Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 9. szám

FSmHf.(W«YWEKE

HATVANÖTÖDIK ÉVF. 9. SZ. SZOMBAT, 1944. JANUÁR 29

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér

Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra: 2 pengő.

HETI ESEMÉNYEK

BELFÖLD

A magvar gyáripar 1942-ben 7 milliárd pengőnél többet termelt. — Öt év alatt 150 százalékkal emelkedett a gyári munkások és alkalmazottak létszáma. — Írógép- és varrógépgyár j alakult Budapesten. — Törölték a Vitézi Rend tagjai közül az újvidéki eseményekért felelős megszökött tiszteket. — A Keresztény Néppárt egyelőre nem tölti be az elnöki széket. — A Horthy-csúcson a lavina maga alá temetett egy 15 tagú levente síjárőrt. — Diszkutat emelnek Budapesten Szent Margit tiszteletére. — Budapesten a Vízivárost Szent Margit városának fogják elnevezni. — 80.000 liter vizet fog termelni naponta a fővárosi ásványüzem. — Másfélmillió pengő felesleg mutatkozik Kolozsvár költ- ségvetéséében.

KÜLFÖLD

A németek sikeresen zavarják a a szövetségesek olaszországi partraszállásait. — A pápa Vatikánban marad, ha a harc el is éri Rómát.

— Anglia megtorlással fenyegette meg Spanyolországot. — Egyenruhát kapnak a Szovjet diplomatái. — Zágrábba szállítják Németországból az utolsó Zrínyi hamvait. — Csatlakozott Egyiptom az Atlanti Chartához. — Negyedével csökkent a világ aranytermelése. — Svájc erős küzdelmet folytat az arany és a dollárbeáramlás ellen. — Svédország 70 millió doboz gyufát szállított Törökországnak. — A horvát csendőrséget a belügyminisztérium alá rendelték. — A földrengés után nagy árvíz pusztít Argentínában. — Nemzeti érzelmű újságírókat tartóztattak le Perzsiában. — Vidéki városokat is kiürítenek Bulgáriában.

— Svájc katonai készültségbe helyezi magát. — A németek Rómát nem alakítják át erődített várossá.

— Zágrábban a mozik naponta csak egyszer játszhatnak. — Sok római lakos vonul a Vatikánváros- ba. — Néger csapatok harcolnak Burmában. — Argentína megszakította kapcsolatait a tengelyhatalmakkal. — Értekezletet tartanak Londonban az angol világbirodalom miniszterelnökei. — Megszigorították a rendőri rendszabályokat Szófiában. — A háború után az Egyesült Államokban is bevezetik az általános védkötelezettséget. — Péter király vissza akar térni Szerbiába. — Megjelent az első kiürítési rendelet Tokióban. — A Szovjet a cári birodalom helyreállítására törekszik.

— Görögországban angol repülők rejtett rakodóhelyét fedeztek fel. — Az összes amerikai államok visszautasították az új bolíviai kormány elismerését. — Továbbra is a kommunistapárt himnusza marad az International. — A pápa kijelentette, hogy nincs szándékábán elhagyni Rómát. — Újból megindult a postaforgalom Törökország és a Vatikán között. — Újabb terrorista merényletek történtek Szófia területén.

— Finnországban aggódva figyelik a szovjet hadsereg előnyomulását.

— 15—20 km.-es sávban ritkítják a francia partok lakosságát. — 45.000 tonnás csatahajó épült Amerikában.

— Svájcban kiképezik a 19 éves korosztályt. — Vatikánba szállították a római könyvtárat és az olasz akadémia értékeit. — A szovjet harctéren megkezdődött az olvadás.

— Több francia megyefőnököt leváltotok. — A Bécsben tanuló bolgár diáok tiltakoztak Szófia bombázása ellen. — Bevezették a munkaszolgálati kötelezettséget Horvátországban. — A norvég rendőrminiszter megjelent Hitler főhadiszállásán. — lzland felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjettel. — Az angol alsóházban tiltakoztak a korlátlan légibombázás ellen. — Mesz- szehordó ágyúkkal lövik a németek a nettunói hidfőt. — Liberia kormánya hadat üzent a tengelynek. — Roosevelt ellenzi, hogy a katonák szavazati jogot kapjanak. — Német kézre került az olasz király híres éremgyűjteménye. — Kínában a 18 —45 éves nőket berendelték katonai segédszolgálatra.

Férfiak a gáton!

A lillafüredi pártszemináriumon elö- ads hangzott el a vízgazdálkodásról és az árvizek elleni védekezésről. Kállay Miklós miniszterelnök ebbe az előadásba kapcsolódott bele, amikor a szemináriumon felszólalt és az árvizek elleni védekezés hasonlatát vonatkoztatta át a politikai téren való védekezésre, védekezésre minden külső és belső eszmeáramlat és veszedelem ellen.

Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy az országnak kötelessége védekezni a kívülről jövő árvizek ellen és résen kell lennie, hogy belső, ártalmas vizek fel ne támadjanak, hogy a talajvíz fel ne törjön. Töltések közé kell ezért szorítani az ártalmas vizeket és nem elég az eszmék ellen csak tiltakozni, számolni kell azzal, hogy a káros eszmék is nyomokat hagynak az emberekben, a nemzetekben, épen ezért mentesíteni kell a lelkeket az eszmeáramlatok iszapjának lerakodása ellen.

Azt mondotta a miniszterelnök, hogy a magyar fennmaradás titka nem idegen példák követése, hanem az, hogy a magunk módja szerint, saját eszközeinkkel igyekezzünk elérni ugyanazokat az eredményeket, amelyeket más nemzetek könnyebb helyzetben és sikeresebben érhetnek el.

Utalt a miniszterelnök a mai súlyos időkre, amikor egy nagy hullám közeledik az ország határai felé. Nekünk épp úgy a térképet kell nézni, mint amikor az árvizek ellen akarunk védekezni. Ha pedig közeleg az ár, akkor nincs más jelszó, mint az, hogy minden ember a gátra. Ha nem vagyunk elkészülve, ha nem talpig férfiak állnak a gáton, ha nem tudunk szükség esetén nyulgátakat huzni és azokkal védekezni, akkor elönt az árvíz, amelynek az a tuladonsága, hogy a legkisebb ellenállás vonalát keresi meg.

Amennyire tökéletesen helyes ez a hasonlat, annyira súlyos igazság, hogy ha valóban minden ember ott van a gáton és valóban öntudatos férfiak állanak ezeken a gátakon, akkor nincs a gátnak laza pontja, nincs kisebb ellenállási vonal, mert az egész védekező gárda egységes, mindenki tudja, hogy mit cselekszik, mindenki tudja, hogy mit kell cselekednie az egyetemes nemzet érdekében.

Nem is kell félnünk semmiféle hullámtól, ha egységesek vagyunk és épen ezért a mai nehéz időkben mindent aszerint kell értékelnünk, hogy mennyire áll a magyar egység, az egyetemsség és ország megvédelmezésének szolgálatában. De

épen ezért le kell vonni a használt hasonlatból a politikai tanulságokat befelé is.

Ott kell lennünk a gáton, ha szükséges, de vigyáznunk kell ugyanakkor arra is, hogy a belső vizek fel ne törjenek, hogy ezek tönkre ne tegyék a magyar munkát és a magyar értéket. Ezért nemcsak egyik oldalon kell védekezni és emelnünk a töltéseket, mert akkor a viz a másik oldal felé talál utat. Egységes elgondolás

Idegenforgalmunk gazdasági értékével a nemzeti propaganda terén betöltött fontos szerepével, közönségünk ma már tisztában van, azonban sokszor esik tévedésbe akkor, amikor arról van szó, hogy az idegenforgalom fogalma milyen jelenségeket takar. Az idegenforgalomról szólva, általában a hozzánk látogató külföldi vendégekre szokás gondolni. Pedig idegenforgalom a belső vándorforgalom is, s egy más szempontból nézve idegen- forgalom az is, amikor saját honfitársaink külföldre utaznak.

Manapság céltudatos, komoly tervek készülnek már a békegazdálkodásra való áttérés idejére s nem lehet kétséges, hogy a tervek közül az idegenforgalomra vonatkozók sem maradhatnak ki. A háború utáni idegenforgalmi politikának kettős célja lesz : előkészíteni ar országot arra, hogy meg tudjon felelni a háború utáni újra visszatérő külföldi idegenforgalomnak, s olyan idegenforgalmi kultúrát teremteni, amely versenyképes lesz majd abban az irányban, hogy a rendes körülmények között külföldre utazó tömegek egy részét itthon tudja tartani. A mostani háború előtt évente közel 200.000 külföldi látogatta meg Magyarországot, ugyanennyi magyar utazott azonban külföldre, s így mindkét oldalon olyan tömegek állnak, amelyekkel érdemes lesz majd foglalkozni.

Ha azt akarjuk, hogy a jövőben minél több üdülnivágyó magyar tölthesse itthon nyári szabadságát, akkor azoknak az üdülő és nyaraló helyeinknek szinvona- lát kell fejlesztenünk, amelyek erre alkalmasak. Erre való tekintettel örömmel kell üdvözölnünk azokat a terveket, amelyek a közelmúltban a Balaton vendéglátó iparának fejlesztését és bővítését illetőleg láttak napvilágot, s csak helyeselnünk lehet azt a lelkes igyekezetét, amellyel kormányzatunk a hazánkhoz visszacsatolt Erdély és Kárpátalja idegenforgalmi értékeinek fejlesztése felé fordult. Azonban, amig a távolba nézünk, nem szabad megfeledkeznünk egy olyan értékünkről, amely közvetlen közelünkben, úgyszólván a lábainknál hever, s kiaknázásra vár. Ez a nagy idegenforgalmi értékünk : a Duna.

A Duna adja Magyarországnak legszebb nemzetközi vizi közlekedési útvonalát, a Bécs—budapesti hajóút magyar szakaszán. A Duna teszi Budapestet külföldi vendégeink szemében a világ egyik legszebb városává. Azonban ezenkivül a Duna Esztergom—Budapest közötti szakasza — helyesebben e Dunaszakasznak az a partvidéke, amely az egyik oldalon Párkány és Vác, a másik oldalon pedig Esztergom és Szentendre között fekszik, —• olyan, még kellőképen ki nem használt idegenforgalmi lehetőségeket is nyújt, amelyek mellett, háború utáni terveink felállításánál nem mehetünk el szó és cselekvés nélkül.

A hegyvidék és a vízpart minden érdekességét és minden idegenforgalmi adottságát egyesíti ez a Dunaszakasz : ezért keresik fel örömmel a turisták, az autósok és a.z evezősök, s ezért épült itt egy egész sor üdülőtelep is. Sajnos, azonban mégis mindezideig nélkülözzük azokat a berendezéseket, amelyek ennek a vidéknek komoly idegenforgalmi értéket adnának. Az itt épült nyaralók nagyobbik és szebbik része csak tulajdonosaik nyaralását szolgálja. A kiadásra kerülő kis- sebb és primitívebb villák pedig nem alkalmasak nagyobb nyaraló tömegek beszerint a part egész vonalát és mindkét oldalát védenünk kell a veszedelem ellen.

Súlyos igazság, hogy egyoldalúsággal, impulzusokkal, az egység megbontásával, nem lehet vizeket szabályozni, nem lehet árhullámokat fenntartani. Össze kell dolgoznia ezer és ezer, millió és millió magyarnak és ha mindnyájan egy céélrt együtt dolgozunk, akkor nincs okunk félni a jövőtől.

fogadására és nem nyújtják azt a kényelmet, amire különösen a külföldet járó magyar utazóközönség tarthat igényt.

Szinte érthetetlen, hogy a vállalkozási kedv miért nem aknázta ki még a kínálkozó lehetőségeket ! Hiszen minden bizonnyal jó üzlet volna, ha az Esztergom Budapest közötti Dunaszakasz legszebb pontján néhány barátságos, jólvezetett, modern parti szálloda, vagy penzió épülne, hideg-meleg vizszolgáltatással, villanyvilágítással, kellő számú fürdőszobával tiszta társas helyiségekkel, jó étteremmel, úgynevezett jó polgári kivitelben. Az első talán Leányfalun épülhetne, a budapesti társaság kedvelt nyaralóhelyén, a második a természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag Vi- segrádon, a harmadik Zebegényben, ahonnan erre a Dunaszakaszra a legszebb kilátás nyílik, a negyedik pedig Esztergomban, a Duna partján, vagy a túloldalon, ma oly méltatlanul mellőzött Kovácspatakon.

Ennek a Dunaszakasznak idegenforgalmi fejlesztése természetesen megkívánja a maga egészséges községrendezését, s a mindkét oldalon a hegyek felé vezető sétautak megépítését is, mert e nyaralóhelyeknek legnagyobb része ma csudálatosképen hátat fordít a felettük húzódó gyönyörű erdős hegyeknek, s azok adottságait, — néhol talán bizonyos vadászati szempontoknak engedve — alig használja ki.

Ennek a változatos, festői vidéknek természetes háttere, központja, s legszebb kirándulóhelye a szépen fejlődésnek indult Dobogókő lehetne, ha változtatni lehetne azon a mai állapoton, hogy ez a gyönyörű magaslati üdülőhely köz- lekedésileg teljesen el van zárva a közvetlenül alatta fekvő Dunavidéktől. E szempontból kívánatos volna egy Vise- grádról, Dömösről a Dobogókőre vezető autóút megépítése, avagy a rég tervezett drótkötélpályának a dunai oldal felé való megépítése.

Hasonlóképen lehetne emelni Esztergom idegenforgalmi vonzóerejét az Esztergomból a Vaskapu hegyre vezető sze- kérútnak autók számára való kiépítésével vagy Zebegény jelentőségét azzal, ha Ze- begényből Nagymarosra a hegyeken keresztül vezető közvetlen összeköttetést biztositó szekérút autók számára is járhatóvá tehető volna. A Párkány és Vác közötti partrész idegenforgalmi kihasználhatóságát szolgálná a Vác és Szob között, a Duna mellett fekvő országút megfelelő kijavítása és portalanítása, s folytatólag Kovácspatakon keresztül Párká- nyig, illetőleg az Esztergom-párkányi hídig való megépítése.

Természetes külön gondoskodást igényelne a Budapest—Esztergom közötti Dunaszakaszon fekvő községek közműveinek kérdése, ahol arra szükség van : a partrendezés és megfelelő fürdőhelyekről való gondoskodás, nemkülönben a nyaralók élelmezési ügyeinek egységes rendezése is.

Ugyancsak gondoskodni kellene az érintett vidék és Budapest közötti gyors és gyakori közlekedésről, különös tekintettel a partmenti üdülőhelyek egymásközti közlekedésének megoldására is : a Dunán gyorshajók, a váci oldalon sin- autóbuszok, a szentendrei oldalon pedig gyakran közlékedő kényelmes autóbuszok járatásával.

Nem lehet kétséges, hogy az ekként magasabb idegenforgalmi színvonalra

Esztergom-Budapest közötti Dunaszakasz idegenforgalmi fejlesztése