott vágy, lekaszált remény zsúfolódik össze az apró helyen : Hier ruhen die irdischen Reste der 3 jährigen PAULINA SEYLER. Ruhe sanft du früh verblühtes Blümchen Deiner Altern grösste Freud und Glück. Nichts auf dieser Welt ersetzet Dich Paulinchen keine Tränen Bringen dich zurück, Gestorben den 18-ten July 1847. — A megkönnyezett 'kis virág Seyler Károly- cak, az esztergomi bazilika külföldön is emlegetett híres karnagyának a leánya. Az apa testének kora hervadásra ft^ny- nyadt kis rózsája kő jelölte sír mélye- be hullott. Szellemének zengő, szárnyaló akkordokban csendülő muzsikája akkor esőzte, záporozta az Isten házáhak kupoláját, falait, mikor 1856 augusztus 31én az esztergomi bazilika felszentelésének ünnepi szentmiséjén a bazilika kórusán Liszt Ferenc vezényelte a magaszerezte, Scitovszky hercegprímás megrendelte Esztergomi misé-1. Betét formájában az ő zenekölteménye is megcsendült a „Graduale“ és az „Offertorium" során. Szerzeményének előadóit maga vezette. A világhírű mester dicsérő elismerése boldogította. — Pár sugárzó sor Esztergom régi nagyjairól, napjairól itt a felejtett sír szélén. Feljebb üres térséggé, terjedelmes gyepes foltokká folynak szét az emlélkük- vesztette sírsorok. Pedig valamikor errefelé is halmok púposodtak. A hátramaradottak el-eljártak eléjük könnyes imádságra, fájó emlegetésre ! Ma ? Alig észrevehető fodrozások a nyomokat oly könnyen elnyelő talajon ! Sűrű bokrok levelező ágai suttognak csak csendes panaszdalt az eliramlott életekről: Nincs itt nekünk maradandó lakásunk. Földi sorsunk elimbolygó bujdosás a bús idegenben ! S az emlegetés is, mely fátyolt lebbent a ködökről, mi más, mint feledés ? A kissé elborongó eszmélkedés talán mond valamit. Hiszen csak a temető nagy könyve őrzi a földbe szikkadt testek névmaradékát. Ott állanak halottas sorban a Simonok, Takácsok, Pintérek, Halászok, Boldizsárok, Mészárosok családi nevei. Szót kérnek az efnlegetések óráján az egyébként hallgatag szomszédék is. Szép magyar nevek fonódnak névkoszorúba, mikor a Tölgyesi, Szenczi, Szabó, Körmendi, Pál, Gyenes, Ladányi, Vass, Kolozsvári, Puskás, Dinnyés, Juhász, Kapa-nevek fűződnek emléklánccá. Porladt keresztek porladó gazdáinak nevei gomolyognak a múlt szakadékba zuhant útjainak romjai fölött. A törmelék alól újra nevek szállanak elő : Szöl- gyémy, Nagy, Dévai, Búzás, Petróczy, Fekete, Varga, Bagi, Kövér, Ipolyi, Papp, Kolos, Nánai. A nevek valóságos ármádiája ! Fönn koszorú, virág nem fonód- hatik már fejfájuk köré. Innen az elhalt sorok, a sorok közt nekiszélesedő nagyobb tisztások. A halottak senki földje! A kihalt széles sáv felső peremén Balogh József neve fürdik a betűk arannyal húzott árkaiban. A sor széle felé a hétéves kis Tassi Borbálá-nak fakószínű márványa búvik meg a fanyarzöld tujafa emyős gallérjának árnyékában. Haraszti kő derékban párkányzattal tagolt, érdekes alakú emlékén Gyar- mathy Dénes rendőrkapitányról vezényelnek meg-megújuló emlékezést a halotti őrség betűkatonái. A kapaszkodó előtt húzódó utolsó sor közepén keresztjehullott apró márványemlék dől előre. Lapos mellén ódon szavak sorakoznak : Simonovits János. Szent Benedek születés. 2-dik oskolából való Deák. Meghalt 13-dik Januáriusba 1845. Életének 13-ik évében. — A bars- megyei Garamszentbenedekről városba szakadt kis diák — a bencés gimnázium II. o. tanulója — 'itt piheni rövidre szabott életének múló fájdalmait. Bársonyfüves sírján a mindenki jóságos Kertésze omló sárgavirágos nárciszt hajtatott ki a föld meleg szívéről. (Folyt, köv 1 Vértes Zoárd Ä légiveszély alatti és egyéb légoltalmi tapasztalatok A legutóbbi nappali és éjszakai riadók alatt sok értékes tapasztalatot szereztünk, viszont láttunk olyan dolgokat is, amit érdemes papirra vetni, hogy ezek komoly veszély esetén megszűnjenek. Házparancsnokok és egyéb karszalagos beosztottak az óvóhelyen. A rendőrségnek és a légoltalmi szerveknek újabban feltűnt, hogy egyes karszálagos házparancsnokok a sziréna megszólalása után a legrövidebb idő alatt iparkodnak az óvóhelyre. Mondhatnánk nyugodtan ezek az elsők. Pedig másutt volna a helyük. Mit sem törődnek a reájuk bízott feladattal ; az óvóhelyen üldögélnek. A pri- mási óvóhelyen a legutóbbi alkalommal három karszalagos egyén ^ tartózkodott. Ha férfiasán nem mernek kiállni és a veszély idején a kötelességnek eleget tenni, mondják meg a vezetőségnek, mert ebből baj származhatok. Ki- és bejárók a tömeges óvóhelyen. Az egyik nagyobb óvóhelyen, ahol tömegesen tartózkodtak az úgynevezett „földi hősök" ki- és bejárkálásaikkal a zaklatott lelkű ottartózkodökat még nagyobb félelemmel töltik el és pánikot keltenek közöttük. Ha ezek repülőgép búgás'át hallják, ész nélkül rohannak az óvóhelyre, ha úgy érzik, hogy a búgás elmúlt, kijönnek és az óvóhely előtt elég hangos külpolitikai vitát folytatnak. Kiabáló feleselők. A sziréna búgás után hangos lesz az utca. Megkezdődik a házcsoportparancsnokokkal a vita. Néha nem a legkellemesebb hangnemben Fegyelmet nem ismerő egyének cigarettázva, cél nélkül futkosva zavarják az utca fegyelmét. Amikor azután helytállásra, igazolásra szólítják fel őketr az ismeretlenség homályába futnak. Az óvóhelyek rémmesélöi. A mese helyénvaló kukorica, tollfosztáskor, vagy a gyermekek elaltatásakor és ott is tündér vagy szép magyar mese, nem pedig a rémmese. Az egyik óvóhelyen az úgynevezett jólértesültek olyan rémmeséket adnak le, hogy a gyöngébb idegzetűeknek a lélegzete eláll. Vagy a riadó kellős közepén birálatot mondanak az óvóhelyre, szidják a város légoltalmi vezetőségét és nevetséges beállításba tüntetik fel gondterhes működésüket. Világítás. Az összes világítási rendszabályokat ismerve, különösen a nagyobb épületekben, vendéglőkben a szirénabú- gás után kivilágítják az épület hol egyik, hol a másik ablakát és azok percekig hatalmas fényt árasztanak. Természetesen kiabálásra, a hatósági közegek közbelépésére nagy nehezen engedelmeskednek. Ahol nagyobbszámú ember van együtt, ott célszerű lenne a riadó megszólalása után a ház parancsnokának a villanyt kikapcsolni, ezáltal minden bajt elkerülhetne az épület gondnokságai Működtetni kell a szivet is ha szól a sziréna. A várostól alig 5—10 percre lévő pincetulajdonosokhoz szólunk. Amikor megszólalnak a szirénák, nyissák ki a pincéik ajtóit és fogadják be a befogadó- képességhez viszonyítva az odamenekülő- ket, mert a mély útban felgyülekezők könnyen áldozatai lehetnek repülő gép- puskatüzének. Példás rend itt-ott a városban. Az OTI székházban már hónapok óta állandó éjjel-nappali szolgálat van. Az óvóhely a legnagyobb rendben van. Az intézkedések a legszakszerűbbek, az odamene- külőket a legnagyobb szeretettel fogadják. A vízivárosi zárdában a szirénabú- gás után a hatalmas zárdaépület sokszáz ablakszeme kinyílik, hogy károk ne legyenek. Kinyitják a kapukat, hogy a hatalmas óvóhelyen az odaszorulók azonnal menedéket találjanak. Minden folyosó fordulójánál szolgálatot teljesítő kedvesnővérek kalauzolják a sötétben az óvóhelyet keresőket. A telefonnál és a rádiónál állandóan szolgálatban van két- két kedvesnővér. Az együttérzésnek igen szép példáját mutatta dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, aki & légvédelmi riadók idején a primási palotában lévő óvóhelyen hívei körében tartózkodott és nem vette igénybe a számára külön fenntartott helyet. A bajban való együvétartozásnak szép tanujelét adta egy magasrangú katonatiszt, aki az óvóhelyre siető többgyermekes édesanya kezéből kivette a csomagot, hogy minél hamarabb juthasson védett helyre. Esztergom vármegye költség- vetésének jóváliagáysa A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbb megtartott ülésén jelentette az alispán, hogy a vármegye 1944. évi költségvetését a belügyminiszter jóváhagyta. A vármegyei pótadó kivetési kulcsot Esztergom városra nézve 22.4 százalékban, a nagy- és kisközségekre nézve 39.5 százalékban állapította meg. A folyó évben kieső kereseti adójövedelem pótlására a vármegye 36.000 pengő államsegélyben részesül. Beszámolt az alispán arról is, hogy a számadási év folyamán 7 házaspár részére házasodási kölcsön címén 7000 pengőt, a közjóléti szervezet részére üzlettervének végrehajtásához 234.210 pengőt folyósított. Ez utóbbi összegből 160.000 P az ONCSA-családok részére juttatott zsidóbirtokok megváltására és felszerelésére nyújtott kölcsönök céljaira szolgált. Március hó folyamán az árviz- és belvízkárosultak támogatásáról szóló beszámoló is elkészült. Ennek adatai szerint Esztergom vármegye az elmúlt években kölcsöntámogatásra 28.000 pengőt és segélyekre 1600 pengő ellátmányt kapott, amelyből 14 családi ház újjáépítésére 18.800 pengő kölcsönt és egyéb segély- összegeket folyósított az alispán. viiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiaiiimiinwiiiiMiiiiiB'iiHaiiiiipiiiiiiiiiiiiRiiiiw^ Élénk politikai élet a MÉP vármegyei szervezeteiben A Magyar Élet Pártjának vármegyénk területén lévő szervezeteiben a közelmúlt nagyjelentőségű politikai változások kapcsán élénk politikai élet pezsdiilt fel. Dr. Porubszky Géza a párkányi járás országgyűlési képviselője a kéméndi pártvezetőségi értekezleten jelent meg és tartotta meg nagyszabású beszámolóját, ismertetve a sorsdöntő eseményeket és a Pártnak abban vitt szerepét. Az értekezlet nagy lelkesedéssel fogadta a beszá- I mólót. Dr. Katona Gábor vm. közp. titkár Pilismar ót on széleskörű Választmány és Dömösön a pártvezetőség, előtt ismertette a Párt állásfoglalását a közelmúlt eseményei kapcsán. Idézte március 15.-i ünnepi szónoklatának egy részét, amelyben annak idején a március idusának tanulságait fejtegette — mondván : „Tanulság, hogy önfeláldozással, áldozatvállalással és a kor uralkodó eszméinek a magyarság géniuszához való alkalmazásával percek alatt megoldhatók évszázados nemzeti és népi problémák !" Akkor még látnoki tanulságot pár nap múlva az események igazolták. Bajóton, Barton, Bélán, Cséven, Csol- nokon, Durmmocson, Épülőn, Karván, Kisujfalun, Köbólkuton, Leányfalun, Magyar- és Németszőgyénben, Nagyölveden, Táton és Sárkány falván helyi, pártvezetők tartottak pártvezetőségi értekezleteiket és ismertették a vármegyei titkárságnak március hó 25-én kelt körlevelét. Valamennyi értekezlet örömmel állapította meg a salakjaitól megtisztított jobboldali pártoknak a kormány kereteiben már megtörtént és a pártkeretekben folyamatban lévő egyesülésének nagy és általános nemzeti jelentőségét és fontosságát. Az értekezletek megnyugvással fogadták a legutóbbi kormányintézkedéseket és azokkal mindenben egyetértenek. A vármegyei titkárság Kúráiról Michló Jónás, Karvárói Alter Lajos pártvezetők- ikel, Párkányból Roszkos János munkás- osztály vezetővel, Németszőgyénből. Czil- ling János helyi titkárral, Tokodról Vi- lághy István választmányi taggal folytatott megbeszéléseket. Bucson Kerekes Lajos pártvezető ismertette a fenti körlevelet és jelentette, hogy a községben teljes a rend és nyugalom. Általában valamennyi pártszervezet híveink és a községek lakosságának abszolút nyugalmáról, megértéséről és komoly felelősségtudatáról tett jelentést és valamennyi szervezetünk helyén áll abban a munkában, amely messze túlhaladja immár a kicsinyes pártszempontokat és a nemzetszervezés jegyében folyik tovább is, miként már évekkel ezelőtt is a vármegye minden egyes MÉP szervezetében. Dr Porubszky Géza m. kir. kormányfőtanácsos, a párkányi kerület ország- gyűlési képviselője minden hónap 2. és 4 szombatján tartja panasznapját a párkányi központi pártirodában. A következő panasznap április hó 22-én d. e féí 1Ö órakor kezdődik és délig tart. Ezúton is felkérjük a párkányi szervezetek tagjait, hogy a panasznapokon minél számosabban keressék fel a pártiroiát. H * I » R • B »- K Gyermekgyilkos hadviselés Az angolszász bombázók távozása, után töltőtollat talált egyik Pest melletti faluban egy fiúcska. Felvette a földről a tollat, ki akarta csavarni tokjából, amint ez a töltőtollaknál szokásos. A toll felrobbant, a fiú holtan maradt a helyszínen. Nyolcéves hősi halott! A tollat ugyanis, épúgy, mint a töltőceruzákat és rongybabákat, amelyek robbanóanyaggal vannak megtöltve és azt aki kézbe veszi, megöli, az angolszász repülőgépekből dobálták le. Ledobálták azért, hogy velük gyilkoljanak olyan nemzetek katonái, amelyek lenen hirdetik magukról a kulturáltságot, a humanizmust! Megborzad és mélységesen undorodik minden kulturember ennek a gyermek- gyilkos hadviselésnek hallatára. Csak megvetést érdemelnek ezek a rongybabá- sok, kiközösítést az emberi társadalmi közösségből. Hiszen tudniok kell, hogy minden újságot olvasó felnőtt ember ismeri már ezt a gyilkolási rendszerüket és hozzá sem nyúl az utcán heverő rongybabákhoz, töltőtollakhoz és ceruzákhoz, hanem azonnal szól rendőrnek, csendőrnek, katonának és jelenti, hogy mit talált és mihez nem nyúlt hozzá. Csak a szegény, kellően ki nem oktatott gyerek veszi fel ezeket a „csalétkeket", tehát csak gyermekeket ölnek meg Hadviselés ez ? Nem hadviselés! Ez közönséges és a legaljasabb szándékos emberölés. Hadicsel ez ? Nem hadicsel! Hadicsel volt valamikor a trójai faló, de ezek a rongybabák semmi máshoz nem hasonlíthatók, mint a történelemben ismert heródesi gyermekölés egyik módjához. Vájjon milyen lehet — ha egyáltalában van — annak a gonosztevőnek a lelkiismerete, aki ezeket a rongybabákat leszórja a levegőből abban a biztos tudatban, hogy ártatlan gyermekek halálát okozza velük. És hogyan, milyen ábrázat- tal mer majd a történelem itélöszéke elé odaállni az, aki mindezekért felelős. Hiszen gaztettét egyetlen egy enyhítő körülménnyel sem mentheti. Pedig elérkezik még az idő, amikor valakinek felelnie kell a rongybabákért,
