Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 2. szám

HATVANÖTÖDIK ÉVF. 2. SZ. SZERDA, 1944. JANUÁR 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai 6S társadalmi lap. Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Eddig 160 milliói a került az er­délyi vasúthálózat fejlesztése. — Közel 4 millió pengő gyermekneve­lési pótlékot kapott karácsonyra az ipari munkásság. — Évente oO.OOO magyar leány tanul a főzőtanfolya­mokon. — Vidéken 8000 házat épí­tett az ONCsA. — Korlátozó beren­dezést szereltek a budapesti telefo­nokra. — 75,000 ezüstkalászos gaz­dája lesz tavaszra Magyarországnak. — Többszáz kislakást épít az OT1 KÜLFÖLD A pápa a finneknek félmillió finn márkát adományozott. — Újra mű­ködnek a szabadkőműves páholyok Dél-Olaszországban. — Angol véle­mény szerint elhamarkodták a cseh- orosz szerződést. — Kommunista színezetűvé alakul át Benes kormá­nya. — Kozákok harcolnak az olasz fronton. — 300 tonna apróbőrt ka­punk Törökországból. — Két fran cia hadsereget állítanak fel a néme­tek ellen, — Rómában a kerékpáros merényletek miatt elkoboztak min­den kerékpárt. — Róma külvárosát ismét bombatámadás érte. — Pol­gári ruhában látja el a szolgálatot a megerősített vatikáni őrség ezer újonca. — Megtízszereződött az ame­rikai bankok állampapír vásárlása. — Korlátozták a német óragyártást. — Eisenhower 1944-ben meg akarja nyerni a háborút. — Másfélmillió elhurcolt lengyel és balti államok­beli polgár szenved Szibériában. — Sok zsidót letartóztattak Olaszor­szágban. — Horvátországban nem adnak engedélyt új gazdasági vál­lalatok alapítására. — A pápa dol­gozószobájának ablakából figyelte a Romát ért legutóbbi légitámadást. — Németországban hatalmas átme­nőtáborokat rendeztek be a külföldi munkások részére. — Megkezdték az inváziós gyakorlatokat Angliá­ban. — Térjhezmegy Erzsébet her­cegnő, az angol trón várományosa. — Ellenséges külföldieket is be­vesznek az amerikai hadseregbe. — 150 orosz ejtőernyőst fogtak el a német vonalak mögött. - Az ame­rikai elnökválasztás új jelszava : megnyerni a háborút. — Badoglio fiát letartóztatták Rómában. — Ne­gyedmillió vágón a világ alumínium- termése. — Negyedmillió olasz mun­kás dolgozik már az angol hadi­iparban. — Kolumbusnak emlékmű­vet állítanak Spanyolországban. — Amerika naponta 225 millió dollárt költ a háborúra. — Hatvannyolc ki­lós aranyrögöt talaltak Belga-Kon­góban. — Teljes légvédelmi készült séget rendeltek el Horvátországban. — Próbaképpen mozgósították a svéd haderőt. — Kanadának Angliá­ba kell szállítani a tojásokat. — Eelfedezték I. Mene ó-egyiptomi ki­rály J500 éves sírját. — Benes De Gaulle francia tábornokkal is szö­vetséget akar kötni. — Anglia ame­rikai beavatkozást követel Argentí­nában. — Húszéves angol-lengyel segélyszerződést akarnak kötni a lengyelek. — A bóra gátolja az olasz harctéren a hadműveleteket. Vitéz Sághy Antal (vay) A trianoni idők nyomott légkö­rében az első vármegyei levente csapat­szemlére készülődtünk. Szárnyaszegetten kedvetlenül indultak a vezetők, ellenpro­pagandával fertőzötten állottak mögöt­tük a csapatok, hiszen olyan lehangolt, megtépázott nép voltunk abban az idő­ben, hogy sokszor jobbjaink is csak sírni tudtak magukban sivár jelen és remény­telen jövő sötét szakadékai szélén. S ekkor megjelentek a porondon, Ti doro­giak. Keményvágású válogatott levente­szakaszok, harctereket járt elszánt front­harcos század, döngő léptű, fegyelmezett, katonás lövészcsapat, kitűnő zenekarral, mindannyian feszülő egyenruhákban, új utakon, új jövőt csillantva felénk re- ménytkeltőn, akkori búsongó magya­rokba. Egyszerre minden levente egész fejjel lett magasabb ottan ás mintha most is látnám, ahogy felcsillant a szeme az összes jelenvoltaknak. Az emberek ágas­kodtak, látni akarják a csirájában bon­takozó új Magyarországot az esztergomi járás első katonás megmozdulásában. És a csapatok menetelnek, hömpölyögnek előre. Vágják a diszlépést, most már lel­kesen, önérzetesen, öntudatosan . .. Ma­ga a biztató jövő záloga lett mindnyá­junk szemében a zászlóaljnyi férfisereg, amint felvonult a dorogi sportpályán ütemes léptekkel, feszülő ínakkal a zene hangjai mellett. Te voltál a vezénylő vi­téz bághy Antal. Akkor elnémított bennünket az öröm élménye, amellyel hitet öntöttél száz - és száz magyar emberbe, katonás kiállá­soddal. Engedd meg, hogy annyi év után, most tolmácsoljuk köszönetünket érette. Tudott doiog, hogy veterán frontharcos vagy, de mi azt is tudjuk, hogy a tűz­harcosok vére-veritéke árán a lövészár­kokba termelődött ki a tisztultabb, em­beribb életszemlélet új világnézete, melynek alkotó részese vagy. Maradj, aki akkor voltál és aki ma is vagy : ma­gyarul alkotni akaró, keresztény módon érző, szociálisan gondolkodó, keményen kiálló magyar. Nem is leszel más soha, hiszen a lényed az ... Evek múlva közénk jöttél, ide a köze­lünkbe. Ütött-kopott gyárakat vettél át, kicsinosítottad, mozgalmassá tetted őket. Magyar ruhás emberekkel szociálisan keresztény, szinmagyar lelkiséget helyez­tél üzemeidben az örökükbe. Nemzeti történelmünk lehelete csapja meg a belé­pőt az irodádba vezető folyosókon, pom­pás munkás otthon, új ovoda kel életre segítségeddel az eleddig magára hagyott szinmagyar Lábatlanon. De ezenfelül is alkottál, mert alája nyúltál segítő kézzel a magyar kisembe­rek tömegének és lassan száz felé tart azok száma, akiket házhoz segítettél munkásaid köréből. Bajótra menet ott áll Varga András mindjárt Újfalu felé a legelején a köz­ségnek. András barátunk apró, fürge ma­gyar ember. Szakaszvezető volt, mert arra is rátermett. Szegény ember, legfőbb vagyona dolgos két keze, talán ötven éves koráig is eltartott volna, amig fedél alá jut kis családjával a maga erejéből. És lám, már áll a háza, benne is lakik, felesége ott sürgölődik a ház körül. Kí­váncsian kérdezem tőle, hogy volt mind­ez lehetséges ? Ragyog a szeme, Téged emleget. És azt mondja : az Isten fizesse segítségedet.. . — Hát Bajótra is elér a tekintete ? — kérdezem, mint aki semmiről sem tud arrafelé. — El bizony, váltja vissza a szót sza­porán. Csak tessék bemenni a községbe, már nem vagyunk mi sem olyan árvák, ott áll készen a munkásotthon az Obo- láék telkén, mert azt vétette meg a gyár­ral, hogy nekünk is legyen valamink végre . . . Újfalunak nehéz tehertétele volt évti­zedeken át a téglagyári lakótelep. Senki sem törődött vele, hogy ezek a munkások minden évben újra meg újra ínséget lát­nak. Nem akarta észrevenni senki arra hivatott, hogy ez a kicsi munkássereg omladozó vackokban tengődött évtizede­kormányfőtauácsos ken át. Hiába volt kérés, hiába panasz, nem volt aki segítsen, mert a töke rideg, nem mozdul csak ott, ahol kereshet. Te a tőke erejével segítségére siettél ezek­nek az eddig mostoha gyermekeknek. Rendbehozattad a munkások lakásait, munkásotthont, fürdőt adtál nekik, mi pedig örömmel látjuk a lelki hatást eze­ken az embereken. Van valakijük, meg­nyugodtak, ezelőtt robbanó ekrazit vol­tak, mert a liberális éra csak kihasználta őket. — Most már tűrhető a sorsunk, — mondta a minap egyikük, amikor meg­kérdeztem. — Isten iizesse meg, amit ér­tünk tesz. így mondta egyszerűen ő is, mint ahogy a bajóti asszony is igy szá­molt Veled . .. Hidd el ez az „Isten fizesse meg“ na­gyobb kitüntetés, mint amit bármely ha­talmasság nyújthat az embernek. Hacsak össze nem gyűjtötte valaki ezeket a Var­ga András-iéle köszöneteket egy csokor­ba és aztán átnyújtotta egyben annak je­léül, hogy az illetékesek is elismerik az apró emberek köszönetét, mint ahogy most tették, vitéz Sághy Antal, Veled . .. Uj Nemzetvedelmi Keresztesek Magyarország Főméltóságú Kormány­zója 1943. évi december hó 11-én kelt legfőbb elhatározásával az alábbi felso­roltaknak a Nemzetvédelmi Keresztet adományozta ; Vitéz Alatus Gyula textilnagykereske­dő (Esztergom), dr. Mattyasóvszky Béla ügyvéd (Esztergom), Mátrai Gyula cég­vezető (Esztergom), Meszes Gyula szik- vizgyáros (Esztergom), Meszes Ignác ny. I o. altiszt (Esztergom), Péter László m. kir. erdőmérnök (Muzsla), Philipp Jó­zsef nyomdatuiajdonos (Esztergom), özv. Porubszky Vincéné napszámos (Kéménd) Pozsonyi Sándor kántortanitó (Süttő), Ravasz Pál könyvelő (Esztergom), vitéz Ronkay Antal prel. kanonok (Eszter­gom), Roszival Rudolf ny. banktisztvi­selő (Esztergom), Sági Mihály asztalos segéd (Ipolyszalka), Stégmár Boldizsár íöldmives (Magyarszőgyén), Starkbauer Győző könyvelő (Párkány), Schalkház Ferenc városi gazd. íőintéző m. kir. gaz­dasági tanácsos (Esztergom), Szegedi Lajos gazdálkodó (Garamkövesd), Szu- hodovszky Lajos OTI biztosítási gyakor­nok (Esztergom), néhai Tónay Aladár (Esztergom), dr. Torna Imre plébános (Tokod), Tóth Károly Phőbus pénzbe­szedő (Esztergom), Varga István m. kir. postaműszaki gyakornok (Esztergom), id. Vass Márton MÁV előmunkás (Kö­bölkút), Ványi István posta h. b. kisegítő szolga (Kürt), Zalaba József MÁV elő­munkás (Köbölkút). Vitéz Bajor Ágost képeinek a Műcsarnok téli tárlatán A Műcsarnok téli tárlatát néztük meg és meglepően sok szép kép között rá-rá bukkantunk egy-egy esztergomi tájra, egy-egy esztergomi festőre, vagy olyanra kinek gyökerei mélyen ágaztak bele az esztergomi talajba. A tárlat a huszadik század művészeinek kultúráját tükrözte vissza. A sok neves és befutott kiállító között akadtunk rá a IV. teremben vitéz Bajor Ágost városunk fiára, ki két kép­pel szerepelt a tárlaton. Budapesten lát­juk, hogy vitéz Bajor Ágost méltó helyet foglal el a ma élő magyar művészek kö­zött. Az egyik „Fedél nélkül“ c. kép, a másik „Templom Oroszországban“. Fedél nélkül c. kép megrázóan ábrá­zolja az orosz asszonyokat, amint letar- gikusan ülnek vagyonkájuk megmaradt romjain. Templom Oroszországban, c. tollrajzán a felszabadult vallásos orosz lélek , megnyilatkozásában gyönyörköd­tünk, amint ellepik a régen bezárt orosz- stilű templomot. A képek a távol kelet izzó levegőjét hozzák a szemlélő elé. A közelmúltban értesültünk róla, hogy a Takarékpénztár Rt. számára megfes­tette néhai Reusz Ferenc igazgató arc­képét, amely képpel növelte Esztergom­ban elhelyezett művészi alkotásainak számát. A téli tárlaton találkoztunk Edvi Illés Panni képével, aki az elmúlt nyáron vá­rosunk és vidékünk szépségéit örökítette meg képein. A kiállított képe „Tükröző­dés ’ is egy esztergomi Kisduna részlet, amelyen a viznek és a fáknak plasztikus szinkeveréke jelenik meg. Több táppénzt kapnak a ma­gasabb napibérosztáiyba ke­rülő munkások A közelmúltban jelentettük, hogy a bányásznyugbérbiztositási ágazatban az ÜTl tizenkettőről húszra emelte fel a na- pibérosztályok számát, ami által lehető­vé vált, hogy a nagyobb keresetű bányá­szok idővel magasabb szolgáltatásokhoz jussanak. Az emelést most a betegség­biztosítási ágazatban kiterjesztették va­lamennyi ipari munkásra, tehát nemcsak a bányászok, hanem az OTI többi biztosított tagjai is ma­gasabb szolgáltatásokhoz fognak jutni. A betegségbiztosítási ágazatban a na- pibérosztályok száma eddig tizenkettő volt, a jövőben pedig tizenhat napibér- osztály lesz, ami azt jelenti, hogy az ed­digi legmagasabbnak vett 8 P 80 filléres napi kereseten felül, a 12 pengős napi keresetig arányosan emelkednek a járu­lékok és természetesen emelkedik ezzel együtt a táppénz és a többi szolgáltatás összege is. A járulékoknak, mint ismere­tes, csak a fele összegét fizetik a munká­sok, a többi a munkaadókat terheli és így aránylag néhányiílléres áldozat árán jutnak majd a munkások a magasabb táppénzhez és a többi pénzbeli szol­gáltatáshoz. Az öregségi és rokkantsági biztosítási ágazatban tizenkettőről húszra emelték fel a napibérosztályok számát, ami az öregségi és rokkantsági járadékok eme­lésével egyenértékű. A magasabb szol­gáltatások 1944. január elsején léptek életbe. Reviczky István komáromi alispán nyug­díjban. Revisnyei Reviczky István, Komá­rom vármegye alispánja 35 évi közszol­gálata után nyugdíjazását kérte. A nyug­díjazást a vármegyei törvényhatóság rendkívüli közgyűlése december 30-án ezt elfogadta és annak a reménynek ad­tak kifejezést, a vármegye rendkívüli közgyűlésének szónokai, akik valameny- nyien és egyformán a legmelegebb meg­értéssel és elismeréssel méltatták Re­viczky István nyugdijbavonuló alispán­nak nagy érdemeit és azt a közérdekű munkát, melynek alapján mindenkor az eredményesen alkotó alispánok között emlegeti az utókor Reviczky Istvánt, aki húsz éven át szétszakított Komárom me­gyének újra egyesülése idején az első szervező alispánja volt. Adomány. Kún Lászlóné, a háromgyer- kes Holop Lajosné súlyos beteg hadiöz­vegynek 30 P-t küldött szerkesztőségünk útján. Eljegyzés. Mitter Ancikát eljegyezte Jónás Ferenc kántortanitó. Kulturesf a Belvárosi Olvasókörben. Ha­gyományos kulturestsorozatát rendezi a f népművelési évben is a Belv. Kát. Ol­vasókör. Ezek között kiemelkedik a ja­nuár 9-én, d. u. 5 órakor kezdődő, mely­nek előadója Ugrin József KÁLÓT közp. főtitkár lesz, aki országosan ismert szó­nok és a népi gondolat kiváló ismerője. A kisérőműsort a helybeli KÁLÓT ifjú­ság adja. Belépődíj nincs. Adomány. Kovács Géza 10 P-t adomá­nyozott a Vöröskei'esztnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom