Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 21. szám

HATVANÖTÖDIK ÉVF. 21. SZ. SZOMBAT, 1944. MÁRCIUS 11 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. HETI ESEMENYEB BELFÖLD Debrecenben Horthy-halmot emelnek ; Horthy Miklós kormányzó országlásának , 25-ik évfordulója alkalmából. — Részvét- j téviraíot küldött a kormányzó a finn köz- társasági elnökhöz Svinhuívud volt elnök elhunyta alkalmából. — Kállay Miklós miniszterelnököt a Magyar Érdemrend Szentkoronás Nagykeresztjével tüntette ki a kormányzó. KÜLFÖLD Horvátországban hatályon kívül helyez­ték a jugoszláv konverziós törvényt. —• Sztálin elutasító választ adott a lengyel kormány nyilatkozatára — Tankzárakat építenek a németek a norvágiai fontos útvonalakon. — A németek új gyógyszert fedezték fel a cukorbetegség ellen. — Törökország számít arra, hogy az egye­sült nemzetek beszüntetnék minden szál­lítást. — Törökországnak nem érdeke Olaszország kikapcsolása a földközi ten­geri hatalmak közül. — Hazahívják Tö­rökországból az angol szakembereket. — Algírban angolszász ellenes hangulat kezd kialakulni. — A pápa vasárnap délután rádiószózatot intéz a világ népéhez. — A román iskolákban husvétig be kell fe­jezni a tananyagot. — Franco spanyol ál­lamfőnek a navarrai tartománygyűlés a ,,Navarrai aranyérmet" adományozta. — Amerikai kereskedelmi körök melegen üd- vözlik a vörös hadsereg győzelmeit. — Orosz katonai küldöttség érkezett Tito fő­hadiszállására. — Tito megbízottait beve­szik a kairói jugoszláv kormányba. — A franciák flottatámaszpontokat adnak az oioszoknak. — Meghosszabbíiohák a fegyverszünetet Mihajlovics és a Jugo­szláviát megszálló csapatok között. — Vatufin szovjet tábornok nem beteg, ha­nem menesztették. — A szövetségesek ke­rülnek minden hivatalos érintkezést Ar­gentínával. — Péter szerb király angol nyomásra keresi az érintkezést Titoval. — Olaszországban a polgári személyeket a harci területek elhagyására szólították fel. — Finnországban a városok kiürítése miatt sajtó útján folyik az iskolai taní­tás. — Haímilliárd dollárt költöttek alko­holra 1943-ban az Egyesült Államokban. — Törökország most már olajat sem kap a szövetségesektől. —• A török piacon megszűntek az angol vásárlások. — A szmirnai iskolákban bevezették az ejtő­ernyős gyakorlatokat. —- Amerikai szak­értők érkeztek Abesszíniába, annak bá­nyászati lehetőségeit tanulmányozni. — A giesseni egyetem megállapította, hogy az állatok tuberkulózisa megfertőzheti az embert. — Svédországban az elmúlt év­ben 43 új kereskedelmi hajó épült. — Rómában a szegény lakosságnak népkony­hákat állították fel. — Lengyel hadtest harcol az olasz arcvonalon. — Az anka­rai amerikai nagykövetség mellé külön katonai attasét osztottak be. — Horvátor­szágban hatályon kívül helyezték la jugo­szláv konverziós törvényt. — Súlyos ká­rokat okoztak az angolszász repülőbom­bák Vatikán városban. — Nápolyban a bombázás tönkretette a vízvezetéket és a lakosság víz nélkül vian. -— Erélyes rend­szabályokat léptettek életbe a németek a délfranciaországi hadiövezetben. — Erő­sen csökkentették a bolgár lapok terje­delmét. — A jövőben a lakóházak is rekvirálhatók lesznek Romániában. — Merényletet követtek el Belgrádban a mi­niszterelnökségi kabinetfőnök ellen. — Szent Péter templom kriptájához alag­utat fúrnak. — Tito az oroszok rendelke­zésére bocsátja Cattaro hadikikötőt. — Rómában több mint ezer ember halt meg a legutóbbi angolszász légitámadás kö­vetkeztében. —. A háború után az Egye­sült Államok igényt tartanak a világ gaz­dasági életének vezetésére. — Sforza gróf clasz politikus megígérte a Dodekanezosz szigetek és Dalmácia visszaadását, vala­mint Albánia Montenegro és Albánia függetlenségét. — Moszkva nem enged a lengyel kérdésben. — Péter szerb király már Londonban tárgyal. — Felemelik a fejadagot a jövő hónaptól kezdve Angliában. — Az angolszászok harcba- tettek egy francia repülőgépanyahajót. Csanád új püspöke: dr. Hamvas Endre giai tanulmányainak végzésére Bécsbe küldték. A bécsi Pázmáneumban megsze­rezte a teológiai doktorátust, amelyet a budapesti egyetemen is megszerzett nosztrifikálással, amely később „bölcsé­szeti doktorává" választotta. Felszente­lése után 1912-ben Naszvadra került káp­lánnak, 3 évi működése után a budapesti Notre Dame de Sión intézetébe került hittanárnak, ahol alkalma nyílt már meg­lévő nyelvtudását bővíteni. 1928-ban a Főpásztor az esztergomi érseki szeminá­riumba az erkölcsi tudományok tanárává és a kispapok lelki vezetőjévé tette. Két évi felmérhetetlen hasznos nevelői munka után kerül a hercegprímási ud­varba, ahol 1931-ben pápai kamarás, majd 1935-ben főszentszéki jegyző, ké­sőbb primási titkár lett. Nagy tudását ez évek alatt gyümölcsözteti. Fáradhatatla­nul dolgozik az egyházi ügyek intézésé­ben, de időt szakit arra, hogy mint meg­választott városi képviselő beleszóljon a város ügyeinek intézésébe. A bíboros hercegprimás 1936. május 25-én nevezte ki protonotárius kano­nokká, majd 1940-ben budapesti ált. ér­seki helynökké. Budapesti tartózkodása alatt nagy megbecsülésnek és szeretetnek örvendett és most érte a legnagyobb ki­tüntetés, amikor XII, Pius pápa Őszent­sége március 7-én Csanádi püspökké ki­nevezte. Az egyházi vezetés és irányítás mellett nagy hozzáértéssel szólt az egyházi és teológiai kérdésekhez. Nagy munkával és körültekintéssel végezte éveken át mint püspök konferenciai jegyző a jegyző­könyveket. Lankadatlan munkával fára­dozott az egyházi zsinat előkészítésén. Iiodaírni munkássága, is igen sokoldalú. 1921—1928-ig szerkesztette a Katolikus Nevelés c. havi folyóiratot, azt igen ma­gas színvonalra emelte. Rengeteg újság­cikket irt. Kiváló szónok volt, aki a papi gyűlé­sektől a vízivárosi templomban tartott májusi ájtatosságo'kon keresztül min­denütt nagy elismerést szerzett szónoki képességeinek. Magas kitüntetéséhez és új munkahe­lyéhez az Úristen bőséges áldását kérjük. Kívánjuk, hogy azon a helyen, ahová őt Őszentsége állította, minél tovább árassza nemes lelke kincseit egyház/a és hazája javára. Szalva László A hétfő esti rádió röpítette szét az or­szágban, hogy városunk egyik közkedvelt, szerény, nagytudású egyéniségét ár. Ham­vas Endre esztergomi protonotárius ka­nonokot, budapesti ált. érseki helynököt, XII. Pius pápa Őszentsége Csanádi püs­pökké legkegyelmesebben kinevezni mél- tóztatta. A boldogság és öröm legteljesebb érzé­sével hallottuk a hirt, mert egy olyan egyéniséget ért e kitüntetés, aki hozzánk nagyon közel állott, aki akármilyen posztia állította is a sorsa, mindig meg­értőnk és jóakarónk volt. Amikor az esz­tergomi primási palotában a felelősség- teljes hivatalt viselte, akkor is a legna­gyobb közvetlenséggel el tudta intézni mindenkinek az ügyét és le tudott fegy­verezni az ő szerénységével minden in­dulatot. Ha nézzük tevékenységét, mint herceg- primási írodaigazgatóét, egyházi szóno­két, Íróét, vagy a város közgyűlésein, bi­zottságaiban megnyilatkozó városatyát, akkor az igazságosságát és jószándékát elvitatni nem lehet. Eitudta hárítani az indulatok tobzódását, hogy annál világo­sabban vigye előre a gondolatot, amelyet éles előrelátásával meglátott. Minden munkájában és megnyilatkozá­sában mint lelki ember jelenik meg. Nem szerette a külsőségeket. Mindenütt és mindenkor a dolgok lényegét kereste, amelyre ő adqtt példát. Bölcs és igazán puritán jellemű pap, aki minden képessé­gével, egész leikével szolgálja az egyhá­zát és nemzetét. Akik egyszer a közelébe kerültek, azok érezték és látták, hegy mint lesz valósággá minden cselekedete és elgondolása. Papi méltóságát mindig úgy viseli, hogy ia legegyszerűbb ember is örül, ha közelé­be kerül. Hozzáférhető volt mindenki számára akár Esztergomban, akár Buda­pesten. Egy pillantására, meleg hangjára megnyíltak előtte a segítést, megértést utasítást vagy támogatást keresők. Küz­delmes útról jutott az élet napos oldalá­ra és éppen ezért jutott idő nála ahhoz is, hogy a szegények felé megértéssel for­duljon. Nem egy esztergomi szegény kap még ma is tőle segítséget. A kinevezett Csanádi püspök 1890-ben február hó 17-én született Piszkén. Kö­zépiskoláit az esztergomi bencésgímná- ziumban végezte, mint kiváló tanuló. Mint kiváló tanulót egyházi vezetői teoló­Az Esztergomi Takarékpénztár R. T. közzétett 1943. évi mérlegében híven tük­röződik vissza az a szerep, melyet e pénzintézetünk itt a város gazdasági éle­tében betölt. Az intézet amely az ősz fo­lyamán ünnepli alapításának 100-ik év­fordulóját, a múlthoz híven kipróbált üz­letpolitikájának útján haladt. A közgyűlésen az elmúlt évekhez mér­ten most is igen nagy számban jelentek meg. Ott láttuk dr. Késmárki Frey Vilmos főispánt, revisnyei Reviczky Elemér ny. alispánt, dr. Magos Lajos kúriai bíró, MÁV igazgatót, gróf Sternberg Józsefet, dr. Divéky István kormányfőtanácsos, kir. közjegyzőt, dr. Grófi József bankigazga­tót és igen sokat a város közéleti és pénz­ügyi kiválóságai közül. A Magyar Hiszekegy elmondása után a gyűlést Einczinger Ferenc ügyvezető igazgató nyitotta meg, aki beszédének elején kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Reusz Ferenc ügyvezető igazgatóról, aki közel 44 évi működésével az intézet felvirágoztatásán fáradozott. Ugyancsak elvesztette taz intézet az igaz­gatóság egyik illusztris tagját, dr. Fehér Gyula nagyprépost, felsőházi tagot, aki bölcs tanácsaival évtizedeken át a legna­gyobb ügybuzgósággal vett részt az inté­zet irányításában. Az elmúlt év folyamán súlyos veszteség érte a felügyelőbizottsá­got mert Marosi József, egyik fiatal lel­kes tagja éveken át lelkiismeretes mun­kássággal dolgozott, hirtelen elhunyt. Emléküket jegyzőkönyvben örökítik meg. — A társaságunk fennállásának 100 éves határán ismét fegyverben áll az or­szág — mondotta — és így a lefolyt 99-ik üzletévben kifejtett tevékenységünk a há­ború okozta kötött gazdálkodás és hitel- korlátozás jegyében folyt le. A fennálló gátlásokkal összhangban mégis a tárgya­lás alá bocsájtandó mérlegünk adatai üz­letévünk erőteljes fejlődéséről tesznek tanúságot és erős bizalommal vagyunk eltelve az iránt, hogy intézetünk fennál­lásának 100 éves fordulóját az Égíek ke­gyelméből nagyobb megrázkódtatás nél­kül fogjuk átvezetni a második száz évre. — A hagyományok tiszteletben tartása és a váltakozó körülményekhez való al­kalmazkodás az üzletvitelben, biztosítják azt, hogy intézetünk városunk és me­gyéik messze környéken is változatlan fontos tényezője maradjon a magyar gaz­dasági életnek. — Kiemelkedő jelentőségű ia betétállo­mányunknak az országos átlagot megha­ladó 40 százalékos emelkedése, ami két­ségtelenül bizonyítja azt az állandó bi­zalmat, amivel a Takarékpénztár ügyfe­leinek egyre bővülő tábora intézetünk iránt viseltetik, — Kihelyezés terén a legteljesebb mér­tékben alkalmazkodtunk a háborús viszo­nyokhoz és a rendelkezésre álló tőkét el­sősorban a hadviselés, a hasznos terme­lés, a közellátás és a megengedett keres­kedelmi forgalom szolgálatába állítottuk. Emellett fokozott figyelemmel kisértük a helybeli és a környékbeli gazdák, iparo­sok és kereskedők hiteligényeit és a leg­nagyobb megértéssel foglalkoztunk a kis­emberek szociális hitelkérelmével. A köl­csönkérelmeket mindenkor kereskedelmi szellemben és gyorsan intéztük el. Az el­múlt évben közel 4 millió pengő új köl­csönt folyósitottunk és bár évközben ál­landóan erős visszaesések voltak, kihe­lyezéseink végösszege több mint 1 millió pengővel haliadta meg az előző évit. — Az elmúlt év eredményeit a részvé­nyeseknek megküldött zárszámadásokban foglalt és újságunkban közzétett beszá­molónkban részletesen ismertettük. — A közgyűlés előtt bátran kijelen­tem, hogy az igazgatóság, a felügyelőbi­zottság és a tisztviselői kar felelősségé­nek teljes tudatában a legnagyobb lelke­sedéssel és odaadással dolgozott azon, hogy a 100-ík esztendőbe lépő intézetünk megfelelő eredményeket mutathasson fel. Az elnöki megnyitó után Philipp Jó­zsef felügyelőbizottsági tag olvasta fel a felügyelőbizottság jelentését, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A közgyűlés az igazgatóság által be- muíatoít és a felügyelőbizottság részéről átvizsgált és jóváhagyott 11,070.620 P 72 fillér végösszeggel lezárt 1943. évi mérle­get a 696.891 P 52 fillérrel zárult ered­ménykimutatást és a nyereség felosztási tervezetet elfogadta. Az 1943. üzletévi mérlegben és ered­ménykimutatásban jelentkező 96.029 pen­gőt kitevő tiszta nyereség a felosztási ter­vezetnek megfelelően és pedig tartalék­alapra az alapszabályszerű 10 százalék helyett 10.200 pengő, osztalékra 15.000 drb. részvény után (á 2.80 P) 42.000 P, igazgatósági jutalékra 4.964 P, igazgatói és a tisztviselők jutalmazására 14.400 P, társasági nvugdijiníézeti alapra 20.000 P, intézeti jótékony alapok gyarapítására 1.305 P, jótékony, kulturális és hadigon­dozási célokna 2.160 P, külön tartalék- alapra 1.000 pengő, összesen 96.029 P. Az intézet az elmúlt évben kulturális és ha­digondozási célokra 2.799 pengőt. A köz­gyűlés még hozzá a következő adományo­kat utalványozta : Hadigondozó Szövet­ségnek 200, Magyar Vöröskeresztnek 150, Katolikus Diákotthonnak 150, Levente Egyesületnek 150, Movero Sportrepülő Egyesületnek 120, Sétahely Szépítő Egye­sületnek 120, Társulati Kisdedovodának 120, közép és elemi iskolai tanulók segé­lyezésére 700, különféle közjótékonysági célokna 450 pengőt. Ezután az igazgatóságból kilépő 7 ta­got nevezetesen Csanády Lászlót, Ein­czinger Sándort, Grósz Istvánt, Kersch- baummayer Károlyt, Philipp Konrádot, Schmidt Sándort és Sólyomi Lajost köz- felkiáltással újból 3 évre megválasztotta. Ugyancsak megválasztotta a felügyelőbi­zottság tagjait, Brenner József, Heisch- mann Ferenc, Philipp József és Reviczky Elemért 3 évre. A választások befejezése után dr. Di­véky István kormányfőtanácsos kir. köz­jegyző emelkedett szólásra : —- A mai közgyűlésünkből és az igaz­gatósági jelentésből örömmel állapíthat­juk meg, hogy a Takarékpénztár vezető­sége az elmúlt évben is hivatása magas­latán állott és 100 éves tradíciójához hí­ven teljesítette feladatát. — Jól esett hallanunk és tapasztal­nunk, hogy az intézet milyen nagy súlyt helyez városunk és környéke közgazda­sági életének fellendítésére és a mai hi­telkorlátozó rendeletek közepette is meg­találja a módját a helybeli kereskedők, iparosok és gazdák támogatására. — Városunk közönségét és a társaság részvényeseit nagy megnyugvással tölti el az a tudat, hogy az intézet belső életében milyen harmonikus, egymást megértő, lel­kes munka folyik, — Az elért eredményben megnyilatko­zó sikeres munkálkodásért az igazgatóság az igazgatótanács és a felügyelőbizottság valamint a tisztvíselőkar részére elismerő köszönetemet fejezem ki részvényes tár­saim nevében és a további sikeres munká­jukhoz az Isten áldását kérem, A közgyűlés az igazgató köszönő sza­vaival ért véget. A közgyűlésről azzal a nyugodt érzéssel távoztunk, hogy ez a helyi pénzintézetünk is betölti azt a sze­repet, amelyet az ország közgazdasági életében a háború közepette is betöltött szerep kötelezi. Äz Esztergomi Takarékpénztár 99. évi közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom