Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 21. szám

HATVANNEGYEDIK ÉVF. 21. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Keresztény politikai és társadalmi SZOMBAT, 1943. MÁRCIUS 13 Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér Felhívás a Gazdaközönséghez! A nyersanyaghiány miatt mindig ne­hezebbé váló textilellátás megkönnyítése céljából célszerűnek mutatkozik a házi­állatok (szarvasmarha, ló, kecske, disz­nó) kefélése és nyírása folytán lehulló szőr összegyűjtése. Ez az értéktelennek látszó és mindeddig veszendőbe menő anyag, kellő feldolgozás útján sok téren pótolni tudná a mind ritkábbá váló fon­tos használati cikkeket. A kefélés folytán kihulló állati szőr összegyűjtése főleg most volna időszerű, amikor a megin­duló vedlés folytán nagyobb eredményre van kilátás. Az összegyűjtendő szőrt állatfajonként külön kell kezelni, sőt a lónál külön választandó a farok és sö­rény szőr, a testi szőrtől. Az összegyűj­tött szőrt a Hangya a megállapított áron veszi át. Külön is felkérem a nagyobb birtoko­sokat és uradalmakat, akik az össze- gyüjtendő szőr ellenértékére bizonyára nem fognak számot tartani, hogy utasít­sák az állataikat kezelő gazdasági alkal­mazottakat az állati szőrök szorgos gyűjtésére, amit bizonyára szívesen fog­nak tenni, ha annak ellenértékét a tulajdonosok részükre átengedik. Kérem a Gazdaközönséget, hogy e fontos ténykedéstől ne kímélje a fárad­ságot és ne nézze annak pusztán anyagi oldalát, hanem gondoljon arra, hogy az általa összegyűjtendő állati szőrből a harctéren küzdő fiaink és testvéreink részére fognak értékes, meleg takarók készülni. Késmárki Frey Vilmos s. k. főispán, közellátási kormánybiztos. A város vezetősége március idusának megünneplésére az alábbi felhívást bo­csátotta ki : Magyar Testvérek ! Magyar Levente Ifjúság ! Ránk köszöntött ismét március 15-ike, a magyar szabadság és élniakarás nem­zeti ünnepe. A második világháború vérzivataros napjaiban sem feledkezhetünk meg a 48-as hősökről, — hívunk Titeket Ma­gyar Testvéreim, csak egy órára, hogy emlékezzünk, — erőt és bizakodást me­rítsen lelkünk a magyar szabadságün­nep eszméiből. Március ven, döbbenetes vihar száguld végig Európán és a kicsattanó tavaszban most is és mindig Petőfi hangját hall­juk : „Félre kislekűek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett...“ A nemzeti ünnep évfordulóján, már­cius 15-én délelőtt 9 órakor a belvárosi kegyúri plébánia templomban és a fele­kezetek templomaiban ünnepi istentisz­telet lesz, melyre, valamint délelőtt 10 órakor a Hősök-terén (rossz idő esetén a Fürdő szálló nagytermében) tartandó hazafias ünnepségre a szab. kir. megyei város hatóságait, egyesületeit, intéze­teit és hazafias közönségét tisztelettel meghívom. Gyülekezés 3/4 10 órakor a Hősök-te­rén. Rossz idő esetén az ünnepélyt a Fürdő szálló nagytermében tartjuk meg. Délelőtt 10 órakor a Hősök-terén tar­tandó ünnepély sorrendje : 9. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Bády István városi tanácsnok. 10. Hiszekegy. Játssza a Levente Ze­nekar. 11. Díszmenef a Hősök-szobra előtt. Délután 1 órakor zenés őrségváltás az Országzászlónál. Délután 4 órakor a vármegyeház nagy­termében a Nemzetvédelmi Keresztek ünnepélyes átadása. Március 15-én este 7 órakor a Polgári Egyesület a Magyar Király szálloda Esztergomban néhány nap óta honvéd hadikórhaz működik, A sebesültek febr. hó 28-án, vasárnap este érkeztek váro­sunkba. A sebesültek fogadására megje­lent dr. Késmárki Frey Vilmos főispán és neje, dr. tasnádi Beér Gyula alispán, dr. vitéz Onódy-Jánoskúti József vm, fő­jegyző, dr. Etter Jenő polgármester és neje. A társadalom csak annyit tud erről az intézményről, hogy már hosszú hetek óta gyökeres átalakítás folyik a vízivárosi zárda dunaparti épületrészében, de ezzel azután le is zárult a többség ismeret­mennyiségé a témát illetőleg. A fiata­labb generáció még nem látott hadikór­házat, csak az idősebbek emlékeznek vissza a világháborús élményekre. A hadikórház kérdése pedig nagy probléma, s milyensége, működésé sar­kalatos tétele a háborús apparátusnak. Az esztergomi hadikórház mosi vizsgá­zik. Minden lokálpatriótát érdekel, ho­gyan működik ta mi intézményünk? Ho­gyan érzik magukat az ország minden ré­széből hozzánk kerülő sebesültek ? Az első szó és elismerés a vízivárosi zárda vezetőségének és tagjainak szól, akik lemondtak a kényelmes otthonukról és helyet adtak azoknak, akik életüket tették még nem régen kockára értük. Tették mindezt szerzetesi szerénységgel, szent hivatásuk teljes tudatában, A ta­nuló ifjúságot nem éri károsodás, mert az öszeszoritott helyen a beosztás módo­sítása biztosítja a tanítás zavartalan me­netét. A kórház felállításakor ezernyi gondja volt a helyi Vöröskereszt vezetőségének. Erről tudomást szerezhettünk mikor új­ságunk hasábjain a felhívásokat olvastuk. De a magyar társadalom és a magyar szív lelkesedése mindezt legyőzte. Az első gond a tolipárna kérdése volt, amit a Szent Margit elemi leényiskola, leány- gimnázium, polgári leányiskola és a tani- tónőképző-intézet növendékei oly lelkese­déssel oldottak meg, hogy bámulatba ejtő volt. Gyermekkezek gyűjtötték, az isko­lába fosztották és szeretetükkel még pu­hábbá tették, hogy harcok viharában szenvedett magyar honvéd puha helyen feküdjék. A város megmozdulására felfi­gyelt a falu is, a hivó szózat eljutott hoz­zájuk is. Bény község lelkes plébánosa Kubis István 42 kg. tollat gyűjtött, ösz- sze. Ezek az apró dolgok oly meghatóak és annyi szeretetet és önfeláldozást árul­nak el, amennyi csak a magyar szív­ben van. Megoldódott az evőeszközgyűjtés, a tá- nyérgyüjtés kérdése is, ha nem egészen teljesen, de a vezetőség bízik a megértő szivek lelkesedésében és tudja, hogy rö­videsen teljes lesz, Nagy hiány van a törlő, felmosó rongyokban, amelvre ez­úton hívjuk fel a nemesszivü adakozók figyelmét. Jóval több és hatalmasabb volt az a gond, amelyet a parancsnokságnak kel­lett megoldani az átalakitással, a beren­dezési tárgyak beszerzésével. Ha boldog békeidő lenne, akkor nem volna gond, de most háború van és anyaghiánnyal kell megküzdeni. Még igy is hetek alatt elkészült a hadikórház, legyen e helyen elismerés az ott dolgozó esztergomi ipa­rosoknak. A hadikórházat a sebesültek első bevo­nulása után a kora reggeli órákban kis- sebb különítmény kereste fel dr. Késmárki Frey Vilmosáé vöröskeresztes elnökasz­nagytermében tartja ünnepi összejövete­lét, melynek ünnepi beszédét a Kossuth- serleggel dr. Jámbor Mike bencés gim­náziumi igazgató fogja mondani. Felkérem a háztulajdonosokat, hogy házaikat e napon lobogózzák fel. Magyar Testvérek ! Március 15-én ta­lálkozunk: ! Esztergom, 1943. március 9. Dr. Marczell Árpád Dr. Elfér Jenő Levente Egyesület elnöke. po'gármester. szony vezetésével, akik megszemlélték a hadikórház kórtermeit és meggyőződtek arról, hogy a sebesülteknek otthoni ké­nyelmet sikerült varázsolni az iskola he­lyiségében. A hadikórházban megindult az élet, folyik a gyógyitás, életkedvet öntenek a hazáért vérzett, szenvedett honvédekbe. Körséta a hadikórházban. Az esztergomi hadikórházba a Cser- noch Janos-útról jutunk be. Az ajtó fe­lett vöröskeresztek között olvassuk: ,,M kir. 222-es hadikórház": Belépünk. Az első impresszió a sürgő-forgó lépcsőház­ban a ragyogó tisztaság, csend, rend, fe­gyelem, céltudatos gyors intézkedés, a következő pedig az, hogy maga a modern, levegős, tágas épület kiválóan alkalmas kórház céljaira. Derűs folyosói, még de­rűsebb, szinte üvegfalú iskolatermei, ide­ális kórtermekké alakultak, s megadják az alapfeltételét a jó kórháznak. A kórház parancsnoka dr. Bozán Zoltán orvos-százados, aki a kórház teljhatalmú vezetője és életrehívója, az ő vállán nyug­szik nemcsak a betegek gyógyítása, ha­nem a kórház teljes ellátása, Jelenleg csak 103 honvédet ápolnak a kórházban, de lehet mire e sorok napvilágot látnak, talán már mind a háromszáz fekvőhelyen ápolást nyernek a messzi orosz mezők­ről ide hozott katonák, A bejárat mellett van a parancsnoki szoba, ahol ismerős arcok fogadnak. Itt látjuk Bezemek Béla százados, r. felügye­lőt, Magos Dezső gyógyszerész hadna­gyot és Marx Elemért, akik a parancsnok mellett intézik a hadikórház sorsát. A kórtermek megtekintése előtt a mű­tőbe és a kötözőbe nézünk szét, amely már teljesen át van alakítva a rendelte­tésének megfelelően, nem is gondolná senki, hogy itt hetekkel ezelőtt tanterem volt. Három műtőasztal, a falon üveg- szekrények, árnyékmentes lámpák, a régi deszkapadló helyett tisztára mosható kőlapok. Ez a hely az emberi életnek a megmentőhelye. Kívánjuk, hogy minél kevesebbet kelljen használni. Kívánjuk, hogy katonáink egészsége minél simáb­ban álljon helyre és mielőbb munkálkod­janak a nemzet építése érdekében. Az orvosi karon kívül ez a hely a kedves Iványi Gabi vizsgázott önkéntes vörös­keresztes ápolónő birodalma. Innen tágas nyolc, tíz, tizenöt és a hetvenkét ágyas termekbe lépünk és szinte vakít a fehérség. Hófehér falak új és hófehér berendezés, a legmodernebb higiéniai elvek szerint. Azután virág, zöld levél mindenütt. A napsütötte abla­kok mindegyikén bemosolyog az erőt adó tavaszi napsugár. A legszebb kép az ágyakról tekint le ránk. Mosolygó ember- csoport köszönt a kórházágyakrról fe­lénk. Ha nem látnánk a kötéseket, a pó­lyákat, talán megkérdeznénk: hol vannak a sebesültek? Derűs, harmonikus, nyu­godt arcok minden ágyon, a jó közérzet letagadhatatlan jeleivel, valóban csak a külsőségek árulják el, hogy sebesültek­kel állunk szemben. Az Esztergomba ér­kezettek nagyrésze már gyógyulóban van, inkább lábadozók. Nagyrésze még az őszi. és a téli harcok során sebesült meg vagy fagytak meg a lábai. Ide hozzánk csak utókúrára jöttek. Lelkileg valamennyinek nagy megnyugvás, hogy a sok átmeneti intézmény után, Esztergomba, e békés dunaparti városba érkeztek és nyugodt atmoszférába kerültek. Beszélgetés a sebesültekkel. Megindul a beszélgetés Török János somogyi bakával, aki Libickozmánál se­besült meg és az aknaszilánkok tönkre­tették a lágyékját. Ágyban fekszik, leve­let ir messze Somogyországba övéinek. A sebesüléséről nem tragikusan beszél, pe­dig elég komoly volt. A sebesülés után, mikor kocsira tették, azt gondoltam, hogy jobb volna, ha nem élnék, de most már az ilyen gondolatok távol vannak tőlem. Beszél, boldog megelégedéssel. Mellette Kiss Jenő szatmárökörirtói baka sóvá­rogva mondja, hogy fagyása már annyira javulóban van, hogy nemsokára már el­hagyhatja a kórházat. Ha megkérdezzük bármelyik honvédet, azok kórusban felelik, hogy nagyon jó itt, de jobb volna egy kicsit haza is láto­gatni, vagy jobb volna újból a harctérre menni. Ez a magyar lelkűiét, ez tett nagy- gyá bennünket, itt a nyugat kapujában és ez adott kitartást a további küzdelmek­hez. A raktártermek a földszinten vannak. Szakszerű raktározással sorakoznak első­sorban a berendezés kellékei, illetve íz utánpótlás, A vásznaktól az edényekig, minden rendben sorakozik, katonai pon­tossággal, a következő termek pedig az élelmiszer tárolásáról beszélnek ékesen. Befőtt hadsereg és minden egyéb, ami egy ilyen nagy üzemhez szükséges. Mindez a sok élelmiszer feldolgozása az alagsorban elhelyezett konyhában tör-, téni'k. A konyhában két hatalmas tűzhe­lyen és két üstön nemcsak az ápolósze­mélyzet embereinek, hanem a háromszáz sebesültnek is főznek. Kétféle főzés tör­ténik: rendes és diétás. A konyha mére­tei tehát elképzelhetőek. Külön látvá­nyosság a hatalmas méretű edények, amelyekben 120 liter leves fő és 120 liter főzelék. A falon pedig, mint a katonai pontosság mintaképe, a tájékoztatótábla: hány embernek, mit, miből, mennyit stb. A konyhába érve megint ismerős arc fo­gad, itt van Tatár József gh. főnök, éppen a másnapi (vasárnapi) utasításokat adja ki. Holnap az ebéd húsleves, kirántott hús, törtburgonya céklával és bukta. Ugyancsak az alagsorban van még a fürdő is, ahol 3 kád és 5 zuhany áll a sebesültek rendelkezésére. Orvosi kar és az ápolók. Hogy pedig az orvosi kar milyen, arról könnyen fogalmunk lehet. Az orvosi kar közül két helyi és két vidék:, mind ki­tűnő sebész. Az egyik szobában egy be­teg mondta el, hogy német kórházból ke­rült ide. A diagnózist, valamint a gyó­gyulási módot nem árulta el, s bizonyos kíváncsisággal várta, vájjon a hazai gyógykezelés őszintén szólva áll-e majd a német színvonalon? ... És kellemes meglepetésképen a gyanakodó páciens az esztergomi hadikórház orvosaitól ugyan­azt a diagnózist, s utána pedig ugyanazt a gyógykezelést kapta, amit előbb a né­met orvosok alkalmaztak. Tehát a keze­lés elsőrendű. így vélekednek a betegek... A véle­kedés nem is alaptalan, mert az orvosok és ápolók megadnak mindent azért az önzetlen hazaszeretetért. De külön kell megemlékeznünk a kór­ház ápolónőiről, a vöröskeresztes nővé­rekről, akik dr. Késmárki Frey Vilmosáé Jőispán neje vezetésével és felügyeletével a kórházrendezés nagy munkáját és az ápolást végzik. A hadikórházban jelenleg 15 fizetett önkéntes vöröskeresztes ápo­lónő és 30 önkéntes ápolónő dolgozik, akik csak délelőtt vagy délután ügybuz- góságból és a sebesültek iránt érzett sze­rétéiből dolgoznak. A fehérfátyolos ápo­lónők arcán visszatükröződik az a fele­lősségtudat, amelyet az ügy szolgálatába lépve vállaltak. Őszinte megnyilatkozások a honvédeknél. A hadikórház felállításáról írva már megemlékeztünk arról a lelkesedésről, amely Esztergom társadalmát áthatotta a sebesült honvédek iránt, de még na­gyobb a lelkesedés, mióta itt vannak, 1. Erkel : Himnusz. Játssza a Levente Zenekar. 2. Kormányzói szózat a magyar ifjúság­hoz. Felolvassa Fazzy Hugó városi gim­náziumi tanár. 3. Szózat. Játssza a Levente Zenekar. 4. Petőfi : Nemzeti dal. Szavalja Szabó Attila levente, városi gimn. tanuló. 5. Alkalmi beszéd. Mondja Eidenpencz György levente, bencés gimn. tanuló. 6. Erkel : A honfi imája. Énekli az Ér­seki Líceum és Tanítóképző énekkara. 7. Dalmady Győző : Feltámadunk. Sza­valja Kálóczy Jenő levente, ferences gimn. tanuló. 8. Pécsi József : Kossuth dal. Játsza a Levente Zenekar. "kW** w*. VfcVfrvt. ' Sebesült honvédek között a 222-es számú hadikórházban Március 15-ének megünneplése

Next

/
Oldalképek
Tartalom