Esztergom és Vidéke, 1944

1944 / 49. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1944. junius 17 Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. LXII. Séta a halottak városának utcáin. árvaszékí elnökének imádsága 6záll a messzi haza felé, amikor a lélek az mádság szárnyán emelkedik elköltözött ívéihez. — A középső sírkövet a Thu- ánszky-család állíttatta elhunyt szeret­őinek pihenőhelye fölé, A bevezető so- ok szerint : Az örök béke ölében nyug­szik Thuránszky József telekkönyvve­zető. A megkezdett sort édesanyja Thu­ránszky Miklósné Kürthy Kiisztina foly­tatja. A hároméves kis Th. Ida után Dr. Th. Lajos, a párkányi járásnak korábbi időkben Muzslán székelő főszolgabírája menetel a halottas csapatban. Th. József - né Huber Anna neve csillan fel legutol­jára a széleásgyú betűk arany futotta medrében. — A harmadik síremlék újra a nevelés és oktatás egyik sóik ugart tört munkásának áldozatos életéről kelteget visszajáró gondolatokat. Az esztergomi születésű Gyarmathy József 19 éves ko­rától kezdve járta a nemzet nevelőinek rögös, tövises útját. Ipolyságon nekiin­duló, majd Párkányban folytatódó taní­tóskodása után szülővárosába került. 39 esztendőn keresztül oktatta Esztergom apróságait a tudás elemi ismereteire. Mi­kor 1920-ban a nyugalmat kellett válasz­tania, 47 év munkája után továbbra is az iskola elkötelezettje maradt, s az iparos- tanoncok oktatásában buzgólkodott. Ha­lála előtt két héttel még tanítványai kö­zött járt-kelt munkahelyén, Pihenést alig ismert fáradt testét 57 esztendőnelk sza­kadatlan munkája után adták át hozzá­tartozói, kartársai, tanítványai a dajkáló, feltápláló földnek, melyért becsülettel szívesen élt, s a jól harcolt harcok nyug­tató tudatival halt meg, — Örömeinek, bánatainaik megosztója és részese, életé­nek osztályosa, Thuránszky Magdolna férje halála előtt egy évvel kopogtatott a síri szállás földfalán fiaik Gábor és Gyula szintén itt találtak pihenőre. A rokon Telkessy-család tagjaira is utal az őriző írás. Mindnyájukért könyörög a család élő sarjainak imádsága : Liziöi Kis Szent Teréz szelleme őrködjék haló poraik felett ! A kőemlékek tömött sorai lassan-las- san ritkulni kezdenek. Egyre több fake­reszt veszi át az őrök szerepét. A sort végző Kántor Endre szabómesternek s 3 kis gyermekének : Mariská-nak, Dezső­nek, llonká-nak a sírköve még a kemény sziklák világáról beszél, hogy az utána következő fej fák annál lágyabb hangon szóljanak a szomorúság és vesztes fáj­dalmak földjén. A 16 esztendős Virág Anna bádogtáb­lás fakeresztje barnállik ki sűrű 'lombok üdezöld függönye mögül. A Soóky-ak fe- hérmárvány-tábláján arannyal szikrázik a betűk csillogó köntöse. Apró, fejehul- lott márvány Fiedler József kőfaragó négy, 1 esztendőt meg nem ért csöppségét búcsúztatja : Itt alusznak szelíd álmot testvéri viszonyban, De vigadoznak kar­öltve, örök boldogságban. Haraszti márvány védő falára vésték Trenker Jánosné Kautz Jozefa nevét. 18 esztendő múlva Prokopp János kopor­sója tűnt el a sír bontott üregében. Esz­tergom városának mérnöke. Délvidékről került fel az északibb tájakra. A belvá­rosi plébánia házassági nyilvántartó­könyve Apátiából származtatja a foglal­kozására nézve gőzhajóépítő-műhely épí­tészmérnökét (architectus fabricae navi- um vaporearum). Halálakor már zombori születéséről tesz említést a bejegyzés. Prokopp János a hivatása követelte munkán kívül erős szerepet vállalt a vá­ros közművelődési életében. 1874-ben alapját vetette az Esztergomi Zenei Kör­nek. A művészi zene ápolása hozta egybe a város zenéhez értő jobbjait. A minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés hosszú időn keresztül tartotta össze a város művelt társadalmát. Sokat tett a művészi zene és ének népszerűsítésének szolgálatában. — Halott ura mellett je­löltek pihenőt élete társának, Trenker Amáliá-nak is. Ivanics Miklósné Pro­kopp Jozefa koporsóját bocsátották le utoljára a köví rózsával teleültetett sír­halom mélyére. Gáli Erzsébet Bajta Ferenc pajzsos fa­ragáséi sírköve földön hanyattnyúltan, avar közé rcjtőzötten panaszolja az idő döntő hatalmát, mely még a kemény kö­veket sem veszi ki a múló sors végzete alól. Bimbófejjel sírba hervadt nyiladozó két kis virág teste fölött muzsikál a fe­lejteni nem tudó édesanya s a megnyu­godott testvérek nevében a sírhalom gömbsátorba boruló örökzöldje. A sírkő apró betűágai a Keresztes-család kél kis margarétájáról, drágagyöngyéről szórják az emlékezés aranyát. A 10 hónapos Margitká-ró] s a nevét itt a földön to­vábbvinni szintén nem tudó másik na­gyobbacska, 9 esztendős Margitká-ról. Keresztes Lajos, Ipolytölgyes plébánosa ■s apácanővére, Keresztes Néria egymás látogatására szállott angyal testvérkéikre gondolnak, hozzájuk imádkoznak, ha A megkezdett vonalon azoknak a sí­roknak a sorát járjuik, amelyek márvá­nyai a múlt század második felének év­tizedei felé mutatnak. A hatvanas-het­venes esztendőknek valami jellegzetes, megbékélt lelke csendeskedik a kövek fakult falán. Hosszabb, rövidebb szövegű sírfeliratok mennek, mendegélnek az emlékek sík mezején a megadás szelíd alázatával. Akkor jobban gondoltak ilyesmikre. Tudták az ismerősök, hoz­zátartozók, az elszállott lelkekkel, ittma­radt emlékükkel társaloghatnak, ha a díszes sorok szakaszára esik tekintetük, s idefáradt gondolataik megmerülhetnek az emlékezések felszikráz'ó ragyogásá­ban. Erős János foszlott teste fölött ilyen eget-földet egybekapcsoló búcsúzkodó, egyben figyelmeztető írás jelentkezik az Isienhez szálló, hittel töltekező emlékso­rokban : Tetszett az Úrnak S égbe felhívá, • Kiknek e sirhant Rejti a hamvát. A múlt század Esztergomának egyik jómódú szürszJabómestere hallgatja itt lent a ,.hantok mélyén" a föld szívének dobogását. Élete arra az időre esett, amikor a valaha híres magyar ipar felett már erősen rángatták a lélekharangot, mert hát a gépek fűtötte gazdasági ver­seny terjengett már errefelé is. Ezer és ezer szorgalmas kézből verte ki a „hálát­lan gyermek" a kézi munka szerszámát, s tette gazdái számára egyre nehezebbé a sohasem könnyű életet. Földi vándor­lásának társa, Kurucz Rozália kísérte utolsó útjára sírnak esett élete párját, hogy 17 esztendő múlva, napjainak kite- lésekor halott una közelében neki magá­nak is sírt bontsanak, A szomszédos kő írása már ismerős nevekkel szolgál. Rövid a jelentés : Itt várja feltámadását Istenben boldogult Tóth Andrásáé Szölgyémy Anna. — Az elköltözött a nemrég emlegetett híres Tóth doktornak az édesanyja. A 48-as szabadságharc kezdő évében hagyta szo­morú árvaságra fiát, bús özvegységre fér­jét, a később pihenésre melléj ekerülő Tóth Andrást, akinek a Teremtő osztó kezéből bővebben áradtak a földi elma- radozás napjai. Számára 85 esztendő lassabban dolgozó új jai szőtték a ha­lotti szemfedőt. Ezért nem (a természet rendje érvényesült, amikor roskadozó lábbal kellett megállania előtte távozott fia sírjának peremén, hogy könnye pe­regjen megmaradt vigasztalásának, el­szállott reménységének koporsójára. Márványba vágott betűk ékes sorai állanak őrséget „Martus István úr" csenddel cirógató lakása fölött. Egykor, földi pályájának munkálása során falat csapkodó, ablakot rezegtető hangoskodá­sok társultak melléje el nem maradó útitársaknak. Kis birodalmának hatalmi jelvényét, az italok csalogató cégérét ott sütögette a nap, verte az eső, rázta a szél a Horánszky-utca Kossuth Lajos- utcába torkolló jobbsarkán. Abban az időben, [amikor a hegyek levének itcéjét hat krajcárért mérték a szikkadt torkok könnyebb szerrel eső öntözésének gyö­nyörűségére. De nagyot nézne a régi „nemzetes úr" az egyszer tüzes, másszor hűsítő nyakalnivalók tiszteletére tobor- zódott hol nekikeseredő kedvű, hol el­mélázó hűséges fegyvereseivel együtt, ha csak pár órária is elkerülhetne marasz­taló ágyáról s széjjeltekingethetne a fej­lődő világ változó hátán a változó viszo­nyok zajló hullámosapásai között. Ije-« désbehajló elálmélkodásában bizonyára hamarosan visszakívánkoznék hűs, hall­gatag szállására, mert mégis csak jobb a föld pihentető ölén szunnyadozni, mint az árak és számok dagályos tengerében elmerülni. A családi kapcsolatok már itt az élet­ben közel hozták egymáshoz a Major-, Thurányszky- és Gyarmathy-családot. Sírhalmaik szintén ezeket a vérségi kö­telékeket kísérlik szóhoz juttatni a pi­henőhelyeknek egymás szomszédságába való rendelésével. Mind a három sírhely földje kőbordák keretében tartja egybe a takarónak szétesésre, elvándorlásra annyira hajlamos göröngyeit. — Haraszti köböl faragott kereszt a Major-család idekerült két tagjának halóporai felett virraszt, Major János került elsőnek a meg nem ismételhető földi utak záróál- lrmására. Életét a nemzet zsengéinek ne­velésében és oktatásában emésztette fel. Pályája kezdetén az esztergomi leány­iskola I—-II, o.-ban tanított, majd a Deák Ferenc-utcai iskolához került át. Hulényi Ferenc /kántor halála után Kiin­da Rezső igazgatótanító helyét -foglalta el. Működött az alreáliskolában s a ta­nítóképzőben is. Munkás élet alkonyán dőlt ki a nevelők sorából. Vele osztja meg síri magányát életének hűséges tár­sa, Huber Mária. Sírjuk fejénél fiúknak, Dr. Major ö.iön-nek, Esztergom vm, ny. édesanyjuk kíséretében vagy a nélkül temetőbe elkanyargó útjuk során a sír vigasztaló keresztje elé kerülhetnek. (Folyt, köv.) Vértéi Zoárd ¥itézi várományosok esküteteie Amikor ezeréves történelmünk során hazánk fennmaradásáért küzdünk életha­lálharcot a keleti hatalommal szemben, azalatt itthon csendben, ünnepélyes kere­tek között a világháború hős vitézeinek gyermekei tettek vitézi esküt. A fiatal vitézi várományosok f. hó 14-étől tagjai a vitézi rendnek. A vitézi székkapitámyságon fiatal le­gények sorakoztak, hogy átvegyék apáik örökét és hogy méltók legyenek a vitézi Erdőssy Ferenc ny, tábori esperes vitézi széktartó ismertette az Országos Vitézi Szék leiratát, amely szerint ifj. Gudor Imre (Párkány), Ipolyi István (Garam- kövesd), ifj. Köves Gyula (Kenyérmező­major), Magyar Vilmos (Tokod), ifj. Ma­rosvölgyi József (Szentendre), ifj. Vár­földi Sándor (Farnad), Dénes Antal (Kö­bölkút), ifj. Tóth Károly (Párkány) és ifj. Várhidi István (Bajna) vitézi váro­mányosok hivatalos esküt tettek. A leirat ismertetése után a vitézi szék­tartó figyelmeztette a várományosokat arra, hogy álljon előttük apáik példája é- legyenek azon, hogy méltók legyenek apáiktól örökölt vitézi címre. Ezután le­tették az esküt, amely után figyelmez­tette őket az eskü szövegére, az esküből eiedendő kötelességekre, majd a hős vi­tézek életét állítota eléjük példaképül. Az eskü után feltűzte mellükre a vitézi jelvényt. Az eskü letételétől számítva az eszter- gemi vitézek száma 115-ről 124-re emel­kedett. Büszke öntudattal néztünk az új vitézekre, akiknek mellén ott csillogott a vitézi pajzs, akik most elindulnak szerte a vármegyébe az őrtálló apákat felvál­tani és példát mutatni társaiknak, Jutalmazások a dorogi bányánál Június 14-én tartotta ülését az Üzemi Balesetleháritó Bizottság Dorogon a bá­nyairoda tanácstermében, melyen az OTI részéről megjelent Főik műszaki taná­csos, a bányaüzemek vezetői és a jutal- mazottak. A bányaigazgatóság nevében Elister, a dorogi Üzemi Balesetelháritó Bizottság szakelőadója üdvözölte a megjelenteket, majd beszámolt a múlt évben előfordult sajnálatos balesetekről.' A kimutatás sze­rint mintegy 20 százalékkal kevesebb baleset fordult elő, mint az elmúlt évben A jelentés után Főik OTI főtanácsos emelkedett szólásra és megköszönte, hogy ezen szép eredményt el tudták ér­ni a balesetelháritásnál. Kérte az üze­mek vezetőit, hogy továbbra is minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a munkások élete és testi épsége mind na­gyobb biztonságban legyen. Majd pedig a jutalmakat nyújtotta át szép szavak kíséretében az alábbiaknak. Németh Ferenc pályamester (Dorog) Kürti János gépmester (Dorog). Mester János bányamester (Dorog). Kovács Jenő központi fütőház és szi­vattyútelep kezelő (Esztergom). A fentiek díszoklevelet és pénzjutal­mat kaptak az OTI-tól és elismerőleve­let és pénzjutalmat a budapesti bánya­központtól. <*imiqitinHiiiii«iiiiiiaB!!iii«s!iiiW!!iiianiiRaii!)iNfqti:0t>i»wiiiiap!»uit>t!^ Felhívás a MOVE lövészekhez! A MO\E Esztergomi Szent István Lö­vészszakosztály értesíti összes leigazolt versenyzőit és tagjait, hogy a MOVE I, kerületi és a MOVE országos versenyek a MOVE Lövész Liga határozata szerint — a gyakori légitámadások miatt — a MOVE céllövőszakosztályok székhelyein postaverseny keretében kerülnek meg­rendezésre, miért is alkalom kínálkozik arra, hogy a szakosztály összes lövészei indulhassanak ezen a két nagy verse­nyen. A MOVE 1. kér. céllövőverseny 1944. július 9-én kerül megrendezésre, az or­szágos céllövőverseny pedig 1944. aug. 20-án. A MOVE Esztergomi Szent István Lö­vészszakosztály kéri tehát tagjait és ver­senyzőit, hogy a versenyeken résztvenni szándékozók f. hó 18-án, vasárnap dél­után 3 órakor — a MOVE fegyelem tu­datában — a lőtéren feltétlen megjelenni szíveskedjenek, versenymegbeszélés, to­vábbá a versenyeken való részvétel és a nevezések időben való elküldése céljából. Az ujonan leigazolt lövészek ugyan­akkor megkapják fényképes igazolvá­nyaikat, A feltétlen megjelenés azért kötelező, hogy a szakosztály vezetősége tájékozva legyen a versenyen indulók számáról, a versenyedzéshez szükséges tölténymeny- nyiség beszerzése céljából és az ingyenes és kedvezményes töltények egyenlő el­osztása végett. Feltétlen kötelező a megjelenés azért is, hogy a szakosztály hivatásának tuda­tában el is végezhesse azt a nemzetvé­delmi munkát, amit a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) céljául kitű­zött és megmutathassa, hogy nemcsak papíron szereplő tagjai vannak, hanem a mai súlyos időiket átérző, hazafias lelke­sedéssel működő és a hazáért, nemzet­ért és családért minden áldozatrakész tagjai vannak, Legyen egy táborban csak tiz fegyel­mezett igaz magyar, az a tábor erős és működése eredményes, de amely tábor­ban száz gyengelelkű, akaratnélküli, fe­gyelmezetlen ember van, annak műkö­dése meddő marad, sőt működése káros a nagy közösségre, a magyar nemzet vé­delmére. Városunkban és az ország összes váro­saiban a lövészek százainak kellene ver­sengeni a dicsőségért, a céllövészet te- én, ha az arra hivatott vezetők, akik az alájuk rendelt fiatalság felett — legyen az hivatalnok, .kereskedő, munkás, vagy földmíves — irányitó joggal rendelkez­nek, csak abbeli óhajuknak adtak volna kifejezést, hogy szeretnék,' ha a céllövő­sportot minél többen megkedvelnék, Különösen nagy nemzetvédelmi köte­lesség ez ma, amikor a legmodernebb harci gépekkel s a technika ezerféle vív­mányával folyik a rettenetes küzdelem levegőben, vizen és szárazföldön, aminek mi magyarok is részesei vagyunk s amely küzdelmet nem a légi terrortámadások fogják eldönteni, hanem a legtökélete­sebb gép, az ember, a jól felfegyverzett és kiképzett katona. Fazekas József a lövészszakosztály vezető titkára. Elő csak a pellengérre!! Egy ismert magyar jogász érdekes igazságszolgáltatási terven dolgozik. Nem valami nagyhangzású paragrafusok, ha­nem egyszerű, középkorból vett bünhő- dés áll a munka középpontjában. A piaci pellengért akarja ez a jogtudós vissza­hozni a magyar törvénykönyvbe. Abból a gondolatból indult ki, hogy a népi bűnözések megakadályozásának leg­hatásosabb módja az elrettentés. A nem­zet erkölcsi alapja a nagy népi tömegek lelkén nyugszik. A népet viszont a külső érzékeltethető eszközök felhasználásával lehet vezetni, tanítani, éppúgy, mint a gyermeket. Ha hall is valami csúnya bűn­ről és megretten, nem biztos, hogy a bün­tetésről is tudomást szerez s még keveset foglalkozik a lelkében a büntetés súlyá­val. Viszont, ha szemtől-szembe látja a bűn megtorlását, akaratlanul is gondol­kodóba esik és megindul benne egy jó­irányú elhatározás a becsületes élet után. A tervezet szerint a pellengérreállítást a visszaeső és a közellenes bűnök elköve­tőire rónák ki és a büntetést komoly er­kölcsi prédikációkkal kapcsolnák össze. Különösen nagy szerepet szán a terve­zet elkészítője a háborús bűnösökre és a nemzet ellenségeinek pártfogóira. így fognak szerinte pellengérre kerülni azok, akik tisztességtelen pénzen (feketézés, zsidózás, stróhmanság) vagyont szereztek a háború alatt, akik a baíodali sírásók­hoz csatlakoztak anyagi haszonból, a bir­tokukat elherdálták, a munkásokat ki­zsákmányolok, a katonai szolgálat alól csalással kibúvók, a munkátlanok, a frontszolgálatos nejét elcsábítok, a ha- zárdirozásból élők stb. Az érdekes terv jogászkörökben már is nagy érdeklődést keltett. A hercegprímás Szegeden. Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás szerdán délbendélben dr. Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök látogatására Szegedre uta­zott. A hercegprimást a város határában vitéz Tóth Béla helyettes polgármester fogadta. Tifkárvéítozás az Ipartestiilefben. Az esztergomi Ipartestiilet a legutóbbi elől- járósági ülésén Hermann Lajos ipartestü­leti elnök ismertette dr. Szerencsés Jó­zsef ipartestületi jegyző lemondó levelét, amelyben közli, hogy a városi adóhiva­talnál lévő nagyarányú elfoglaltsága tette indokolttá a lemondását, A megjelent ipartestületi jegyzőtől az iparosság nevé­ben Csákvári Mihály alelnök búcsúzott el, aki hangoztatta az iparosság érdeké­ben végzett odaadó és áldozatkész mun­káját. Az elöljárósági ülés után fehér asztalnál Kicsindy Géza szabómester tol­mácsolta az iparosság köszönetét. Az elöljáróság július 1-től az ipartestületi jegyzői állásra dr. vitéz Bánomy Antal nyugalmazott városi főjegyzőt hívta meg, aki július 1 - töl elfogadta a meghívást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom