Esztergom és Vidéke, 1944
1944 / 5. szám
2 4SZTIROOH «i VIDKKI \ 1944. január 15. értékes fényképezőgépet, zsebórát, készpénzt és más ingóságokat lopott, A betörő elhatározta, hogy újév hajnalán Budapestre utazik és ott értékesíti a lopott holmikat. A dorogi állomáson a vonatra szállt. Amikor elhelyezkedett az egyik fülkében, az ölében őrizgette a lopott rádiót. Ugyanabba a szakaszba lépett be Schupp Ferenc és Virág Jánossal szemben foglalt helyet. Rápillantott a rádióra, ráismert a sajátjára és torka szakadtából kiabálni kezdett. Csendőrök jötték, kik elfogták Virág Jánost és megtalálták nála a lopott holmit. Az ügyészi vádindítvány elhangzása után megkezdték Virág kihallgatását. — Beismerem mindkét betörést — kezdte vallomását a vádlott, — de a lopásokat este fél 8 óra előtt, tehát nem elsötétítés idején követtem el. — Az igazat mondja — figyelmeztette az elnök, — mert a sértettek másképpen vallanak majd. Virág János elmondta ezután, hogy már napokkal előbb készült a betörésekre, tolvaj kulcsot készített és Szilveszter napján 6 órakor érkezett Dorogra. Lesbeállt és megvárta, míg Schuppék elmentek hazulról. Ezután korcsmába ment és a szintén lopott 10 pengőből jól befröccsözött, majd Méznerék lakását fosztotta ki. A rögtönitélő bíróság kihallgatta a károsultakat, akik elmondották, hogy este 8 óra után indultak el hazulról szilveszterezni. Méznerék kára 500 pengő körül van. Az orvosszakértők megállapították, hogy a vádlott teljesen beszámítható. Az ügyész és a védő felszólatása után a rögtönitélő bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette az Ítéletet. Virág Jánost halálbüntetéssel sújtotta, utána a rögtönitélő biróság kegyelmi tanáccsá alakult át. Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLVI. Séta a halottak városának utcáin. Harcos idők világában gyakran virraszt a víz úszó tükre fölött egy-egy elmerült hajó árbocának csúcsa, kéményének orma. A széleságyú folyam hullámsírjában kirobbant, ellobbant csaták, pusztítások emlékét idézik. A.z ár örökké nyugtalan sodrának mélyén nyugszik és pihen a hömpölygő vizi utak egykor királyi tar- tású, füstkoszorús fejedelme. Korábban, régebben életet hordozott fedélzetén, pántos bordái között, most a tehetetlenség elbújó alázatában tűri ápolt, megcsodált, dédelgetett teste a fölötte rohanó víz fel nem tartóztatható futását. Közbe-közbe, néhanapján a temető földje is utánozza állandó szomszédjának, egyben örökös küzdőtársának példáját, Elnyeli a hátára rakott, rátüzdelt síremléket. Ha fel nem tűnnék az épen, hogy észrevehető kőnek domború, síma faragása, az életiramban a sírmesgyére hullott kósza kődarabnak vélhetné a szemlélődő. Pedig nem az I Kemény tartása a felelet arra : a föld mélyében keressetek utánam, ha töbüet akartok tudni felőlem és általam I Itt kudarcot vallanak az önellátás szegényes segédeszközei. Nagyobb hatalomhoz kell folyamodnunk. A derék sírásók izmos kezében reccsen az ásó. Dohog a humusz, hogy hasadjon a páncél és lekerüljön a kő betemetett testéről a földárja szőtte börtönruha. Mintha Hamlet két sírásója takarítaná, feszegetné a titkok és gyász hantjait. Különösen az egyiknek földbarna arca formáz a „nemesi karba" tartozással hetvenkedő, tra- gédiamegénekelte ős képére. S bár nem a szegény Yorick koponyája gurul elő a táguló gödörből, a temető földjével harcolók borzongatós bölcselkedése csurran beszédesnek épen nem mondható ajkáról. De már bontakozni is kezd lassankint az ígéretét beváltó szépséges sírkereszt. Feje, két karja végén duzzadt virágszirmok mintájára hajlanak, szinte ömlenek kii a kő finoman faragott zsengéi. Az erő, a keménység s a lágy hajlékonyság valami ritkán jelentkező találkozása mosolyog és komolykodik ezen az egyszerű anyagon. Hiszen strázsahegyi kőből faragták. Nem a királyi márványok csillogó, drága gúnyájában néz felénk. Faragója azonban szépet alkotott. Az aranyok nyugtatnak, békéltetnek, A vállnak ritka szépvonalú, barokkos tekercseléséből megkapó méltósággal, nem vitatható uralkodó magatartással emelkedik ki Krisztus győzelmi jele. A köríves göm- bölyítések, a széleken futó bevágott ár- kolások nemes egyszerűséggel tagolják, határolják a kevés dísszel is tetszetős, figyelmet megragadó síremléket. Betűk régóta földelt árkai kapaszkodnak ki most bizonyára melegítő takarójuk alól. S mire az utolsó ásóbevágások is elcsúszhattak, latin szavakba öntött sírfelírás beszél hozzánk : Hic iacet família Szalka iana Ultimaqvae Obijt die 27. Apr. Anno 1771. A Szálkái család síri lakásának bontott ajtaja előtt állunk. Szűk szavak állanak komor vártát az emlékkő mezején. A végzetszerű, elkülönítő vonallal nem jelzett szétválasztás itt, a gödör szélén a nehéz hozzáférhetés s a szokatlan ka- nyarítású betűk miatt többször nekiinduló, elakadó munkát adott. De végre mégiscsak egybeolvadtak az egymáshoz tartozó csonka tagok, hogy emlékeztessenek a családra s ennek utolsó hajtására. — Keresztnevek nem szerepelnek. A belváiosi plébánia halottaskönyvének segítségével azonban ebben a tekintetben megtudhatunk egyet-mást. A bejegyzés szerint Szálkái Ágnest temették 1771-ben, A sírfelírás a család utolsó sarjának tünteti fel. A „familia" szó használata több halott idetemetésél bizonyítja. Az említett halottaskönyv az 1769-ben elhalálozott Szálkái Mátyás-ró\ s az 1760-ban hasonlóképen Istenéhez tért Szálkái Barbará-ról, emlékezik meg. A lapra jegyzett szavak a párkányi Szálkái István leányának mondják, A sírkő mindenesetre régi idők embereinek emléke és pora fölött őrködik, s a temető korának számbavételénél értékes, biztos évszámmal tud szolgálni. A csaknem sírgödörnek beillő mélyedés szélén álldogálunk. Eléggé elgondolkozhatunk. Hiszen az elmerült sírdombnak még a tetejét sem értük el. Földelt a halom is, melynek mélyén alusszák csendes álmukat azok, akik a XVIII. század közepe táján élték röpke árnyékéletüket errefelé, a hegyek lábánál. Nemcsak az élők, a holtak városának is megvannak a maga mélybesüllyedt nemzedék, kulturrótegeí. Nagyságával, méreteivel nem hivalkodik ugyan „Anton Haier" szabómesternek síremléke, de az alázatosság néma megváltásának adóját neki is le kell rónia. Mintha dönteni akarta volna az idő vaskeze, hátratántorodottan sínyli az elrohant esztendők elnyargalását. A csúcsíves ajtónak rnegfaragott márványkő négyzetes lapjáról néznek szemközt a német szavakba kényszernett emléksorok : Hier ruhet in Gott entschlafen Anton Haier gestorben den 18. Sept. 1853. Seines Alters 49 Jahre. Dein theures Bild vor uns Dein Beispiel tief im Herzen Da„ Vater ! liasest du Zum Trost den Deinen hier. Dem Bild veroüsset uns Drer Tiennung bange Schinerzen Bis uns dein Beispiel heim ln Himmel führt zu Dir! A földi élet szép emlékein keresztül csillog át az itteniekre az elköltözött édesapának jóságos, nemes példája, sze- retete, A válás hasogató fájdalmát az örök hazának révpartjai enyhitík. A hívők imája gyújt eligazító mécsest az elszakadás banatos-könnyes útján a viszontlátásig. Kocsi Béla pihenni tért teste fölött az arcvonalharcosoknak utunk során már többször előkerült keresztje emelkedik, rohamsisakja búslakodik. Dúló harcok csendes jeleképen nő rá a sírtető kőlapjára. Arról beszél : minden áldozat a kereszt tövében és oltalmában nyer jutalmat, jelentőséget. A véges tett ezzel átlépi a föld arasznyi határait, a Legszentebb Áldozat őröli trónusáig kéredz- kedik. A megváltásnak el nem múló, küszködést, gyötrő harcot kiengesztelő, harmóniában feloldó gondolata csitít itt örvénylő gondolatokat. Innen-onnan 30 esztendőnek feledést oly könnyen fonó szövedékén át az első világháború hős katonájának emlékét vigyázza, áldozatos lelkét idézi a katonásan egyszerű emlék. Az út egyre jobban kapaszkodik a domboldal emelkedésére. Elkerüli a balra zúduló szakadék szálló lejtőjét, melynek szélén Csákváry Károlyné Lencsés J ulianná-nák neve világol a síremlék vörösmárvány mellén. A nap bágyadt, élettelen sugarai siklanak végig a betűk villogó arannyal színezett árkain. Az árnyak csendes országában most, hogy metsző szél orgonái s a tüzes korong is sápadtra hüvösödött, áléit fények sírnak, surrannak sírról-sírra, emlékről-emlékre. A sor vége felé díszes faragású márvány elé kerülünk. Hatalmas testén szinte nyom nélkül nyargalt keresztül az évek rohamozó támadása. Szálegyenes az állása. Nem úgy, mint annyi közelebbi, távolabbi társáé. Csak a betűk szikrázó aranytól fosztott sujtása sínyli az idő tépázó, fakító hatalmát. A másvilág nyitott kapujában betűk sűrű rajai sorakoznak egymás mellé. Müller Mátyás hentesmesternek eliramlott emlékét hívogatják. — A következő hadsorok Bácsik Ignác lakatosmester feleségének, Müller Franciská-nak a nevét oltalmazzák, a rabló feledés hullámaitól. — Bárányáé Szuhanek Erzsébet koporsója mellett Bárány Mari-nak ágyaztak sírí pihenőhelyet. — Az emlékkő földbe temetkező zárószákaszán Bárány János fáradt betűkatonái küzdenek az elmúlás ellen. 73 esztendő közét töltik ki a sír sort kezdő, majd sort végző lakói. Pár árva, elim- bolygó fűszál az idő át nem tekinthető rengetegében. Népies zamattal, hiányos írással is találkozunk hébe-hóba, amikor „Fehir Josef“ füves sírdombjának fakószínű márványát szemlélgetjük. Csenevész bokrok aljában, feketegúnyás akácfa tövében piheni földi fáradalmait az ősi város egykor munkában verejtékező ,,agricola"-ja, Régen gyújthattak síri mécsest a halom nagy, száraz fűpázsittal szőnyege- zett gyepágyán. Kidőlt márvány emlék alsó lapja hasad ki a hantok, vastag avar takarója alól. A domb alatt halottak várakoznak. Fölötte is halottak takaróznak. Lám távozottak emlékét szintén lábról dönti, földpólyája göngyöli a temető hatalma. Ódon vers, porral, finom mohával kendőzött írása tapad az álló kő őriző falára. Kamocsay Korber Jo- sepha emlékére állanak temetőőrséget : Az Úrhoz üdvös álom hívta föl t hű nőt és e jó anyát, Kit férje s őt szerető gyermekek Keseregnek nap és éjen át. lm ! a lélek élvez ott öröm s’vigasztaláat, Csak e hulla várja itt a nagy feltámadást. Óh megállj haiandó és nézz e sírhalomra S mond(d) : nyugodjál, béke hamvaidra ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Megismétlik a „Gyimesi vadvirág“ előadását Január 9.-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel a Kát. Legényegylet nagytermében előadásra került Géczy István : „Gyimesi vadvirág" című három felvonásom színműve. A pénznek is az a rendeltetése, hogy új javakat termeljen, átalakuljon produktiv tőkévé s ezáltal közvetlenül támogassa a nemzeti termelést. Most, mikor az államkincstár hatalmas feladatainak sikeres elvégzéséhez szerény értékű kölcsönt kér polgáraitól, akik az állam védelmét, üzemeinek szolgáltatását, jogbiztonságát élvezik, buzahitelt kér tőlük, A hitelt oly előnyös feltételek mellett nyújtja, amire eddig még nem volt példa. Saját gyermekeitől kér kölcsönt az állam. Tudja, hogy a pénzt nagy beruházásokra és szociális teadataínak elvégzésére forditja, tehát jól gyümölcsözően, hasznothajtóan költi el. Ha ismét béke lesz, a búza ára a világ- verseny folytán megint alacsonyabb lenne, mint 40 pengő, akkor sem kap a kölcsönző kevesebbet. Ha a búza értéke netán magasabb lenne, akkor mindenkor a legmagasabb árt fizetik ki a tulajdonosnak. Azonkívül a kötvények 25 év alatt kerülnek visszafizetésre. A buzakötvé- nyek óvadékképesek, üzleti biztosítékul é- bánatpénzül elfogadhatók, alkalmasak gyámoltak és gondnokoltak pénzének elhelyezésére. Folynak a kötvényjegyzések városunkban is. A Takarékpénztár Részvénytársaságot felkerestük az egyik délelőtt és ott szemtanúi lehettünk a buzakötvények jegyzésének. Amikor a búzakötvény kedvező feltételei a nyilvánosságra jutottak, kaptuk meg a választ, egymásután jelentkeztek tisztviselők, iparosok és igen szép számban a gazdatársadalom köréből is és nyugodtan mondhatjuk Budapest közelségére való tekintettel, meg arra, hogy az esztergomi járás főleg ipar- és bányavidék, hogy az előjegyzések várakozáson felüliek. A kötvényt jegyzők sorából egy-kettőt felkerestünk, hogy mi vezette a kötvények vásárlására. A kötvény jegyzők között első helyen találtuk Schalkház Ferenc m. kir. gazd. tanácsost, aki a köz- gazdasági életbe igen tevékeny részt vesz több iparvállalat élén áll. A városházán találjuk a késő délutáni órákban, ahol a közellátás nehéz ügyeit vezeti, de kérésünkre nagy készséggel válaszol. — A jegyzésben először — kezdi beszédét — a hazafias kötelesség vezetett, mikor az állam vezetőit támogattam az elgondolásaiban szerény anyagi eszközeimmel. Különösen fontos most a háború idején az állam támogatása, hogy ezt az állapotot fenntarthassa és a nehéz időkön a nemzetet átvészelhesse. — Másodszor igen komoly vonzóerőt jelentett a buzakötvény a szememben akkor, mikor a pénzügyminiszter úr ezt a mindennapi legfontosabb élelmicikkhez a kenyérhez kapcsolta. Megnyugtató számomra és minden vásárló számára az, hogy az állam minden körülmények között visszafizeti azt az összeget, amelyet Az előadáson megjelenít dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás őeminenciája is, aki magas megjelenésével az előadás fényét emelte. Ott láttuk többek között dr. Csárszky István nagyprépostot, dr. Felber Gyula kanonok-plébánost, a Kát. Legényegylet egyházi elnökét, dr. Mátrai Gyula hercegprímási titkárt, valamint igen sokan a város nagyközönségé, úgyszintén a legényegyleti tagok köréből. A legényegylet kitűnő fiatal műkedvelőgárdája ezúttal is komoly felkészültséggel, s nehéz szerephez illő komolysággal oldotta meg a feladatot. A székely népi életből vett színművet teljes sikerrel személyesítették meg a szép összjá- tékot nyújtó szereplők s a darab során sűrűn felhangzó taps ékes bizonysága, hogy a napi életben elfáradt iparosai jak kemény munkával, derekasan álltak helyt. A színmű fő- és kisebb szerepeiben Csejtey László, Lobog Mária, Horváth Gusztáv, Kiss Eszti, Barna Kató, Ifj- Szurdi András, Kovács Ferenc, Móczik Erzsébet, Lobog István, Nyizsnyánszki L., Molnár Ferenc, Szaller Ferenc, Meszes Erzsébet, Nyizsnyánszki József, Balatoni Pál, Kor ompai Ferenc, Jakab József, Móczik Julianna, Lobog Julianna, Magyarovics Gyula és Gádor József dí- cséretreméltó módon dolgoztak ezúton is külön köszönet illeti meg őket. A darabot ifj. Szurdi András rendezte és tanította be hozzáértéssel. A darab szünetében a Levente-zenekar szép sikerrel játszott Szeredi Károly karnagy vezénylése mellett A szép összjátékkal szinrehozott „Gyimesi vadvirág"-ot a legényegyleti műkedvelőgárda közkívánatra vasárnap, január hó 16-án este 7 órai kezdettel az esztergomi Belvárosi Kát. Olvasókör nagytermében megismétli, hogy lehetővé tegye mindazok számára a darab megnézését, akik nem tudtak a jan. 9.-i előadáson résztvenni. Felhívjuk rá olvasóink figyelmét. a buzakötvények ellenében beszed. Ha esik a búza ára, a kincstár a kötvényeket és a szelvényeket 40 pengős áron váltja be, tehát a jegyzőnek a javát szolgálja ez a kényszergazdálkodási rendszeer, A háromszázalékos kamatozás és a 25 éves törlesztési terv is igen előnyös és igazi előnye épen abban a tényben van, amitől elnevezést kapta, hogy búzára szól. A másik előnye, hogy a jegyző a háború utánra bizonyos tőketartalékolást tud biztosítani. Hiszem, hogy a búzakötvény az árszintcsökkenést megakadályozza és az változatlanul marad. Úgy érzem, hogy hazafiúi kötelesség mellett a jövőt is biztosíthatom. Az őszinte megnyilatkozást szívből köszönve kívántuk, hogy a tanácsos úr találja meg számításait a búzakötvényekben. A takarékpénztárban értesültünk arról, hogy még a diákok körében is igen nagy érdeklődést váltott ki a búzakötvény. Dudás György gimn. tanuló a megtakarított zsebpénzén egy ötmázsás búzakötvényt jegyzett. Nagy reményeket fűz a vezetőség ahhoz, hogy a gazdatársadalom megérti a kormány hivó szavát és nem a ládafiába gyűjti a pénzt, hanem visszaadja az állam vérkeringésébe. A kereskedők körében is valószínű nagy megértésre fog találni, a hónapok óta tapasztalható árúhiányra való tekintettel, mert ez a legkedvezőbb tőkebefektetés. Ma hisszük, hogy Esztergom társadalma, főleg a gazdaközönség megérti, hogy a pénzügyminiszter komoly kockázatot vállalt az államkincstár szempontjából. A búzakötvények kibocsájtásával az áreltolódásból az államkincstárra figyelemreméltó kockázat hárul. Ha ezt a pénzügyminiszter vállalni merte, ebből csak megerősödötten kerülhet ki a pengő vásárlóerejébe vetett bizalom és a hit, hogy a kialakított árszint változatlan marad. Leltározás címén nem tarthatók zárira az üzletek. A kereskedelem részéről kérést intéztek a kereskedelmi miniszterhez, engedélyezze, hogy leltározás óimén egyes üzletek meghatározott ideig — a leltározás tartamára — zárva maradja- hassanak. Egyes cégek 2—4 napos, nagyobb cégek 10—14 napos leltározási árusítási szünetre kértek engedélyt. A kereskedelmi miniszter azonban az erre vonatkozó kérelmeket elutasította, mert az iij záróra-rendelkezés és a hétfői egész napos zárvatartás mellett az üzletek már amugyis korlátozott ideig állanak a vevőközönség rendelkezésére. Ennek következtében a kereskedések leltározási szünetet nem tarthatnak, hanem a leltározási munkákat vagy a rendea nyitvatartási idő alatt, vagy azon kívül kényszerülnek elvégezni. Esztergomban nagy sikere van a buzakötvénynek
