Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 11. szám

2 riSZTIIIISH ii VIDIKI 1944. február 5. virilis tagok Simon Endre, illetve dr, Etter Kálmán személyében gyakorolják képviselői jogukat. Hozzájárult a képviselőtestület a pol­gármesteri javaslathoz, amely szerint a városnál négy új kezelői állás szervezése kerül sorra és a népmozgalmi hivatalnál is egy ideiglenes kisegitőt alkalmaznak. Egész sor személyi és kisebb jelentő­ségű ügy elintézése után a strázsahegyi tópartot az ott lévő üres épülettel együtt bérbeadta a képviselőtestület a várme­gyei Közjóléti Szövetkezetnek téglagyár­tás céljából. Tudomásul vette a képviselőtestületi közgyűlés, hogy a Mária Valéria Duna- hid jobbparti felén levő közvilágítási Az Idegenforgalmi Hivatal vezetője Cseicsner Rezső két kulturfilmet szerzett Esztergom városának, hogy a téli néma­ságban is ébren tartsa a magyar föld szépségei iránt érdeklődőkben az utazási vágyait. A hivatalban felkerestük Cseicsner Re­zsőt, ahol készségesen bemutatta a pro­paganda anyag újabb gazdagodását, a két kulturfilmet. A filmeket dr. Cabdebó Deszőné, mi­niszteri előadónő készítette — kezdte magyarázatát — majd levetítette egy­másután a filmeket. Az egyik film be­mutatja Budapest szépségeit 31 képben, a fenséges Dunát, Visegrádot, Esztergo­mot, Székesfehérvárt, Zsámbékot, Pan­nonhalmát, Sopront, stb, A másik film az Alföld metropolisából indul ki, bemu­tatja Szegedet, az alföldi jellegzetessé­geket, népviseleteket, a palóc vidéket és Erdély nevezetességeit, A képek nézése közben megtelt a lel­künk a magyar vidék szépségeivel. Min- egyik kép az ország legszebb, legérdeke­sebb kultúrtörténeti tájait mutatja be tiszta, világos és művészi felvételekben. A Magyary-család termőfája a múlt század elején mélyeszt gyökeret Eszter­gom földjébe. Az életre érett tagok a jó­létet sugárzó polgári munka harcosai lesznek. Égetőkemencékben merevítik, ed- zík a formákba dolgozott esetlen agya­got. Fazekasmesterséggel kezdődő ipa­rukat idővel jelentékenyebb iparággá fejleszti szorgalmuk, hozzáértésük. Meg­bízható, el nem lankadó munkájuknak eredménye beszédesen szól arról az emelkedésről, ahová a kisvárosok csa­ládjai kerülnek verejtékes fáradozásuk­kal, élethivatásnak vallott foglalkozásuk megszentelésével. Magában álló sírkő vetíti a temetőjáró vándor elé Magyary László emlékét. Éle­tének elért állomásai itt, a szülőváros­ban csúcspontját jelentik a dolgos ipa­roscsalád fölfelé ívelő vonalának. Tehet­ségével, szorgalmával gyarapítja az apai örökséget. A korábbi kezdések nála már kályhagyár alapításáig érnek. Itt a vá­rosban, a környéken fogalommá válnak a Magyary-,kályhák. Az ő nagy égetőke- mencéiböl kikerült formás gyártmányok­nak meleget árasztó testével űzték el a régebbi esztergomiak a zuzmarás idők hidegét. Pályatársai megbecsülik a so­raikból kikerülő, föléjük emelkedő nagy­iparost. Készségesen elismerik vezető­jüknek, amikor az Esztergomi Ipar testü­let elnöki tisztségét ruházzák rá. Jelen­tős mértékben vesz részt a vármegye és város életében. A kiváló iparos, az övei­ért dolgozó családfő sírja köré sereglet­tek a hozzátartozók, barátok, munkatár­sak akkor, amikor pihenni tűnő testét átadták a nyugtató földnek. Halópora mellé került síri pihenőre feleségének, Sinka Júliá-nak koporsója is. A sírkövek egész kis szakasza gyöke- reztet lábat a szomszédos, sorrakerülő nagy sírhely hosszan elnyúló kőperemé­nek homlokán. A kemény márványok kissé elkényelmesedtek az idő ernyesztő száguldásában. Nem szabad tőlük zokon venni, hogy megdőltek, megsüppedtek. Nem érheti más az élet öreg legényeit, csúszik, szalad a talaj ránduló lábuk alatt. Csúcsíves kapuzat kanyarog az oldal­oszlopok fejéről a záró kereszt alá. A vésett betűk Nemes Magyary József fa­zekasmester emlékének őrízésére sora­koznak. A múlt század első évtizedeiben éli Esztergomban a csendes munka nap­jait a fazekasoknak a pozsonyiaktól át­vett német céhszabályai szerint. Elindít­ja a családi iparágat, mely később na­gyobb arányúvá izmosodik. — A tovább- terjeszkedő sorok életetársának, Hell­seher Anná-nak zsongarak hangtalan emlékezést, Nevének hallatára illetődön kegyeletre hangolódik a jelenkor gyer­meke. Hiszen húga Hellseher József-nek, a város nagynevű tanácsosának, aki a berendezést a város a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hozzájárulásá­val tulajdonába vette. A város közvilágításával kapcsolato­san a december 15-iki közgyűlésen vitéz Szívós-Waldvogel József kepvi'selőtestü- letí tag a napirend előtt felszólalt és sür­gette a közvilágítás megjavítását. Az er­re vonatkozó intézkedések elrendeléséről számolt be most a polgármester s ezt a képviselőtestület helyesléssel vette tudo­másul, Schalkház Ferenc szólt hozzá ehhez az ügyhöz és az autóközlekedés biztonsága ér elekében hívta fel a mérnöki hivatal fi­gyelmét az elsötétítés alatti iránylámpák helyes elhelyezésére. Egyik másik kép csak úgy ragyog. Ki­válóan aklalmasak arra, hogy ielkeltsék a szemlélőben azt a vágyat, hogy egyszer ő is eljusson e helyekre és megnézze egész közelről azokat. A filmek alkalmasak arra is, hogy népművelési előadások keretében a hal- gatósággal megismertessék és megszeret­tessék hazánk szépségeit, Iskolában mint kiváló szemléltető eszközt lehet felhasz­nálni, ahol a tanulást elmélyíti, változa­tos ismeretet ad, valóságban szórakoz­tatja a tanulókat és szépérzéküket ne­veli. A tanulók ezeken a képeken ke­resztül tisztábban és jobban látják a magukét s megszeretik hazánkat. Dr. Cabdebó Dezsöné munkája a ma­gyar propaganda terén kiváló, képeivel, hisszük megnyeri a széles körök tetszé­sét és ez még hasonló szép munkák elké­szítésére fogja ösztönözni. A filmek bármikor kikölcsönözhetök díjmentesen az Idegenforgalmi Hivatal­ból a hivatalos órák alatt. Vidékre pos­tán készséggel elküldi a filmeket a hiva­tal vezetősége az igénylőknek. maga szívós, nehéz akadályokat döntö­gető emberségéből került szülővárosának vezető tisztviselői, majd nagyjai közé. El nem halványuló emléket állított nevé­nek munkás életén kívül azzal is, hogy mintegy harmadíélezer kötetből álló könyviarának, sok kéziratból álló gyűj­teményének odaadomanyozásával meg­alapította Esztergom város könyvtárat, melynek továbbfejlesztésére 3000 váltó- forintot hagyományozott. A pár pillanat nyi elidőzes talán nem hízeleg a mai iramló idők feledésre oly könnyen haj­lamos közömbösségének. Nem baj ! A városát szerető, becsülő, értékekkel ajándékozó neves sarjadéknak érdeme ezzel is meg tud birkózni. — A futó ro­hanás az emlékek megbúvó szigetén sok érdekes felfedezéstől fosztaná meg a ku­tató, ügyelő látogatót. A második emlék a kezdődő szemlélgetéskor semmi külö­nösebbel nem szolgai. A szín azonban, a részek beosztása, a felépítés nyugtala­nító gondolattal fog : itt nem minden­napi alkotással állunk szemben, S való­ban ! A töredékek tanulmányozása, fenn, hátul az égetésnél szereplő nyílásnak az eltüntetés után is észrevehető helye azt hirdeti ; ezt az emléket a kályhás Ma- gyary-család tervezte, égette és állította elköltözött övéinek sírja fölé. Egyszerű, nemes tagozásával megérdemelt figyel­met érdemel. Mindenképpen veri mar­osak anyagánál fogva is a temetőnek nem egyszer a sivár egyhangúságig ér­dektelenné váló emléksokaságát. — \ I felirat számára hagyott mélyedésben ol­vasható a szöveg : Itt nyugosznak négy Magyary testvér : Róza, Gyula, László, Anna. Es nagyanyjuk : Gráczer Rozália. — Svéd gránit csillogó tükrében színte­len betűk apró sajkai horgonyoznak. A magas márvány obeliszket Magyary Gi­zella tanítónőnek sírja fölé emelték. Az elköltözött testvérhuga Magyary Szulpic bencés tanárnak, aki szintén ebben a te­metőben nyugszik, lenn, az első telek­rész bencés kriptájában. — Sziléziai márvány deres lapján állanak emlékőr­ségen kivezényelt betűk. Ifj. Magyary L.ászióné Rothnágel Mariska elszálló éle­téről tesznek jelentést. A márvány érde­kessége : szerkesztésben, tagolásban a legutolsó vonalig megegyezik az agyag­ból égetett, korábban jellemzett sírem­lékkel. Egyedül a hármas szívlevél al­kalmazása jelent itt új mozzanatot, mely régi hagyományok ma talán már nem is értett alkalmazására hívja fel a figyel­met. — A sor végén színtelenre szívott vörös márvány emlék gunnyaszt lánto- rodottan. Mintha fáradt teste óvatosan kihajolnék az örök sorából : állanak-e arra előbbre, messzebbre még mindig a kővirrasztok ? így azután erre feledkezve jobban esik számára a sorból kidőlő testtartás ! De azért a megbízott őrség komoly kötelességteljesítésével igazít el a nevek sokadalmában. Magyary László kályhásról s hitveséről, Magyary Lász- lóné Scherhauf Rozáliá-ról mondanak emlékszavakat darabos kőnyelvükön. Szülei Magyary László kályhagyárosnak, Magyary Szulpic bencés tanárnak s a már szintén említett Magyary Gizellá-nJk. — Hát a kövek mégiscsak meg tudnak szó­lalni a feledés kertjében is ! Ezen a he­lyen minden bizonnyal ! Hessegetik a múltra szálló, tollászkodó, sötét enyé­szetszárnyú varjakat, hogy a felhasadó világosságban visszanézzünk arra, ami volt, azokra, akik egykor ezeken a tája­kon jártak-keltek, fáradtak, sírtak és nevettek ! Buxusbokrok harsogózöld sátrának mélyén búvik meg Merényi István-nak kőemléke. Fenyőgallyak karikás koszo­rújának öléről vetnek merev pillantást a halotti őrség feketemundéros betűkato­nái. Rejtekhelyük apró terén húzódnak meg, s nem sokat törődnek a külső világ jórészt egyhangú, csak közbe-közbe csó- dületes, változó képével. Merényi István- né Farkas Juliá-ról is a halott földmí­ves gazdának kijáró kegyelettel bontanak emlékező fátyolt. Horvát vidékről, Goszpics városából vetődött errefelé Ratkovich Máté ny. cs. és kir. főszámvevő. Itt élte a Dunasoron életének nyugalommá zsugorodott nap­jait. A vékonyfalú, szélesmellű márvány fakuló sorai a feleségről, Gianone Jo- zefá-ról is emlékfoszlányokat kondíta- nak. Hasonló tervezésű, a mai kor modorá­nak egyenes vonalaira emlékeztető sír­emlék előtt böngésszük a búj ócskát ját­szó betűk és sorok meg-megakadó együt­tesét. Gianone Jozefá-nak névvé egysze­rűsödött földi pályájára utalnak, mikor a csendbe öltöztetett kövön suttogják el megbízatásukat : Sziegler Jós Károly vá­rosi kapitány örökké felejthetetlen jó s erényes nejének emléke. Meghalt Octó- ber 15-én 1851. Élte 38-ik évében. Fér­jed és gyermekeid téged áldani soha meg nem szűnnek. ■— A 38 éves fiatalasszonyt kolera döntötte korán felhantolt sírjá­nak mélyébe. „Örökké hálás gyermekei emelték Sziegler János szeretett jó attyuk emlé­kére“ a szomszédos márványkeresztet. A megsiratott édesapa 65 esztendős korá­ban mondott búcsút az elimbolygó ár­nyak állandó hullámzással változó vilá­gának. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd ftyaralótelepekről Mintegy másfél évtized előtt mozga­lom indult meg városunkban a Pilis Vér­tes hegyvidék területén nyaralás és ki­rándulásra alkalmas helységeinek ide­genforgalom növelése céljából való tö­mörülésére. Pilis-Vértes Szövetség cimen fejtette volna ki munkásságát, hogy az elszórt, magárahagyott helységekben is megszervezze a nyaralási lehetőségeket s igy növelje azok idegenforgalmát. Saj­nos a vidék nem mutatott kellő érdeklő­dést a szövetség iránt s igy a mozgalom meddő munkának bizonyult. Örömmel vettük a hirt, hogy január 25-én a Gellért Szállodában egy értekez­leten elhatározták a Pilis-Vértes Szövet­séghez hasonló, de nagyobb kiterjedésű szüvetségnek megalakulását. Az értekezleten résztvettek többek kö­zött mint érdekeltek Igaz Lajos várme­gyénk alispánja, dr. Etter Jenő polgár­mesterünk és dr. Bády István városunk tanácsnoka is. Mivel a mozgalom élén olyan országo­san elismert idegenforgalmi férfiak álla­nak, akik már eddig is nagy eredménye­ket értek el, minden reményünk megvan ahhoz, hogy az Esztergom alatti Duna- szakasz községei és elsősorban Eszter­gom város, saját jól felfogott érdekük­ben kellő megértést fognak tanúsítani a mozgalom iránt. Kétségtelen tény az, hogy milliós fő­városunk közvetlen környéke nagyon sok alkalmas hellyel rendelkezik, ahol szerényebb módú emberök kellemesen, egészségesen nyaralhatnak és hétvégén üdülhetnek. E tekintetben fekvése, ter­mészeti kincsei, közlekedési lehetőségei­ben első helyek egyikén áll Esztergom város és gyönyörű környéke. Városunk határában olyan vikendtelepülésekre al­kalmas helyeink vannak, amilyenek nem mindenütt lelhetők fel. Vízi vikkendezök részére itt vannak városunk közvetlen közelében fekvő szi­geteink, a Bubánat szélmentes völgye, pompás dunaparttal, lankás erdővel bo­rított hegyeivel. Vaskapu és a város fe­lelt elterülő hegyeink szinte nyaralásra kínálkoznak, Van kitűnő gyógyfürdőnk, pompásan megépített medencékkel és dunai fürdő­helyeink is minden kellemes feltétellel rendelkeznek. Mindezeket ismeri és tud­ja városunk vezetősége és semmi kétsé­günk sincs aziránt, hogy ezek hangozta­tásával, a megalakulandó szövetségben, városunkat megérdemlő helyet fogja biz­tosítani számunkra. Hogy azonban idegenforgalmunk elér­hesse azt a nivót, amelyre természeti adottságaink predesztinálják, nem elég a vezetőség tevékenysége, az adottságok ténye, ehhez elsősorban a közönség meg­értésére van szükség. Nem szabad elzár­kóznunk bizonyos áldozatkészségek elől. Nem szabad lehetetlen telekárakkal gá- tatvetni bizonyos településeknek és *ő- leg le kell szállani, majdan kedvezőbb időkben, az élelmícikkek Esztergomban mindenkor tapasztalt igen magas árai­val. Mindent el kell követnünk, hogy ter­mészeti adottságainkat felhasználva, ki­emeljük városunkat a holt tespedésből. A nagy idegenforgalom pénzforrást je­lent. Csak egy-két pillantást vessünk a közelünkben fekvő Nagymaros, Zebegény Verőce, Visegrád községek gazdasági életébe és látni fogjuk az idegenforgalom pénzforrásainak bőséges bugyogását. Még olyan község is, amely csaknem tel­jesen el van zárva a világtól és csak egyórányi közelekedési lehetőséggel ren­delkezik mint például Pilisszenllászló, vasár és ünnepnapokon olyan jövedel­mező idegenforgalmat bonyolít le, mely sokkal nagyobb községeknek is dicsére­tére válnék, pedig sem vize, sem nyara­lótelepe nincs, de van szép fekvése, jó szövetkezeti vendéglője és megértő la­kossága. Midőn mindazok nevében üdvözöljük a megalakulandó szövetséget, akik váro­sunk idegenforgalmának fontosságával tisztában vagyunk, legnagyobb elérhető sikert kívánunk és támogatást ígérünk. V. I. Don Bosco Szent János ün­nepe az esztergomvármegyei rendházakban A Szalézi-rend tag jaj minden évben az alapitó rendfőnök ünnepén fényes kere­tek között áldoznak szeriemének. A nagy gyermekapostol és a huszadik század leg­nagyobb nevelőjének Esztergom várme­gyei intézeteiben hétfőn tartották meg az ünnepségeket. Az ünnepséget megelőző szombaton a róm. kát. polgári fiúiskola növendékei hódoltak a rendalapitó égi nagysága előtt amikor az ünnepi beszédet Knorr Ignác szál. áldozópap, tanár mondotta. A vál­tozatos műsort szavalatok és énekszámok tették meghitté. Az énekszámokat Moso- nyi József tanár tanította be. Vasárnap az intézet növendékei számá­ra rendezett akadémián Sziklai Antal polg. isk. tanár idézte a növendékek elé a rendalapitó szellemét és áldozatos ma is átfogó nagy munkáját. Hétfőn volt a főünnepség, amikor az ünnepélyes szentmisét dr. Erdős Mátyás theol. tanár mondotta. A szentmise köz­ben beszédet mondott, ahol Don Boscot, mint a vidámság megteremtőjét állította a hallgatóság elé. Este az intézet dísztermében színre ke­rült a „Gyónásí titok" c. 3 felvonásos dráma az ifjúság előadásában. Az intézetben két napon át ünnepeltek a züllés útjáról visszatért gyermekek, akik imádkozó tekintettel néztek az égre és adíak hálát az Egek Urnák, hogy ilyen égi pártfogót küldött számukra, aki a lel­ki nyomortól megmentette őket. Jól sikerült a lengyel-est a Fürdő szállóban A hazájukat vesztett lengyelek az el­múlt vasárnap ismét az érdeklődés köz­pontjába kerültek azáltal, hogy a Fürdő Szálló nagytermében lengyel népi játéko­kat mutattak be. Az érdeklődők élén ott láttuk dr. Etter Jenő polgármestert, a lengyelek őszinte pártfogóját, vitéz dr. Bánomy Antal főjegyzőt, dr. Bády István lanálcsost, dr. Etier Kálmán ügyészt és dr. Pirchala Gyula tb. szolgabirót és igen sokat azok közül, akik a lengyel népi kultúrában gyönyörködni akartak. A népi játékok közül a legszebbet, a karácsonyi népszokást, a betlehemi játé­kokat választották bemutatásra, mert ez a népszokás az, amelyet színpadon is meg lehet játszani és azonkivül a prózai szöveget, az énekek teszik változatossá. A lengyelek népi játéka különbözik a magyar pásztorjátékoktól, mig a magya­rok játékában csupa szív és kedvesség jut kifejezésre, addig a lengyel népi játé­kokon érezhető valami különös félelem (az évszázados szláv elnyomás) hatása. Ugyanez jut kifejezésre a tapogó szláv ritmusú táncaikban, a magyar szilaj tán­cokkal szemben. Ezek a megnyilatkozá­sok nagyszerűen észrevehetők voltak a népi bemutató alkalmával előadott éne­keken és az ott előadott táncokon. A lengyelek által előadott zene- és in ac aung-wmiir -mi nmr—an~inniig iát in he" m iiif-^riirng—wr?i7-wg-'a» iiriim 'ttt* Knltnrfilmek az Idegenforgalmi Hivatalban Az esztergomi belvárosi temető sirlampái mellől. XLVIII. Séta a halottak városának utcain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom