Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 55. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1943. Julius 10 Az órák, percek gyorsan múlnak a tan­folyamon még a melegben is. Akik részt- vettek ezen, boldogan állapítják meg, hogy még sok tennivalónk van. Hosszúkás, viragszőnyeggel borított földszalag húzódik a szegélyező úttól kissé beielé. l ermö talaja vastagjain köagy keretébe szorul, Gyors egymás­utánban sorakoznak lel a mellső, elnyúlt kotörzs lápján a síri szállás temetoke- resztjei. i\z első lehérmarvanyemiék A un József csizmadiamester haló porai lelett szikrázik a lorró nap tűzesőj eben. Mellette vörösmarvány fénytelen mellén Kun József édesatyjaról, a szintén csiz­madiamester Kún Mihály-rói s édes­anyjáról, Vobranszky Anná-ról perget­nek halk szavakat a néma betűk. Gyer­mekeik sűrű egymásra következéssel szakadtak le életük tájáról s tűntek el a sír naptalan melyében. K. Mihály leje 23 éves korában hanyatlott a halottasagy párnájára. K. Koza 2b esztendő siratott tavaszával mondott bűcsút könnyező övéinek. K. Mária 3ó év leszakadt pár­kányáról lépett át az örökkévalóságba. Á. Ilonba 3 hetes, a tunó nevet lennterta- ni hasonlóképpen nem tudó, rákövetkező kis leanytestvér 3 éves napsugár élet után szállt a napsugaras tajakra, hogy az idővel közéjük kerülő Tóth llonka-t, a nagyszülők apró virágát játszótársuk­nak logadhassák. — Fakereszt jelzi Kun János löld alatt vetett pihenőhelyét. Polgári életében a kereskedő pihenő nél­küli tevő-vevő pályáját járta-kelte. Résztvett az első világháború világot rengető harcaiban, s mint a 26. gy. e, szakaszvezetöje hagyta el bajtársait s a sziklat, vasat ostromló csatarendet, — A magyar kiskertek ismerős, otthonos virágai hajladoznak, mosolyognak a sír­hely lapos hátán. Színből, illatból sző­nek emlékkoszorúkat az alattuk szuny- nyadók porló teste fölé. lűzben égő pi­ros tulipánok nektárral telt kelyhúkkei hívogatják a virágok terített asztalára az álmosan döngő kis méheket. A sor túlsó végén élére, állított vastag kőlap sarkában ráfaragott kőveder öb­lös ölén csokorba fogott kőrózsák duz­zadnak. Mácsik lstvánné Erdélyi Etelka sírja fölé könyökölnek, ahol a hantok a férjnek, Mácsik István ny. vm. iroda­főigazgatónak a koporsójára is rázuhog­tak. Súlyos, szélestestű, vaskarikás kő­lapok hátteréből fehérmárvány obeliszk világol fák, bokrok, derüszöld élőfalá­nak környezetében, A sírkő futó sorai a 16 esztendős Grafel Ilona nevével in­dulnak, hogy további futásuk során a 24 éves ifj. Grafel József egyetemi hall­gató emlékének is áldozhassanak. Az id. Grafel József csaknem 8 évtized szag­gatta fáradt testét bocsájtották le utol­jára azok mellé, akik életének napszá­ma, bár kevesebb esztendővel, korábban letelt. Finom, barokkos hajlású nagyobb márványkereszt őriző falán Patkóczy Ignácné Meszes Erzsébet nevét olvas­hatjuk, Tűnő alakjára még az évek or­szágút ján legmesszebbre elkerült eszter­gomiak sem emlékezhetnek. Születésekor 1778-at jegyeztek a krónikások. 17 éves volt, mikor lefejezték a szomorú emlékű Martinovics Ignác-ot négy fővádlottár- sával együtt a budai Vérmezőn. Ifjú éveit a múló régi s a vérben születő új század Európát rázó viharai rémítették. Életének utolsó esztendejében már sar­jadni kezdtek az esztergomi bazilikának falai, melyek alapját 1823. áprilisában vetette meg Rudnay Sándor hercegprí­más. — A sírkő tovább sorakozó betűi az egy esztendővel idősebb férjről, Pat­kóczy Ignác-TÓ\ emlékeznek. Feleségénél jóval később lépett az elmúlás útjára. Mozgalmas időkben, 1848. szeptemberé­nek utolján, melyre néhány nappal Jel- lasích vad legényei közeledésének híré­re Andrássy Mihály alispán általános népfelkelést hirdetett Esztergom vár­megye területén. Jóságos, könyörületes lélekről tanúskodnak a sírfelirat külö­nösképen hangsúlyozott szavai : Keser­gik gyermekei és őket éltökben méltán édes „attyuknak" és „annyuknak" ne­vező számos szegények. — Mellette sze­rényebb, alacsonyabb sírkereszt simul a nagyobb és díszesebb oltalma alá, de sirató kötelességét a szolgálat egyenlő kötelességével végzi : Itt nyugszik az Úrban Patkóczy Rozália négy gyerme­keivel, Nelhübel Ferenc „nője". Félel­mekkel terhes esztendő első hónapjának elején vett szállást a temető csendes kerületében. Fenn, az élők városában kétséggel, reménnyel vegyes hangulat uralkodott 1849. új esztendőt kezdő hó­napjában. Görgey Bicskéig hátrált, a főváros eleste után Esztergom vármegye is az ostromállapottal sújtott megyék sorába került. Hullámos vonallal alakított márvány­Szombaton zárul a tanfolyam és az üzemekben a hallottak alapján meg­kezdődik majd a munka és az előadott dolgok valósággá válnak, oromzat nehezedik a két oldalkeret ha sábjára. A kis, fülkeszerű bemélyedés homlokfalán a vésett írás Barmos And­rás m. kir. honvédfőszámvevő pihenő­helye felett csendeskedik. Svéd gránit csillogó, játszó fekete ta­ván villogó, aranyos betűk gyülekeztek gyászoló táborba. Ifj. Jakus János-nak, az esztergomi érseki tanítóképző har­madéves növendékének fájdalomszán­totta emlékéért jajonganak : Megállunk némán sjrod felett, Zokogva áldjuk em­lékedet, — A magas sírkő felső mezejé­ről a „fájdalmak anyjának" arca tekint alá. Az alacsony sírrács tetejéről vas- rózsák, vastulipánok kandikálnak elő, Benn a sírkert földes ágyából muskátlik virítanak, mintha a másik világ keret­telen, szabad ablakaiból integetnék, mo­solyognák a nem múló élet ígéretét. Az emlék két oldalán gazdag hajlítású, la­katosremekelte sírlámpák fénytelen üve­ge homályosodik. Várják halottak nap­A dorogi Munkásotthon Egyesület immár XIV. évi rendes közgyűlését tar­totta, amelyen élénk érdeklődés mellett tárgyalta és fogadta el az 1942. évi zár­számadást. A dr. Serédi Jusztinián bíboros her­cegprímás fővédősége, dr. Chorin Ferenc véüösége, dr. Schmidt Sándor díszelnök­sége, Róth Kálmán bányaigazgató elnök­sége és dr. Hóka Kálmán bányalelkész ügyvezető alelnöksége alatt működő egyesület munkásságának eredményétN tükröző zárszámadás a tisztikar és a tagok névsorának közlése után egy gyaszkeretes lapot szentel egyrészt a legyveres arcvonalon elesett, másrészt a munka frontján áldozatul esett bajtár­sak emlékének. Külön megemlékezik airól, hogy 1942, július 31-én a délutáni műszakra Erzsébet-aknán leszállt baj­társak közül 51 esett áldozatul a sújtó­légnek. — Bányászatunk történetében — írja a megemlékezés — egyedül áll a kataszt­rófa mind méretében, mind lefolyásá­ban s nemcsak bennünket, a munka­társakat rendített meg, de megható részvétnek megnyilatkozására késztette hazánk egész társadalmát. Köszönetét mond a kormányzóné Fő­méltóságú Asszony segítőakciójának, a vállalat társüzemeinek, a rokon- és idegen vállalatoknak és magánszemé­lyeknek, akik megható módon könnyí­tettek a hátramaradt családok anyagi gondjain, A következőkben az elnök köszönetét mond munkatársainak és az egyesület minden tagjának azért a hazafias hatá­rozatáért, amely szerint a hadbavonult bajtársak családtagjainak felsegélyezé­sére a háború tartamára a havi összkere- set 1/2°/o-át ajánlják fel. A Kisalföldi Növénytermesztők Szö­vetsége Rutkay Béla ügyv. elnök és Kö- rössy József igazgató irányítása mellett jól -sikerült Gazdanapot rendezett Búcs községben. Ezúttal Búcs községet mintegy 60 tagból álló községi gazdasági elöl­járókból alakult tanulmányi csoport látogatta meg. A programm határbejárással kapcso­latos vetésbírálattal kezdődött. Ezen munkát Kornis Károly, a Vármegyei Gazdasági Egyesület lótenyésztési szak­osztályának igazgatója, Erdélyi János komáromi járási m. kir. gazdasági fel­ügyelő, Morvay Antal járási m. kir, gazdasági felügyelő és Hegedűs Balázs, a Vármegyei Gazdasági Egyesület igaz­gatója végezte. A tanulmányi csoport élén megjelent dr. Kristály Aladár miniszteri tanácsos, Reviczky István, Komárom vármegye alispánja, Szőke Géza m. kir. gazdasági főtanácsos, Rutkay Béla földbirtokos, a Kisalföldi Növénytermelők Szövetségé­nek ügyvezető elnöke és Körössy József ugyanezen egyesület igazgatója, Thirin- ger László a Szarvasmarha Tenyésztők Szövetségének elnöke. Ott láttuk még : Kontsek Endre és Morvay Antal járási m kir. gazdasági felügyelőket, dr. Ele­méri Imre járási főszolgabírót, Kornis Károly és Hegedűs Balázs egyesületi igazgatókat. Renner János földbirto­kost, Hrossó és Botka földbirtokosokat, jának előestéjét, amikor a lobogó mécses lángjai az ő szürke arcukat is a tüzes élet színével festik majd és pirosítják. A szeretett jó férjről és apáról ke­sereg az írás Szóda Mihály-nűl, akit „a halál családja közül ragadott el életének 46. évében." Élete útjának megfutása után Szóda Mihályné Kiffer Erzsébet koporsója is itt talált csendes lakóhelyet, A Szóda-család sírboltjánál a kőkeret hasábjának apró, tömzsi márványkereszt veti vállát. Szűkre szabott kis helyén kissé dőlten, torpantan is a kő szilárd nyugalmával végzi katonás rövidséggel mondanivalóját : Itt nyugszik porainak hamvában Szabó Czimbalmos György. Élt 66 évet. Az egyenes geometriai vonalak új modorában épített síremlék négyszögü, csonka toronyszerű mellső falán csak csak egy szó : Anyám, kesergi a fájdal­mas veszteséget. A legtöbbször vasba öltözött életnek leglágyabb szava igyek­szik hangtalan hanghoz jutni a szintén feketébe temetkezett üdvözítő kereszt szomszédságában. Az árva szó s a meg­váltás jele Bábszky Jánosné Gerendás Julianna égi révpartokra érkezését hir­deti. Bábszky Gyula fővárosi hitoktató, az esztergomi egyházmegye papja ilyen módon gondoskodott földi tájaknak bú­csút mondott édesanyja emlékének meg­őrzéséről. ~\ Az 1942-ben elhalálozottak névsorá­nak ismertetése után bejelenti, hogy az elmúlt esztendőben 9 munkástestvérnek juttatott családi ház építésére 30 évet meghaladó szolgálati hűségük jutalmául fejenként 5000 pengőt a központi igaz­gatóság. Az alelnöki beszámoló szerint örven­detesen észlelhető, hogy a honvédelmi szellem mélyült ebben az esztendőben, amit jórészt betudhatunk az immár hosz- szú évek óta folyó komoly leventemun­kának, iskoláink szellemének, hadba­vonult jaink elhivatottságának és nem utolsó sorban a munkásotthonokban tény­leg végbemenő munkásnevelésnek. Részletesen ismerteti ezután az egye­sület tevékenységét, vallás-erkölcsi, ha­zafias és kultúrális téren. Az egyesület fiókotthonai Dorogon, Esztergomban, Auguszta-aknán, Csolnokon, Sárisápon, Annavölgyön, Dágon, Leányváron, Csé- ven, Kesztölcön, Tokodon, Táton, Mo­gyorósbányán, Pilisvörösváron, Lábatla­non és Bajóton működnek. Összegezve a részletes jelentések ada­tait, megállapítható, hogy az egyesület időszerű alkotás és olyan intézmény, amelyet ép a munkástársadalom nem nélkülözhet, A pénztári jelentésből megtudjuk, hogy az egyesület vagyonát 1,294.305 pengőben állapították meg a múlt év végével. Az esztergomi otthonról azt mondja a beszámoló, hogy az esztergomi ott­honegylet taglétszáma 900, -sokan közü­lük a párkányi körzetből valók, akik — sajnos — az otthon életében alig vesznek részt. Kiosztott 3084 pengőt, 46 családnak juttatott ruhát és résztvett Esztergom nagyszabású nyilvános ün­nepségein. Pollák és dr. Korpás községi vezető­jegyzőket, s számosán a környékbeli és helybeli gazdákat. A vendégeket Vály István községi jegyző üdvözölte. Kornis Károly lótenyésztési szakosz­tály igazgatójának összeállításában el­vonult a törzskönyves kancák és csikók csoportja. Utána sor került a sok ne­mességre és jótejelő jellegre mutató törzskönyvezett szarvasmarhák csoport­ja Hönsch Pál állattenyésztési egyesü­leti igazgató összeállításában, A szarvas- marhák csoportja arról a hatalmas íve­lésről tett tanúságot, ami a háborús adottságok közepette figyelemre méltó. Ugyanezt nem mondhatjuk el a lóállo­mányról, mert azon meglátszik, hogy néhány év óla a tenyésztőknek a te­nyésztés irányításába' nincs beleszólá­suk. Az elsők közé kell sorolni a hússertés tenyésztést és vele parallel a takarmány- gazdálkodást, amelyet a m. kir. föld- mívelésügyi minisztérium anyagilag or­szágszerte nagy mértékben támogat. A nap további része a gazdaprogramm keretében telt el s a m. kir. íöldmívelés- ügyi minisztérium kiküldöttje a hely­színen győződhetett meg, hogy nem hiábavaló az a támogatás, amelyet a párkányi járás gazdaközönségének nyújt. A tanulmányi csoport tudásukat gyara­pítva, értékes tapasztalatokkal távozott Búcs községből. Újabb adományok a Szent István templomra Legutóbbi beszámolónk óta a követke­ző adományok érkeztek be : 5000 P ; Dorogi Munkásotthon Önse­gélyző és Önmüvelö Egyesülettől a to­ronyépítésre ; 3000 P : Esztergom sz. kir. város a fő­oltárra ; 2000 P ; Saigótarjáni Kőszénbánya Rt, és N. N. i 2000 P : Kultuszminisztérium az orgo- na-harmónium céljára ; 400 P: dr. Etter Kálmán szószékre és Schafkház Ferenc ciboriumra ; 230 P : N. N. ; 100 P : Berthold Anna, özv. Henschl Károlyné, Kovács Domonkos Budapest és Pataky Ferencné ; 59,60 P : özv. Kovács Sándorné ; 50 P : Bencés gimn. IV. o., Juhász Jó­zsef, özv. Patkóczy Ferencné, Szigetvári István, Szilvássy Emil, Tóth Ignác plé­bános és Ujjady Béla ; 42 P : Herczegh Lajos ; 40 P : N. N., Szaléz János ; 30 P : Bagi Ferenc és Zimonyi Imre ; 29.50 P : vitéz Kövess Gyula ; 27.35 P : Meszes Gyula j 27 P : dr. Bády István oltárcsengöre ; 25 P : Csiffáry-család, Máth Jánosné és Szabó-Rácz Imre ; 24 P : Gérecz Géza füstölőre ; 20 P : özv. Babura Sándorné, Homor Kálmán könytartóra, Komondy Sándor, Kollár János, N. N. és Szilágyi Kristóf ; 15.95 P : özv. Gyarmathy Dénesné ; 15 P : Farkas Lajos, Kiss Lajos és Zsombok Józsefné ; 11.35 P : Adorján Gyula és dr, Tóth László szenteltviztartóra ; 10 P : dr. Abonyi Géza könyvtartóra, Bakács-kápolnai Női Kongregáció, Csen­te Jánosné, Draxler Alajosné, Gerendás Lajos, Kiffer Ferenc, dr. Könözsy (Sen- kár) Lajos, Kubina József, Musilz Bálint, özv. Novák Mihályné, Perédy Ferenc, Pifkó János, özv. Puxbaum Jenőné, Stern Anna és Irma, Várady lstvánné és Weszelovszky Lajosné ; 8,05 P : Kőhalmi Imre és özv. Vass Mihályné ; 5.60 P : Szt. Anna Leányklub ; 5.48 P : Szenczi János ; 5.20 P : N. N. ; 5 P : Jedlicska István, Luzsénszky .Alfonz, N. N., Olláry László, Pfeiffer Károlyné, Réti Ferenc, Szaller Imréne, özv. Szenczi Jánosné és Vojtek József­né ; 4 P : Pásztor Ferenc, Trexler Katalin és Varga Ferencné ; 3 P : Juhász Antal ; 1 P : Szatmári Jánosné, N. N., és Jánosi Gyula. Természetben adakoztak: dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás egy gyönyörűszép, értékes misekelyhet ; a vízivárosi Oltáregylet egy remekszép fehérselyem palástot, egy zöld mise­ruhát és egy karinget ; dr. Mátrai Gyula egy oltárkövet, a Magyar Kórus egy Sz. V. U. orgonakönyvet ; Kovács Géza két ámpolnát, egy tálcát. A templom berendezéséhez (gyóntató­székek, csillárok, stáció-képek, fekete és violaszín palást, szőnyegek stb.) ke- gves adományokat köszönettel fogadunk. Aki 50 P-t adományoz (akár egy ősz- szegben, akár havi részletekben), annak nevét a templomban márványemléktáb­lán örökítjük meg. Adományainkat be­fizethetjük a Szt. Anna-plébánián (Rud- nay-tér 4.), vagy küldhetjük biankó­csekken is, amelyre : „Esztergom— Szentistvánvárosi Egyházközség, Eszter­gom" címet és „3.657"-es számot írunk. Amit a templomra adunk, a jó Isten­nek adjuk, aki ezerszeresen adja vissza nekünk ! iiiiiiwiiiiBiiiiMiiimiiiiimíiMiimiiinHiiiiHiiiimiiiMiiiiiwiuvus íiatárbejárással kapcsolatos vetésdijazás Párkányban A Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara az Esztergomvármegyei Gazdasági Egye­sülettel karöltve rendezte meg a folyó évben a szokásos határbejárással kap­csolatos vetésdíjazását. Párkány községben a bíráló bizottság tagjai : Payer János székesfőkáptalani jószágfelügyelő, a párkányi járási me­zőgazdasági bizottság elnöke, Kontsek Endre járási m. kir. gazdasági felügyelő és Helfer Gábor földbirtokos a községi mezőgazdasági bizottság elnöke, Póttag: Hegedűs Balázs, a Vármegyei Gazda­sági Egyesület ügyvezető igazgatója. Bizalmiak : Tóth Márton községi gazda­sági elöljáró és Balázs Vince mező- gazdasági bizottsági tag. A határbejá- ráson megjelentek a községi mezőgaz­dasági bizottsági tagok teljes számmal. A munka befejezése után Hegedűs Balázs vármegyei gazdasági egyesületi igazgató üdvözölte mind a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara, mind pedig a Vármegyei Gazdasági Egyesület nevé­ben dr. Késmárki Frey Vilmos főispánt, Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XXX. Séta a halottak városának utcáin. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd A Dorogi Munkásotthon Önmüvelö és Önsegélyző Egyesület zárszámadása Jól sikerült Gazdanap volt Búcs községben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom