Esztergom és Vidéke, 1944
1944 / 17. szám
2 ÉSZTIROON «i VSDIRI 1944. február 26 honok vezetők tájékoztató értekezleten oktatták ki. Ezt a hatalmas, átfogó, nemzetmentő munkát, amellyel 1382 gyermeket egész nyáron át élelemmel elláttak 37.676.48 pengőbe került, amelyet az alant részletezett bevételekből és kiadásokból fedeztek : Bevétel : Közületek háztartásainak a hozzájárulása 246,32 pengő, ONCsA hozzájárulása 17.000 P, ellátmány 4.251.16 P, zöldkeresztes tej 1.137.17 P, zöldkeresztes étkeztetés 5,883.31 P, szülők hozzájárulása 9.158.56 P. Kiadás : Személyi kiadások 9.378.04 A részletekbe is elmerülő leírás végére jutottunk. A történeti hűség kedvéért — ha későn is — meg kell valamit mondanunk ; Az ízlés nemes egyszerűségével megtervezett, márvánnyal ékes sírhely mélyén csak öten pihennek: Fehér Jakab, Fehér Jakabné Imhoff Jozefa, Vagyonfi Antalné Luzsinszky Alojzia, Graeffel Karolina és Vagyonfi Károly. A többinek csak a neve került az obeliszk falára. Közülük néhány a volt szenttamási temető most már beépített földjében pihen. Legtöbbje a vasrács homloka előtt elhúzó út alatt nyugszik. Régebben ugyanis nem szabdalták utak a temetőt. Az 1870-es évek elején került erre sor. A család ekkor kapta kárpótlásul a kisajátított út fejében a nagyobb terjedelmű sírhelyet. A sok halott ott maradt fentebb, vagy a környéken, a régi helyen. Vigasztalódás- sal hagyhatták, hiszen így a legkevésbbá háborgathatják. — Mennyire beigazolódik, hogy a történelem útjainak nemcsak szélei szegélyezettek csontokkal, holttestekkel, nem egyszer maguk az utak is azokra feszülnek ! A sírhely márványaival együtt valójában kenotáfium, jelképes sír. Az ősök és rokonok iránt érzett kegyelet vezette Graeffel János kanonokot, a kései utódot, hogy ha máskép nem, legalább így a neveket egy csokorba fonva szólaltasson követ, gyújtson mécsest az elköltözöttek emléke fölött. Dicséretes eljárása a nemes példa erejével másokat is követésre buzdíthat, A sír'baloldalán, az út lejtős esésének alján Varga Ferenc kőfalas sírhalma domborodik. A kereszt tövében kőből mintázott rohamsisak katonára emlékeztet. A fiatal tiszt az 1918-as őszirózsás forradalom idején az egyik környékbeli faluban lett néhány békétlenkedő elem áldozata. Lejjebb, mögötte Varga Zoltán MÁV tiszt tavaszos évekkel sírbaszállt teste küszködik az enyészettel. Bátyja az előbb említett Varga Ferenc-nek. Meggondolatlanul kirántott, idegen kézben megvillant kés vágta el ígéretes életének fonalát. Testvér a testvér mellett pihen ! Tragikus árny terjeng nevük fölött, hiszen édesatyjuk szomorú sorsa is felrémlik sírjuk közelében. Öt az első világháború szerb csatározásai nyelték el. Az egyik dunai hajó parancsnoki tisztében áldozta életét, s tűnt el nyomtalanul. Jobboldalt, kissé távolabb, az utolsó sor vonalán csaknem hónaljig elmerült tömzsi kőkereszt megdőlt teste szomor- kodik. A látást még nem vették el tőle, a föld mélye azonban egyre jobban maga felé húzza. Fáradsággal kiszabadított adatok tájékoztatnak : Hier ruhet Anion Meidl seines Alters 63 Jahr. Gestorben den 4-ten März. 1824. Gonddal, csínnal meghúzott ékes vonalak kanyarognak helyükön. Nem csoda ! A mélyen kivágott nyakú, érdekes szabású kőmellényhez ilyen suj tások illenek. A telekrész szögletén árváskodík százados magányában a sornak, egyben az egész kerületnek utolsó, rendeket záró kőemléke, A felirat jó részét úgy kell visszakövetelni a föld nyelő hantjaitól. Szélesvállú, barokkos megmintázású márvány melle őrzi az emléksorokat : JAŰ DE KORÁN LESZAKATT ÉLTEMNEK GYÖNGE VIRÁGJA. ITT' ÁLLÓ. KÖNYÖRÖLJ'S SZÍVVEL^ SlRRA SÓHAJTS ! A párvers két sora után tovább ömlik a megadó jelentés : Az Úr Isten irgalmasságából itten nyugszom e hívek köztt tsendességben NEMES SZOMBATHY ANNA. Életemnek 19-ik esztendeitűi április hónap 9-ik napjálul Esztergomban. A belvárosi plébánia anyakönyve segít hozzá a halálozás évéhez. A fiatal leányt 1824-ben tüdőgyulladás ragadta a temető lakói közé. A bejegyzés atyjának Péter-1, anyjának Veroniká-1 tünteti fel. A magasabb, nemesi réteghez tartozását gyaníttatja, hogy a szintén nemesi rendű Emericus Zsitvay és Rosalia Nozclro- viczky tartotta keresztvíz alá. Az út fehér szalagján állok. Előttem a régi esztergomiak sűrű sorokban egymásra következő, csendességükben is beszédes apróbb-nagyobb sírhalmai. A gyakran P, központilag beszerzett anyagok értéke 2.033.38 P, élelem 23.492.90 P, központilag beszerzett tárgyak értéke 422.88 P. felszerelés értéke 1.763.37 P, egyéb (utazási) költségek 585.31 P. Összesen : 37.676.48 P. A nyári Napközi Otthonok életrehivá- sával tanúi vagyunk annak a tervszerű intézményes szociális munkának, mely bizonysága a nagyvonalú fejlődésnek. A siker reményében örömmel és meleg érdeklődéssel kisérjük vármegyénknek ezt a szép, életrevaló akcióját, mely ia szebb és boldogabb magyar jövőnek alapvető munkája. előforduló német nevek és felírások főleg erre a helyre tömörültek. Egy irányban megdagadó következtetést ebből ezért egyáltalában nem szabad levonnunk. Egyrészt a vérrel szerzett magyar hazáért áldozták ők is a munka napszámában felőrölt életüket, másrészt a sorok közé sűrűn szántanak magyar nevek is, Nekik szegényeknek legtöbbször elmosódó írású, könnyen korhadó fakereszt jutott. Ezt a fajtát siratja a fátyolos lelkű Juhász Gyula : Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és varja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az elel neki is terem. A lejtőnek kapaszkodó 16 sor sok halma fölött rebbentenek szárnyat a szép es ízes magyar vagy magyarnak vett családnevek is. Az Ács, Antal, Balog, Bádi, Ba- koy, Borsos, Bognár, Búzás nevek nem számüzöttek a sírkeresztek ligetének ebben a részében sem. Ide hozták pihenőre a Csenke, Csente, Cserép, Csizi, Csókás, Csudái, Dinnyés és Dudás nevek viselőit. Kinn, az élet sodrában a most már elpihentek magukra gondoltak, amikor a Gi- czi, Galgóczi, Gerendás, György, Faragó, Fejes, Fekete, Halmos, Juhász, Hoilósi, Kerekes, Kovács, Komáromy, Kis, Kati, szavakat hallották vagy olvasták. Katonakorukban a Ladányi, Lázár, Mustos, Köpödi, Meszes, Majtenyi, Nemes, Nagy, Mészáros, Ordalos, Patkó, Paiaky nevek tulajdonosai hívásukkor harsány ,,igen'- nel jelentkeztek. Legalább az egyik ág jcgán ezek közé kell vennünk a Szabó Raczokat, a Szabó Majorokat. Gyakran akadunk rá a Szabó Jávorka, Szabó Sóky, Pál, Pintér, Ravasz, Szabados, Szeder, Szitás, Patkó, Paiaky, Sághy, Vá- rady, Viszolai, különösen a Kis Szöl- gyémy elnevezésekre. A szemszög nagyobb területet felvevő beállításának kedvéért velük is szamot kell vetnünk, róluk is számot kell adnunk. Erre-arra térülé- sünk-fordulásunk során a halottak seregének számlálásakor íel-lelkísértő nevük elősorolása az ő messzeszállott földi életük emlékének szóljon. Nemzedékek jönnek-mennek. Mende- gélnek egymás mellett, egymás nyomában, s a köz köztük mégis nagyobb, mint a Sziriusz és a Föld távolsága ! Pedig a mérhetelen messzeségekből egyre érkeznek a távoli csillagok véget nem éró sugaras üzenetei. Áttörnek a fekete, kopár, jeges terek mély sötétjén. Járják a lelkek útját a lelkekig ! A szemekhez érnek, a szíveken kopognak, de legtöbbször csak testvériden szemekhez jutnak, fagyos szívekhez ütődnek. Sáros földet járó útjuk azonban mégsem volt kárbaveszett, hiábavaló. Hiszen ha mindenütt nem is, itt-ott királyi szívekre, otthonra találtak. Célhoz értek az árpádházi Szent Margitok, Szent Erzsébetek, Szent Imrék és követőik szivár- ványos szemében, izzó szívében. Fáradt sugártestük elpihenhetett záródó szemük héjának szögletében. Boldogan halhattak, mikor szentek pillája csukódhatott rájuk koporsófedélnek. Ibsen egyik drámájában meg-megkon- dulnak vészes idők közeledésekor a tenger fenekére süllyesztett harangok, hogy felküldjék egy holtan is élő világ figyelmeztető üzenetét. Itt, kinn, elomlott életek vártás őrségén, szálló alkonyat borús óráján, mikor az őszi ködök sűrű fátyola vastag takaróvá havasodoit, az elmélyedés magányos perceiben valami hasonló csendül fel a sírok mélyéről. Arany, ezüst harangok lendülő szíve csendül, az eltemetett égi fények üzennek: Tengernyi szenvedés, elárvultság, megtaposottság ellenére van Isten ! Sőt épen ezek miatt sír fel bennünk a hazavágyás az atyai ház felé, ahová minden lépésiekkel közelebb juttok. Társaid, barátaid elárultak ? Jogok kisemmizettje lettél ? A nehézfo- gású életben semmid sem sikerült ? Omló véred sárrá puhította a földet, melynek csillogó aranya a számító szívtelenek szákjaiban halmozódik és nő hegyekké ? A hit mindezekért ne aludjék k szívedben ! Vian Szem, mely mindent lát és észrevesz, Kéz, Mely mindent feljegyez és tenyerére vesz, Szív, Mely mindenkit megítél ! A te válladra is rákerül a kereszt egy-egy darabja. Hordozástól emberfia nem menekszik. Az élet az Olajfák-hegyének emberek számára rendelt mása. De ne felejtsd, a befelé elsírt könnyek, melyeket a fájdalom sajtolt ki belőled, melyek a véghezvitt vagy kapott jótettek emlékére csordultak szívedből, a csurgó verejték a kereszt királyi útján mind-mind Isten kezébe hull. Gyémánttá változik. Rákerül másvilági koronádra akkor, amikor majd gazdát cserélnek az arany- és töviskoronák, hogy a szegény és gyötrött Lázárok homlokán tündököljék az Ég aranykoronája ! Az út fölött pár lépésnyire magas fa derekán kúszó harkály kopácsolása riaszt vissza a sírok földjére. A Graeffelcsalád sírkertjének szélső obeliszkje fölé szívós rostú akác ritkás ágú koronája borul, Egyik vastagabb ágára súlyos testű holló telepedik. Hajlik, hullámzik alatta az ág. Bizonyára szenved ! De nyugodtan vár. Mindez nem zavarja 1 Tudja, a fekete felleg egyszer úgyis elrepül. És bármily szörnyű is most a terpeszkedő baj ránehezedő nyomása, a teher majd elszáll s mentül alább nyomta az ágat, annál nagyobb az erő ,,mellyel az alázott ág visszalendül“. Lenn. fönn, csak el-eltanít a temető ! Halk zizzenéssel hófoszlány hull a sír örökzöldjére. Lomha szárnyteregetéssel 'Száll tova a magas katedra tanító madara. Új utakra, új tanításokra ! Az elősettenkedő hideg estének szellő futára takarodót orgonái. Sírkövek, fa- keresztek, halmok és alvó fák jégpáncélban őrködnek behavazott helyükön ! Kinn a falakon túl meleg otthonok, családi fészkek húzzák, ölelik szívükre dermesztő, fagyos világok fázó, didergő gyermekeit ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A tanítóképzősök nagyszerű szereplése a Belvárosi Katolikus Olvasókörben^ A Belvárosi Kát. Olvasókör kulturest- jeinek sorozatában farsangvasárnapján az Érs. Tanitóképzőintézet ifjúsága állt a hatalmas tömegben megjelent közönség elé saját műsorával. Tanúbizonyságot adott a százados múltú intézet ifjúsága arról a hivatásranevelő munkáról, amely az országos viszonylatban is előkelő helyet biztosított részére. Ezúttal népmü- velőkészségéről, lelkes munkakedvéről tett értékes bizonyságot az ifjúság. A zsúfolásig megtöltött díszterem közönsége gyakran egyetlen tapsorkánban nyilvánította tetszését a gördülő, hosszú és élvezetes műsor iránt. A kulturest megrendezésének gondossága Bartal Alajos tanügyi főtanácsos, igazgató ügyszeretetét, Körmendy István tanulmányi felügyelő fáradhatatlan, körültekintő és lelkes munkáját dicséri. A magyar táncokat Geyer Matild testnevelőtanárnő tanította be. A műsorban Deák Ferenc mondott kedves, közvetlen, magyaros köszöntőt, majd a műsor lelke : Karsay Gábor hidalta át kedves humorral, figyelmesen és nagyon talpraesetten az egyes műsorszámokat konferánszaival. A kis szüneteket (az intézet kombinált nagyzenekara töltötte ki, szebnél-szebb zeneszámokkal Mimiinek Jenő teheséges, finom irányításával, Nagy derültség közepette adta elő Deák Ferenc, Dánér Károly, Marsai Ferenc és Gerendás Géza ,.Marci születésnapja c. bohózatot, majd a magyar dal megkedvel tét ésér e Munka László dalolt néhány gyönyörű magyar dalt, a növendékekből alakult népzenekar kíséretével. Zágon István telefontréfája vitéz Sinka László és Supik Ferenc előadásában váltott ki viharos tetszést, mig az ,,Ének- ötös"tréfás jelenetét Pusztaszeri Kornél, Buzna Győző, Munka László, Deák Ferenc és Csömör Jenő adták elő talpraesetten, közvetlenül. Művészi színvonalon mozgott Cecei Ottó és Munka László tangóharmonika- kettőse, akik nem várt rutint, hangszerismeretet mutattak be a mindinkább népszerűvé váló hangszer kezelésében. A szir.észvizsga c. vig jelenetben Villányi Miklós, Ács István, Pusztaszeri Kornél, Supik Ferenc adtak Ízelítőt a műkedvelői képességeket túlszárnyaló színészi teljesítményt igénylő képességeikről. Az élő tréfák nemcsak tréfák voltak, hanem mindegyikben nevelői gondolat is meghúzódott. A szereplők : Benöcz Ferenc, Bálint Ödön, Csömör Jenő, a kis Henyei Gyurka, Szamosvölgyi István, Bittcra Tivadar, Buzna Győző, v. Sinka László, Villányi Miklós, Meszes Rudolf, v. Moharos Győző, Tóth József voltak. Merész vállalkozás volt a szólótánc bemutatása vitéz Sinka Lászlótól. Ez a kitűnő testmozgású, sokoldalú ifjú azonban oly tökéletesen, magyarosan és a tánc szépségeit igazán megcsillogtatni tudó meggyőző erővel mutatta ezt be, hogy csak igazán elismerés illeti őt ezért. A magyar népi táncok népszerűsítését a „Bácskai nyolcas“ bemutatása tetőzte, Dobogó szívvel, olykor-olykor a büszkeségtől, magyar mivoltunk felemelő tudatától fátyolos szemmel gyönyörködtünk a nyolc szépszál magyar fiú ritmusos, de mégis egyéniségtől duzzadó táncában. V. Sinka László, Diószeghy Géza, Szamosvölgyi István, Marsai Ferenc, Péri István, Folyó Tibor, Kiss Nándor, Kalmár György minden mozdulata erőt, magyaros büszkeséget, szelídséget, kedvességet tudott mutatni a figuráiban, elgondolásában is nagyvonalú tánc bemutatása során. Hálával kell megemlékeznünk a tanítóképző ifjúságának népnevelői munkájáról. Őszinte kívánság egyben az, amely visszahívja, visszavárja minden évben őket a népművelési tevékenység munka- területére. A belvárosi Olvasókörben f. hó 27-én, délután 5 órai kezdettel rendkívüli kulturest lesz. Mindenkit szeretettel vár a Vezetőség. Szabó Gyula orszgy. képviselő beszámolója Lábatlanon Szombaton a Lábatlani Cementgyár kulturhazaban tömegesen jöttek össze a Magyar Elet Pártjának lábatlani és kör- nyeai választmányi tagjai, hogy meghal- gassak Szabó Gyula országgyűlési képviselőt. A gyönyörű kulturbaz zsúfolásig tele volt hallgatókkal. A Magyar Hiszekegy elmondása után vitéz Sagny Antal kormányfőtanácsos, gyárigazgató üdvözölte a megjelent országgyűlési képviselőt és felkérte arra, hogy tájékoztassa ezt az iparvidéket, a mai bel- és külpolitikai helyzetről. A tájékoztató értekezletet nagy érdeklődés előzte meg, mert Szabó Gyula közvetlenséggel és megnyugtató beszédével eloszlatta a kétkedést a hallgatók lelkében. Részletesen tájékoztatta a hallgatóságot a mai idők kormánypolitikai helyzetéről. Ismertette a mai idők bel- és külpolitikai életét, Külpolitikai fejtegetésében vázolta az ország helyzetét a nagy világháború közepette. A magyar nép helyzetét ismertette Kelet Európában. Ma még, hála az Ur Isten gondoskodásának —- mondotta — eddig a m^yar nép nyugodtan és szabadon élhet hazájában. A háború ezer hidrakarja között országunkat biztos kézzel vezetik ia kormány vezeíőférfiai és nem engedik, hogy a ki- csinyhitűek áldozatul essenek a téveszméknek. A magyaroknak ebben a vérzivataros időben nem lehet sem jobbra, sem balra kacsingatni, hanem munkájukat százszázalékosan végző magyarnak kell lennünk, mert aki ma munkáját elvégzi, az számíthat arra, hogy egyszer elérkezik majd számára a béke és a nyugalom. Beszámolója végén a közellátás kérdésével foglalkozott, megemlítette a liszt, bőr, vas és egyéb fémanyagokban elért javulást. Ez a javulás azonban még fokozódik és remélhetőleg kielégítő lesz, mivel a honvédség részére eddig tárolt anyagok elegendőnek bizonyultak s a kisfogyasztóknak ezáltal a közeljövőben lényegesebben több anyagot utalnak ki. Szomorú képet festett a textil készletekről, amely komoly gondot okoz a kormányzatnak. Ajánlotta a jelenlévő kisgazdáknak a kender és a len termelését. Szabó Gyula országgyűlési képviselő tájékoztatója igen mély nemzetépitö gondolatokat tartalmazott és sok-sok kételyt oszlatott el a ma ide-oda kapkodok lelkében. A tájékoztató után meghallgatta a hozzáintézett kérdéseket és kéréseket. M:i:i£n;illdill|iBlillllB!ilOBIIIiiBIJIinillliHI!IUBIIIIIBIIIIIBIIIIHIIIIIbllllll Kislakásokat a tisztviselőknek Pénteken este a Tanult Férfiak kongregációjában Szabadi István a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet igazgatója ismertette az ONCsA és a Vármegyei Közjóléti Szövetkezet működését. Előadása során foglalkozott az ONCsA sok- gyermekes szegény családok lakásépítő akciójával is. Ez előadás közben vetődött fel a tisztviselői lakásépítés problémája. Úgy vettük észre, hogy Szabadi Istvánnak is szívügye a tisztviselői lakásépítés kérdése. Ha valahol probléma ez, akkor itt Esztergomban igen nagy. A felvetett kérdésre megemlítette, hogy az ősz folyamim Pécsett járt tanulmányúton, ahol eziráryban igen szép eredmények vannak. A tisztviselői lakásépítés kérdésével kapcsolatban jó és kivitelezhető gondolatokat vetett fel. Hangoztatta, hogy a városban lévő kövületek, mint a posta, vasút, OTI, rendőrség, pénzügyigazgatóság, biztosítóintézetek, kultuszminisztérium, bankok évenként egy-egy házat építenének tisztviselőiknek, vagyis a tisztviselő lakbérének lekötése mellett előlegeznék a házépítés költségeit. így a tisztviselők évente 8—10 lakáshoz jutnának, ami nagyban levezetné a fennálló lakáshiányt ós ami . t amirwr «mii ni janiiig. 'OBrrrrrt^-^irTTaig—-»rrrtir-^riii vr 'amn mr-annim Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái melléi. LI. Séta a hatottak városának utcáin.
